Bor.

764. — Hogy-hogy, — ön bort iszik, hiszen tagja a antialkoholista egyletnek? — Csak tiszteletbeli tagja vagyok.

765. — Nekem ne dicsérgessen semmit, hanem töltsön tiszta bort. •— Lehetetlen; antialkoholista vagyok.

766. — Ebéd után bizonyos mennyiségű bor meg nem árthat. — Az igaz; bezzeg megárt, ha valaki bizonytalan mennyiségű bort iszik.

767. A ki fukar a borral, megtakarítja a vendégeket.

768. A huszárt elfogta az ellenség, s mikor azt kérdezik tőle: — Milyen erővel vagytok? — azt mondja egykedvűen a huszár: — Ki milyen, uram, — egy akó bort azonban a leghitványabbik is elbir.

769. — Van-e ott Burkusországban ilyen jó bor, mint a mienk? — kérdek a hét esztendős háború végén haza jött huszárt poharazás közben a falubeliek. — Van bizony: ugy éreztem a gégémben, midőn sléziai borral kináltak, mintha macska mászott volna lefelé, s valaki ugyanazt farkánál fogva ismét kifelé akarta volna rángatni.

770. Belépett a huszár a csapszékbe s bort parancsolt hozatni, — Azonnal szolgálok, — felelt a korcsmáros, — tetszik hozzá savanyúvíz ? — Jó lesz biz a'. Mikor elhozták a bort, a huszár kóstolóra először tisztán lehajtott a borból egy kortyot, s aztán félre lökve a palackot, monda: — Vigye vissza s igya meg a többit maga: mert ha jónak látta megkérdezni, hozzon-e savanyuvizet hozzá, megkérdezhette volna azt is: tegyen-e édes vizet bele ?

771. — Na bakancsos — mond a huszár — legyen életedben egyszer nagy tisztessé­ged, jer velem be egy pohárra ebbe a csapszékbe. — Nem megyek én, mert bennem becsü-letérzés lakik. — Ezer teremtette! hát kár esik a becsületedben, ha velem jösz inni ? a ki strimflibe jöttél a világra! — Nem ugy értem, huszár uram: nem megyek ebbe a csapszékbe, mert nem szokásom olyan helyre lépni, honnan már egyszeri kilöktek.

772. Beszállt a huszárezredes egy földbirtokos barátjához. Vele volt fehérbajuszú, régi, három kapitulációs huszárja. A földbirtokos ellátta barátját mindennel, a mit csak szeme szája kivánt, a vén huszárnak azonban szörnyű komisz bor jutott, a mi őt épen nem konfundálta, hanem elkezdte torkaszakadtából dicsérni. A házigazda azután azt az utasítást adta a cselédnek, hogy adjanak valami gonosz, ecetre való rósz bort annak a huszárnak, hogy ne lármázzon dicsé­retével. Ezt azonban még hangosabban dicsérte, Ekkor már megsajnálta a gazda. — Adjatok neki egy pohár jó pecsenye-bort, — parancsolá a cselédnek. Ezt aztán a vén huszár nagy csöndesen beszopogatta és nem szólt egy szót sem.

773. Az ezredes reszkető kezekkel nyúlt • a pohár után s odaszól az újoncnak : — Segits, fiam. Az újonc odasiet és kiissza a bor felét. — Idd ki egészen, s aztán tölts nekem is.»

774. 1849. első napjaiban a magyar hadsereg előőrse, tizenkét huszár Ipolyságra érkezett s a templom előtt sorakozott. Az átellenben lakó csapláros, mint jó hazafi, egy kis uj borral kívánván megfrissiteni a vitéz huszároknak hidegtől dermedező kebelét, egy hat-hét itcés korsóban vitt nekik, ugy számítva, hogy egyegy meszely mindegyiknek elég lesz, vagy ha épen még egyszer fordulnia kellene, egy másik korsó a hazáért meg nem árt. A tele korsóval tehát megkínálja a sorban legszélső huszárt, ez pedig fogja két kézre a nyújtott italt, s le sem veszi szájáról, valamíg az egész hat itce tartalmát le nem öblité. A korcsmáros ezen bravur-iváson ugy megijedt, hogy üres korsójával s további nagylelkűségével odább állva, magát többé nem mutatta; a többi tizenegy huszár pedig talán még most is várja a kilátásba helyezett frissitvényt.

