Payday Loans

Keresés

A magyargyűlölő díjazása PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2014. augusztus 21. csütörtök, 20:57

”Ennek a magyargyűlölő,

hontalan zsidónak a kitüntetése

egyben a magyar nemzet arcátlan megmocskolása is”

 

2014. augusztus 16.
Hunhír.info

imre_kertesz250.jpgSzent István bizonyára nem vette volna jónéven, ha egy kazár a magyarok ellen acsarkodik idegenek előtt, miközben a magyar kenyeret zabálja két pofára. Most, Szent István halála után 976 évvel, egy a magyarokat idegen országokban aljasul lehordó és megtagadó kazár leszármazott, Szent István nevét viselő díjat kap Szent István napján, a Magyar Állam alapításának a napján, augusztus 20-án.

Az ember azt hihetné, hogy Gyurcsány a miniszterelnök, és Aczél (Appel) György a kultúráért felelős miniszter. Sőt azt hihetnénk, hogy a rendszerváltás voltaképpen áthelyezte a magyar parlamentet a „Dahhány uccába”… Az értelmes magyar embereknek most lett elegük abból, amit immár 70 éve a mindenkori kormány tesz. Folyamatos az önostorozás, a nemzet lejáratása, a bűntudat elültetése, szemrehányás eltűrése a zsidók részéről és aljas az vádaskodás szintén tőlük.

Kertész nem magyar! Ezt maga Emeric Gärtner (Kertész Imre) mondta a Die Weltnek és a Die Zeitnek, de nyilatkozott hasonló hangvételben a Le Figaronak és más külföldi lapoknak is. Lássunk csak két megnyilatkozását:
„Kertész Imre: Nem vagyok magyar!
Berlin - „Ne minősítsen engem magyarnak" - mondta a német lap, a Die Welt riporterének a 80. születésnapja alkalmából interjút adó Kertész Imre Nobel-díjas író.

Szerinte ő az európai kultúra terméke, és hiába született és élt Budapesten, gyökértelennek tartja magát. A Sorstalanság írója nyolc éve lakik a német fővárosban, és inkább tartja magát berlininek, mint budapestinek, ugyanis szerinte Budapest balkanizálódott. Az MTI által idézett cikkben az író azt állította, Budapesten romlott a helyzet, a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak, és a magyarok régi káros szenvedélye, a „hazugság" jellemzőbb, mint valaha.”
„Kertész: Das hat sich Ihnen als Tourist so dargestellt. Das war aber nur Fassade. Ich bin gerade wieder zehn Tage dagewesen. Die Lage hat sich in den vergangenen zehn Jahren kontinuierlich verschlechtert. Rechtsextreme und Antisemiten haben das Sagen. Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und ihr Hang zum Verdrängen, gedeihen wie eh und je. Ungarn im Krieg, Ungarn und der Faschismus, Ungarn und der Sozialismus: Nichts wird aufgearbeitet, alles wird zugeschminkt mit Schönfärberei.”
A Die Zeitnek pedig egy interjúban ezt válaszolta: 
Die Zeit: Nemrég visszatért Budapestre. Hogy érzi magát a hazájában?
Kertész: Rosszul. Parkinsonom van, különben soha nem jöttem volna vissza.
„Die ZEIT: Sie sind seit Kurzem nach Budapest zurückgekehrt. Wie geht es Ihnen in Ihrer Heimat?
Kertész: Schlecht, ich habe Parkinson, sonst wäre ich nie zurückgekommen.”

Nos, az állam pedig kitünteti azt magyar gyalázót, amelyik hazudott a magyarságról, sértegetett és megalázta a magyarok millióit. Aljasság ez, hiszen ha valaki nem tartja magát magyarnak, az önmagában nem bűn. El is mondhatja, mert senkit nem kötelezhet senki arra, hogy nemzeti hovatartozását megtagadja. Kertész megnyilatkozásában sem az a baj, hogy kikérte magának a „lemagyarozást”, hanem az, hogy indokai az egész magyar nemzetet sértik. Kertész ugyanis gyűlölködőn hazudott, miközben a magyarok régi káros szenvedélyeként a hazugságot említi a nyugati lap újságírójának, és ez több mint gyalázat. 

