Payday Loans

Keresés

A legújabb

Életminőség-tesztmondatok- 27. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2015. március 26. csütörtök, 18:13

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

27.

 

Reviczky Gyula

MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN

 

Hívatlanul is megjössz minden évben,
Szép március, bilincsoldó tavasz!
De azt a régi márciust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;
Fásúltan él a kor s eszmétlenűl,
Multon mereng a költő, és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyűl.

 

Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér,
Egy zsíros koncért százan marakodnak,
Hogy egynek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harcra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.

 

Nem, ez nem az a márciusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rabláncát tépje le!
A nagy, a negyvennyolcas márciusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol, hol citrom és narancs virulnak,
Hónán kívül a legnagyobb magyar!

 

Ezért löktél hát annyit hősi sírba,
Hogy ami véred, ó, hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszívja
Egy ingyenélő parazitahad?...
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd' oszt' arcátlanul felosszák
Kétszínü, romlott, léha kegylesők?...

 

Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!...
S ha van még a magyarnak Istene:
Őt kérjük, adjon még egy csodakardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhütők, kik mint a barmok
Csak ettek-ittak és meghíztanak.

*

A Császárnak mindent megad, a maradékból meg Istent elégíti ki?

Isten akaratát hozzád aktuális papod napi parancsai közvetítik?

Annyira vigyáz magára, hogy a legmegkíméltebb állapotban múlik ki

Az arany középút keresését feladva: inkább prűd vagy mint trágár?

*

Annyit gürizett élete csicsás kirakatán:

a végén maga is elhiszi: ez van bent a boltban is…

Nem, te soha nem maradsz senkinek sem az adósa:

rögtön viszonzol mindent, mintha idegen bolti vásárló lennél?

*

Mindig rosszat választ, még ha olykor a kisebbet is,

és még erre mellét döngetően, mellét verve oly büszke?

Ha itt és most csak a kisebbik rosszat választhatná,

ezt elvből nem teszi, így magától a nagyobb választódik

*

Addig-addig aprózod fel és el magad,

hogy a végén már nem átváltható a nagy egészre!

Addig-addig őrizgeted a paplan alatt az értékeidet,

míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…

*

A te kaland(pótlék)od a Vidám Parkban

egy garantált biztonságú szellemvasutazás…

Minden – nem - fiktív történetben, mesében

csak önigazolásod keresed, így mást nem is találsz…

*

Ha egy kicsit is fellángolnál, ez csak szalmaláng,

vagy gyorsan eloltod addig, amíg kontrollálni tudod…

Csak úgy érzed igazságosnak, ha patikamérleggel osztod el a tortát?

Nagyon jónak látszana, a tortaosztásánál magának semmit se hagy

*

Inkább koplalsz, nélkülözöl, csakhogy „szégyen” ne érje a házad?

Semmitől sem fél annyira, mint a jó-rossz szomszéd megszólásától

Neked a jónál is jobb helyzet kell: nem csoda, hogy nem lősz „gólt”…

Az ő őszinte beismerő vallomását a több börtönévvel „jutalmazzák”

*

Csak halálos ágyadon egy elszólásából derül ki:

sose szerette az édes bort, a tepertős pogácsát

Akkor nyugodt a lélekidomárok formálta kazuista lelke,

ha minden eshetőségre van egy fix hajszálpontos előírás

*

Amit csak isteni-emberi kegyelemből, ajándékból kaphat,

arra próbál jogot formálni: így még a kegyelem esélyéből is kiesik

A kérés neki nagy szégyen: enélkül is kapjon, különben panaszt tesz

Olyan jó mintaállampolgár: anyjára is önként tesz terhelő vallomást!

*

Titokban vagy sem, de még de büszke is rá,

hogy sosem, még kicsit sem elégedett magával

Nem mer olykor – esetleg - „hülyeséget” kérdezni:

ez nem illik az Éltanuló vagy a Professzor szerepleíráshoz…

*

Nem mész előre, így hátra és hátrább csúszol

de abban a hiszemben vagy, hogy legalább egyhelyben jársz

Hogyan élhetné saját életét láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?

Ha nincs vészhelyzet, miért csinálsz otthonodból titkos búvóhelyet?

*

Lehetséges humor (vicc, tréfa, ugratás stb.) nélküli élet –

hiszen még ehető a só, s pláne a fűszerek nélküli étel is!