775. Elküldte az apa fiá,t borért. Midőn ez pénzt kért, igy rivallt reá: — Hisz pénzért bort hozni nem kunszt! Hozzál egyszer pénz nélkül . . . A fiu elment s kis vártatva visszatért a boros üveggel. De mikor apja inni akart belőle, ugy találta, hogy az üres volt. — Már hogy igyam ebből ?! — kiáltott mérgesen. — Teliből inni nem kunszt. Igyék apám egyszer . . . üres üvegből is! . . .

776. Zeneszerző, a ki szereti az italt, igy beszél a társaságban: — Én gyakran órahosszat nem tudok elaludni. Valami melódia zúg a fejemben és ez elveszi az álmomat. — Mi a vignettája annak a melódiának ? — kérdi egyik barátja.

777. Nyaralásból tértek vissza, hol a kis leány sokszor látta, hogy fejik a tehenet. — Hol van édes apja — kérdi a vendég. — A pincében van, feji a hordókat, válaszolt a lányka.

778. Én nem engedlek le többé a pincébe. Te most is részeg vagy, mint a tök. — Pedig még ma szinevilágát sem láttam egy csöpp bornak sem. — Nem ám, mert a csap alá feküdtél és behunytad a szemedet.

779. Ha szeretnek — iszom örömömben; ha megcsalnak — iszom keservemben.

780. — A teve nyolc napig dolgozik a nélkül, hogy innék. — Oh, én ismerek olyan férfiút, a ki nyolc napig iszik a nélkül, hogy dolgoznék.

781. — Férjem, sajna, felhagyott a sörivással. — Ennek örülnie kellene. — De most meg bort iszik.

782. — Már megint ittál, látni a mellé­ nyeden. — Ezt nem is az ivás, hanem a leöntés

83. Hogy miért iszom minden este tiz pohár pezsgőt? Megmondom .. . Ha ötöt iszom, egészen más ember lesz belőlem. És miért ne érdemelne az a másik különb ember még ötöt ? . . .

784. — Na, menjünk haza . . . Eleget ittál! — Az még tegnap volt. Ma is akarok inni!

785. Ha fölbontom, vége lesz neki... Ha nem bontom föl, végem lesz nekem ... . Eh, mit! én még élni akarok! — szólt s letöré az üveg nyakát.

786.. Milyen a jó hor ? Katolikus, mert igaz. Kálvinista, mert erős. Zsidó, mert nincs megkeresztelve.

