|
N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
23.
Reviczky Gyula
SZABADBAN
Lombos erdő, enyhe szellő,
Ó, beh nélkülöztelek.
Ó, beh jó, hogy valahára
Itt vagy, édes kikelet.
Szívem oly népes, mikor kint
Céltalanul járhatok.
Emberek közt vagyok én s nem
A magányban elhagyott.
Régi vágy, száz régi emlék
Bennem új életre kel,
És beszél mint birtokomról,
Arról, mit nem érek el.
Hogy a tavasz is csak értem
Mosolyog s csupán nekem,
Úgy szeretem e magányt én,
Hogy ki nem fejezhetem.
Messziről mosolyganak rám
Kedves ismerőseim,
Vártam én őket s köszöntöm
Szívdobogva most megin'.
Ismerősek a virágok
Zöld vetés, pacsirtadal,
A verőfény s ami benne
Mint magam, oly fiatal.
Az öreg hárs hí magához:
Dalom, árnyékom tied!
A virágok üdvözölnek:
Úgye nem fáj már szived?...
Fecsegő patakcsa hajtja:
Víg az élet, szép tavasz!
Nem magány, dehogy magány ez!
Csak a zord világnak az.
Lombos erdő, enyhe szellő
Balzsamom és gyógyszerem.
Nagy természet, ó, beh szép vagy!
Templomom vagy énnekem.
Napsugarad süt szívembe;
Nincsen ott se már ború.
Ha mosolygasz, ha tavasz van,
Nem lehetek szomorú.
Hétvégi a vasárnapi apuka gyereked kényezteti, ellened hangolja
Olimpiai bajnok lenne, csak ne kéne hajnalban kelni, hidegben úszni
Oly sokra tartja magát, már csak holt költőfejedelmekkel áll szóba
Oly zsugori, mintha örökké élne, oly tékozló, mintha alig lenne hátra
Neki mindegy: épp itt és most kivel beszél: nem, kor, viszonyuk stb
Olyan ajándékot is elfogad, ami megvesztegető és kompromittáló
Nagy alapsebességet veszel fel - vésztartalékaidat is mozgósítani kell
Olyan egyoldalúan fejleszted magad: egy nagy fej, nagy segg maradsz
Olyan keserű konzervált szájíze, hogy az édest is magához hasonlítja
Oly könnyelműen teszed kockára az élted, mintha neked is hét lenne
Oly magasra emelte fel az ingerküszöbét: neki hiába ciripel a tücsök
Oly munkahely: ha a főnök közeleg, úgy kell tenni, mintha melózna
Olyan óriási az a felelősség, amit a vállára vett, súlya agyonnyomja
Olyan rablógazdálkodást folytat, mintha jövőre nem e földön vetne
Olyan sokáig és olyan jól kellett a hülyét játszani: „úgy maradtál”…
Oly unalmassá teszi polgári létét: önként mész a frontra élményért
Olyan vagy mint a ló, aki messziről bátornak látszik, pedig csak vak
Olyannyira cidrizik, hátha valami hülyeséget mond: „megkukul”
Olyannyira veszélyesen élne, hogy taposó-aknamezőre jár kocogni
Operaénekessé kasztráltatva: mikor megbánod, már nincs visszaút
Oroszlánúri kedvében egeret öl: nincs aki kirágjon a hálós csapdából
Orvost, papot stb. kizár a magánszentélyből - a tévét magára nyitja
Ostoba „szent” fogadalmat tesz, a betartásától isten se tud eltéríteni
Otthon koplal és fagyoskodik, amíg státuszszimbólumokkal flancol
Otthonra minek csinosodni, öltözködni– elslamposodsz és meghízol
Önállóan egy lépést se mer: hol van az illetékes utasító-engedélyező?
