Payday Loans

Keresés

Gazdaság és gazdagság, Petőfi és a harmadik út - Morvai Ferenc PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Morvai Ferenc: Magyar Bálint azt mondta, menjek a picsába Petőfivel. És Orbánt se érdekli

Csináltam egy kis stiklit. Még egyszer annyit rámvertek. Egy kis hölgy írja az életem történetét. Egyedül én voltam paraszt. Felrobbant a kazán, három embernek levitte a lábát. Mi csináltuk ezt a szarégetőt.

Van pár perce?

Kérdezzél!

Mennyi pénze ment el erre az egész Petőfi-kutatásra?

Ez, látod, nehéz kérdés… Csak ez a mostani vizsgálat több tízmillió forint.

Huszonöt éve csinálja. Mennyi a vége? Százmillió?

99,9 százalék

A minap kínai igazságügyi szakértők állították Pesten, hogy huszonöt éve Barguzinban tényleg Petőfi csontjait találta meg Morvai Ferenc.

Tudósításunk: Megvan Petőfi, jövőre temetik.

Áh. Sokkal több. Csak a népi ellenőröknek kifizettem büntetésbe közel százmilliót, pontosabban nyolcvannégyet. Még a régi rendszerben, amikor befejeztük a kutatást.

Az hogy volt?

Csináltam egy kis stiklit, ugyanis a tudósokat, mint hegesztőket utaztattam Szibériába. Ott csináltam egy vállalatot, hogy el tudjam számolni a költséget. Aztán kiszámolták a népi ellenőrök – ugye akkor még nem APEH volt -, hogy mennyi az összes költség, és még egyszer annyit rámvertek. Ez már önmagában százhatvannyolcmillió.

Százhatvannyolc?

Annyi. A kutatás miatt háromszor veszítettem el a vagyonomat! Háromszor vettem meg a saját házamat! Elvette az APEH, én meg visszavásároltam. Van egy kis hölgy, aki írja az életem történetét, itt van valahol a teremben, érdekes dolgokat ír le.

Megvan még a kazáncége?

Hogyne! Most nyertünk legnagyobb díjat Európában! Mi csináltuk ezt a szarégetőt.

Hogy micsodát?

Szennyvíziszap-égetőt. Most volt Magyarországon ez a vízügyi konferencia, négyszáz ország volt itt, együtt tartottunk Áderral előadást. Egyedül én voltam paraszt, én ugye nem beszélek nyelveket, illetve annyira beszélek, hogy ne lopjanak el, bárhová megyek a világban, most is egyedül voltam Kínában, nem tolmáccsal.  A lényeg az, hogy volt vagy húsz előadó, mert Áder megegyezett Amerikában környezetvédelmi valamiben, na most mivel a legnagyobb fejlesztéseink nekünk vannak, ismernek engem Brüsszelben is, muszáj volt meghívnia. El is mentünk, és megnyertünk mit tudom én milyen díjakat, nem is ez a lényeg. Felsorolták, mennyi milliárdot költ ez az ország fejlesztésre, és megkérdezte tőlem a párizsi meg az olasz vezető, hogy mi mennyi támogatási pénzt kaptunk. Mondtam, hogy egyszer ígért a Lázár úr kilencszázharmincmilliót, de azt is elfelejtette ideadni. Na, eztán Áder vitába keveredett velem, hogy miért kell ezt kiteregetni. Na, álljon meg a menet!

Hány embert foglalkoztat?

Nagyon érdekes! Összesen huszonegynehány alkalmazottam van. Most volt kimutatás: harminckét éve ugyanazok dolgoznak nálam. Mint a Petőfi-bizottság! Az is huszonöt éve egyben van, csak azok nincsenek, akik időközben meghaltak. Én egyben tartom az embereimet.

Hány országban gyárt a Morvai művek?

Itthon, Szibériában és Kínában. Kínában huszonöt éve van üzem az én terveim alapján, évi hetvenezer kazánt gyártanak… Én nem arra törekszek, hogy növekedjek, hanem arra, hogy újat hozzak létre. Hamarosan működni fog a vízzel fűtő kazánunk: a vizet hidrogénné, oxigénné bontom, és nem kell háborúzni olajért meg gázért. Ezen dolgozom régóta.

Úgy hangzik ez, mint Széles Gábor máig ígéret energiacellája.

Nem! Idő kell. Ezzel a szarégetővel is évekig kínlódtunk, míg rájöttünk, hogyan kell.

