Szabadkőműves balfogás Ablonczyék lapjában

Atudományos munka látszatát keltő, de inkább az 50-es évek hangvételének megidézésében jeleskedő írás látott napvilágot az Ablonczy fivérek „konzervatív” lapjában. Vigh Péter amatőr próbálkozása a visszájára sült el.

A Szabadkőműves (és) hívő – Lovik Károly és az eszmetörténeti labirintus címmel publikált írás szerzője már a címadással hibát követett el. Az Én és az eszmetörténeti labirintus jobban érthetővé tenné Vigh Péter cikkének mondanivalóját – amely ettől egyébként ugyanúgy elfogadhatatlan maradna.

A tendenciózusság időnként aránytalanul nagy munkát kívánhat, esetleg a kezét is összekoszolhatja művelője, célszerű lehet tehát delegálni az ilyen célzatú feladatot. Nem kívánunk feltételezésekbe bocsátkozni, azt mindenesetre nem tudhatjuk,a szerzőnek vajon mi célja lehetett vegytiszta bolsevik gondolkodásmódja bemutatásával, illetve azt sem, hogyan „szolgálja ki szubkultúráját” önnön bornírtságának terjengősre sikerült illusztrációja. „Magas lóról beszélni csak akkor tudsz, ha van lovad” – tartja az ősi sziú közmondás.

Ha Szerző meglehetősen abszurd és sejtelemes hivatkozási (helyesebben: nemhivatkozási) eljárásmódját követnénk, aki tudományos fokozattal nem rendelkezvén úgy fogalmaz meg éles kritikát a hazai szabadkőművességgel eddig négy könyvben foglalkozó közismert kandidátusról, hogy még annak nevét sem meri leírni – nos, lássuk be, megoldhatatlan feladat előtt állnánk. Leírtuk tehát Szerző nevét, beazonosítását az Olvasóra bízzuk, akit a világért sem akarunk nehéz helyzetbe hozni, de legalább ama bizonyos történész esetében biztosan tudja, kiről van szó.

Vizsgáljuk meg mindenekelőtt Szerző nem nevezett történész könyveinek közönségét minősítő állítását. E történész olvasóit egy „radikális szubkultúrához” sorolja, amelynek tagjairól szerinte nem feltételezhető, hogy ismernék a „hivatalos” szakirodalmat, sőt az önálló gondolkodásra is képtelenek. (Tényleg csak mellékesen: abban az időben, amikor Szerző még csattogós lepkéjét tologatta, egy SZDSZ nevű alakulat hasonlóan nagyképű csúcsértelmiségijei „zombik” névvel utaltak az ily módon becsmérelt „lényekre”.)

Fent a magasban

Először is egy érdekes, de közel sem ismeretlen jelenségnek lehetünk tanúi: bizonyos, magukat az Olümposz csúcsaira képzelő szakmabeliek előszeretettel hangoztatják (legalábbis időnként burkoltan, időnként nyíltan utalnak rá), hogy amire ők nem adják áldásukat, amivel nem értenek egyet, ami nem az ő jóváhagyásukkal történik, az „illegitim”, „nem hivatalos”, „szakmai körökben nem elismert”. E felfogásnak immár számos fórumon hangot adtak, tehát a legkevésbé sem feltételezésről, belemagyarázásról van szó. Nézzünk is egy konkrét példát:

„…az akadémiai szféra arra szorít, hogy csak agyonjegyzetelt és tudományos apparátussal… [dolgozzunk], amivel viszont nem lehet nagyközönséghez szólni. A másik oldalról érzünk egy kényszert – de hol folytassuk le a vitát? Ha én lemegyek a Nagy Magyarországba vagy a Trianoni Szemlébe, és oda írok vitacikket, akkor azzal legitimálom azt a lapot, mert elismerem vitapartnernek. Ha beemelem ezeket a szerzőket a nyilvános köz- és történetírásba – a public history szerzőit, akik abszolút nem képzett történészek és sületlenséget sületlenségre halmoznak –, ha beemelem ezeket a Történelmi Szemlébe, akkor magunkhoz emelem fel őket…”

(Pótó János, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa a szlovák és magyar történészek találkozóján Pozsonyban, 2012. március 22-én)

Amikor mi (itt lent) a Kárpátia Stúdiónál időnként az MTA-s állapotok ostorozására vetemedünk, nem magát az intézményt bíráljuk, hanem e mentalitás – az MTA-n többségben lévő – képviselőit.

„A Trianoni Szemle és a Nagy Magyarország… az akadémiai történetírás alatti történeti szubkultúrát… a történeti alvilágot fémjelzik.”