787. Zalavármegyében általánosan ismert és tisztelt családban a halál megsuhintotta kaszáját. Meghalt a nemzetes asszony. Szem nem maradt szárazon, mindenki siratta a jó öreg matronát, kinek lelke, ugy látszott, elköltözött a jó nemzetes ur után atyáink Istenéhez. Az ősi családi kúriában volt fölállítva a ravatal, mely körül régi magyar szokás szerint ott virrasztott az öreg huszár társával, az inassal. Éjféltájra járhatott az idő, amidőn vagy éberségük, vagy bátorságuk kezdett megfogyatkozni. — Pajtás! — szólítja még a huszár az inast — igy nem tarthatjuk ki a virrasztást, egy kis szivvigasztalóra volna szükségünk. — Már amondó vagyok magam is, — kontrázott az inas. — Kigyelmed úgyis tán szivembe látott. Ej, hozzunk föl abból a feketepecsétes hordóból, mit a nemzetes asszony torára tett félre, most már ugy is meghalt, hát tapasztaljaik meg, milyen is lehet az a régi jó gősfai. A szót tett követte; fölhoztak egy jó korsóval és ugy magyarán neki láttak, hogy bánatukat borba fojtsák. A bor izlett, előjöttek á régi jó idők, felujitották a nemzetes asszony élefe histó­ riáját. Oh, hogy már minek is halt meg ilyen hirtelenül, hiszen még mikor tegnap este lefeküdt, semmi baja sem volt. E közben a kancsó kézben forgott s tartalmának szinvonala mindig. jobban közeledett feneke felé. Amiközben fura gondolata támadt a kópé inasnak. — Hallja kend bátyám, olyan jó ez a borocska. Kínáljuk meg nemzetes asszonyunkat vele. Megpróbálják. Egyik fölemeli kissé a ravataltól a fejét, a másik meg a pohárba töltött gősfaiból a nemzetes asszonynak szá­ jába önt egy-két kortyot. „Grluk-gluk", a bor leszaladt a torkán.  — Ej-ej, csakhogy elfogadta tőlünk ezt a csekélységet, a jó Isten nyugosztalja meg szegény lelkét. Majd mint kik dolgukat jól végezték, ujra elfoglalták régi helyüket, folytatva beszélgetéseiket. De ime, Isten csodája! A nemzetes aszszony megmozdul a ravatalon, majd mély lélekzetvétel után felül, mint olyan, ki mély álomból ébred föl. A két atyafi lába a félelemtől gyökeret vert, a hideg izzadság csurgott rajtuk. A nemzetes asszony végre megszólítja •őket, küldi fiáért az inast, ki sietve értesiti ifjú urát, hogy a nemzetes asszony föltámadt. A jó nemzetes asszonyt, ki csak tetszhalott volt, a gősfai bor életre keltette, a két jó cseléd magafajta tréfája az elevenen való eltemetéstől megmentette és ezután még élt tiz évig. Azóta a Vasmegye határszélén fekvő gősfai hegynek nagy a hire, mert rajta olyan bor terem, mely még a halottakat is föltámasztja.

788. — Sógor, hol a jó bor? — Itt a jó bor sógor! — Kóstolja meg sógor! — Ugy-e sógor, jó bor? — Sógor, hát ez jó bor.

789. Tiszta bort adjon korcsmáros uram! Seprűvel ugy is kedveskedik az- oldalbordám, ha hazamegyek.

790. — Meguntam ezt a hívságos vilá­ got ! Le is mondok róla. Föltett szándékom, hogy a budapesti szerviták zárdájában töltöm ezután napjaimat. — Miért nem inkább a ferencrendieknél? — Tudod, a szervita-rendnek nagyon j'ó borai vannak.

791. Jó bor jó vért csinál, jó vér jó kedvet teremt, jó kedvben jót cselekszünk, a jó cselekedetek az égbe visznek — tehát a jó bor az égbe visz.

792. — Pincér, hogy hívják ezt a bort ? — Magyarádi. S — Ez a vezetékneve, de mi a keresztneve?

793. Bort eladó földes ur: Meg vannak-e az aranyok metélve ? Bort vevő zsidó: A bor meg vagyon-e keresztelve?

794. Arról volt szó, hogy a kut két borkereskedő közül kinek képezi tulajdonát ; az egyik ügyvéd már vagy egy óráig érvelt, türelmetlenül kiált fel a biró, hogy ily csekélység miatt ne beszéljen oly soká. — A kut borkereskedőnek nem csekélység, — érvelt az ügyvéd.

795. — Miért nem igaz többé az a közmondás, hogy borban $?L igazság? — Mert hamis bort iszunk.

796. Harminc akó bort vett s kérdi a vincellértől: hány akó vizet bir el a bor? — Két akót. Betölti a két akót és a bor felfordul. — Ön nem ismeri a bort, beöntöttem a két akót és felfordult. — Én ismerem a bort, de a két akó vizet már beöntöttem volt s igy mint bizonyosat mondottam, mennyit bir el.

