Payday Loans

Keresés

A fejétől bűzlik a hal - álpálfordulók, kaméleonok PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2014. június 06. péntek, 16:29

Volt egyszer egy Mindennapi

Köszönet mindenkinek, aki segített, és a munkatársaknak, akik minden szavukkal médiatörténetet írtak. És persze köszönet nektek, olvasók, akiknek csináltuk.

Tisztelettel jelentem: Magyarország egyetlen független keresztény közéleti lapja, a Mindennapi.hu befejezte pályafutását.

Ha emlékeztek még, 2010. október 23-án indultunk a Corvin közi helyiségből egy nagylelkű támogató segítségével, aki a pénzt, a paripát és a fegyvert biztosította.

Nem rossz kezdése egy forradalomnak és szabadságharcnak.

Merthogy az volt: a szavak szabadságharca. A Szóé. A Szó szabadságharcát önmagunkkal is meg kellett vívnunk, hogy világosan ki tudjuk és merjük mondani, amit evangéliumi hívőkként – egy kisebbség tagjaiként – társadalomról, kultúráról, egyházról, politikáról gondolunk. Ismeretlen terepen, nem túlzok, aknamezőn jártunk; nemcsak az igaztalan támadásokat, hanem a tévedéseinket is vállalnunk kellett. Az eredményről egy konkurens lap főszerkesztője mondta: kulturális sokk, ami kiszámíthatatlan, emészthetetlen és kikerülhetetlen.

Csekély másfél éves korunkra átestünk egy csomó gyermekbetegségen. Elkövettünk hibákat is – a legnagyobbakat nyilván én. Viszont: ennyi idő alatt ekkora látogatottságot és elismertséget keresztény lap még nem produkált. Állítólag sikerült az evangéliumi gondolatot úgy megfogalmaznunk, hogy sokan megérezhették a vonzerejét. Nem tudom. Számomra a legszebb olvasói visszajelzés ez volt: „srácok, én nem vagyok keresztény, de ez kib...ott jó.”

Új tartalmak többé már nem frissülnek ezen a felületen, de a régi kedvenceiteket még kitesszük, hogy ha visszanéztek, ne gyertek hiába. Több mint tízezer cikk van az archívumban, nem lazsált a kis csapat.  A szerzői jogok az Úréi.

Köszönet mindenkinek, aki segített, és a munkatársaknak, akik minden szavukkal médiatörténetet írtak. Külön tisztelet azoknak, akik kitartottak az utolsó töltényig. És persze köszönet nektek, olvasók, akiknek csináltuk. De főként annak jár hála, aki létezést ad mindennek. Persze, hogy érte és általa volt a Mindennapi, azért és az által, aki a dolgok idejét megszabja, bölcsebben, mint mi szoktuk.

Úgyhogy ne kérdezzétek, mi történt valójában. Én sem tudom igazán. Ha tudnám: lehet, hogy inkább nem akarnám tudni.

Mikor megvolt a temetés – zárcsere, leltár, utolsó takarítás –, és mentem hazafelé a Corvin közből, megakadt a pillantásom egy táblán, amit nem vettem észre addig. A mozi kávézójának bejáratánál függ, ez van rája írva: „Dicsőség a legyőzöttnek”. Azt gondoltam először, milyen fura, hiszen ebben a világban minden dicsőség a győztesé, aki a dobogó csúcsáról fröcsköli a pezsgőt.

De aztán arra a Legyőzöttre gondoltam, akinek nevében az egészet csináltuk. Rövid szabadságharcot vívott, ami halálos bukással végződött – és mégis övé a dicsőség.

A történet szerint, amiben hiszek, a bukás csak átmeneti. Utána feltámadás következik.

Úgyhogy sziasztok:


Balavány György
főszerkesztő

Balavány György összes blogbejegyzése

 

*


Így működik Balavány György


Amikor  Balavány György egyszer csak feltűnt a HVG-nél, majd debreczenijózsef és gréczizsolt stílusban elkezdte okádni magából a posztokat, illetve beszédet mondott a MILLA baltás tüntetésén, csak néztem ki a fejemből. A MILLA tüntetésén én is ott voltam, és legszívesebben teli torokból kiabáltam volna: Emberek! Tudjátok egyáltalán ki áll a mikrofon mögött? Ismeritek eddigi munkásságát, olvastátok a cikkeit?

