Tompó László közírásai - HUNHÍR

Már megint a tanulni vágyók szegregációját emlegetik azok, akik nekünk szánják ezt a sorsot

A Néphazugság háza táján újabban ennél talán nincs is örökzöldebb téma. A többségi társadalom állítólag szegregációval sújtja a tanulni vágyókat. Bocsánat, nem: a tanulni különösen is vágyókat. Arról azonban, hogy ők viszont egyre több helyen a többségi társadalom tagjainak szánják ténylegesen ezt a sorsot, most is hallgatnak.

Újabb kötelezettségszegési eljárást akarnak indítani hazánk ellen a garantáltan tanulni vágyók

A mások vagyonának a magukéhoz illesztése közben is persze garantáltan tanulni vágyókban megint csak felszaladt a pumpa: szerintük a görög katolikusok által fenntartott nyíregyházi cigányiskola igenis szegregáló. Főemberjogi aktivistájuk ki is jelentette: „Mindent megteszünk, hogy Magyarországgal szemben is eljárás induljon.”

„Ügyelnünk kellene, nehogy a moszkvai húskampó után most egy New York-i húskampóra akasszanak bennünket”

Régimódi történet: ha egy mamutbirodalom eresztékei recsegnek-ropognak, mi több, még az alapjai is megremegnek, birtoklói nem politikájukat, hanem pénzüket mentik át egy olyan korszakra, melyben újra birodalmat építenek belőle. Amiben persze megy a meseszekér tovább, legalábbis addig, amíg aztán újra el nem süllyed.

Temetőlátogatás Tompó testvérrel

Újabb rendhagyó budapesti temetőlátogatásra hív a Magyar Nemzeti Front és a Hunhír.info nemzeti nagyjaink jobb megismerése és irántuk való tiszteletünk kinyilvánítása céljából.

Lebontanák Hitler szülőházát

Aligha szükséges erkölcsprédikáció ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott lelkivilágú ember megértse: akármennyire is nem szereti a történelem valamelyik egykor meghatározó alakját, nincsen joga ahhoz, hogy a vele kapcsolatos személyes emlékeket megsemmisítse. Azok ugyanis megőrzendő történelmi kordokumentumok.

„Na, Pista bácsi, kezdje, hadd kapjanak aprófosást megint az SZDSZ-esek”

„Csurka megérkezett, bement a stúdióba, gombolt egyet a ruháján, hogy könnyebben vegye a levegőt, letette a papírjait, két súlyos öklét ráhelyezte az asztalra – az nagyot reccsent –, majd a technikai helyiségben a keverőpultnál ülő tündéri hölgy csak annyit mondott: „Na, Pista bácsi, kezdje, hadd kapjanak aprófosást megint az SZDSZ-esek.”

„A sajtót, ha hatalmunkba ejthetjük, csakhamar kezünkbe jut minden”

Egy mondat, amiben minden benne van, mondhatnók. Miért, miért nem, mégsem tanulunk valahogyan belőle. Mármint olyan értelemben, hogy csak sírunk-rívunk, ha azt látjuk lépten-nyomon, kik művelik és milyen szellemben.

Megbuktak a Hóman Bálintot megbélyegzők: a néhai kultuszminiszter nem volt véresszájú antiszemita

Van helye a józan észnek, mondhatnók, de persze nem a „kifinomult emlékezetpolitikájú”-ak körében: ott a szemellenző használata ma is kötelező. Más a helyzet viszont a történészek körében, persze. Merthogy végképp megbuktak a Hóman Bálintot megbélyegzők: a jeles tudós, történész és néhai kultuszminiszter, állításaikkal szemben, nem volt véresszájú antiszemita.

Folyik az árokásás: akit antiszemitának tartanak, kirekesztendő, bármekkora értéket is alkosson

Ha valaki azt hinné, elmúltak már azok a néhai osztályharcos idők, az andalító Szabad Nép-félórák, tévedne. De hogy valami jó is legyen a rosszban, egyre bizonyosabb, hogy ez már az agónia, a haláltusa jele művelőinél. Érzik vagy nem, befellegzett nekik. Egyre többen elégelik meg ugyanis úgyszólván egyetlen tevékenységüket, az árokásását.

