Payday Loans

Keresés

A legújabb

Farsang
Az emberi életminőség/boldogság
2015. február 07. szombat, 08:29

farsang

→ vízkereszt napjától (január 6.) → hamvazószerdáig tartó időszak. A → szokások és hiedelmek (→ hiedelem) zömének szempontjából azonban többnyire farsang-vasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja a farsangot. Néhol, különösen K-en és É-on a határa kitolólik. A hamvazószerdát követő napon az egynapos → böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve. A farsang bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang”-ból származik. Első írásos jelentkezését 1283-ból bajor-osztrák adatokból ismerjük. Mo.-on a farsang kialakulása a középkarra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy a karnevál – amely olasz jövevényszó –, bár számos európai nyelvben megtalálható, nálunk a farsangra nem honosodott meg. – A farsanghoz a →karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az → álarcos, → jelmezes → alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul. Történeti adatok tanúsága szerint a 15. sz. óta ismeretes és kedvelt, és számos formája ma is él Mo.-on. Leggyakrabban adománygyűjtő szokással kapcsolódik (→dőre, → bakkuszjárás). A farsangi mulatságok a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játék (→ halottas játék, → betyárjáték, → lakodalmas játék, → rabvágás). A busójárás a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása. Erdély több helyén húshagyókedden adták elő a → dúsgazdagolás elnevezésű dramatikus játékot is. A farsangban gyakori az → állatalakoskodás, mint pl. a → gólyaalakoskodás, → kecskealakoskodás, → lóalakoskodás, →medvealakoskodás. A maszkos alakoskodók dramatikus játékai és a felvonulások mellett fontos esemény az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban vagy más közösségi helyen. A mulatság gyakran elkülönült nemenként és korcsoportonként (→ asszonyfarsang). Kezdete néhol a farsang utolsó előtti vasárnapján, a lányok vasárnapján kezdődik (→ talalajvasárnap). A Felvidék némely területén a vasárnapja előtti ún. kövércsütörtök a mulatozás első napja. A legények a muzsikusokkal végigjárják a falu utcáit. A lányos házak előtt táncolnak, és a házbeli lányt is megtáncoltatják, aki ezért pénzt ad a legénynek. A pénzből a muzsikusokat és a mulatozás költségeit fizetik. A farsanghoz általánosan elterjedt köszöntő szokások (→ farsangi köszöntő, → sardó vasárnap, talalajvasárnap), ill. adománygyűjtő felvonulások is közös mulatsággal zárulnak. Legények és fiúgyermekek versengő ügyességpróbái is ismeretesek voltak néhol farsangkor (→ kakasütés, → gunárnyakszakítás). Mo.-on is élt az Európaszerte ismert szokás a böjt és a farsang tréfás küzdelméről (→ Cibere vajda és Konc király). Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, ill. az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés (→ halottas játék, → téltemetés). A farsanghoz számos termékenységvarázsló (→termékenységvarázslás), ill. termésvarázsló cselekmények és hiedelmek kapcsolódnak; ezek részint a köszöntők jókívánságaiban, a dramatikus játékok egyes mozzanataiban nyilvánultak meg, részint bizonyos, elsősorban a kender növekedésével kapcsolatos → előírásokban, Pl. a farsangi mulatságban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyane célból hosszú laskát kell főzni. Sokfelé elterjedt hit szerint húshagyókedden kell a vetnivaló kukoricát lemorzsolni, vagy bizonyos gyümölcsfákat, ill. a szőlő négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni. A farsang legarchaikusabb elemei a hétfalusi csángók → boricatáncában és a különféle állatalakoskodásokban kereshetők. A szokásainak alakulására számos történeti utalásból következtethetünk, hadd utaljunk itt csak Bod Péter Szent Heortokrates és Temesvári Pelbárt Pomerium de tempore c. művére. Világi és egyházi írók, katolikus papok és prot. prédikátorok egyöntetűen elítélik a farsangi mulatozást, amelyet az → ördög ünnepének tartanak. A magyar farsang és az európai népek hagyománya között több párhuzamot ismerünk. – Irod. Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942); Fehrle, Eugen: Feste und Volksbräuche im Jahresablauf europäischer Völker (Kassel, 1955); Vámszer Géza: Adatok a csíki farsangi szokásokhoz (Ethn., 1959); Lajos Árpád: A domaházi ivó (Népr. Közl., 1960); Ferenczi Imre–Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, 1962); Dömőtör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Paládi-Kovács Attila: Farsangi „remélés” Eger vidékén (Ethn., 1968).