A nagy hátra arc óta olvasgatom posztjait, és néha az jut, az eszembe írhatnának közösen egy könyvet Debreczenivel. Na, nem azért, mintha Debreczeni valaha is írt volna gusztustalanul fröcsögő, antiszemita, homofób cikkeket, mint Balavány, de köpönyegforgatásban, gerinctelenségben egy szinten vannak.

A ma megjelent Balavány poszt Bayer Zsoltról újfent megmutatja, hogy mennyire lehet puhatestű valaki. Hogy eloszlassam az esetleges félreértéseket, nem kívánom megvédeni Bayer Zsoltot, mert minden, ami Bayer Zsolt azzal nem értek egyet, sőt elítélem. Ez az írás nem róla szól!

Azt írja Balavány: „Szerintem nem kéne arról értekezni, hogy mekkora tehetség a Zsolt és milyen kár érte; nem nagy tehetség, és nem kár érte. Bayer középszerű és félművelt Szabó Dezső-epigon, aki kevés árnyalattal, viszont mérnöki pontossággal dolgozik. A sikere titka: futószalagon gyártja, amire van kereslet.” Hát kedves Gyuri! Bagoly mondja verébnek…  Te ugyan ezt csináltad és csinálod a mai napig. Futószalagon gyártod azt, amire van kereslet. Régebben a Magyar Nemzetnél, mostanában a HVG-nél és az Index által üzemeltetett blog.hu-n. Te ugyan olyan katona voltál, és vagy mint Bayer.

Amikor cigányozni kellett akkor cigányoztál: „Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké. A magyarok nem tehetnek róla, hogy a „cigány politikus” kifejezésről Kolompár Orbán jut az eszükbe, aki máig nem tisztázta magát a sokmilliós sikkasztás vádja alól, vagy Horváth Aladár, esetleg az a Mohácsi Viktória, aki a magyarokat vádolja, amikor háborúznak a cigány uzsorások. A magyarság azonban tolerálja a hivatásos mocskolódókat, a kivakarózott jogvédőket, a tarkamagyar őrülteket, sőt a szocibérenc filisztereket is. Hát ez a valóság. Meg az, hogy nincs kedvem tovább az adómból eltartani naplopókat, akkor sem, ha cigányok. Tartsák el magukat, dolgozzanak, ha élni akarnak.”

Amikor buzizni meg zsidózni kellett, akkor buziztál és zsidóztál: „ Nem méltó a liberalizmus jobb napokat látott eszméjéhez. S főképp nem méltó a gyerekekhez. Csak az SZDSZ-hez. A homoszexualitás – mondják a liberálisok – nem ellentétes az emberi természettel. És akkor mi van? Szedjük már le az emberi természetet a piedesztálról, legalább így Auschwitz, Hirosima és Beszlan után.”

Annyi különbség van közted és Bayer között, hogy te nem vagy FIDESZ tag, ő pedig nem szélkakas.

A poszt alatt az egyik hozzászólás azt hiszem mindent elmond, és nem szorul magyarázatra: „Gyuri! Eddig is gusztustalannak tartottam, amit csinálsz, de most először érzem, hogy megtiszteljelek azzal (igaz csak így posztolóként), amit már régen le kellett volna írnom. Akármi is a véleményem Bayer Zsoltról, vagy bárkiről a régi csapatomból, baráti körömből, politikai családomból stb. A házba, ahonnan jövök, ahonnan megjelenési lehetőséget, hírnevet, tiszteletet, megbecsülést és nem elhanyagolható módon fizetést is kaptam évekig, nem köpök vissza. Amit meg a volt munkatársaidról írsz, úgy mellékesen, egyszerű szemétség. Ez pusztán gyerekszoba, neveltetés és erkölcs kérdése. Lehet, hogy Zsoltról azt gondolod, hogy egy pártkatona, moral insanity, lehet, hogy azt, hogy nagyképű, nem tehetséges, sőt még az is lehet véleményezned, hogy szerinted rasszista – azt mondasz róla, amit akarsz, de ezzel, amit most írtál egyet bizonyítasz: Te semmivel sem vagy jobb… És most nem árulóztalak le, ha érted, mire gondolok…”

Így működik Balavány György.


