Payday Loans

Keresés

A magyar feltámadás reményében - foci hasonlattal a nemzeti pályán! PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

A MAGYAR FELTÁMADÁS REMÉNYÉBEN: FOCI HASONLATTAL A NEMZETI PÁLYÁN!

Dr. Bene Gábor S.
Dr.. v. Bene Gábor

Legutóbb már Gyurcsány is a nemzetről beszélt, s így pl. nemcsak a nemzeti dohányboltok, hanem a nagy politikai hazudozó is tett azért, hogy a nemzet szó lejáratódjon. S a társadalmat fertőző hazugság is egyre jobban terjed, mert sajnos divattá vált!

A hazudozó „politikai gyurcsányizmust” a pártok mai szolgái, (miniszterei?) „gazdasági gyurcsányizmussá” gyúrták. E meccsen lepleződött le a pártpolitikai osztály, amely a közhatalom birtoklása érdekében, annak magánvagyon képző szerepét – főleg a közvagyon és a közpénzek terhére – maximálisan kihasználva élt és él vissza a közfunkcióival. Focinyelven fogalmazva a pártpolitikusok rászoktak a bundára!

Bár a polgári forradalom megtörtént a fülkékben a Fidesz szerint, de nemzetünk mégis tovább szegényedik. Sőt új meccs látható a Questor ügyben is, ahol gazdasági összefonódás van a pártpolitikával, ami az erkölcsös drukkerek számára végképp undorítóvá tesz minden politikát. Bár hangsúlyozom: a pártpolitika nem azonos a nemzetpolitikával!

Nem a haza ügyeivel foglalkozó politikát, hanem részekre szabdaló és az anyagi, erkölcsi, ideológiai megosztást szolgáló pártpolitikát kellene végre taccsra tennünk!

Sőt, nagy szükség lenne egy olyan politikai csapatra, amely még cselezni is tud, s közben a közjót szolgáló, erkölcsös, nemzetérdekű politizálást hozná vissza a közéleti pályára. Mert oly mélyre süllyedt mára a közbeszéd, valamint a pártpolitika és annak minden meccse, mint akkor, amikor a „létrejött a kapcsolat a politika és alvilág között” kiszólással adta tudomásunkra az MSZP egy politikusa, hogy hülyére vették saját szurkolótáborukat is. Mindez akkor volt, amikor épp az ő pártja volt hatalmon, ám ezt mára teljesen elfelejtette mindenki.(Ezen is el kell gondolkodnunk:miért?)

E pártpolitikai pofátlanságba már rég bele lehet látni, bár legmélyebb bugyrait még el sem tudjuk képzelni. Az MSZP 2006-os óriási öngólja csupán egy személyhez volt köthető, bár ő bűnrészessé tette a szocialisták teljes pártvezetését, sőt az egész baloldal minden Őszödön jelenlévő vezető politikusát is. A „bíró” (?) akkor sem fújta le a meccset, sőt még tiszta lapot is adott a politikai-focipályára tévedt őshazug bolseviknak. Akkoriban ez nagy visszhangot keltett a köznép köreiben is. Ma azonban már nemcsak az elemzők számára derül ki, hogy több olyan párt-focicsapat is van a pályán, amely a lenini demokratikus centralizmus elvére épült fel és a lenini hatalommánia bűvöletében élve, hazudozik reggeltől estig, s közben komoly egyéni vagyonosodást ért el szinte minden képviselőjük.

A pártok ugyanis rákaptak erre a pénz-focira, ahol az egyéni érdekek kiszolgálása, főleg a pártkatonák vagyonszerzése dívik. A szavazók érdekeinek, a nép széles tömegeinek egyéni/közös érdeke így nem jelenik meg sem a pártok programjában, sem a politikai meccseken. Ha mégis megjelenik, akkor kizárólag, mint a szavazatmaximalizáló hazugság találkozhatunk vele. A párt-meccsek pedig meg vannak már bundázva, s a játékosok tudják, hogy mikor szabad gólt lőni és mikor nem, mikor kell „igent” nyomni, s mikor nem. (Hogy el ne tévesszék, (??) az edző néha be is ordítja nekik, az előre megbeszélt szavakat!)

