Payday Loans

Keresés

Az antiszemitizmustól Putyinig - Amerikai Népszava... PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Bartus László: Az antiszemitizmustól Putyinig2015. február 19. csütörtök 21:24

Bartus László: Az antiszemitizmustól Putyinig

Orbán Viktor illiberális államának természetes szövetségese Putyin állama, de kissé hosszú út vezetett idáig. A „keresztény-nemzeti” ideológia a zsidóknak tulajdonítja a liberális demokráciát, amelynek elutasítása után a munka alapú keresztény illiberalizmus nem talált jelentős pénzt máshol, csak a nagyhatalmi státuszához ragaszkodó orosz birodalomnál. Orbán Magyarország geopolitikai helyzetét árusította ki, és az azzal való zsarolási potenciált adta el Putyinnak.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere az első négy boldog évét azzal töltötte, hogy a volt szovjet köztársaságok helyén létrejött posztkommunista-nacionalista diktatúráktól, az arab országoktól, a Távol-Keletről, bárkitől pénzt szerezzen, aki nem zsidó. A liberális demokráciák azért nem jók a „keresztény-nemzeti” államnak, mert azok a lezsidózott felvilágosodás nyomán az egyéni szabadság elsődlegességét hirdető rendszereket hoznak létre. Ezek veszélyeztetik az olyan „keresztény” (értsd: nem zsidó) identitású országok vallásnemzeti jellegét, mint Magyarország.

Mindez csupán azóta érvényes, mióta a nemzeti „keresztény” konzervativizmus Magyarországon antiliberális lett. Korábban a konzervatív és a liberális nem egymást kizáró fogalmak voltak, a keresztény konzervativizmus ma is liberális a demokratikus országokban. Ez nem erkölcsi liberalizmust jelent, hanem a liberális demokráciia elfogadását. A nem liberális nemzeti konzervativizmus a fasiszmus előszobája. A politikai katolicizmus erre épül.

Hogy értse az olvasó, miről beszélünk, gyorsan bemásolok ide néhány idézetet a annak a „keresztény-nemzeti” államnak a legfőbb ideológusaitól, amelynek a nemzeti identitása ugyanarra a Szent Koronára, a szentistváni állameszmére épült, amelynek kőszikláján a NER alaptörvénye áll. Akinek bármilyen kétsége lenne, hogy az illiberális állam hirdetése mögött antiszemita indulatok állnak, annak felidézzük Prohászka Ottokár püspöknek és Bangha Béla jezsuita szerzetesnek, a katolikus sajtóapostolnak, a „keresztény-nemzeti” gondolat két legnagyobb ideológusának nézeteit a liberalizmus, a demokrácia és a zsidóság összefüggéséről.

Ennek hátterében az áll, hogy a 19. századi zsidó emancipáció és a liberalizmus erősödése a katolikus egyházat ellentámadásra késztette, és meghirdették a „katolikus reneszánszot”. Ez a kultúrharc feltámadását, az antiszemitizmus erősödését hozta magával. Együtt járt a katolikus sajtó megszervezésével, melynek célja a „zsidó sajtófölény” ellensúlyozása volt, amely a „keresztény” nemzeti identitás védelmében hangsúlyozta a zsidóság térnyerését, amely a magyar nemzetre, mint fajra is veszélyt jelent. Ennek a zsidó térhódításnak az eszköze a zsidó szabadkőművesek által kitalált liberalizmus, amely megrontja az erkölcsös és nemes keresztény magyar lelket. Ez az ideológia vezetett el a náci Németországgal és a fasiszta Olaszországgal való szövetséghez, és a holokausztban való odaadó és lelkes keresztény magyar részvételhez. Az orbáni alaptörvény Nemzeti Hitvallása szó szerint idézi ennek a „keresztény-nemzeti” ideológiának az alapjait, s ebből az antiszemita elméletből vezeti le a Nemzeti Együttműködés Rendszerének törvényeit, az illiberális állam ideáját.

