Payday Loans

Keresés

A családgondozó vesszőfutása PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Néztem a híradóban, ahogy Navracsics bejelenti a kirúgásomat

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: Szigetszentmiklósgyámügycsaládgondozásszigetszentmiklósi gyermekkínzás;családgondozó;

Egyetlen emberen csattant a szigetszentmiklósi gyerekek ügye: a családgondozón, aki két éven át mindent megtett a testvérekért. Pedig már nem is ott dolgozott, de miután Navracsics Tibor akkori miniszterként felelőst követelt, „utánanyúltak” és még aznap kirúgták. Miután az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a szülők elleni brutális vád nem igaz (illetve nem annyira súlyos tettek miatt ítélték el őket), kizárólag a hvg.hu-nak beszélt arról, miért volt ebben végig biztos, és hogyan ment rá a saját családi élete a bűnbakszerepre.

Tavaly január 17-én reggel az azóta EU-biztossá avanzsált Navracsics Tibor – akkor még igazságügyi miniszterként – bejelentette: utasította a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjét, hogy rendkívüli fegyelmi eljárásban vizsgálják ki a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügyet, és ha megállapítható a felelősség, azt bírálják el. A miniszter utasításától megtáltosodott kormányhivatal pár órával később már közölte is: „a gyermekek helyzetét figyelemmel kísérő” családgondozót azonnali hatállyal felmentették, mert a gyámhivatal korábbi vizsgálata „szakmai hibákat és jogszabálysértéseket” állapított meg. Így ugyanazon a napon, egy más témában tartott sajtótájékoztatóján Navracsics már dicsekedhetett a gyors intézkedéssel a „felháborító ügyben”. „Itt a lehető legnagyobb szigorral kell eljárni, (…) ilyen esetben, amikor gyermekekről van szó, védtelenekről van szó” – mondta.

Bő egy évvel később, idén februárban a három gyerekük megkínzásával megvádolt szülőket a Budapest Környéki Törvényszék „csak” kiskorú veszélyeztetésében mondta ki bűnösnek, azonnal szabadon távozhattak is, miután az ezért járó két évet már letöltötték előzetes letartóztatásban. A bíróság szerint a szülők megverték és súlyosan elhanyagolták gyerekeiket, de nem követtek el rajtuk szexuális erőszakot, és nem kínozták őket a vádban szereplő más brutális módon. Korábban a zárt eljárás több részletét kiderítve írtunk arról, hogyan olvadt el a vád, míg végül az elsőfokú, nem jogerős ítélet kimondta: a gyerekek nem mondtak igazat, amikor ilyen borzalmas dolgokkal vádolták szüleiket.

Az egyetlen, aki mindent tudott

Az ítélethirdetés után a hvg.hu megpróbálta megtalálni a kirúgott családgondozót, akire egyedüli bűnbakként maga a miniszter mutogatott a felelőst követelő közvélemény előtt. Hosszú időn keresztül hiába próbálkoztunk, majd kiderült, hogy egy alapvető információ hibádzott: a 38 éves „családgondozó” már nem is volt a Szigetszentmiklós-Tököl Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa, amikor felmentéssel büntették. Miután így már sikerült megtalálnunk, Ildikó - nevezzük őt így - úgy fogalmazott, „utánanyúltak”, és kitették akkori munkahelyéről, a gyámhivatalból. Elmondta a teljes történetét, de kérte, hogy valódi nevét ne tüntessük fel, mert jelenleg is perben áll a kormányhivatallal.

Visszautasítja a bíró kritikáit az ügyészség

Fotó: 

Azon a január 17-i napon, amikor Navracsics csettintésére azonnal meglett a felelős, Ildikó éppen egy családi környezettanulmányon dolgozott, amikor a vele lévő felettesének telefonáltak, hogy menjenek vissza a hivatalba. „Benn egy kolléganőm kérdezte, olvastam-e az interneten, hogy kirúgtak egy családgondozót a szigetszentmiklósi ügy miatt. Mondtam, hogy fogalmam sincs, ki lehet, még el is kezdtünk találgatni. Közben értek oda a Pest Megyei Kormányhivatal emberei, engem behívtak, a főnökömet kiküldték, majd átadták a felmondásomat azzal, hogy 15 napon belül fellebbezhetek. Vagyis én voltam, akit kirúgtak, akiről azok a cikkek szóltak” – mesélte. „Aznap este néztem a híradóban, ahogy Navracsics Tibor bejelenti a kirúgásomat” – tette hozzá.