*

Balavány György

Balavány György

Balavány György 1968-ban született Budapesten. Alapítója volt a kilencvenes években egyetemi berkekből, illetve Lengyel Péter írói szemináriumáról kirobbant Törökfürdő kulturális magazinnak és antiposztmodern mozgalomnak. (E körből indult Térey János, Ficsku Pál, Peer Krisztián, Péterfy Gergely és még sokan mások.)

Domokos Mátyás felfedezettjeként publikált a kilencvenes évek végéig esszéket, kisregényeket, verseket és könyvrecenziókat irodalmi folyóiratokban és antológiákban (Holmi, Magyar Napló, Mozgó Világ, Törökfürdő, Táncrend).

Kamaszkora óta muzsikál, két évig bassszusgitáron játszott az Ági és Fiúk zenekarban, később megalakította a kérészéletű, ám nagy sikerű Kafé Bardo együttest.

Huszonkilenc éves korában nagyon úgy tűnt, hogy meg fog halni. Ekkor megtért, leszokott a kábítószerről és elment újságírónak.

Dolgozott a TV2-nél, a Pest Megyei Hírlapnál, néhány percig a 168 óránál is. Élete legszebb éveit a Magyar Nemzet főmunkatársaként töltötte. Ha úgy adódik, dokumentumfilm- és játékfilmforgatókönyvet ír (a Hajnal Gergely rendezte Visszaszámlálás című filmje kategóriájában legnézettebb volt a 39. Filmszemlén).

Szenvedélyesen foglalkozik igehirdetéssel, teológia- és filozófiatörténettel. Kivezetés a filozófiából című esszékötete megjelenés előtt áll, emellett a kinyilatkoztatás paradoxonjaival foglalkozó hermeneutikai művén dolgozik – remélhetőleg egy évtizeden belül ezzel is elkészül.

2004. Minőségi Újságírásért Díj, 2006. Minőségi Újságírásért Díj, 2008. Magyar Nemzet Díj, 2010. Szellemi Honvédelem Díj, írott sajtó kategória.

A Biai Református Egyházközségben presbiter. Négy fia van, egy felesége. Kriptozsidó, magyarmocskoló és cigányfajvédő.

METAPÉDIA

*


Balavány György kiátkozásáról

szerző

Vári György




publikálva
2012. okt. 23

Balavány György az utóbbi években sokat írt és beszélt arról, miért hagyta ott a Magyar Nemzetet, hírlapíró-publicista múltjának mely részével vállal folytonosságot, és mellyel nem. Világos jelzés volt az a blogbejegyzése is, amelyet az idei Pride elé írt. A poszt nem pusztán a szexuális kisebbségeket védte, de magát a felvonulást is. Nem a szokásos „mérsékelt” megoldást választotta, nem arról beszélt, hogy az „igazi” melegek-leszbikusok decensek és visszafogottak, hogy ők maguk is elutasítják az önmutogatást és az „ízléstelenséget”. Szembefordult azoknak a nézeteivel, akik csak úgymond otthon, a négy fal között engednék meg embertársaiknak, hogy szeressék egymást, nyilvános mutatkozásukat pedig megtorolnák. Szembefordult továbbá saját keresztény-keresztyén társadalmi közegének egy részével is, „jámbor” homofóbiájukat penetráns álszentségként leplezve le: „Nem értem, hogyan tarthatja az átlagkeresztény kevésbé problémásnak a heteroszexuális hűtlenséget, a prostituáltak igénybevételét, valamint a gyűlölködő (pl. buzizó) beszédmódot, mint a homoszexuális kapcsolatot. Könyörgök, olyan világban élünk, ahol a három legjövedelmezőbb iparág a fegyverekkel, a droggal és a gyereklányokkal való kereskedés! Csakugyan a kb. ötszázaléknyi homoszexuális ellen kell küzdenünk? Jézus nagyon szereti őket. Ki vagy te, hogy utálkozol? Ne utálj, hogy ne utáltass!” Írásának az eddigiekből elkerülhetetlenül következő konklúziója pedig így hangzik: „Nagyon zavar, amikor a keresztény testvéreim gúnyolódnak rajtuk és mutogatnak rájuk. Én ezt nem teszem többé.” Nos, akinek van szeme az olvasásra, annak világos kell legyen, hogy amennyiben a szerző nem teszi többé, úgy eddig alkalomadtán tette, és az is, hogy azért nem teszi többé, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy kisebbségi szexuális identitásáért vagy annak felvállalásáért bántani valakit mélyen keresztényietlen disznóság.