Hogy mi köze a libealizmusnak a zsidósághoz, illetve az illiberalizmusnak az antiszemitizmushoz, azt az Orbán-rendszer alapjait jelentő eszme fő ideológusa világosan megfogalmazta. Bangha a katolicizmusnak a zsidósággal szembeni térvesztését a liberalizmusnak tulajdonítja, amelynek ezért a római katolikus egyház és az általa hirdetett „keresztény-nemzeti” állam a legádázabb ellensége. Ezt írja: „A modern liberalizmus a zsidóságot példátlan hatalomhoz juttatta s azért érthető, hogy a zsidók túlnyomó része – dicséretes kivételektől eltekintve – rajongó híve a liberális gondolatnak. Érthető, hogy a zsidó újságírók a liberalizmust hirdetik, amely nekik szinte monopóliumszerű helyzetet teremtett a sajtó terén. Érthető, hogy a zsidó tudósok a liberalizmust védelmezik, mely nekik a nyilvános tanszékeken tízszer, húszszor akkora szerepet juttatott, mint amennyit létszámuk arányában igényelhettek volna. Érthető, hogy a zsidó politikusok propagálják azt a liberalizmust, mely egész pártok vezetését a zsidóság kezébe juttatja, s ezzel neki az államéletre növekvő befolyást biztosít. Érthető, hogy a zsidó pénzkirályok támogatják azt a liberalizmust, mely a kapitalizmust (az ő értelmükben) fejlesztette s általa Izrael gazdasági világuralmának legmerészebb álmait is megvalósítani segített.”

Ez nem a Mein Kampf-ból származó részlet, bár lehetne onnan is. Ez a nemzeti illiberális keresztény jellegű demokrácia jezsuita sajtóapostolának tollából való. Orbán Viktor illiberalizmust hirdetett, mert a „keresztény” ideológia, a politikai katolicizmus szerint a liberalizmus a zsidó vérben van. Azt mondja Bangha, hogy a liberalizmus a zsidóság műve, és a legfontosabb fegyvere a sajtó: „A modern sajtó nagy része, sajnos, elég kimondottan a világnézeti és gazdasági liberalizmus garázdálkodásának szolgálatában áll. Nemcsak ama faji szolidaritásérzet folytán, mely a modern újságok kiadóinak s íróinak nagy részét a fajrokon liberális tőkekirályokkal egybefűzi, s mert az újságok a liberális hatalmasságokkal legvitálisabb anyagi érdekközösséget tartanak fenn, hanem azért is, mert a liberális gondolat a zsidó pszichének és morálnak legmegfelelőbb lévén a többnyire zsidó zsurnalisztáknak egyenesen a vérükben van.” Ezért kell elfoglalni a médiát és kisajátítani a sajtó monopóliumát.

Prohászka Ottokár püspök, úgy is mint a Magyar Sion című egyházi folyóirat szerkesztője, emellett a politikai katolicizmus vezéralakja, az egyházpolitikai küzdelmek során kicsúcsosodott kultúrharcban A zsidó recepció a morális szempontjából című írásában nem jogelméleti fejtegetésekbe kezd, hanem a zsidók elleni évezredes katolikus vádakat és rágalmakat fogalmazza meg. Magyarország összes baja miatt a zsidókat teszi felelőssé, a „keresztény” magyar nemzet pusztulásáról beszél, a zsidó méreg hatásáról, amelyet el kell távolítani. Igazi fajvédelem szólal meg az írásaiban, mert a fajt a nemzet vallása védi meg, amely vallással az identitása azonos, a zsidó pedig ehhez képest idegen, hiszen a zsidó nem keresztény. Prohászka szerint a liberalizmus szerepe az, hogy az országot a zsidók kezére játszotta. Ez a fő baj a liberalizmussal. A zsidók erre találták ki a liberalizmust.

Prohászka az antiszemita propaganda legnagyobb hatású és legtekintélyesebb szónoka volt, aki az egyháza tanításaival összhangban, és ma is egyházának tiszteletétől övezve, próbálta „megakadályozni Magyarország elzsidósodását”. Az antiszemitizmust „a szeretet és a nemzet szolgálatának” nevezte, az antiszemitát a „nemzeti” szinonimájaként fogta fel, hiszen a nemzet katolikus, amely vallás pedig antiszemita. Az évszázados katolikus-zsidó háború ebben a korszakban már a liberális jogállam és a nemzeti erkölcsi célok és a „közjó” harcaként jelenik meg, amely között választani kell. Az egyik oldalon a zsidók, a másikon a katolicizmus (nemzeti „kereszténység”) áll.

A katolikus püspök és az egyháza legitimálta a korszak antiszemitizmusát, támasztotta alá nemzeti ideológiával, amely először a zsidótörvényekhez, majd a holokauszthoz vezetett. A zsidókat a „szeretet vallása” nevében „patkány-egzisztenciáknak” nevezte, ellenük pedig az evangélium „kardot és korbácsot” adott, hogy a „kereszténység” használja azt. Ez az ideológia áll Magyarország alaptörvényének Nemzeti Hitvallásában. Ebből következik Orbán Viktor illiberális állama, és ezért lett Magyarország a liberális demokratikus Nyugat ellensége. Akárcsak a két világháború között.