Liberális aggodalom: nehogy már a Biblia legyen életünk iránytűje – de a Talmud lehet az?

Helyben vagyunk. Hiába, a Néphazugság sohasem hazudtolja meg önmagát. Éltetője a harcos antiklerikalizmus. Mindig fenemód aggódnak berkeikben, amiért minden erőfeszítésük ellenére még nem sikerült teljesen kiölni a vallást, elpusztítani az Egyházat. Meg most éppen azon, nehogy már a Biblia legyen életünk iránytűje.

Nem mi mondtuk: lehet nácizni, de ez nagyon kevés

„Én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik” – mondja Virág elvtárs Bacsó Péter filméjében, „A tanú”-ban. Merthogy egyre többeknek van elegük már abból, hogy ha álmaik álma nem a világhatalom „normatívái” szerint való lét, akkor „nácik”-ként megbélyegezve úgy kezelik őket, mint régen a leprásokat. És itt most nem arról van szó, ki mit gondol a néhai Harmadik Birodalomról, hanem valami másról. Arról, hogy egy jól körülhatárolható személyekből álló gazdasági- és média-elit állandóan pattanásig feszíti a húrt azzal, hogy hizlalja az aranyborjút (értse, aki tudja, ehhez igazán nem kell közgazdasági diploma!), és ennek várható hatásaitól menekülve csak annyira képes kétségbeesésében, mint a megidézett Virág elvtárs.

Aki rendpárti, antiszemita?

Mi ezt kérdezzük, a Néphazugság pedig ezt állítja. Persze semmi új nincsen ebben. Kósáné Kovács Magda szocialista honanya mondta egyszer, hogy neki a rendről a fasizmus ugrik azonnal az eszébe. Schuster Lóránt mondott is erre kadenciát: megnézné akkor, hogy mégis mi van Kósáné konyhájában, szocializmus vagy fasizmus?

A kisebbségiek a mi portánk előtt sertepertélnek – de milyen a saját udvaruk?

Igencsak beszédes cikk jelent meg ma a Néphazugságban. Öles címe már önmagában is csaknem mindent elárult: „A magyarok fele szerint túl nagy az egyházi korrupció”. A magyarok fele szerint? Amint kiderült, közel hatszáz ember nyilatkozott így csupán.

A halálbüntetést az államnak szükség esetén legyen szabad igénybe vennie!

Hírportálunkon már számtalanszor rámutattunk arra, hogy bármennyire is ódzkodjanak a „széplelkek” magának a halálbüntetés lehetőségének már csak a fontolgatásától is, vannak olyan történelmi korok és bennük olyan szükségletek, melyek alkalmazásától aligha tekinthetnek el. De miért? Ezúttal egy főpap reá adott feleletét fogjuk felidézni.

Legyünk büszkék költőinkre! A Költészet Napjára

Ma van a Költészet Napja, történetesen ráadásul József Attila száztizedik születésnapja. Bizony elszorul ilyenkor az ember szíve, és igencsak akadozik keze a billentyűzeten. Hol van már ugyanis az egykor nagybetűs literatúra szépsége, az irodalom szentsége? Bárki bármit leírhat és közreadhat. Nem számít már sem a forma, sem a tartalom. „Legyünk büszkék költőinkre!” - mondjuk mégis. Legalábbis, ha közülük a régiekre gondolunk.

Szimpla magyarok, zsidó magyarok vagy magyar zsidók. Mikor melyik kifizetődőbb

Már megint a Mazsihisz, persze. Nincsen ugyanis egyetlen áldott nap sem az évben, melyen ne feszítenék túl a húrt. Az még csak hagyján, hogy ismételten „magyar zsidók”-kal büszkélkednek. De az már nem, hogy olyannal is, aki viszont egyáltalán nem a két fél között állandósult konfliktusok feloldásán munkálkodott.

