Payday Loans

Keresés

Harc a szülőkkel, avagy a lemez két oldala PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2010. január 30. szombat, 14:58

Osztályfőnöki óra: Beszélgetések
Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 25.


Harc a szülőkkel, avagy a lemez két oldala

A lemeznek mindig (legalább) két oldala van, és mindig fontos meghallgatni a másik felet is.

A cím és az ötlet abból az időből származik, amikor még bakelit hanglemezeken hallgattunk zenét, és ennek a lemeznek volt A és B oldala is. „Megint ugyanaz a lemez!” Sóhajtottak fel a néhány évtizeddel korábbi tizenévesek. Ma már lehet, hogy jobban megértenék a dolgot tanítványaink, ha fájlokat vagy trackeket emlegetnénk. A technika változik, de a serdülők és szüleik közötti feszültségek örökzöld témáknak számítanak.

A serdülőknek a szüleikkel kialakult konfliktusaik napjainkban is gyakran előforduló jelenségek. A következő párhuzamos monológok segítségével lehetőség nyílhat arra, hogy kamasz tanítványaink beleéljék magukat az őket korlátozni próbáló szülők lelkivilágába, megértsék az ő szempontjaikat. Így esetleg ötleteket kaphatnak ahhoz, hogy milyen módon közelítsenek hasonló esetekben saját szüleikhez. Ráébredhetnek arra, hogy a felnőttekkel folytatott kommunikáció eredményességéért ők maguk is felelősek, rajtuk is múlik tehát, hogy miként alakul a folytatás.

Nagyon fontos, hogy a gyakorlat segítségével a gyerekek belássák: a szülőnek is joga van tévedni, idegesnek lenni, aggódni, és hogy a gyerek is felelős mindazért, ami vele, körülötte történik.

A következő szövegek feldolgozását a serdülő, tehát a 12 évesnél idősebb korosztálynak ajánljuk.


1.
A szülő mondja: Mi ez a disznóól?


Őrület, hogy Nóri szobájában nagyobb a rendetlenség, mint a 13 éves öccsénél. Reggelenként, mint minden lány, felvesz egy ruhát, aztán két másodperc múlva egy másikat, és óriásira nő a ruhakupac, mire megtalálja a megfelelőt. A pólók, szoknyák persze ott maradnak, szanaszét hevernek, akár a füzetek, könyvek, kazetták. Azt persze szereti, ha van az íróasztalon egy vázában virág. A múltkor kíváncsi lettem, vajon mikor fogja az elszáradt, kókadt virágot frissre cserélni, és vártam... Türelmesen. Amikor már végképp nem bírtam tovább, az asztal kellős közepére tettem a vázát, hátha így eszébe jut felfrissíteni. Másnap a váza hanyagul félretolva ott virított a kókadt virággal az íróasztalán.
A gyerek mondja: Nekem is kell egy zug, ahol nyugtom lehet!
De hát miért néznek be folyton a szobámba?! Persze, tudom, van ott egy nagy ruhásszekrény, amit közösen használunk az anyuval, de hát nem csinálhatok mindig nagytakarítást, mielőtt az anyu benyit. Néha, ha igazi rendetlenség van, az engem is zavar, olyankor persze rendet rakok. De nem értem, miért kell olyan dolgokon idegeskedni, mint hogy gombócban hagyom a zoknit, és nem görgetem ki, mielőtt a szennyesbe dobom, vagy hogy mikor cserélek virágot a vázában. Az anyu a múltkor direkt az asztal közepére tette, hogy észrevegyem. Pedig előtte is láttam már, hogy elszáradt a virág, de engem nem zavart annyira, csak a váza, azt arrébb is tettem.