(Gyáni Gábor, az MTA BTK TTI kutatója az Élet és Irodalomban, 2012. augusztus 10-én)

A szubkultúrázást, mint látható, nem Vigh Péter találta fel. A hasonló megnyilvánulások csupán látszólag szorítkoznak az „amatőrök vs. profik” szembeállításra, a lényeg nem ez. A Nagy Magyarországban publikálók ugyanis egyáltalán nem „abszolút képzetlen történészek”, és nekik szól az üzenet: ne keveredjenek korpa közé. Számos példát sorolhatnánk még, csak az előző állítás alátámasztására említjük meg, hogy több Nagy Magyarország-szerzőt személyesen is megkerestek „szakmai körökből”, barátilag figyelmeztetve őket „leereszkedésük” várható következményeire. Következmények bizonyos esetekben ugye ma is lehetnek, még ha nem is a korábbi jól megszokott betiltás, kirúgás, ellehetetlenítés. Ennyit a magas kultúra jeles képviselőiről.

Kérdések az Olvasó védelmében

Mivel így más megvilágítás alá kerül Vigh Péter „szubkultúra” kifejezése is, nem is forszíroznánk azt a kérdést, hogy ugyan milyen kifejezéssel kellene illetnünk az ő olvasóközönségét, amelyet e „szubkultúra” számosságban több nagyságrenddel meghalad. Méghozzá azért nem, mert ez tényleg rossz kérdés lenne; az Ablonczy fivérek lapjának, a Kommentárnak végül is a szerkesztőségén kívül is lehetnek olvasói, akiket mi nem mernénk kategorizálni, minősítgetni. A kérdés, amelyet fel kell tennünk: Vigh Péter honnan veszi a bátorságot, hogy – nem is túl burkoltan – azt sugalmazza: őt és körét olvassák az értelmesek, a körön kívülieket pedig az ostobák? A Kommentár szerkesztősége számára, úgy tűnik, helyénvaló az ilyesmi – vajon „szakmai körökben” is az?

Kit győz meg?

Van még itt más is, ami miatt a szóban forgó cikket egyetlen, magát színvonalasnak tartó lap sem közölte volna. „Szándékosan nem kívánok belebonyolódni a szabadkőműves-szakirodalom elemzésébe” – írja Vigh, és jól láthatóan a szabadkőműves-szakirodalom olvasásába sem bonyolódott bele. Ehhez képest meglehetős magabiztossággal különbözteti meg az általa nem említett, de leszólt munkákat a „hivatalos” irodalomtól. (Persze az sem derül ki, mi lehet a témakör „hivatalos” irodalma, s erre vonatkozóan még csak tippünk sincs.)

„Ezek a szerzők csupán olyan alapvető kérdéseket felejtenek el feltenni, hogy… miért radikalizálódtak egyes szabadkőműves páholyok?” A titokzatos „szerzőket” könnyen feloldhatjuk, ugyanis a szabadkőműves páholyok radikalizálódásáról egyedül Raffay Ernő írt eddig tudományos igénnyel, két könyvét teljes egészében a témakörnek szentelte. Ha Szerző a fenti kérdésre semmilyen választ nem talált e kötetekben, akkor vagy nem olvasta, vagy nem értette meg azokat. Lássuk be, így azért nehéz lenne „belebonyolódni a szabadkőműves-szakirodalom elemzésébe”.

Arra nagyon kíváncsiak lennénk, hogy a Tézis–antitézis című fejezetet tréfának szánta-e Szerző, bár több, „véleményem szerint” kezdetű, semmivel alá nem támasztott állítását olvasva azt gyanítjuk, valóban úgy gondolta, hogy egyetlen szabadkőművest vizsgálva egy-két flekk terjedelemben megcáfolja az általa említésre sem méltónak talált történész könyveiben több mint 1200 oldalon át elemzett, a teljes szabadkőműves szervezetre vonatkozó állításokat, illetve 30-40 év alatt lezajlott folyamatokat. Pontosítsunk: a „tézisek” is csak hasonlítanak azokra, amelyeket egy komolyan vehető írásban számba lehetne venni, a „szabadkőművességet körüllengő toposzokról” végső soron az sem derül ki, hogy Szerző a piacon hallott vagy a Blikkben olvasott róluk. A cikkbeli összes forrásmegjelölés is értelmét veszíti, azok mindössze a tudományosság látszatának fenntartására szolgálnak. Megint csak felmerül bennünk, vajon „tehermentesítette-e a gondolkodás súlya alól” valaki Szerzőt, vagy önszántából adta közre e nehezen meghatározható műfajú, de az áltudományosság jegyeit mutató irományt.

A záró sorok magukért beszélnek, minősítésükkel és idézésükkel nem szeretnénk bántani Szerzőt, inkább nem veszünk róluk tudomást. Pökhendi megjegyzése mellett azonban nem mehetünk el: „tisztában vagyok vele, hogy az előzetes ideológiai megfontolásokkal közelítőket nem lehet meggyőzni, hiszen ők úgyis feltalálják ebben az írásban a maguk logikájának igazolását”. Lenini hangvétel: ha nem értesz egyet, (legkevésbé sem tisztelt) olvasó, magadat kirekesztve máris az „előzetes ideológiai megfontolásokkal közelítők” táborában találod magad, amely ugye, mint megtudtuk, valami „radikális szubkultúra”. Valahol lent.