Hogy mindenki számára világos legyen, hogy ki harcol ki ellen a NER oldalán, idézzük a másik nemzeti ideológust. Bangha az 1939-ben megjelent Világnézeti válaszok című írásában fejti ki, éppen a nácikkal versenyezve, hogy ki volt az igazi antiszemita. Állítása szerint „csak Róma és a jezsuiták voltak, akik a zsidó hitetlenség és erkölcstelenség, valamint a szabadkőművesség ellen az egész világon küzdöttek”. Bangha felrajzolja az európai történelem frontvonalát: „az egyik oldalon a kereszténység, Róma, jezsuiták, egészséges antiszemitizmus, védekezés a szabadgondolkodó liberális-szocialista métely ellen, másik oldalon: zsidó szabadkőművesség, szabadgondolkodás, bolsevizmus, liberalizmus, Ludendorff és Rosenberg-i újpogányság.” Ennél világosabban ezt nem lehet leírni.

A drága jó magyar nép kiváló keresztény erkölcseit és nemes faji tulajdonságait a zsidók rontják meg, akik a liberalizmus leple alatt veszik át az irányítást a nemzet élete fölött. Ezért kell a liberalizmus ellen harcolni. A bűnözésre és az erkölcstelenségre hajlamosságot mutató zsidó faji tulajdonságok mellett még fontosabb a zsidók társadalmi befolyásának veszélye Bangha Béla szerint. „E szempontokból érthető, hogy ha egy osztály vagy néptöredék túlnyomó részben magához rántja a pénzt és az anyagi eszközöket, általában a gazdasági élet vezetékeit, akkor annak a néptöredéknek módjában áll nemcsak anyagi érdekeit kíméletlenül keresztül hajszolni, hanem diadalra juttatni vallási vagy vallásellenes felfogásait, elveit, szokásait, világnézetét is, s általában tért foglalni a társadalomban. Meghódítani azokat a pontokat, amelyekből a közvéleményt s a társadalom szellemi életét irányítani lehet.”

Bangha katolikus sajtóbirodalmának lapjai pontosan kifejtik ennek a harcnak a lényegét. Az Új Lap szerint a zsidók nemcsak kizsákmányolták, megsarcolták, hanem el is pusztították Magyarországot: „kijelentjük, hogy a »degenerált világfaj«-nak nemcsak a söpredéke pusztította el Magyarországot, hanem az elitje is. […] A söpredék zsidóság csak az utolsó eszköz volt a halálos tusában; a szörnyű harc megindítója a zsidóság volt, mely 70 éven át kipusztította a magyar alól a nemzeti vagyont, sajtóval megrontotta a magyar szellemet, pénzével megvásárolta a lelkeket. A háborúban elkeserítette, a háború után forradalomra uszította népünket és utoljára kommunizmusával megsemmisített bennünket.”

Akkor a zsidókat még nyíltan vádolták, hogy a nemzet érdekeivel ellentétes célokat képviselnek, nemzetközi kapcsolatrendszerüket is felhasználják a magyarok ellen. Ma már csak „liberálist” mondanak: „Tudjuk, hogy a zsidóság szembehelyezkedése a nemzet keresztény politikájával borzalmas sebeket üt a gazdasági életen; tudjuk, hogy a külföldi tőke, a sajtó és szocializmus a »feszítsd meg!« terhe alatt követeli, hogy engedjünk a nemzeti programból.”

A zsidóellenes katolikus sajtó durva hangvétele vészjósló volt a holokauszt előtt: „a keresztényekkel addig semmi nem lesz, kérem, míg a zsidókkal nem lesz valami!” „Nem imponál nekünk az »Erger-Berger« sem a »Le a zsidókkal« című felhorkanások. Nekünk tettek kellenek! Tisztítómunka a közhivatalokban, nagytakarítás a minisztériumokban. Meg kell szabadulni a demokraták kreatúráitól és a szabadkőművesek protezsáltjaitól.” Bangha Béla jezsuita programjának még olyan részletekre kiterjedő pontjai is felismerhetők Orbán rendszerében, mint a trafik mutyinak nevezett intézkedés. Bangha ezt írta: „Mindenekelőtt a falvakat kell megtisztítani a zsidó alkoholárustól és vegyeskereskedőtől, megvonva tőlük a trafikjogot […] A falu lehetőleg ne is lásson zsidót; ez volna a legjobb.” Ez a keresztény-nemzeti állam lényege.