2.
A szülő mondja: Hogy nézel ki???


Nem szívesen szólok bele az öltözködésébe, tudom, hogy ez fontos állomása a személyiség fejlődésének, de néha katasztrofális, ahogy kinéz. Ez a finom arcú, törékeny kislány kizárólag fekete holmikban jár, mintha gyászolna. Még a körmét is feketére festi, a száját viszont tűzpirosra. Az iskolába is. A vastag szemhéjtus öregíti, akárcsak a feketére festett haj. A smink nélkül hamvas, hibátlan bőrű, kedves arcú kamaszlányom "kiöltözve", teljes díszben egy kiélt harmincasra emlékeztet. Nagyon bánt. Ha a lányommal ismerősökbe botlom, azon veszem magam észre, hogy folyton magyarázkodom: "Jövőre kinövi ezt a fekete divatot!" Még ha csúnya lenne, jobban elviselném, mint így, hogy szánt szándékkal csúfítja el magát.
A gyerek mondja: Jól nézek ki...
Nálunk legtöbbször az öltözködésem miatt kell hallgatnom ugyanazt a lemezt. Minden reggel ez van műsoron. Megértem, hogy nem egészen felelek meg anyám ízlésének, de mégsem járhatok rakott szoknyában suliba. Régebben az volt a baja, hogy túl fiúsan öltözködöm, most a vampos stílus ellen van kifogása. Mindenki más szerint a fehér bőröm miatt jól áll a piros rúzs és a fekete haj, a sötét cuccokról pedig köztudott, hogy karcsúsítanak, ráadásul remekül variálhatók. Én elfogadom anyu - szerintem kissé konzervatív - stílusát. Nem értem, ő milyen alapon akar rám erőltetni egy olyan divatot, ami teljesen idegen tőlem. El kellene fogadnia, hogy én a saját korosztályom ízlésének szeretnék megfelelni.


3.
A szülő mondja: Amíg nincs kész a lecke, nem mész sehová


Matyi jó eszű, ambiciózus gyerek, mindig jól tanult, most viszont egyre kevesebb időt tölt a leckéi mellett. Elcsatangol suli után, hol moziba, hol pizzázni, néha csak hatra ér haza, pedig jól tudja, hogy kilenckor lámpaoltás, mert messze lakunk az iskolától, és nagyon korán kell kelnie. Ilyenkor 1-2 óra alatt próbál felkészülni a másnapi 6-7 órára, ami teljességgel lehetetlen. Ezt tükrözik a jegyei is. Úgyhogy amíg nem javít, betiltottuk a délutáni programokat.

edua6matek
Szűcs Édua rajza

A gyerek mondja: Nem vagyok tanulóautomata!
Nem tudom, miért nem értik meg a szüleim, hogy nekem is szükségem van a pihenésre, hogy hat-hét órás tanítás után kiszellőztessem a fejem. Amint a suliból kijövök, az íróasztalhoz láncolnak, pedig fáradtan úgysem fog az agyam. Azonkívül a gimiben új osztályba kerültem, barátokat kell szereznem. Ha a többi srác megy, én meg minden buliból kimaradok, azért, mert tanulnom kell, rám sütik, hogy magolós vagyok.


4.
A szülő mondja: Csak nem gondolod, hogy egyedül kószálsz az éjszakában?


Én lennék a legboldogabb, ha Szilvit nyugodtan elengedhetném az esti programokra, ha olyan lenne a közbiztonság, mint az én kamaszkoromban. Ehelyett tudomásul kell venni, hogy egy fiatal lány ma már nem sétálhat biztonságban késő este a városban. Mi a megoldás? Természetesen nem az, hogy eltiltjuk a szórakozástól. Sokszor elémegy a papája, persze, ilyenkor fontos, hogy a kisasszony a megbeszélt időpontban ott legyen. A múltkor csúnyán elkésett, amikor egy koncertről fél háromkor ért haza. Éjfél körül telefonált, hogy tovább játszott az előzenekar, és a sztárok még csak nemrég léptek színpadra. A férjem már elindult elé, idegeskedtem, hogy nem fogják megtalálni egymást. Szörnyű éjszaka volt! Utána megmondtuk neki, hogy soha többé nem mehet éjszakai koncertre. Így aztán következő alkalommal, meg sem kérdezte, elmehet-e, megvette előre a koncertjegyet.

edua5oriascsecsmo
Szűcs Édua rajza

A gyerek mondja: Nem vagyok már gyerek, ne zárjatok be!
Túlságosan féltenek. Amíg együtt voltam a barátommal, könnyebb volt a helyzet, mert ő mindig hazakísért, és így nem izgultak annyira. A szakításunk óta viszont mindig apu jön elém a Moszkva térig, addig a barátnőmmel megyek. Nem lehet valami kellemes, de hát ő ragaszkodik hozzá, nem én kérem tőle. Ha később jövök, haza telefonálok, hogy ne aggódjanak. Persze így is izgulnak, tudom, hogy nem alszanak el addig, amíg haza nem érek. A múltkor volt egy nagyobb balhé, amikor elmentem egy koncertre, és az éjfélkor kezdődött tíz óra helyett. Végül fél kettőkor telefonáltam haza, hogy itt vagyok a Nagyvárad téren. Tudtam, hogy végül nem fognak örülni, de hát nem én voltam az oka, hogy így alakult, különben is hetek óta erre az estére készültem.