Negyedévvel később Balavány közzéteszi blogjában sokadik szenvedélyesen antirasszista blogbejegyzését is, amelynek kapcsán eszébe jut a mandiner.hu-nak, hogy miket mondott némelykor még a Magyar Nemzet publicistájaként. Balavány válaszul nyilvánosan szégyenkezett akkori mondataiért. Ekkor látta elérkezettnek az időt Kállai Ákos, hogy számon kérje rajta: homofób mondataival még nem számolt el, azokat semmiféle „önreflexióval” nem „távolította el magától”. Mindebből egyenesen az következik a számára, hogy Balavány nem szégyelli homofóbiáját, vagyis lényegében büszke homofób. Ki-ki döntse el a fentebbi idézetek fényében, hogy valóban így van-e.

Kállai cikke zárlatában lényegében a Milla-tüntetés felszólalóinak erkölcsi kötelességévé teszi, hogy határolódjanak el Balavány személyétől. Nem elég elmondania, mit gondol ma a kérdésről, nem elég jeleznie, hogy többé nem azt, amit addig. Nem csak ahhoz nem elég, hogy becsüljük Balaványt, de még ahhoz sem, hogy némi őszinte jó szándékot feltételezzünk róla, s hogy ne tekintsük erkölcsi alapkövetelménynek, hogy a többi szónok kifejezze vele szemben érzett mélységes morális megvetését. Ha például „Lovas Nagy Anna leszbikus írónő” ezt esetleg elmulasztaná, akkor nyilván ő is a homofóbok cinkosává válna.

A magyar közbeszéd egyik legsúlyosabb problémája az az erkölcsi megbélyegzésre irányuló, leküzdhetetlennek látszó késztetés, amelynek hordozói mereven elzárkóznak minden megértéstől és türelemtől, a bocsánatkérésre pedig habozás nélkül stigmatizálással válaszolnak. Kállai Ákos írása típuspéldája ennek. Balavány György sok dolgot átértékelt a múltjából, míg sok más tekintetben az maradt, aki volt: ha jól értem, úgy látja, nem elhagyta, hanem éppen elmélyítette, igazabbá tette keresztény-konzervatív meggyőződését az utóbbi években. Nem „átállt”, más és mélyebb változáson ment át, és ez a változás a megélhetését is kockára tette, amint azt magamesélte el a Narancsnak. Azzal, hogy elfogadta a Milla meghívását, épp a különböző világnézetű, de közös alapértékeket valló állampolgárok „összefogásra” irányuló erőfeszítéséhez csatlakozott. Éppen ahhoz, amit olyan fontosnak tartunk, amiről éjt nappallá téve beszélünk mostanában. Világossá tette, hogy teljes szívével osztozik a mindenkit megillető, elidegeníthetetlen emberi méltósággal kapcsolatos meggyőződésünkben; keresztény emberként, olyanként, aki hiszi, hogy a Jóisten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, nem is igen tehetne mást. Valóban az ő kiátkozása volna a legfontosabb és legsürgetőbb morális teendő?

Kállai Ákosnak erre az írásra való reagálását lásd itt - a szerk.

LAST_UPDATED2