Az ön fejében már összeállt, hogyan égethető el a víz?

Hogyne! Már régen dolgozunk rajta, csak felrobbant a kazán, három embernek elvitte a lábát, Czinege, az akkori hadügyminiszter be is tiltotta.

Ja hogy már a nyolcvanas években kezdték a kutatást?

Már akkor működött, csak nem tudtuk még számítógéppel kezelni a hidrogén-oxigén visszakeverését. De most már tudjuk, mit kell csinálni.

Mikor lesz belőle termék?

A fiam itt van, talán pár év múlva befejezi. Nagy dolog lesz, az olajért meg a gázért megy minden balhé! Ne viccelj! Én tudom, hogy meg tudom csinálni.

Mi még az akadály?

Hát a pénz. A saját pénzemből csinálom. A szarégető is egymilliárd volt csak a kísérleti kazán, de ma működik Egerben. És meg is kaptuk érte Varga Misitől a mindenféle díjat.

Mennyi pénz kéne még hozzá?

Először a szarégetőt fejezzük be, ahhoz kéne három-négyszázmillió.

De az már működik, nem?

Igen, de rájöttünk egy továbbfejlesztett változatra, aminek a mostaninál napi háromszázezerrel több haszna lesz, mert a vizeset közvetlenül eltüzeled majd vele, ma meg szárítgatják. De minek szárítgassuk?

Mi először megcsináljuk, utána tervezzük meg. (...) Mondom, nehogy már azért, mert miniszter, mindent tudjon?! Kérdezzük meg az embereket! Hát mit tököl az agyával azon?! (...) Kétmilliárd, de nem ügy.

Szóval mennyi kéne a vízégetőhöz?

Kétmilliárd, de nem ügy, eladom a kísérletit 1,3 milliárdért, és magam megcsinálom. Mert ha beleavatok embereket, akkor nehéz.

Kétmilliárd forint aprópénz egy nyugati nagy cégnek, mégis ön lel rá a megoldásra? Miben jobb nálunk?

Én semmiben. Az a húsz ember, aki harminc éve ott dolgozik! Hát gyere el Rédére, szívesen látlak, harmincöt éve minden reggel hét óra előtt tíz perccel ott találkozunk ezekkel az emberekkel. Nálunk nincs terv! Hát, ha elmondanék egy történetet, kiakadnál!

Mondja!

A német környezetvédelmi minisztérium bent volt nálam, amikor az egrit elindítottuk. A németeknek az ő égetőjükhöz a terv ötször többe került, mint nekünk az egész egri szennyvízégető megcsinálása. A miénk az első Európában, ők meg már öt éve kísérleteznek, de még nincsenek készen. Szóval, amikor itt volt a német, kérte, mutassam meg a mi terveinket. Erről fotó is van. Fölhívtam a négy emberemet, így fölállítottam őket sorban, és nem szóltam semmit, ja, mondom, és én is odaálltam melléjük. Mondom: itt vannak a tervek. Erre azt mondja, hogy ez lehetetlen, ő még ilyet nem látott.

Ja hogy ön nem használ tervet? Minden a fejében van?

Mi először megcsináljuk, utána tervezzük meg. Fordítva csináljuk. Mert ezek élettapasztalat emberek! És én minden reggel megkérdezem tőlük, hogy ezt szeretném megoldani, hogyan csináljuk meg. Ezt mondtam Varga Misinek is egy konferencián.

Mit?

Hogy jobb lenne, ha minket kérdeznének. Mondom, nehogy már azért, mert miniszter, mindent tudjon?! Kérdezzük meg az embereket! Hát mit tököl az agyával azon?! Kérdezzen meg minket, hogy mit akar. És akkor majd lehet, hogy megmondjuk, és ő majd válassza ki a megoldást. És ugyanígy csinálom ebben a Petőfi-bizottságban.

Komolyan veszik önt?

Kik?

A Varga Misi meg a többi politikus.

Dicsérő leveleket naponta kapok tőlük. Az én ötletem volt például az is még két éve, hogy ne nagykövetségek legyenek, hanem kereskedelmi kirendeltségek, mint a Kádár-rendszerben, hiszen azokat használtam már akkor is. Mondtam nekik, hülyék vagytok, nem politikai jelenlét kell, jó, kell az is, az útlevelet meg kell csinálni, de vigyünk gazdasági kirendeltséget, hogy kémkedjenek, ipari kémkedés, hogy mit csinálnak újat, meg a mi termékeinket adják el.