A „keresztény” (nem zsidó) olvasói reakciók mutatják, hogy az olvasótábor összeforrt e véleményekkel. Egy olvasó a következőket írta: „Hasson oda, hogy a magyar főváros ne legyen többé Judapest, hanem legyen igazán a magyarok keresztény fővárosa. Hasson oda, hogy a zsidók kezéből teljesen kivétessék minden hatalom, minden hivatal, a gazemberek megbűnhődjenek, a galiciánerek ne csak Budapestről, de a vidékről is kipusztíttassanak…”

Napestig folytathatnánk, de talán ebből is látszik, hogy a vallásvédelemből nemzetvédelem, majd fajvédelem a „keresztény-nemzeti” állam feladatává teszi a zsidókkal szembeni harcot. Ma ugyanez a rendszer működik, csupán nem mondja ki, hogy a zsidók a haza ellenségei, ellenük kell szabadságharcot vívni. A demokráciát azért kell megszabadítani „liberális” jellegétől, mert a liberális zsidót jelent. S mivel a demokrácia csak liberális lehet, a „keresztény-nemzeti” állam a demokrácia ellensége és illiberális. Ezért a NER antidemokratikus és diktatórikus. Jellegét tekintve a „keresztény-nemzeti” jelző úgy fordítható, hogy klerikál-fasiszta. Az illiberális rendszert „keresztény” demokráciának nevezi, aminek semmi köze a demokráciához, csak a fasizmushoz.

Ám a nyugati demokratikus országok csak úgy adnak hitelt és pénzt (kivéve az Európai Uniót), hogy azért cserébe vállalni kell a hatalmi ágak megosztásán alapuló és az egyéni szabadság primátusát hirdető liberális demokráciát. Ezért a demokratikus követelményektől úgy tud megszabadulni az Orbán-rendszer, ha le tud mondani a nyugati demokráciák (értsd: a zsidók) pénzéről. Csak így tudja levetkőzni a demokratikus kontrollt. Ezért rúgták ki az IMF-et, és választották inkább a drágább piaci hiteleket, és ezt jelentette a pénzügyi „szabadságharc”.

Orbán így jutott el Putyinhoz, hogy valahonnan pótolni kellett a Nyugatról kieső pénzt. Mivel Orbán a Hősök terén elmondott beszédének legendája miatt is, és az antikommunista szólamok okán is, oroszellenes politikát folytatott húsz éven át, először megpróbáltak minden más lehetőséget, ahonnan pénzt lehet szerezni. De még a baltás gyilkos szabadon engedése sem biztosította a kiesett pénzt. Ahogy Szijjártó összes esztelen repülgetése kudarccal végződött. Ezért hosszú utat jártak be, míg végül kikötöttek az oroszoknál. Putyin tárt karokkal várta őket. Szereti az ilyen árulókat.

Orbán Viktornak a „keresztény” antiszemitizmusból fakadó antiliberalizmusa, demokráciaellenessége a Nyugat ellenségének karjaiba sodorta Magyarország kormányát, mert csak így juthat „nem zsidó” pénzhez, és így tud nem liberális államot építeni. Ehhez az európai uniós tagságot használta fel, mert Putyinnak minden pénzt megér egy áruló az Európai Unióban. Orbán Putyinnal zsarolja az Európai Uniót az uniós pénzekért, Putyinnak pedig eladja az Uniót az orosz pénzekért. Paks csak egy látszat, hogy az Unió elárulásáért átutalhassák a pénzt Magyarországnak.

Még nem dőlt el, hogy az egész Európai Uniót megfertőzi és illiberálissá teszi Orbán, vagy kivágják onnan, s akkor Magyarország totálisan az orosz befolyás, az orosz érdekszférába kerül. A zsidóknak tulajdonított liberalizmus elutasítása és a „keresztény” (katolikus) magyar identitás megőrzése annyira fontos neki, hogy Ukrajna sem elég intő jel, hogy mivel játszik. Oroszország Ukrajnán, Magyarországon és Szerbián keresztül be akar ékelődni újra Európába, és függővé akarja tenni magától a nyugati demokráciákat, hogy az amerikaiakkal szemben megfelelő ellenerőt képviseljen.

Orbán szerepe csupán aljas ténykedése miatt értékelődött fel. S amíg az EU tagja marad, ma már életveszélyt jelent a nyugati világra. A Magyarország nevű trójai falóban már orosz katonák ülnek támadásra készen.

Ha a geopolitikai helyzetet nézzük, legkevesebb, amit Orbánról elmondhatunk, hogy meghibbant. De az ő szemszögéből másról van szó: ő következetesen jár a politikai katolicizmus antiszemita ideológiája által kitaposott ösvényen. Ennek pedig még mindig csak háború, nyomor és halál volt a vége.

Most sem lesz másképp.

(A DK politikusainak ezidő alatt jó táncolást és jó gitározást kívánunk.)

Értékelés: 4.4/5 (88 szavazatból)