A zsidó zarándokturizmus robbanásszerűen megnövekedése várható hazánkban

Tiszta sor. Egy bevallottan felvásárolt országban nincsenek sorompók, legalábbis felvásárlóik előtt, akik benne szabadon mozoghatnak. Akiknek viszont ez nem tetszik, nem biztos persze, hogy szabadon szólhatnak. Hja, már megint az a kettős mérce…

Sötét volt-e a középkor?

Nem, ezúttal nem napi eseményre való reflexió szülte e mai publikációt, ami, szerzője jó vagy rossz szokása szerint, amúgy sem írója szubjektív magánvéleményének kiteregetése. Csak annak körüljárása, milyen is volt az a korszellem, ami a középkorban hatalmas alkotásokat szült, szemben a maival, ami azoknak árnyékába sem jöhet? Nos, a középkorról majdnem mindenkinek egy jelző jut eszébe: sötét. No de mi alapján is? Persze mindjárt ellenvethetnők, abszolúte sötét vagy világos korszak amúgy sincsen a történelemben. És valóban. De azért nem mindegy, milyen vonások az uralkodók egy korszakban? Az életet vagy a halált szolgálók, ha nagyon sarkosan óhajtunk fogalmazni.

Nincsen „magyar zsidó”, csak „magyarországi zsidó”

Mondom mindig, örökös meglepetésekkel tud szolgálni a Mazsihisz. Hol így, hol úgy határozzák meg mivoltukat. Hol zsidóknak, hol magyaroknak tekintik önmagukat. Ám elnökük legújabb megnyilatkozása után nem tudja az ember, mit is gondoljon róluk.

Ismerjük meg húsvéti locsolóverseinket, lakodalmas köszöntőinket, vőfélyverseinket!

Eltűnőben húsvéti locsolóverseink, lakodalmas köszöntőink, vőfélyverseink. Pedig életünk színgazdagságáról éppúgy tanúskodtak, mint őseink oly díszes használati tárgyai. Zömüket mára inkább csak folkloristáink ismerik, pedig szépségeikkel eleink nőtiszteletünkben, anyaságkultuszunkban különösen is tetten érhető, mai világunkból oly hiányolt nemességéről tanúskodnak. Ismerjük hát meg őket!

Régebbi hírek a rovatban:

• Jézus Krisztus feltámadásával bebizonyította istenségét
• Ha Krisztus eljönne, hány igazat találna?
• Ma is kísért a Kommunista Nagypéntek
• Kiknek köszönhetjük Trianont?
• 750 ezer holocausttagadásért – de magyargyalázásért mennyi jár?
• „Kő kövön nem marad vandál munkájuk után”
• „A szabadelvűség tatárdúlása után puszta az ország: arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk a magyar szellem világküldetését”
• Ötven éve robbantották fel Nemzeti Színházunkat – de miért is?
• Már megint csak egyfajta szemszögből vizsgálják a történelmet a holocaustiparosok?
• Marx ma is fertőzi az agyakat
• Rendhagyó önkéntes program szerveződik egy zsidó temető rendbetételéért – de egy magyarért mikor?
• Jó Molnár Lajosunk elment, de szagát itt hagyta nekünk…
• Hétpróbás síberek ma is kultikus emberek?
• „Magyarország távol áll attól, hogy modern és művelt országnak tekintsék”
• Mikor lesz végre tananyag, mit műveltek a Lenin-fiúk?
• Már megint megszólaltak a nagyágyúk: Budapest felelős a holocaustért, amelynek túlélői viszont reneszánszozhatnak
• Isten nem ver bottal: csőd fenyegeti az egyik legliberálisabb könyvkiadót
• Amilyenek a történelemtankönyvek, olyan az ifjúság
• Nem, nem ők az erősek, mi vagyunk a gyengék – avagy arról, miért vagyunk kisebbségben saját hazánkban?
• A köntös nemzeti, ami viszont alatta van, nem az