797. — Pincér, ma szeretnék egy jó pohár bort. Melyiket ajánlhatja nekem ? — Ugyanazt, a melyet múltkor inni méltóztatott. — Hm! az még nagyon fiatal. — Ep azért. — Hogy-hogy? — Hja uram, e bor még oly fiatal, hogy nem lehet megkeresztelni.

798. — Csodálatos, hogy sörrel, kávéval, teával nem kocintunk, hanem csak borral, miért ? — Mert borban van az igazság s az. igazsággal gyakran jövünk összeütközésbe.

799. In vino feritas — sajtóhiba, de sokszor igaz.

800. Püspöki asztalnál ült a generáb's s egyre hajtogatta: Ex hoc. A püspök értésére akarta adni, hogy nem közönséges asztali bor van előtte, megjegyzé: Est malaga. — Ergo ex hac, — szólt a generális, — mintha előbb gramatikai hibát követett volna el.

801. — Szavamra, egy fillért sem nyerek a boron, — Elhiszem, hanem a vizén.

802. A huszárkapitány egy galíciai faluban a plébánoshoz volt bekvártélyozva. A jámbor páter nagyon megbecsülte vendégét, tejbe, vajba fürösztötte volna; kínálta mindenféle jóval, igy saját termésű almaborával is. A kapitány csupa udvariasságból itta a keserves italt. A plébános ur gyönyörködve nézte a fogyasztást; egyszer csak oda szólt: — Quomodo valet Domine magnifice ? — Bonus vinus, bonus vinus, — válaszolja a kapitány. — Sed non est bene dictum, — figyelmezteti őt a plébános. — Qualis vinus, talis latinus, — fejezé be a diskurzust a kapitány.

803. Midőn Draskovich György pécsi püspök 156á-ben a tridenti zsinat alkalmával a pápát megajándékozta tályai borral, a pápa igy szólt: — Summum pontificem Talia vina decent.

804. A férfiak a bor mámorában akarják elfeledni, amit a szerelem mámorában véghez vittek.

805. — Korcsmáros ur, kóstolja meg csak ezt a bort, hisz ez valóságos méreg. — Ejnye, ejnye, hát mit vétettem én uraságodnak, hogy aztán velem akarja megitatni ?

806. — Mi a te apád? — Műasztalos. — Hát a tied? — Műfestő. — És a te apád? — Műborász.

807. A minap a vendéglős egy butella sashegyit állit elém s nagyjelentőségű fontos arccal azt mondja, hogy: „Húsz éves!" Istenem! — sóhajtottam, — annyi idő alatt bizony nagyobbra nőhetett volna.

808. — Arra kérném a főtisztelendő urat, hogy ma este nekünk is juttasson abból az ó-borból. . . . — Jaj, fiam, ó-bort ne tölts uj edénybe... Várj, a mig oly sokáig vagy itt, mint én.

809. Vendég: Az ön bora élvezhetetlen. Korcsmáros: Csodálom, pedig házilag készült.

810. — Ha meg akar szabadulni a köhö­ géstől, ne igyék bort. — Ha ön nyolcvan évig nem ivott bort. akkor, de csak akkor adhatja ezt a tanácsot.

811. — Minden órában egy kanál jó bort vegyen magához. — Anyjuk, hozd be a merőkanalat.

812. — Uram, önt el kell tiltanom a borI ivástól. — Ugy látszik, doktor ur ma rósz hangulatban van!. . Majd inkább máskor jövök!

813. — Nagyon szenvedek. — Hagyja abba a borivást. — Nem tehetem. — Akkor igyék három annyit, mint most, s nemsokára megszünik a szenvedés.