Az álarcosok tojást gyűjtenek (Tejfalu, v. Pozsony m., 1976).

Az álarcosok tojást gyűjtenek (Tejfalu, v. Pozsony m., 1976).

 

A farsangoló „menyasszony és vőlegény” egy ház udvarán táncolnak (Csölöszte, v. Pozsony m., 1976)

A farsangoló „menyasszony és vőlegény” egy ház udvarán táncolnak (Csölöszte, v. Pozsony m., 1976)

 

Az álarcosok hátba verik a járókelőket az utcán (Tejfalu, v. Pozsony m., 1976)

Az álarcosok hátba verik a járókelőket az utcán (Tejfalu, v. Pozsony m., 1976)

 

Farsangjáró maskarás csoport (Csömör, Pest m.)

Farsangjáró maskarás csoport (Csömör, Pest m.)

 

Remélők egy csoportja (Novaj, Heves m.)

Remélők egy csoportja (Novaj, Heves m.)

 

Farsangi bolodkerék (Bölön, v. Háromszék m., 1972)

Farsangi bolodkerék (Bölön, v. Háromszék m., 1972)

 

Farsangi szokások. Remélők felvonulása (Novaj, Heves m.)

Farsangi szokások. Remélők felvonulása (Novaj, Heves m.)

 

Álarcos farsangi felvonuló (Moha Fejér m.)

Álarcos farsangi felvonuló (Moha Fejér m.)

 

Vőlegény, menyasszony és musztikás (Bölön, v. Háromszék m., 1972)

Vőlegény, menyasszony és musztikás (Bölön, v. Háromszék m., 1972)

farsangi bál

a naptári év jeles napjaihoz fűződő → táncalkalmak közül a legjelentősebb, amelyet a farsang három utolsó napján rendeznek meg. Számos helyen már kövércsütörtökön elkezdődőtt a tánc, de a legzajosabb a húshagyókeddi volt, amely éjfélig tartott. A farsang valamelyik napján tartották meg a páros és nős bálokat is. A Dunántúl egyes vidékein (Fejér m.) a zártkörű farsangi mulatságot batyu bálnak is nevezték. Palócföldön háromnapos, ún. farsangi ivót, ijót, t tartottak. Gyakori volt farsangkor a → gyermekbál. – Irod. Bakó Ferenc: Felsőtárkány néprajzi ismertetése (Bp., 1954); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).

 

gyermekbál, kukacbál, macskabál, pulyabál

a gyermekek önálló táncalkalma (táncalkalmak), amely egyúttal a táncok gyakorlását is biztosítja. De gyakorolták a táncot más bálokon is, ahol részt vehettek (→ citerabál). Egyéb elnevezése: → dudabál, → taposóbálcsőcselékbál. A gyermekbál általános volt az egész magyar népterületen, leggyakoribb alkalma a háromnapos farsangi mulatság (→ farsangi bál) volt: pl.duda, kisivó, ivó (Pest m.), citerabál (Galga vidéke), kismuzsika (Esztergom m.). Az utóbbi időben Erdély némely vidékein még gyakoriak voltak a gyermekbálok: gyermektánc, aprók tánca, kicsik tánca (Kalotaszeg, Mezőség), serketánc (Gyimes). Főleg nyáron, jeles napok alkalmával rendezték meg ezeket. A gyermekbált egy-két kezdeményező gyermek szervezte meg, belépődíjat szedtek, hogy a zenészeket (dudás, cigánypurdé) és a tánchelyiség bérletét fizetni tudják. A gyermekbálok egyik változata a → gyermeklakodalom. (→ még: bál, → tánctanulás) – Irod. Faragó József: A tánc a mezőségi Pusztakamaráson (Erdélyi Múz., Kolozsvár, 1946); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958);Gönyey Sándor: Tánctanulás falun (Tánctud. Tanulm., 1958); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 1969–70, Bp., 1970).

Gyermekbál (Hévízgyörk, Pest m.)