Mint mondja, iszonyú dühöt érzett, és nem értette, hogyan szűnhet meg utólag a kormányzati szolgálati jogviszonya pont bizalomvesztés miatt. A kormányhivatal egészen pontosan azzal indokolt, hogy kormánytisztviselőként a törvény szerint a „vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni a feladatait”, és a „vezetője bizalmát elvesztette”. Pedig Ildikó azt mondja, kirúgása napján is közvetlen szakmai felettesével együtt dolgozott, aki nem is tudott az egészről. És a járási hivatalvezető, Bekk Mária, aki a munkáltatói jogok gyakorlója, sem beszélt vele „bizalomvesztésről”: ő egyébként Kövér László házelnök felesége. (Bekk Máriát már Navracsics nevezte ki 2012 decemberében járási hivatalvezetőnek – a szerk.)

Vele készültek a médiaáradatra?

A bizalomvesztés oka, hogy a szigetszentmiklósi ügyről készült gyámhivatali jelentés szerint későn kezdeményezte, hogy a gyerekeket emeljék ki a családból és vegyék átmeneti nevelésbe. Vagyis egyszemélyben neki „volt felróható az aggasztó körülmények fennállása, illetve az, hogy a hatóság azokra nem fordított kellő figyelmet, nem avatkozott be” – állította a kormányhivatal. A felmentés is rögzíti, hogy „bár a cselekmény a járások felállása előtt történt”, mégis elküldik, mert „ugyanazon a területen végez munkát”. Pedig új munkahelyén gyámhivatali ügyintézőként – mondja – addig semmi kifogás nem volt vele szemben, sőt még őt kérték, hogy segítsen a horrorsztorivá dagadó ügyben, elsősorban információkkal. Volt olyan is, hogy véleményeznie kellett a megjelenő cikkeket. „Megtettem, hiszen tényleg én tudtam a legtöbbet róluk, bár utólag látom, hogy csak arra használtak, hogyan védjék magukat a médiában. Ahogy egyre nagyobb lett a felhajtás, és már a polgármestertől az ombudsmanig mindenki belefolyt, nem értettem, hivatalos fórumon miért nem kérdeznek meg”.

Navracsics most már hallgat

Több kérdést is feltettünk Navracsics Tibornak a sajtóközleménye után pár órával megtörtént kirúgásról, illetve arról, valóban „utánanyúltak-e” a családgondozónak. Arról is érdekelt bennünket a véleménye, hogy azóta a bírósági ítélet fordulatot hozott az ügyben. A „kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős uniós biztos” sajtósa útján viszont annyit közölt, hogy egyáltalán nem kívánja kommentálni az esetet.

„Soha nem hittem el a vádakat”

Pedig az elküldött gyámügyes állítása szerint az utolsó részletig ismerte a család életét, hiszen két éven át járt hozzájuk, és így akkor szinte egyedüliként gondolta, hogy képtelenség, amivel a három kisgyerek vallomása alapján a szülőket vádolják. „Minden cikket elolvastam és egy ideig még a kommenteket is. Érdekelt, hogy az emberek mit gondolnak, és nem értettem, hogy lehetnek ennyire befolyásolhatók. Soha nem hittem el a szülők elleni vádakat. Elég józanul belegondolni, hogy egy folyamatosan bántalmazott gyerek nem így néz ki, mint ők” – mondja.

Ahogy azt megírtuk, a zárt tárgyalás miatt nem lehetett tudni, mi zajlik több mint egy éven keresztül a tárgyalóteremben, a közvélemény így csak az ügyészség vádiratba foglalt verzióját ismerte az esetről. Ahogy haladt előre az eljárás, a bíróság számára pont a vádbeli, szinte horrorisztikus részletek lettek egyre furcsábbak. Az abúzust szintén semmi nem támasztotta alá, a megadott időpontokban ugyanis a gyerekek iskolában voltak, az orvosszakértő nem találta testi nyomát szexuális erőszaknak. Az igazságügyi pszichológus szakértő megállapította: a gyerekek valóban elszenvedtek verést, és elhanyagolták őket, de a brutális kínzás és szexuális erőszak kizárható, a gyerekek vallomásában „színpadias” részek vannak, „érezhető a manipulatív attitűd”.

Ildikó a vádbeli cselekmények idején a szigetszentmiklósi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat gyermekjóléti vezetője volt, öt kolléga tartozott alá, összesen 600 gyerek esetét felügyelte. Neki magának 168 ügye volt, ennyi gyerekre figyelt – köztük erre a családra. „Túl volt gondozva” a család – fogalmaz a náluk szokásos szakzsargonnal. 2005 óta folyamatosan járt hozzájuk családsegítő, Ildikó már harmadikként vette át őket. „Utólag azt vágják a fejemhez, hogy ki kellett volna emelni a gyerekeket a családból. Végig ez volt az ördögi dilemma: láttam, hogy alapvetően szeretik egymást, de nem jók a körülmények. Viszont még a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény is kimondja, hogy azért, mert egy gyerek szegénységben él, ez még nem ok arra, hogy ne a családjával éljen”. „Az emberek nem ismerik és nem értik a családgondozók lehetőségeit és jogait, ez egy szolgálat, nem hatóság, nem én döntök” – tette hozzá.