5.
A szülő mondja: Mit gondolsz, lopom én a pénzt!?


Egyetértek azzal az elmélettel, hogy olyan reális összeget kell adni zsebpénzként a gyereknek, amiből ténylegesen gazdálkodni tud. Annál többet viszont egy fillért sem. Csak hát kérdés, hogy mekkora az az összeg. Balázs zsebpénze havonta háromezer forint, ebből a koncertet, mozijegyeket, a fagyizásokat, kazettákat és hasonló tini-kiadásokat kell kigazdálkodnia. Ez a legritkább esetben sikerül. Persze, tudom, hogy elég, ha néhányszor beül a McDonald'sba, és az egész havi zsebpénzét elhamburgerezi. Néha az az érzésem, hogy a fiam a családi kasszát kimeríthetetlen kútnak tekinti, amiből mindenki kedvére meríthet.
A gyerek mondja: A zsebpénz is inflálódik!
Villámgyorsan elfogy a zsebpénzem. Néha az öcsémtől kérek kölcsön, vagy megpróbálkozom a mamánál, de az ő türelmüknek (és pénztárcájuknak) is van határa. A tavaszi szünetben volt egy cikis eset, amikor egy délután elköltöttem a zsebpénzemet a Vidám Parkban. Másnap elcsábítottam a testvéremet, vele is felültünk mindenre, és az ő zsebpénze is odalett. Persze a mamáék annak idején nyugodtan járhattak a Vidám Parkba, mert akkor minden pár forintba került.


Javaslatok a feldolgozáshoz
1. változat


A szülők és a gyerekek szövegeit szerepkártyákra tesszük, és szétosztjuk. Rövid gondolkodási idő után szituációs játékokat kezdeményezünk az azonos helyzetben lévő szülő és gyerek között. A szituációs játékok előadása után beszéljük meg az osztállyal a benyomásokat, illetve idéztetjük fel azokat a jelenethez hasonló saját élményeket. Célszerű az egyes jeleneteket ugyanazon szereplőkkel, de fordított szereposztással eljátszatni, és ezt követően megvitatni a különböző változatok tanulságait. (Döntés kérdése, hogy hány helyzet feldolgozására vállalkozunk.)
Megvitatható kérdések:

Milyen érzés volt szülőnek lenni ebben a helyzetben? És milyen érzés volt gyereknek lenni?
Mi a véleményetek a jelenetben szereplő gyerekről? Voltatok már hasonló helyzetben?
Hogyan lehetne a helyzetet megnyugtatóan rendezni?


2. változat

Az osztály két hasonló létszámú csoportra oszlik: az egyik csoport tagjai a szülőket, a másikéi a gyerekeket képviselik. A nagycsoportok ezt követően annyi kiscsoportra bomlanak, ahány helyzetet fel akarunk dolgoztatni. A kiscsoportok megtanácskozzák, hogy milyen érvek hozhatók fel az általuk képviselt szereplő igaza mellett.

Az érveket írásban rögzítik, és a listával felszerelve megkeresik azt a másik nagy csoportban található kiscsoportot, amelyik ugyanazt a történetet dolgozta fel a másik fél szemszögéből. A két kiscsoportból létrejött társaságok feladata, hogy ütköztessék érveiket, és megegyezésre jussanak. Minden esetben kerüljön sor egy-egy jegyző és egy-egy szóvivő megválasztására. A jegyző feladata rögzíteni a két fél érveinek ütköztetését. Fontos, hogy a vitára meghatározott időkeretet adjunk (kb. 5-7 perc), nehogy a gyerekek elkalandozzanak a lényegtől. A választott szóvivők (a jegyző segítségével) ismertetik az osztállyal a vita menetét és eredményét.


Kérdések és feladatok

Általában miért alakul ki konfliktus a tizenévesek és szüleik között?
Mit várnak a kamaszok ilyenkor a szüleiktől?
Vajon mi éreznek ezekben a konfliktushelyzetekben az érintett szülők?
Mit tehet a gyerek annak érdekében, hogy a hasonló helyzetek megnyugtató módon záruljanak?
Idézzetek fel olyan helyzeteket, amikor szembekerültetek a szüleitekkel! Mit gondoltatok, mit tettetek, mit éreztetek akkor? Hogyan látjátok a helyzetet utólag? Mit tennétek másként, mint akkor?

Forrás: Sallai Éva – Szekszárdi Júlia:
Tanári kézikönyv az Emberi kapcsolatok című tankönyvhöz.
AKG Kiadó, Budapest, 1999. 154–156. o.

LAST_UPDATED2