Payday Loans

Keresés

2015-03-13 Világ-panoráma PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

PETŐFI SÁNDOR


A SZÁJHŐSÖK

Meddig tart ez őrült hangzavar még?

Meddig bőgtök még a hon nevében?

Kinek a hon mindig ajkain van,

Nincsen annak, soha sincs szivében!

Mit használtok kofanyelvetekkel?

Évrül-évre folyvást tart a zaj,

És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?

Nincs-e még meg minden régi baj?

Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval

Az időt így elharácsoljátok;

Várva néz rég s oly hiába néz az

Isten napja s a világ reátok.

Nyujtsátok ki tettre a kezet már

S áldozatra zsebeiteket,

Tápláljátok végre a hazát, ki

Oly sokáig táplált titeket.

Áldozat s tett, ez a két tükör, mely

A valódi honfiút mutatja,

De ti gyáva s önző szívek vagytok,

Tettre gyávák s önzők áldozatra.

Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,

Megifjodnak a vén nemzetek,

De ti hernyók új lombot nem adtok,

Sőt a régit is leeszitek.

S oh mi vakság! fölemelte még a

Népszerűség őket paizsára,

Az elámult sokaság, miképen

Megváltóit, karjaiba zárja.

Megváltók? ők a hon eladói,

Elveszünk ez ordítók miatt…

Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,

Mert a félénk eb mindég ugat.

Én ugyan nem állok a sereghez,

Mely kiséri őket ujjongatva,

És ha egykor közibök vetődöm,

Nem egyébért lépek e csapatba,

Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez

Ál nagyok győzelmi szekerét,

S haragomnak ostorával vágjam

Arcaikra a bitó jelét!

 

 

http://www.echotv.hu/vilag-panorama

 

 

AJÁNLOM:


2015-03-13 Világ-panoráma

2015-03-16 Világ-panoráma

 

 

Legfrissebb videó

Videó minőségének változtatása
Megtekintések száma: 4785
Videó oldala Hozzászólások

 

- See more at:

 

http://www.echotv.hu/vilag-panorama#sthash.Zmc7d9vc.dpuf

 

 

 

Arany János: Koldus-ének


Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...

 

Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,

 

Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,

 

Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen

 

Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.

 

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;

 

Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.

 

Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,

 

Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:

 

Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!

 

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 


Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,

 

Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!

 

Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,

 

Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:


Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.


- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 

 

 

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!

 

Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.

 

Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:

 

Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;

 

Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.

 

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 

 

 

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!

 

Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:

 

Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,

 

Kocsmaházba térek egy ital bor végett;

 

Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.

 

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 

 

 

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,

 

Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:

 

Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,

 

Megszokná az ember végre föl se venni:

 

Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...

 

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 

 

 

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,

 

Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;

 

"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",

 

És a cigány húzza, áldja meg az Isten;

 

Könnye pergi át a barna ábrázatot...


- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 

 


Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,

 

Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;

 

Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:

 

Majd olvas belőle egykor unokátok

 

Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.

 

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 

 

 

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,

 

Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.

 

Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,

 

Korántsem gyanítva, milyen igazam van:

 

Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,

 

Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.


/1850/