A szülők a bírósági tárgyaláson

Fotó: 

Ezért az ő feladata az volt, hogy megpróbáljon mindent megtenni, hogy rendeződjenek, ami szerinte az első évben működött is: ruhákat és bútort szerzett nekik, segített a házat kifestetni, munkaügyi központba kísérte az édesanyát, követte a gyerekek iskolai tevékenységét. Utána viszont –  a szakmai szabályoknak megfelelően – „hátrébb lépett”, hiszen mint mondja, pont ez a cél, hogy önállóan is boldoguljanak. Csakhogy – meséli – a szoros kontroll nélkül a helyzet azonnal elkezdett „visszaromlani”, ezért tette meg a javaslatot az átmeneti nevelésbe vételre, amiről a felettes szerve döntött több hónappal később.

„Még nevettem is, mekkora hülyeség”

Ildikó többször megismétli: közben semmi kirívó dolog nem volt, ami alapján előbb szükség lett volna a gyerekek kiemelésére. „Elképesztő volt olvasni a rágcsálóevést az újságban, először még nevettem is, hogy mekkora hülyeség. A brutális kínzások szintén, nyáron sokszor egy szál semmiben rohangáltak a gyerekek, mikor náluk voltam, és soha nem volt rajtuk sérülésnyom. Külön is összefutottam velük az utcán, soha nem panaszkodtak. Nem éheztek, láttam a maradékokat a lábasban, én is vittem nekik ennivalót, de nem egyszer futottam össze a szatyrokat cipelő anyukával, amikor épp a hipermarketből jött, ahol sokszor vett édességet és üdítőt, imádták az ilyesmit. A nagyfiúnak saját mobilja volt. Az egyik nevelő az iskolájukban mesélte egyszer, hogy van olyan gyerek náluk, aki azért marad benn délután, hogy elvihesse az uzsonnamaradékot. De nem ők” – mesélte.

Mikor végül mégis javaslatot tett az átmeneti nevelésbe vételükre, előzetesen összehozta a két családot. „Azt akartam, hogy a nevelőszülők tudják, mit vállalnak, mert igazi izgő-mozgó, cserfes, hiperaktív gyerekek. Velük is mindent megbeszéltem, hogy ’ez egy lehetőség anyáéknak, egyáltalán nem végleges, és közben is tartjátok a kapcsolatot’” – sorolta. Szerinte a gyerekek jól fogadták, talán mert már voltak hasonló helyzetben egy nyáron, amit annál a családnál töltöttek, ahol négy kisebbik testvérüket is befogadták.

Ezt követően a családsegítő feladata a szülők támogatása volt annak érdekében, hogy az átmeneti nevelésbe vétel minél előbb megszűnjön, és a gyerekek visszakerülhessenek. Csakhogy elmondása szerint a szülőket nagyon megviselték a történtek, egymást hibáztatták. A bíróság is kitért rá, hogy az apa végig dolgozott, az ő fizetéséből éltek, az asszony otthon volt, de maga is elismerte, hogy főzött ugyan, de nem mosott és nem tartotta rendben a házat, ahol csak villany és palackos gáz volt.

Túl jó fordulatot vett a gyerekek élete?

Közben a nevelőszülőknél nagyon más körülmények közé kerültek a gyerekek: a vállalkozásból élő család háza szinte palota volt a szülők romos kétszobás házához képest, menő ruhákat, biciklit kaptak, autóval jártak. Mindennap tanultak velük, az iskolai eredményeik így ugrásszerűen javultak, dicsérettel, kitűnő eredménnyel végeztek. Az egykori családgondozó szerint valahol itt rejlik a válasz arra, miért állítottak – most már az elsőfokú bíróság ítélete szerint is – valótlan dolgokat vér szerinti szüleikről a gyerekek: az új életük összehasonlíthatatlanul jobb volt. Ráadásul amikor előjöttek a bántalmazással, a nevelőszülők ezt feltétel nélkül elhitték nekik. „Próbáltam mondani nekik, hogy gondoljanak már bele, mennyire kizárt némelyik állításuk, de azt nem hiszem, hogy direkt befolyásolták volna őket. Annyi energiát, szeretetet tettek beléjük, mintha sajátjaik lettek volna” – állítja.

Az külön tragédia, hogy a gyerekek végül nem maradhattak ennél a családnál. A hírek szerint egyikőjük kezelésre szorult, a nevelőszülők pedig úgy érezték, a másik két gyerek érdekében nem vállalnák az ő nevelését. A gyámhivatal viszont úgy döntött, hogy a három testvér maradjon együtt, ezért inkább mindhármójukat átadták egy másik nevelőszülőnek, egy idősebb asszonynak, akinél ma is élnek.