Ma már nem hiszek abban, hogy van tisztességes, a magyarokat, a magyarságot megbecsülő zsidó. Hiszek viszont abban, hogy a zsidóság minden tagja, egytől-egyig gyűlöli a magyarságot, a magyar történelmet és a magyar identitást, a keresztény Magyarországot. Abban is hiszek, mert ezt bizonyítja az elmúlt 25 esztendő is, hogy a mai zsidóság nem azonos a holocaust áldozatává lett igazi magyar zsidósággal. Mert ez a zsidóság gyűlöli a magyart, az akkori zsidóság nem gyűlölte. Magyar akart lenni és volt is. Büszke volt magyarságára, amit megtagadni soha nem volt képes. 

De mi is történt akkor? Miért változott meg ennyire ez az érzés, ez a remek kapcsolat magyar és magyar zsidó között? Az ok egyszerű. A mai zsidó elkezdett kereskedni ősei vérével, s igyekezett ezzel az ártatlan vérrel beszennyezni – összevérezni – a magyar kezeket. Mert úgy több kárpótlást kaphatott, ha bűnöst kreált. Élvezte és élvezi, ha egy-egy vénember megfognak és ágyastul mindenestül a bíró pulpitusa elé citálhatnak, ha van bizonyíték a bűnösségre, ha úgy kell csinálni bizonyítékot… nekik, a bosszúállás és más szenvedésének élvezete mindent megér. 

Kertész arról beszél, hogy Magyarországon antiszemitizmus van, hogy fasiszták uralkodnak… de itthon kezelteti nyavalyáját. Idemenekül, de gyűlöli az itt lakókat. Fasizmusról beszél, miközben övéi Palesztinában több mint egyezer gyermek életét kioltották. Szándékosan és előre kitervelten. Fasizmusról beszél, miközben aljas politikai nyomásra zsidók százait rendelte ki a Mazsihisz a német megszállás áldozatai előtt tisztelgő emlékműhöz, mert ők a német megszállás emlékművét látták az alkotásba. Ezt akarták látni… Nekik nem áldozat a magyar, nekik nem áldozat, aki őseikért halt hősi halált, mert mentette az üldözötteket… vagy, mert nem értett egyet az embertelenséggel. Igen, nekik mindegy. Ha magyar, akkor pusztuljon, mert Kertész szerint hazudik, mert Kertész szerint fasiszta, mert Karsai László szerint nacionalista, mert Zoltai szerint antiszemita, mert Áder szerint bűnös…

Ebből azonban elegem van… elegünk van. Kertész gyaláz és kitüntetik. Mert zsidó, mert kötelező kitüntetni, mert Parkinsonos, mert egész egyszerűen aljas, és gyűlölködő. Nem leszek ettől filoszemita, s Kertészt sem fogom jobban szeretni, mint eddig. Azonban az a kormány, amely kitünteti ezt a berlini hontalant, az többé nem kapja meg a szavazatomat. Mert én nem a szüleim és a gyermekeim megalátatására szavaztam 2014 áprilisában, hanem a rendre, az egyenjogúságra, a békére, az ország újjáépítésére. Ehelyett épülő stadionokat látok, éhező gyermekeket látok, visszaéléseket látok, cinikus és erkölcstelen kormányzati vezetőket látok, és ostoba kultúrpolitikát látok, amely gyűlölködést és ellenségeskedést generál. Mert hülye vagy felelőtlen, balga vagy szándékosan hangulatkeltő az, aki nem látta előre, hogy ennek a magyar gyűlölő hontalan zsidónak a kitüntetése egyben a magyar nemzet arcátlan megmocskolása is. Ilyen emberekre pedig soha nem voksoltam, és ezután sem fogok. Én ugyanis családommal együtt sem a cigány, sem a zsidó holocaustban bűnös nem vagyok, sem őseim, sem én soha nem bántottunk származása miatt cigányt vagy zsidót. Ellenben szenvedtek és meghaltak őseim a zsidó ÁVH-sok, a zsidó politikusok és munkahelyi elöljárók élvezettel cselekedett kegyetlenkedései miatt…

Véleményemet pedig, Isten adta talentumommal, az írással, valamint a következő voksolásoktól való távolmaradásommal tudom és fogom kifejezni. Mert 57 évesen sem megalázkodni nem fogok a zsidó parancsosztók előtt, sem általuk és kormányon lévő csicskásaik által magamból hülyét csináltatni nincs hangulatom. Kertésznek meg teleaggathatják a hátsófelét is - annak nyelvészeti fényesítése után - köztársasági nagykeresztektől a Szent István Renden keresztül a Széchenyi Láncig… mindennel. Ám, az én beleegyezésem nélkül…

Stoffán György - Facebook

A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával.