Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szabadkőművesek céljai PDF Nyomtatás E-mail
SZABADKŐMŰVESEK EGYKOR, TEGNAP ÉS MA

Miért olyan titkosak a szabadkőművesek céljai?

2014. január 16.

Ifj. Tompó László - Hunhír.info

szabadkomuves-500.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs még egy titkos társaság és felforgató mozgalom, melyről oly hatalmas, kérdésfeltevésekben bővelkedő irodalom állna rendelkezésünkre, mint a szabadkőművességről, köszönhetően céljaik általuk történő állandó titkolásának, noha közülük való vagy hozzájuk közeli szerzők is egyértelműen elismerik, hogy nem a Szentírás a zsinórmértékük, hanem a középkori héber misztika, a Kabbala. Ugyanakkor „rejtett misztériuma” csak legfelsőbb vezetőik számára ismert, így találkozóik nem nyilvánosak, mi több, tagjaik esküt tesznek, hogy nem mondják el, mi folyik ott és miért. Ezért saját forrásaikból idézünk, hogy megtudjuk, miért olyan titkosak céljaik?


Választ keresve itt van mindjárt például Michael Bradley könyve (Titkos társaságok könyve, 2006), amelyben elismerni, hogy a páholytestvéreknek bizony nem a Szentírás a zsinórmértékük, hanem a középkori héber misztika, a Kabbala, ugyanakkor „rejtett misztériuma” csak legfelsőbb vezetőik számára ismert, továbbá H. Paul Jeffers-é (A legősibb titkos társaság – A szabadkőművesség világtörténete, 2012), amely szerint „legbensőbb dolgait valóban titokban tartják, találkozóik nem nyilvánosak: a tagok esküt tesznek, hogy nem mondják el, mi folyik ott és miért, valóban van jelrendszerük, mellyel megkülönböztetik magukat, és valóban létezik titkos kézfogás is”.

Kérdés persze, miért titkolóznak, ha céljuk csupán az emberbarátság, a filantrópia kiteljesedése, hiszen, amint az 1723-ban kelt, James Anderson által összeállított és kiadott, mindmáig elfogadott alkotmányuk (The Constitutions of the Free-Masons) leszögezi, „a kőműves köteleztetik elszerződése által, hogy az erkölcsi törvényeknek engedelmeskedjék [hogy azonban melyek ezek, nem részletezi – Ifj. T. L.], és ha a Művészetet helyesen érti, sohasem lesz ostoba, ateista, sem vallástalan szabadgondolkodó”, ugyanakkor kiderül belőle azonban, hogy valójában mit is gondolnak a vallásról: „habár a régi időkben a kőművesek minden országban amaz ország vagy nemzet vallásán tartozta lenni, bármely lett légyen is az, most alkalmasabbnak vélhető csupán azon vallásra elkötelezni őket, amelyben minden ember egyetért, meghagyván kinek-kinek a maga külön vélekedését”. 

Egyértelműen kiderül mindebből, hogy valódi céljuk mindannak megvalósítása, amit IX. Piuszpápa 1861-ben kiadott allokúciójában (Iamdudum cernimus), majd három év múlva a kor fő vallási-világnézeti tévedéseit tartalmazó jegyzékében (Syllabus errorum) és Quanta cura kezdetű körlevelében, továbbá Szent X. Piusz pápa 1907-ben kelt dekrétumában (Lamentabili sane exitu)és enciklikájában (Pascendi dominici gregis) elítélt, vagyis az Istentől függetlenített „autonóm” ráció és etika szerint való átformálása a társadalmaknak, kormányoknak, az Ő gondviselő hatalmát tagadó irányzatnak, a deizmusnak, illetve a tulajdonságai megismerhetetlenségét és ezáltal követhetetlenségét képviselő agnoszticizmusnak, a világot Vele azonosító panteizmusnak, végül a vallások egyenértékűségét hirdető indifferentizmusnak kötelező álláspontként való elfogadtatása.

Arra vonatkozóan pedig, hogy mennyire erre törekszenek, végül álljon itt néhány (ráadásul nem napjainkból való) hazai példa! Amint Bangha Béla jezsuita írta (Viharban. Összegyűjtött Munkái, 27. köt., 1941), hiába hadakozott egyik képviselőjük (Vajda Ernő), hogy vallásellenes agitációjuk csak mese, ha saját hivatalos lapjaikban közzétett elszólásaik ennek homlokegyenest az ellenkezőjét tükrözik, így közülük a Kelet 1910-ben úgy fogalmazott, hogy „a vallás mint világnézet elfogadhatatlan, vigasztalása nem más önámításnál, korunk műveltsége túlhaladta a ránk maradt vallások gondolatvilágát”, az Orient, hogy ezért a kőművességet „áthidalhatatlan szakadék választja el valamennyi egyháztól”, a Dél 1911-ben pedig, hogy feladatuk „a vallás és speciel a római katolikus vallás ellen” való állásfoglalás. 

Hasonló állásfoglalásaik tömege alapján tehát már nem lehet kérdés, miért olyan titkosak céljaik, melyeket a jelek szerint azonban már vezető klerikusok is magukénak vallanak, mindenekelőtt azzal, hogy azt hirdetik – mint a jezsuiták magyarországi rendtartománya főnöke, Forrai Tamás az „Index”-nek 2013. október 1-én adott interjújában –, ha „nincs kereslet” az isteni kinyilatkoztatás ismeretére, akkor szükségtelen a dogmákhoz ragaszkodás, elvégre a hit, mint amúgy a szektariánusoknál, hovatovább csak eksztatikus tapasztalatokon, érzelmi élményeken alapszik. S mi