Azóta nem kap munkát

„Nem csinálnám máshogy” – mondja Ildikó. Pedig ráment az élete arra, hogy ő lett az egyedüli bűnbak. Azóta bármilyen állami vagy önkormányzati munkahelyre jelentkezett – humánszolgáltató központba, bölcsődébe, óvodába vagy pedagógiai asszisztensnek – mindenhol elutasították, néha elég furcsa körülmények közt. „Az egyik helyen azzal váltunk el, hogy elég volt a pályázatom, nem is kell a második körre bemennem. Már ott tartottunk, hogy milyen fokozatban vagyok a bértáblában a fizetésem kiszámításához. Aztán fel sem hívtak, utólag jutott vissza hozzám egy ott dolgozó ismerőstől, hogy érvénytelenítették az egész pályázatot, mert „fentről” leszóltak. Persze, bizonyítani hogyan tudnám?” – mondta.

Pedig kétgyerekes anyukaként a gyes idejét továbbtanulásra használta: először főiskolai, majd egyetemi család és ifjúságvédelmi diplomát szerzett az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán. „Több mint egy év után raktam össze a képet, hogy nekem nincs esélyem többé, a közszférában többé én nem kapok állást” – mondta Ildikó, pedig ezért tanult, és mindig gyerekekkel akart dolgozni. Most azt tervezi, akár bébiszitternek is elmegy, közben végigcsinálják a felmentése miatt indított munkaügyi pert. Ha pedig nem lesz más választásuk, elhagyják az országot.

Most a család segít, mert szintén az államnak dolgozó férje fizetésből nem tudnak megélni, hitelből építették Pest megyei családi házukat. Tizenéves gyerekeit is megviselték a vele történtek, ahogy fogalmaz „milyen lehet nekik lassan két éve látni, amint hazajövök és nekiállok bőgni a stressz miatt?”. Mindent előre megbeszéltek velük, hogy megértsék, miért változott az életük, miért kell lemondaniuk bizonyos dolgokról, hogy többé nem sportolhatnak, és az addigi évi egy nyaralás sem megy már. „A gyerekeimnek nincs joguk a megszokott élethez? Az ő tönkretett gyerekkorukért ki fog fizetni? Ez a család soha nem lesz olyan, mint azelőtt, mert egyesek meggondolatlanul ítélkeztek" – mondta.

Szigetszentmiklós határában

Fotó: 

Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott korábban többször tájékoztatta a médiát az ügyben, többek közt az általa indított fegyelmi eljárásról, ami Ildikó kirúgásával zárult. Amikor most elküldtük részletes kérdéssorunkat, sajtófőnökén keresztül azzal hárította el a válaszadást, hogy „nincs módjukban nyilatkozni, mert kérdéseink folyamatban lévő, jogerősen le nem zárult bírósági eljárást érintenek”.

Találkozott a kiszabadult szülőkkel

Közben jelenleg is zajlik a munkaügyi per, amit azután indított a Pest Megyei Kormányhivatal ellen, hogy a köztisztviselők ügyeiben eljáró döntőbizottság első körben jóváhagyta a felmentését. „Tanúkat hívtak be, iratokat kértek be, de engem senki meg sem hallgatott, csak írásban reagálhattam” – jegyezte meg. A munkaügyi bírósághoz eredetileg azért fordult, hogy adják vissza a munkáját, de menet közben rájött, hogy „neki már nem érdemes oda visszamennie”. Mivel egy gyes-en lévő kolléganő helyére, határozott idejű szerződéssel vették fel, csak az ennek idejére járó munkabért kéri – valamint azt, hogy kérjenek bocsánatot és változtassák meg a kirúgásának szerinte teljesen igazságtalan okát. Hogy mi lesz, április végén dőlhet el, akkor hoz ítéletet a munkaügyi bíróság. De addig még próbálnak peren kívül megállapodni.

„Mindennap eszembe jut a szigetszentmiklósi család, ez az ügy része lett az életemnek” – mondta Ildikó. Miután az elsőfokú ítélet után – az előzetesben eltöltött idő beszámítása miatt – a szülők februárban szabadultak, váratlanul összefutott velük. „Köszöntek, és azt mondták, nagyon sajnálják, ami velem történt. Megköszönték azt is, hogy elmentem tanúskodni a tárgyalásra.” Valószínűleg nincs, aki nála jobban ismeri az egész történetet, de nem akart jósolni, hogy mi lesz velük ezután. Csak annyit jegyzett meg, nem hiszi, hogy van még esélyük „visszaépíteni a családot”. „Túl sok évet vesztettek el”, és „szülőként iszonyú lehet megélni, hogy a saját gyereked ellened fordul”.