Payday Loans

Keresés

A legújabb

Életminőség-tesztmondatok- 26. PDF Nyomtatás E-mail
AMIT CSAK ÁRTHAT MAGÁNAK EGY EMBER
2015. március 26. csütörtök, 06:27

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

26.

Reviczky Gyula

MEDDŐ VILÁG

 

Hiába ismételgetem:
Előre ne tekints, se hátra!
Nem boldogít, csak a jelen,
Ragadd a percet meg... Hiába!

 

 

Idáig, ah, nem éltem én,
Csak vesztegeltem álmadozva
Emlékezet volt vagy remény,
Mi szívemet mozgásba hozta.

 

 

Renyhén tűnődve, céltalan,
Hogyan s mit kellett volna tennem,
Azzal vigasztalom magam,
Hogy majd jövőre megcselekszem.

 

 

Elmém kábultan elmerűl
A távol kékellő világba,
S míg csillagért, napért hevűl,
Megbotlik a göröngybe', sárba.

 

 

*

 

Először a szomszéd, vagy kóbor kis házi állattal,

majd másokkal, végül nem kivételezve: magával kegyetlen…

Csak a borral akarod elűzni minden gondod:

az kijózanodás reggele után bumerángként csap le!

 

*

 

Életed teszed rá, a vad oroszlánt doromboló házi cicussá szelídítsd

Úgy adod az értelmiségit: szemüveget viselsz és délben kelsz fel…

Te sem engedsz a „Haragszom rád!” játszmában:

inkább te is szenvedsz - a kapcsolatod kiszenved

 

*

 

Annyira büszke hajnali felkelésedre,hogy estig nem telsz be vele:

mindenkinek ezzel dicsekszel, miközben üresjáratban közlekedsz…

Mire kínkeservesen felépült végre a lakóházad, „otthonod”,

addigra teljesen leépültek kapcsolataid: kit látnál vendégül?

 

*

 

Híres, gazdag, hatalmas emberek „barátsága” után kajtatva

figyelemre, törődésre se méltatva elveszítette a tálcán kínálkozókat

Felszáll a Mars-expedíció járatra, pedig nincs retour jegy a zsebben

Neki senki sem parancsolhat: még a Grammatika se diktál, korlátoz

 

*

 

A tűz elvarázsol és megigéz: egyre közelebb-közelebb köröz fölötte,

míg előbb-utóbb beleszédül, belehull és teljesen meg is semmisül…!

Mindig csak az árral, a nagy többséggel, a tömeggel úszol,

egyre biztosabban sodródva a félelmetes Niagara vízesés felé…

 

*

 

A ritka, olykor egyszeri jó alkalmat elszórakozza:

mert - mintha - neki csak nagy játék - lenne - az élet

Ész nélkül rohan kósza hírek, álhírek után!

majd ott kiderül: itt nem osztogatnak, hanem fosztogatnak?

 

 

Hic Rhodus, hic salta! Nem tud kitörni

a nagy hencegés és a nagy megszégyenülés ördögi köréből…

Nem az elkerülhetetlen bajok találnak éppen rád,

hanem te megkeresed őket, te magad mész elébük?

 

*

 

Ha neadjisten egy gyenge pillanatodban kölcsön is adsz,

addig nem alszol, nem nyugszol, míg nem kapod vissza…

Gyorsan akar minél nagyobb sikerélményhez jutni,

s mivel rombolni százszor könnyebb, mint építeni…

 

*

 

Vagyonod maradékát is plasztikai sebészekre költöd,

hogy egy Madonnát, vagy egy Alain Delont faragjanak belőled?

Mintha megátkozták volna a törökök: szomszédjaival

kiélezi konfliktusát, körkörösen frontokat nyit, állóháborúzik

 

*

 

A kiközösítéstől félve hagyod: lehúz magához a középszerűség…

Csak akkor becsülsz valamit, ha abból igen keveseknek van/lehet?

A munkamániás/munkaalkoholista úgy dicsekszik bűneivel,

mintha valaki azzal kérkedne: ő most milyen krónikus nagybeteg…

 

*

 

Addig-addig söpröd naponta a szőnyeg alá kis szemeted,

míg az halmozódva, nagyon felpúposodva biztosan elbuktat…

Olyan könnyelmű, léha ember vagy,

mintha mindent megismételhető, minden jóvátehető lenne!

 

*

 

Legreményteljesebb gazdasági vállalkozása:

sivatagban homokot, eszkimóknak jeget árul…

Kikacagja a sírókat, és sír, a nevetők, vidulók között,

meglepődik, ha ők ezért megszólják, sőt: alaposan elagyabugyálják…

 

 

Valahogy nincs érzéked a határidőkhöz: „Ejh, ráérünk arra még!”