Beszéljünk még Petőfiről. Kínai forgatócsoport vette a sajtótájékoztatót. Hogyan kerültek ide?

Egy dokumentumfilmet csinálnak.

A kínai állami tévé?

Persze. Ők küldték őket. Még pénzt is kaptak hozzá. Itthon meg lesz egy producer, és ketten a kutatásról, az életemről csinálnak egy olyan dokumentumfilmet, amibe bele lesz írva, hogy Magyar Bálint azt mondta ekkor meg ekkor, hogy menjek a picsába Petőfivel.

Ezt mondta Magyar Bálint?

Ezt, a folyosón. Előtte interpelláltam a Parlamentben, hogy milyen kulturális miniszter az, akit nem érdekel Petőfi. De az is le lesz írva, hogy a Viktor mit mondott a Jurta Színházban.

Mit?

El lesz mondva… Azt, hogy nem érdekli. Ő többször is mondta. És nyugodt lehetsz benne, hogy én a könyvben leíratom, és felelni fogok érte. És azt is leíratom, hogy összetörték a kocsimat, kigyújtották.

Azt miért?

Micsoda?! Három napig eszméletlen voltam Kiskőrösön! Összekötötték a kezemet, el volt feketedve, hátamon volt egy papír, hogy ha folytatom a Petőfi-kutatást, így jár a családom is!

Mikor volt ez?

Feleségem jobban tudja… Hát gyere el hozzánk, és megmutatom neked. Sok éve… Majd mindjárt az a kis hölgy mond neked dátumot.

Lesznek dolgok ebben az országban… Ezelőtt pár hónappal bizonyos emberek engem odahívtak egy éjszaka, akik addig külön-külön tüntettek ezért-azért. Mondom nekik, nem jó ez, gyerekek. 
(...) 
Én már öreg vagyok.

Miért bántották?

A rendőrség azt mondta, én csináltam.

És valójában?

Hát az állam csinálta!

Miért? Ha egyszer a hatalmat nem is érdekli ez az egész petőfiség.

Az akadályozás miatt… Mentem az előadásra, ötezer ember várt a sportcsarnokban. Előtte nap Kecskemétem beszéltem Petőfiről, aznap meg ugye Kiskőrös. Ott feküdt egy ember az úton, én meg megálltam, hogy mit fekszik ott. Odanézek, és így szembevágtak homokkal, hátrakötötték a kezemet, kórházban ébredtem fel. És kigyulladt, elégett egy vadonatúj kocsi, hátamon meg a papír. Az újságban meg megjelent, hogy a Morvai csinálta magának. És el volt feketedve a kezem, várjál! És megcáfolta egy házaspár, akik megtaláltak, orvos valaki, mire megszűnt a praxisuk nekik… Még hogy én csináltam magamnak! Most akkor melyiket csinálom először? Összekötöm a kezem, vagy agyba verem magam? Valami nem stimmelt.

A sajtótájékoztatón arról beszélt, hamarosan pártot alapít.

Majd fél év múlva.

Miért pont akkor?

Lesznek dolgok ebben az országban… Ezelőtt pár hónappal bizonyos emberek engem odahívtak egy éjszaka, akik addig külön-külön tüntettek ezért-azért. Mondom nekik, nem jó ez, gyerekek, oszd meg és uralkodj, ez így nem stimmel... Nem jó az egész berendezkedés. Nem volt jó a kommunista, és nem jó ez a kapitalista sem.

Tud jobbat?

Persze. Össze kell a kettőt gyúrni.

Az mi lenne? Morvaizmus?

Nem! Én már öreg vagyok. Most volt szívinfarktusom, nem is egy. Nem akarok vele foglalkozni. De Petőfi szellemében azt gondolom, hogy amikor szükség lesz rá, színre fogok lépni. Egyelőre kipróbáljuk. Te nem tulajdonítottál jelentőséget annak, amikor itt azt mondtam a sajtótájékoztatón, hogy fogják meg egymás kezét zsidók, cigányok, katolikusok párthovatartozás nélkül. Pedig komolyan gondoltam. Fizetett hirdetéssel lökjük, hol kell jelentkezni, kérdőíveket kiküldjük, kiválasztjuk azt a harminc embert, akik a temetésben szeretnének segíteni. De itt nem ez a lényeg, két emberem meg tudná szervezni, az a lényeg, hogy tud-e együttdolgozni zsidó katolikussal, evangélikussal, kommunista a fideszessel! A Petőfi Kegyeleti Bizottság nem olyan veszélyes, ha nem sikerül, úgyis fölülbírálom. Én ezt a temetésnél kipróbálom. Utána a szobrászatnál próbáljuk ki, fel kell építeni a Petőfi-emlékművet, és annak a legszebbnek kell lenni. Csak Kanadából ötszáz ember fog jönni a temetésre! Én tizennyolc magyar klubnak vagyok a világban az elnöke, azt én mind meg fogom szólítani. Figyelj ide, mi isszuk a kárát, magyar emberek!