Önbeteljesedő jóslat: az ördögöt a falra festve mintegy megidézed őt
Önként „előnyugdíjazva”- „dicső tetteivel” obsitosként szájhősködő
Önként visz rakás pénzt életveszélyes mellékhatású „orvosságért”
Önként, előnyökért lesz besúgó, mondva: jobb neki, ha én súgom be
Önkéntes adósrabszolga, aki egyre több munkával emancipálódna…
Önkéntes tiltakozó böjtöm addig folytatom, míg van éhező a földön
Önkéntes véradó: jogosan se önvédekezel a bolhák, szúnyogok ellen
Önkínzó: izompacsirtává gyúrja magát hallva, az erősebb kutya izél
Örök haragot végig tartva más vétkéért önmagad – is - bünteted
Örök isteni bölcsesség helyett gyorsan avuló szakismereteket szerzel
Örökkévalónak szánt remekmű apálykor tengerhomokba karistolva
Örökmozgó, mégse ismeri ki magát/nem veszi észre: körbe-körbe jár
Örökös „ideiglenes pénzzavara” zilálja szét hétköz- és ünnepnapjait
Összekevered a szezont a fazonnal, az amnéziát az amnesztiával…
Összeköti a kellemetlent a haszontalannal: pl. szőrteleníti a lábát
Összetéveszted a rajtad élősködőket, szesztestvéreket a barátaiddal
Összetöröd az igazmondó tükreidet: száműzött barátok, művészet
Óceánba palackposta dobó, aki felháborodva reklamál a postánál
Pályatársban csak a kiiktatandó riválist, nem segítő szövetségest lát
Panaszkodsz: mindenütt zárt ajtókra találsz - noha nem is zörgettél
Példaképe minden elejtett szavát összegyűjtöd és szentírásnak veszi
Pénz, siker, hatalom: a legegyenlőtlenebbül eloszló javakra vágysz
Pénzért vesz magának asszonyt, érettségit, rangot – annyit is érnek
Perfekcionizmus ideológia: ismeretlen remekműve egy üres vászon
Piócákat rakatsz testedre, akik elszívják véred, míg ők nagyra híznak
Pletykaéhező: egyfolytában furdalja oldalad az öregítő kíváncsiság
Pofozással próbál gyereket hitére téríteni, de csak képmutató lesz
Pokol az élete, hiába is próbál a szerelemhiányt bármi mással pótolni
Polgári reggelit, koldusebédet fogyaszt, este dőzsöl, mint egy nábob
Pontosan, lelkiismeretesen teljesíted szerződésedet – az ördöggel
Pornófilmmel világosítod fel magad, s veteted el a kedved egy életre
A bonyolult megoldást referáló: nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót
Prófétának képzeli magát: kutyája bűntudatosan hallgatja papolását
Profi gépekkel, szakértelemmel és buzgón vág fát – de maga alatt
Bajkereső: éjszaka egyedül lakatlan, rossz hírű helyen csámborog
Csak azért mész bele homoerotikus kalandba, mert vonz a tilalma
Rá se hederít a még őszinte gyerek bekiabálására: a király meztelen!
Rablógazdálkodást folytat a közös legelővel: ott fű többet nem terem
Rablókkal szövetkező, akik őt is kifosztják, majd ráverik a balhét
Rakoncátlan nyelve kifecsegi titkait háborgatva ezzel a családi békét
Ránehezedik lelkére a bánat: szégyen a könny, nem könnyebbül meg
Regressus ad infinitum: miért kel fel/megy dolgozni… miért élsz?
Remegő gyomorral eszik, mert olyat rendelt, amit nem tud kifizetni
Repíted a nehéz követ: ki tudja hol áll meg és kit hogyan talál meg
Részegen fagy meg a hóban - elvei tiltják a paternalista beavatkozást
Részegen tervezett házat józanon építtet - beköltözve ismét iszik…
Részegen végrendelkezel és írsz alá ingatlan adásvételi szerződést
Részeg bujakóros teherbe ejt egy világcsúfját: a nyakán is maradnak
Retteg a vákuumtól - ha nem űzi ki ördögeit, nem tud szentlelkesülni
A „jó ember vagyok” képed nem hagyod összetörni – isten sem segíthet
Rettegsz az asszonysorstól, lányként akarsz élni még és kiélt leszel
Rossz az egyensúlyérzéke: sokszorosan több a kiadás, mint a bevétel
Rosszul lesz, infarktust kap, ha nem adagolva tudatják: nagy öröm ér
Rosszul sáfárkodva a rá bízott javakkal még azt is elveszíti, amije van
Röstell szólni, már nem érti előadásod - s az egésztől elmegy a kedve
Röstellsz, vagy már nem is tudsz sehol lazítani: túlfeszíted a húrt
Rutinból akar élni, mintha kétszer beléphetne ugyanabba a folyóba
Saját fegyvered veszik el tőled és azt visszafelé, rád sütik el
Sajnálod az időd az udvarlásra és „előjátékokra” – ezt másra bízod…
Se lát, se hall: ámokfutóként rohan vesztébe, isten se tud eltéríteni
Örömszerző, kapcsolaterősítő - a szex csak gyereknemzési eszközöd
Sehogy nem tud belenyugodni: saját hazájában senki sem próféta
Sehol nem ver gyökeret, nincs otthona – hajt tovább „cigány vére”
Semmiben nem ismer tréfát, mindent komolyan vesz: durcás komor
Semminek nem adja meg a módját, mielőbb túl lenni evésen, szexen
Semmiről nem tud lemondani: a kincsesbarlang rá zárul, odavesz
Semmit nem dob ki és mindent hazavisz, ami csak az utcán hever
Semmit sincs szíve kidobni a süllyedő léghajóból, és a tengerbe vesz
Nem támadják, mégis védekezik: így mintegy maga ellen emel vádat
Senkiről nem akar lemaradni, minden szembejövővel ismerkedik
|