Ha bármi is romlik el, biztos: Mekk mesterhez fordul segítségért

Ájult rajongással mindenben követed a Mestered –

még akár a kútba vagy a szakadékba is utána ugrasz?

 

*

 

Hogy ne kelljen kidobni, mindig a rohadó almát eszi, sose az épet…

Mint önmagad halálos ellensége: a fogaiddal ásod ki saját sírgödröd

Hogyan is lehetnék én itt és most teljesen boldog,

ha holnap leéghet a házam, s akkor odavész mindenem?

 

*

 

Háborog a lelked, ha ebül szerzett javaid ebül vésznek el

Nappali koplalással bünteti, esti nagy zabálással jutalmazza magát

A bohóc tréfáján megsértődik – mi több: párbajra hívja, feljelenti…

Nincsenek állatai/nem társnak és nem tanítómesternek látod őket!

 

*

 

Elbizakodottan előre iszik a medve bőrére,

s ez jelentősen hozzájárul a medve sikeréhez

Ha képes vagy csúzlit, parittyát kiötleni, legyártani,

akkor jogodban is áll lelőni a szelíd galambot és a gólyamadarat?

 

*

 

Már előre teljesen magáénak tart minden várható sikert,

így azután a bekövetkező kudarc is kizárólag az ő érdeme…

Halmozódó, nem ismert, titkolt - mert szégyellt - bűneivel

egyre jobban zsarolhatóbbá, új bűnre foghatóvá is teszi magát…

 

*

 

Előbb alaposan kiélvez minden tiltott gyümölcsöt,

legfeljebb – ha már megöregszik – majd szánja-bánja?

Ha ma este nyer – helyette is - a kedvenc focicsapata,

akkor akár egy zsákbamacskát is rögtön elvesz feleségül

 

 

Nem veheti el hűséges szerelmét, mert a horoszkóp ma mást mond

Hajnalban álomfejtőjével konzultál, addig bele se kezd aznapjába…

Munka után lenne édes a pihenés – csömör a sok édes semmittevés

Magának se ad tiszta lapot: újraolvassa folyton bővülő „rovásírását”

 

*

 

Ellenségének mindent, de mindent őszintén bevall,

a barátja, segítője előtt annál makacsabbul hallgat, „konokul tagad”

Nem megemészthető még ma sem a számára, hogy

élete legnagyobb adományai egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok!

 

*

 

Csak egy kis tüzet rak, lábbal eltaposhatót,

de elővigyázatlanul a szelet nem kalkulálja be!

Egy kis fuvallatot, szellőt vetsz és szélvészt, pusztító vihart aratsz?

Csak játékos birkózásnak indul, de kegyetlen élethalálharcba fajult

 

*

 

A túl nagy nevetésnek – ha mégoly kicsi is, de – sírás lesz a vége…

Jól belegondol: hol és hogyan készül ez az állati váladék, a tej…

Anyanyelve is idegen marad: összekever felfüggesztést-felakasztást

Ezerfelé indulsz el, de egyetlen egy helyre sem érkezel meg…

 

*

 

Krónikus-mániákus  - nem - anonim önfeljelentő,

aki magára terhelően vall, és súlyosbításért fellebbez

Ledegradálja, leárazza, leértékeli és vég-kiárusítja magát:

„licitálni” lehet: ki ad itt és most kevesebbet, legkevesebbet érte?

 

*

 

Eltéveszti a házszámot, s a szomszéd házban kezd rendezkedni…

Ha nincs világszép hangja, akkor magának/kórusban sem énekel

Míg ott nem lebegett feje felett az amputáció réme,

még sem csodálta meg földig érő, őt tartó és szállító jobb és bal lábát

*

Reviczky Gyula

EMLÉKEK

 

Mit keseregsz, ó, halandó,
Hogy ami szép, mind mulandó!
Ami egyszer üdvezített,
Nincs eset, hogy elveszítsed.

 

 

Ami terhes, visszahagyva,
Ami bántó, eltakarva,
Meg nem tartva csak a szépet,
Emlékeid így kisérnek.

 

 

Ne sirasd hát azt a percet,
Mely emlékké válva legszebb.
Ne vádoljad röpkeséggel:
Sírodig csak ő vezérel.

 

 

Mázolt színfal a valóság;
Napon vastag, durva jószág.
Mulatságban úgy lesz részed,
Ha távolból, este nézed.

 

 

Kandi szemmel ne vizsgáljad,
Amely megcsalt, azt a vásznat.
Ha okulsz is tán, mit ér a',
Ha nem áltat a komédja!

 

LAST_UPDATED2