814. Megtiltotta az orvos a betegnek a borivást, mert vizibetegségbe esett. A beteg egy darabig csak birta, végre igy fakadt ki: — Anyjuk, hozz egy tál bort meg egy kanalat, ne mondj'a az orvos, hogy néni fogadok neki szót. Hát nem iszom a bort — majd csak eszem.

815. — No most már megihatik egy üveg borocskát. — Hogyan véli orvos ur, félóránkint vagy óránkint?

816. — Be furcsa ize van ennek a bornak. — Igaz, de a doktor ur annyira ránk ijesztett a bacillusokkal, hogy most a főnö­ köm nemcsak a vizet, hanem a bort is felforralja !

817. Fájt a torka a parasztnak. Az orvos tanácsolja, hogy este és reggel borszeszszel dörzsölje be. — Hiszen kérem alássan, — válaszolt az atyafi, — úgyis mindig azt teszem: reggel pálinkát, este meg bort iszom.

818. Színész ozsonnához volt meghiva és a háziasszony megkínálja őt szőllövel. — Köszönöm, nem kérek belőle, mert boromat nem szoktam soha pirulákban bevenni.

819. Az első pohár megmelegíti a gyomrot, a második felmelegíti a szivet; 160 Bor.

820. Az első pohár csend, a második fogcsikarás, a harmadik az ivók moraja, a negyedik a kiabálók zaja, az ötödik az őrül- i tek ordítása.

821. — Én egy pohár bort ittam. — Én csak kupicával. — Én csak gyüsziinyit. — Én villányit.

822. Kérdezi a földesúr a cigányt a csapszékben: — Iszol-e egy pohár bort ? — Köszönöm, nem iszom. — Hát két pohár bort iszol-e ? — Azt már megiszom. 823. Őszkor a részeg: — Mily szép összhangzatban vagyok a természettel, a levelek hullanak és én is — hullok a földre.

824. Mily szép a borozók asztala, egész mennyország : a kancső a hold, a poharak a csillagok.

825. Tiszteli a papa tanitó urat, küldött egy üveg bort, hogy tessék megkóstolni. — De hiszen ez a te atyádnak pénzébe került. — Nem tesz semmit; édes apámék ugy se itták volna meg, olyan savanyu.

826. Már három éve járok a teoló­ giára s még mindig pogány szomjam van. Bor. 161

827. Mikor jó a bor: — Ez a bor az én termésem. Mikor rósz a bor: — Olyan, a milyent az Isten adott.

828. — Én ittam 1746. évi termést. — Az semmi, az apám halálakor a pince egyik szegletében 1680. évi palackokat találtam. — Azokat megkóstoljuk. — De bor nincs bennük.

829. Finom tokaji. Igen finom tokaji. Valódi tokaji.

830. — Kaphatok pezsgőt? — Szolgálatára, uram. Valódi pezsgő ára négy forint. — Mit ért azalatt, hogy valódi ? — Tetszik tudni, van valódi pezsgő négy forintjával, még valódibb hat forintjával, és legeslegvalódibb champagnei nyolc forintjával, a milyent még Champagneban sem kapni. Melyik tetszik?

831. Vizet isznak a halak, Azért némák. Csak bort isznak az ifjak, Azért buták. Bort vizzel keverve, Válik egészségre.

832. — Melyik a legjobb viz? — A legjobb viz az, melyet a nap sző­ lővesszőn keresztül desztillál.

833. — Nagyon sok viz van e borban. — Ellenkezőleg, kevés bor van e vízben.

834. — Miért iszol vörös bort? Hiszen a fehér sokkal jobb és mégis egy ára van a vörössel. —• Csak azért, mert lássa: ha a fehéret megittam, vége van; de ha vöröset iszom, a vörösnek a szine bennem marad, ez tiszta haszon !

835. Miért drágább itt a vörös bor, mint a fehér? — Hát azt hiszi, hogy én a vörös festéket lopom?

836. Borbála = vig tor.