http://mektukor.oszk.hu/02900/02902/02902.htm
P. Punykó Mária - Hutterer Éva
Egyedem, begyedem tengertánc
Kárpátaljai gyermekmondókák Beregszász 2004
TARTALOM Bevezetés Helységnévmutató
Dajkarímek (Ölbeli gyermek játékai) Altatók Ébresztő Öltöztetők Etetők Tapsoltató Ökölütögető Ujjasdi Arcmutogató Orrösszedörzsölő Homlokkoccantók Arcsimogató Csiklandozók Tenyeresdik Kézcsipkedő Láblógató Hőcögtetők Lóbálók Állni, járni tanítók Táncoltatók
Természetmondókák Esőűzők, naphívogatók Állatcsalogatók, állatriasztók Játékmondókák Hintáztatók Labdapattogtatók
Mesemondókák
Csúfolók
Kiszámolók
Egyéb mondókák Civakodók, marakodók Beugratók Névnapköszöntők Húsvéti locsolóversek
A mondóka Rövid kutatástörténeti áttekintés A mondóka műfaji meghatározása Dajkarímek (Ölbeli gyermek játékai) Természetmondókák Állatmondókák Csúfolók Kiolvasók, kiszámolók
Bevezetés
A folklóralkotások között jelentős helyet foglalnak el a felnőttek gyermekeknek szóló alkotásai. A paraszti társadalomban fontos szerepe volt a legkisebbekhez szóló költészetnek. Bár a gyermek ebben a korban még csupán szemlélője az eseményeknek, a játék - a mondókák hallgatása, ismétlése, esetenkénti eljátszása - során vidám, közvetlen kapcsolat teremtődik kisgyermek és nevelője között. Fejlődik a gyermek képzelőereje, ismerkedik a környező világgal, a természettel, az évszakokkal, az állatokkal, de legfőképpen anyanyelvével. A mondókák ismételgetésével gyarapodik a szókincse, ritkán használt szavakkal ismerkedik, elsajátítja a magyar nyelv dallamát, ritmusát. A gyakori ismétlések, az alliterációk, a rímek, az ütemesség, a nyelvi játékok észrevétlenül magával ragadják a kisgyermeket. Mondókát nem lehet rosszul hangsúlyozni, hadarni, haragosan vagy közömbösen "játszani", ezért kiválóan alkalmasak az esetleges hangképzési, kiejtési hibák kiküszöbölésére is. A dajkarímek felkészítik a gyereket a más gyermekekkel való együttjátszásra, a mesehallgatásra.
A hagyományos paraszti társadalom átalakulásával nemcsak az életkörülményeink, de az értékrendszerünk is megváltozott. Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut gyermekeinkre, sokszor nemhogy játszani, beszélgetni sincs időnk. A televízió, komputer térhódítása teljesen háttérbe szorítja szokásainkat, népi hagyományainkat, melynek szerves részei a népmesék, népi játékok, mondókák is. A kultúrelemeket is őrző népi gyermekjátékok, mondókák megtanítása - melyek létfontosságúak a gyermeki személyiségfejlődés szempontjából - az óvodákra és iskolákra marad. E célból adjuk közre ezt a gyűjteményt, melyet leendő óvodapedagógusok és tanítók számára ajánlunk, hogy meríthessenek a "tiszta forrásból".
Jelen válogatásnak nem titkolt szándéka a hallgatók érdeklődésének felkeltése is, a népköltészet gyűjtésére való sarkallás: ismerkedjenek meg saját szülőfalujuk folklórhagyományával, "kincseljék fel" gyermekköltészetünk még megtalálható darabjait, változatait.
A kötetben szereplő gyermekmondókák törzsanyagát Hutterer Éva ráti és P. Punykó Mária beregújfalui anyaggyűjtése alkotja, ezt egészítettük ki egy-egy bereg megyei, ungi, ugocsai, máramarosi változattal. A mondókák, illetve variánsaik Kárpátalja-szerte ismertek, kisebb eltéréseiktől eltekintve szövegük többnyire azonos. Az anyag feldolgozásakor nem tartottuk célszerűnek valamennyi változatot leírni, de minden variáns után megjelöltük a gyűjtés helyét, és - ahonnan adatunk volt - jeleztük más előfordulási helyeit is.
A gyűjtőpontok kijelölésekor figyelembe vettük, hogy az egykori Bereg, Máramaros, Ugocsa, Ung megye - a jelenlegi közigazgatási felosztás alapján: a Beregszászi, Munkácsi, Nagyszőlősi, Ungvári, Huszti járás - magyarlakta településeinek mondókaanyagából válogassunk.
Ezúton is köszönetet mondunk azoknak a kollégának, akik egy-egy értékes variánssal hozzájárultak a kötet bővítéséhez.
Beregszász, 2004.
|