Gyermekbál (Hévízgyörk, Pest m.)

farsangi köszöntő

többnyire gyermekek, egyes helyeken lányok adománygyűjtő, → köszöntő, jókívánságmondó felvonulása → farsangkor. Néhol csak legények és nős férfiak járnak farsang keddjén, néhol hétfőn vagy vasárnap házról házra farsangot köszönteni, többnyire hosszú nyárssal a kezükben, bekormozott arccal. Esetleg valamilyen hangszer kíséri az éneküket. Néhol bizonyos varázscselekmények kapcsolódnak a köszöntéshez: pl. Baranya m.-ben kukoricát szórnak a farsangolók lába alá, hogy sok csirkéjük keljen, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel. Az ének végén a gazdasszony vagy a gazda esetleg így szól: „gyertek ide fiaim azzal a nyárssal. Rátűzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim legyenek!” Heves m.-ben lányok köszöntenek. Ha nem kapnak tojást a háziaktól, így fenyegetőznek: „Ne keljen meg a cipójuk!” A köszöntők szövege rendkívül összetett, állandó versszaka:

Hipp, hopp farsang,
itt ölték az átányt,
nem adják a máját,
csak a szalonnáját.

Emellett a dunántúli változatokban a → regölés ismert kívánságversei: „Adjon az úristen ennek a gazdának...”, vagy más farsangi szokások kísérő szövegei, pl.: „Elmúlott a rövid farsang...” kezdetű vénlánycsúfoló (→ vénlánycsúfolás), vagy a →karácsonyi ünnepkörből ismert, továbbá Gergely-járás, → Balázs-járás ABC-s verseire emlékeztető szövegrészletek szerepelnek. Néhol nyársalás néven ismert a szokás. → Kardozás néven ismerjük Zobor vidéki helyi változatát. (→ még:sardó vasárnap, → talalajvasárnap) – Irod. Jeles napok (A Magyar Népzene Tára, II., Bp., 1953).

 

vénlánycsúfolás

házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló → szokása a házasságra érett, de →farsangig, vagyis a házasságkötési idény végéig férjhez nem ment leányok ellen. (Szórványosan előfordul a meg nem nősült legények kigúnyolása is. Időpontja húshagyókedd, de előfordul más jeles napokon, így pl. szilveszterkor is.) Legelterjedtebb módja a tuskóhúzástőkehúzás, amelynek lényege: a leányhoz fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat kötöznek, amit bizonyos távolságra el kell húznia. Teljes formájában hangos vonulás végig a falun (néhol lakodalom-paródiával kiegészítve), de sok esetben csak a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a legények anélkül, hogy a lányok kijöttek volna. Gyakran csak a lány házánál zajlik: a legények tuskót húznak be a férjhez nem ment lányok udvarára, vagy a lány háza előtt húzzák el a fadarabot, kiáltozva: „Itt a törzsök, húzzad!” A szokás főleg a Dunántúlon, K-Mo.-on és Erdélyben ismert. Az ÉK-i országrészen a szűzgulyahajtás, gulyafordítás, kongózás, zajos felvonulás: a legények kiáltására („Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a szűzgulyára!) az érintett leányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun. Előfordult → szerelmi ajándékok csúf, visszataszító formában való elkészítése és nyilvános ajándékozása is: pl. rongyokkal és döggel díszített → májusfa kitűzése, vagy szeméttel töltött bakfazék bedobása a leány kertjébe (e szokás a Jászságban cibereszűrés néven volt ismert). A vénlánycsúfolás szervezői általában legények voltak, a szokás gyakorlatilag kihaltnak tekinthető. (→ még: zajkeltés) – Irod. Kessler-Balogh Edgar: A szűzgulyahajtás (Ethn., 1927); Prückler József: Jászberényi néphit, szokások és babonák (Ethn., 1930); Vakarcs Kálmán: Tuskóhúzás a szentgotthárdi járásban (Ethn., 1933); Ortutay Gyula: A szerelem Ajakon a házaséletig (Népünk és Nyelvünk, 1934); Klier, K. M.: Blockziehen. Ein Faschingsbrauch von der Südostgrenze Österreichs (Eisenstadt, 1953).

Hamvazószerdai csutkahúzók. Balról vénlánynak öltözött legények. Kenderhajú vénlánynak öltözött legény húzza a csutkát (Kide, v. Kolozs m.)

Hamvazószerdai csutkahúzók. Balról vénlánynak öltözött legények. Kenderhajú vénlánynak öltözött legény húzza a csutkát (Kide, v. Kolozs m.)