Milyen szervezetekkel akar összefogni?

Meglátjuk. Azokkal, akiknek most elutasítottam a hívását… Ugye a földim a Vona gyerek. Sok mindenben egyetértek, de sok mindenben nem, szélsőséges. Az internetkorszakban nem lehet befogni a számat.

Vonával akar összefogni?

Nem. A Vona az párt. Petőfi, mondtam, pártokon fölül kell álljon. Vona se használhatja fel. Hát nem érted?! Ha pártokon felül áll, hogy engedhetném, hogy egy párt hozzákösse a dolgait?! A Petőfinek önmagában meg állni! Nem kell hozzá párt. Eljön az idő! Zsákszámra kapom a leveleket, ami igazolja, hogy az emberek szomjaznak a becsületes szabadságra. Szomjaznak arra, hogy hiteles emberek beszéljenek nekik, nem azok, akik meglovagolják akármilyen célból… Nem érted, amit mondok!

Úgy nézek ki?

Nem. Csak hogy mondjam neked. Patrubányék is jöttek a Magyarok Világszövetségével, de mondtam nekik, hogy Petőfi hátán nem lehet! Ezen a magyar embereknek kell érvényesülni, nem pedig egyes pártoknak. Mert a jognak asztalánál akkor lesz egyenlő az ember, amit Petőfi mondott, ha ugyanazzal a mércével bírálnak el engem meg téged, mondjuk, az adóbevallásnál, csak egy példát mondok, mint a Rogánt, aki ötször javította, mert eltévesztette, vagy amaz meg kihagyott egymilliárd forintot.

Kicsit vissza Petőfire. Hogyan talált rá erre a sztorira?

Nem én találtam rá, hanem engem találtak meg. Volt nekünk egy alapítványunk, valamekkora összeggel támogattunk ilyen írókat, újságírókat, könyvírókat. A cégem. Egyszer odajött hozzám egy Balajti András nevű emberke, hogy Szibériában van Petőfi. Kizavartam, épp rossz kedvem volt, volt valami baj a cégnél, vagy felrobbant valami, szóval elzavartam a francba. És egy hétig ott feküdt szakadt ruhában az irodám előtt, az utcán. Onnan nem küldhettem el, az utca nem az enyém. Énhozzám sokan jártak annak idején, akkor készített egy dokumentumfilmet a Pesti Laci, vagy mit tudom én, ki. A Balajti meg ott volt, már szégyelltem, mintha egy csőlakó lett volna, és egy hét után mondtam neki, hogy jól van, most ráérek, ugorjunk ki Szibériába, ha meggyőz, akkor fölvállalom. És kimentünk egy hétig Szibériába, és meggyőződtem. Pozsgay volt akkor a Petőfi-bizottság elnöke, amikor visszajöttünk...

...közölte velem, hogy miért nem temettem vissza. Úgy összevesztünk, hogy a Parlamentben a csészét odabasztam a lábához. Azt mondta nekem, figyelj, nem tudod, hogy milyen következményekkel jár ez! És mennyire...

...igaza volt!

Minek lett következménye? A csészének?

Nem, azért ő nem... Ilonka néni, a felesége is igazat adott nekem.

Ön miért nem maradt politikus?

Azért mert az sem igaz, amit kérdeznek.

A kisgazdákkal hajtott.

Független voltam! Csak őket támogattam, mert azt hittem, a Torgyán meg a Csurka igazat mond. Én nem tudok ott dolgozni. Hazudnak! Színjáték van!

Azt még hadd kérdezzem: hol rejtette el Petőfi maradványait?

Én tudom csak egyedül! A fiamat vagy valakit majd beavatok, mert ha elpatkolok véletlenül, nem tudja senki, hol vannak a csontok.