Aki mindenből viccet csinál, aki semmit nem vesz komolyan,

az viszont ehetetlenné, elviselhetetlen könnyűvé sózza ételét/életét

 

 

Csak semmi spontaneitás vagy pláne elragadtatás:

csak kimért udvariasságú érintkezés, szolid és józan „bulizás”

Nagylelkűségi rohamaiból már röstell visszakozni –

csak összeszorított fogakkal tűr, és csak nyel, nyel…

*

Gazdagságát leplezni akarván tüntetően nyomorog –

majd meg már nem tud váltani, és örökre így is marad

Olyan világraszóló lakodalommal vág fel, hogy tényleg arról koldul:

egy hét dínomdánom után jön a hét év szánom-bánom…

*

Nem tud nemet mondani: fél szívvel megy a programra,

olyan is lesz, plusz még a hervasztó, enerváló utóhatása

Olyan előrelátó: már húszévesen nyugdíjas éveiről gondoskodna

Mindenhol azt nézi, hogy neki mi jár - még amije volt, az elúszik

*

Nem meri isten kezébe tenni, hátha nem kapja vissza,

így görcsösen markolja, de mégis elveszti oly féltett javait

Amíg meg nem jön a kedved, addig nem teljesíted a kötelességed

Bűntudatos, ha valamit nem szigorú kötelességtudatból tesz meg

*

Egy gyereket vállal, hogy neki mindent megadhasson,

csak éppen egy vagy két jó édestestvért, azt nem…

Egyetlen gyereke a mindene, s ha tragédia történik, ő is élő halott?

Nem válogat – neki mindegy: mindenevő - ha ízlik az étel, ha nem…

*

Nem adsz senkinek kölcsön: „elvből”,

hogy ne veszíts el egyszerre pénzt is és jóbarátot is?

Ő nem lopott, nem csalt - munkát sem lógott el soha stb. -

akkor mégis mi a baj, akkor miért letagadhatatlanul boldogtalan?

*

Csak semmi transz, extázis, semmi önkontrollvesztés:

minden módosult tudatállapot egyedül az ördögtől van!?

A nemi életben semmi újítgatás, semmi „perverzió”, „extra” dolog…

Az életjátékban csak arra ügyel: ne hibázzon, ne kapjon potyagólt…

*

Görcsösen akar bizonyítani/győzni: ennek csak nyögés lehet a vége

Max. egy pohár bor, evés után, nehogy dalra fakadj/igazat mondj…

Férfiatlanként szégyelli könnyeit: mily nehéz így megkönnyebbülnie

Sehol nem lóg ki a sorból: templomban imádkozó, utcán káromkodó

*

Minden mellbevágó prédikáció, vagy katartikus mű

mindig a szomszédra passzol, mindig másokról szól?

Ügyesen lefedezed magad: sehogy ne lehessen „beléd kötni”?

A permanens rendrakás rabja vagy – hátha pont most jön „valaki”…

*

Személyválogató – idegennel sem áll szóba,

nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek

Ő nem teregeti ki a „családi szennyest”,

és így akkor a saját szemében látná magát…

*

Házastársaddal mindig egy véleményen –

Ami azt jelenti, hogy az a „véleményed” mint neki

A férfié mindig az utolsó szó: - Igen, drágám/Azonnal édesem…

Stika házi pálinkafőzés: már nemzeti ellenállónak gondolod magad

*

Úgy védekezel, hogy csak gyermeknemzés céljából

élsz úgynevezett „házas életet” (Tóth Tihamér iskola)

Nem gátolod a fogantatást: ezt nem isten adta, csak a 20 gyereket?

Folyton pucérkodva oda a varázs/sosem láttad a párod meztelenül

 

*

 

Reviczky Gyula

ARANY JÁNOS

Irodalmi hagyatékának megjelenése alkalmából

 

Alszol már, pihensz már, mestere a dalnak.
Végre megleléd a "független nyugalmat".
Kivittünk, elsírtuk érted könnyeinket,
De egészen mégse hagytál oda minket.

 

Mert az a dús forrás, az a gazdag bánya,
Melyből arany és gyöngy került napvilágra,
Kincseit még folyvást adja, csak oly bőven,
Mint amikor napod még állt delelőben.

 

Halott volnál s mégis élsz, ahogy ma senki.
A dalt szellemajkad zengi, egyre zengi.
Szellem-hagyatékod, dús örökünk' látva,
Kérdjük, hát lehetsz-e még jobban csodálva?...

 

Ó, de minő hang ez?... Mily rikácsolások?...
Tudákos legények, nyegle rímkovácsok;
Éretlen gyerkőcök, nagyszájú vitézek,
Költőnek se tartnak s - nem tréfa - lenéznek.

 

Rímfaragó voltál, még annál is rosszabb.
Nem írtál te másnak, csak professzoroknak.
Lomha vagy és száraz: szerénységed vétek.
Kiabáltál volna: nem így itélnének.

 

Örök balladáid - mikor akad párjok! -
Mit nekik! Azt mondják: cifra faragványok,
Csaba, Bolond Istók és a Toldi-hármas,
Szenvedély-hiányos diák olvasmány az.

 

Mesterem, bocsáss meg, hogy említem őket,
Hígvelejű, kongó nyelvöltögetőket;
Hogy a hihetetlent nem tarthatom annak:
Hogy Arany Jánosnak becsmérlői vannak.

 

Hisz' régi igazság, hogy az égi napnak
Vakító sugára se gyönyör a vaknak;
Hogy poloska bűzlik a legszebb virágon.
Hogy semmi se szent itt, semmi a világon!

 

Lehetsz a legbölcsebb, mestere a szónak;
Kedvence az égnek, társa Apollónak:
Lesz mindig szamár, ki útadba vetődik,
S pajtásának hisz, ha hozzád dörgölődzik.

LAST_UPDATED2