BAUER SÁNDOR, A LÁNGOLÓ FELKIÁLTÓJEL

Negyvenhat évvel ezelőtt egy fiatal felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum előtt. A korabeli sajtó egy „elmeháborodott fiú öngyilkosságaként” értékelte az önkéntes tűzhalált, melyet a fiatal ipari tanuló vállalt a szovjet megszállás ellen tiltakozva. A Jobbik vasárnap megemlékezik az ifjú mártírról.

1969. január 16-án a 20 éves cseh diák, Jan Palach felgyújtja magát a prágai Vencel téren, így tiltakozva a prágai tavaszt eltipró kommunista diktatúra ellen. Négy nappal később, 1969. január 20-án az eset megismétlődött Budapesten, a Nemzeti Múzeum kertjében. Az önkéntes tűzhalált választó fiút Bauer Sándornak hívták.

Bauer ekkor 17 éves ipari tanuló, akit nagyon foglalkoztat a történelem, s éberen figyeli a körülötte zajló világ eseményeit. Nem bizonyítható, de nem is zárható ki, hogy a barátaival amolyan ellenzéki klubot szervező fiú tudomást szerez a négy nappal korábbi prágai történésekről. Ő is elégedetlen a kádári rezsimmel, a magyarországi kommunizmussal.

Január 16-án Bauer Sándor, miután előzőleg burkoltan búcsút vesz szeretteitől, benzint és nemzetiszínű zászlót vesz magához, majd dél körül a Nemzeti Múzeum kertjébe megy, ahol magára teríti a zászlót, majd lelocsolja magát benzinnel s fáklyaként lángra lobban.

A Múzeumkertben hamarosan két-háromszáz ember gyűlt össze, az ott tartózkodók közül egy orvostanhallgató, Bihari Sándor is próbálta megmenteni az életét. Mikor a szemtanúk kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen, illetve Jan Palachra is hivatkozott: „a cseh testvér is megtette”. Az arra járók ugyan eloltják a lángokat, de égési sérülései rendkívül súlyosak.

Eszmék nélkül nem él, csak létezik...

Bauer Sándort harmadfokú égési sérülésekkel szállították be a Központi Honvéd Kórház égési osztályára. A kórtermet rendőrök őrizték, és csak szüleinek és nagybátyjának engedték meg, hogy látogassák. A fiút január 22-én helyezték előzetes letartóztatásba kórházi ágyán ezzel az indoklással: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes (sic!) tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.”

Édesapjával íratták alá a jegyzőkönyvet. Látható tehát, hogy miközben a kommunista sajtó megpróbálta depolitizálni az esetet, a hatóságok teljesen tisztában voltak annak politikai motivációjával. Bauer Sándor kihallgatása naponta több órán keresztül folyt, a rendőrség elkobozta szüleinek és barátainak írt búcsúlevelét.

A fiatalember életét nem tudták megmenteni, január 23-án, a Honvéd Kórházban elhunyt.

Búcsúlevelében, osztálytársának, Szilágyi Jánosnak ezeket a sorokat írta:
„… Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember… Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.”

Szüleinek is hagyott egy búcsúlevelet:
„… szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek.”

A belügy írta a búcsúztatót is

Bauer Sándor temetésének időpontját a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákoskeresztúri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra, szűk családi körben.

Dr. Tihanyi Sándor rendőrezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság első helyettese azt a javaslatot tette a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatósági vezetőjének, hogy a Temetkezési Vállalat részéről megbízható személyek végezzék el a szertartást, valamint a hivatásos búcsúztató csak nagyon rövid beszédet mondjon, melynek a szövegét is előírták. A temetést operatív tisztek felügyelték a főkapitányság részéről. Bauer Sándor barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, titoktartási nyilatkozatot írattak alá a szülőkkel, így a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is értesült haláláról és temetéséről. A temetőbe titkosrendőröket küldtek, arra az esetre, ha valaki mégis érdeklődne a szertartás felől, akkor ők adjanak „felvilágosítást”. A temetésre vonatkozó intézkedéseket a politikai rendőrség hét pontban dolgozta ki, ezekből az egyik a következő volt: „Január 27-én, 11 órakor a szülőkkel megbeszélést tartottunk a körülmények tisztázása céljából. Amennyiben speciális kívánságuk, kérésük merülne fel, azt azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy a temetés csak zárt, szűk körben történhet. Amennyiben a halott elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös.”

Bauer Sándor tettét és halálának hírét csak 1969. február 5-én hozták nyilvánosságra. (Részletes összefoglaló jelentés az eset körülményeiről 1969. január. 31-én készült.)

Később eljárást indítottak Bauer Sándor barátai, Berger István és Sabján Miklós ellen. A hónapokon át tartó faggatózás 1969. március 17-ig tartott, ekkor szüntették meg az eljárást. „Bejelentési kötelezettség elmulasztása” miatt figyelmeztetésben részesítették őket. A Bauer Sándor elleni vizsgálat 1969. március 19-én került lezárásra, sírját még több éven keresztül figyelték.

Emlékeznek rá

2001-ben avatták fel emléktábláját, mely a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél található.

Az önkéntes tűzhalált halt fiatal emlékére a Jobbik józsefvárosi szervezete megemlékezést szervez 2015. január 18. (vasárnap) 15 órára a Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez, Bauer Sándor emléktáblájához. Beszédet mond Murányi Levente, az ’56-os Pesti Srácok Intézet igazgatója és Szalay Róbert történész, a KABSZ elnökségi tagja. Közreműködik Vári-Kovács Péter színművész. A rendezők mindenkit sok szeretettel várnak.

alfahir.hu