Ám maga a választási rögeszme is téves, s ezzel nemzedékek sorának a bevált államszerkezeti gyakorlatát, a történelmileg kicsiszolt alkotmányát, a magyar jog – a jó ige – hagyományát és igazságosságát dobják ki. A lassan folyamtatossá váló pártkampányban kialakítottak egy gyűlölködő, hatalommániás pártpolitikai nyelvet és gyakorlatot, ami káros a hazai társadalom minden tagjára. Különösen a Kárpát-medence őshonos népeinek és a nemzeti értékrend gondolatának káros. Kialakították a hamis meccsek, hamis fogyasztói társadalmát, amely nem a szükségleteket akarja már kielégíteni, hanem trükkökkel gerjeszti a túlfogyasztást! Így, nemcsak az embert és a társadalmi értékrendet, de az erkölcsöket is rombolja, sőt a véges természetet is. Kialakítottak egy olyan pénzügyi diktatúrát, ahol már a “kis pénz – kis foci” sem igaz. Ahol a pénz szükséges funkciói mellé – tehát az értékjel, csereeszköz és a vagyonképző mellé –, két nagyon negatív szerepet is megkapott. A pénz Spekulációs funkciója és az ebből eredő hatalmi funkció pedig a termelt értékeket lefölözi, a munka hasznát jórészt leszívja.(A közpénz helyett az országgyűlés által engedélyezett magánpénz ugyanis fedezetnélküli. Ez valójában csak a bankok által elektronikusan előállított hitelpénz, amely kamatszivattyút alkalmaz a megszorultak és magával az ország gazdaságával szemben is! S szinte érthetetlen, hogy ezt hogyan lehetett a pénzintézeti törvényben megengedni!)

E kétnagyon káros funkcióval az „értékteremtő és keményen dolgozó” rétegek jogos profitját a bank átszippantja, az un. „demokratikus” politikai döntések által pártolt bankszférába. Ez utóbbi pedig már nem sportot támogat, nem közjót vagy nemzeti haladást, hanem az uzsorát, a szabadrablást. Sőt a spekulációs extraprofit okán a “bank”, pénzpórázra fűzte az államokat, a véleményformáló médiát és a törvényhozást is.

Ez a meccs teljesen igazságtalan, s a Fidesz retorikailag már el is kezdte a harcot ellene, csak gyakorlatben nem tapasztalom, hogy megváltozna ez a hozzáállás. De hogyan is néz ki az, ha a játékosokat nem a gólképessége, technikai felkészültsége, az edzettségi foka, tehetsége, s az ellenfél legyőzéséhez éppen szükséges szakmai feltételek, hanem pl. párthűség alapján választja ki az edző, vagy szurkolók többsége a meccsen?(Tessék ezt alaposan átgondolni!)

A választási rögeszme a pénzhatalmi funkciónak egyik eszköze arra, hogy csak pénzpórázra fűzött pártok és politikusok jelenhessenek meg a törvényhozásban és az államirányításban is. Ezen hamis választási rögeszmének nem is a diktatúra az ellentéte, hanem az isteni, vagy természetjogi hagyományrend. Ezt szakrális hierarchiának is hívják, ahol nem a pártokrácia által és lobbi érdekek szerint legyártott törvényeket dobnak oda a népnek gumicsontként, hanem a népi szokásjog és az erkölcsös élet által kicsiszolt rendben, ráadásul a választások helyetti kiválasztódásjegyében jön létre a szakrális hierarchia. (Amely még tisztakezű közhatalom volt!) Ám ez csak olyan viszonyok között jöhetett létre, ahol az elődöket tisztelték, s az általuk „isteni jognak” tartott igazságosságot nem hajította félre a pénz és az általa kialakított pártpolitika.

Ma azonban a naponta gyártott új és új jogszabályok „jogbiztonságára” hivatkozva minden ősi értéket kihajítanak, vagy ha látszatra nem is dobják ki az igazságosságot, de nem hagyják érvényesülni! S mindezt Sólyom László alkotmánybíró „tudományosan”, még meg is magyarázta jogászoknak és politikusoknak. (S elhitték!!?)

Ne feledjük tehát el, hogy a politikai „gyurcsányizmus”

a bolsevizmus vadházassága a pénzdiktatúra legvadabb vámszedőivel, a hitetlen és láthatatlan bankárkaszttal!

Ám a politikai és gazdasági „gyurcsányizmust” is meg lehet nekünk szorongatni egy valóságos nemzeti egységgel, amely a pártpolitikai játéktérre be tudna hatolni úgy, hogy közben nem hajlandó behódolni a pénznek, az aranyborjúnak. Ez persze csak csapatban történhet!

Egy olyan nemzetépítő eszközt kell tehát találnunk, amely egyszerre tud harcolni az ezerfejű sárkány ellen úgy, hogy a párt-csahosok sem kiabálhatnak, hogy „civil a pályán”, de a játékosok igazolásába sem köthet bele a hivatalosság. Ráadásul ezen a focipályán, az eddig nem szerepelt játékosoknak, legalább kétszer jobban kell tudni focizni!

No akkor jelentkezzenek nálam a tisztességes amatőr focisták!

De ne számítsanak azonnali és sikeres bajnokságra!

Viszont hosszú fárasztó edzésekre és szellemi tornára inkább.

Kitartás, alázat, hűség és a tudásvágy azonban: ne felejtődjön otthon!

Dr. v. Bene Gábor

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)