Payday Loans

Keresés

Zsidó kommunisták
GENOCÍDIUM - NÉPIRTÁS
Zsidó kommunisták: Dokumentumok.


A színjátszás mesterei.

A keresztény Oroszország (és fél Európa- a fordító) elleni holokauszt elkövetői a holokauszt "túlélőinek" nevezik magukat. A baloldali képek ugyanarról az emberről készültek két különböző helyzetben. A baloldalon Martin "Gray"-t látjuk nyugalomba vonulása után. Foglalkozása az volt, hogy hamis antik tárgyakat adott el hiszékeny vevőknek. Kezében tömegesen eladott zsebkönyvét tartja "Azoknak, akiket szerettem" , mely tele van hőstetteivel, mint szentekhez hasonló "holokauszt túlélő"-éivel, akit állítólag arra kényszerítettek, hogy a testeket vigye ki a treblinkai "Gázkamrából". A korábbi kép a fiatal Grayt mutatja, mint a szovjet NKVD sokszorosan kitüntetett tisztjét (az NKVD a vad KGB még vadabb elődje), és aki keresztények millióinak meggyilkolásáért felelős Oroszországban és Keleteurópában. Még elismert kutatóknak is be kellet ismerniük, hogy Gray könyve pont olyan hamis, mint az antik tárgyak, melyekkel kereskedett. De Gray csalása szimbolikusan jellemzi a többi kommunista hullarablót, akik gyalog menekültek nyugatra szegénynek álcázva, "holokauszt túlélőkként" üldözve, és akiket úgy ünnepeltek, mint a világmindenség szentjeit és mártírjait. Időközben az a holokauszt, melyet ők végeztek keresztények milliói ellen, tovább csúszik lefele Orwell memórialyukának sötét világába.

Charles Dickens Twist Olivér-jének 13. fejezetében megjegyzi, hogy a zsidó Fagin kimeríthetetlen forrása volt a színjátszásnak és az álruháknak.

"A kommunista összeesküvés nemzsidó tagjai Chambers és Hiss voltak... Mindenki más zsidó volt és velünk jött a 
pokolba."

Richard Nixon elnök mondása 1971-ben, ahogy följegyezte a Fehér Ház hangszalagja és ahogy a Nemzeti Levéltár elrakta 1999-ben. Whittaker Chambers és Alger Hiss-re hivatkozik. (Forrás: N.Y. Times, 1999 október 7 és Newsweek, 1999 október 18, 30.oldal)

"Jogos azt a nagyszámú zsidót kritizálni, akik, különösen a bolsevik forradalom utáni első évtizedekben együttműködtek a szovjet kormánnyal más népek üldözésében."

Michael Mills kutató állítása, az ausztráliai kormány egy hivatalos személyiségéé (Forrás: Forward, 2000 március 10)

A princetoni zsidó professzor Arno Mayer jelentős könyvében "Miért nem sötétedett el az ég?" azt állítja, hogy az Oroszországi német támadás azért történt, hogy megsemmisítse a bolsevi (szovjet kommunista) ideológiát. Nyugaton biztosan nem a németek voltak az egyetlenek, akik úgy látták, hogy "Szovjetoroszország a zsidóság diktatúrája".

1920 február 8-án egy fiatal brit író hasonló megfigyelést írt le az Illustrated Sunday Herald-ban:

"Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi forradalomban."

Ezt Winston Churchill írta. Noha később eladta lelkét sokkal többért, mint harminc ezüstpénzért, analízise a szovjet kommunizmus eredetéről metszően igaz marad.

Churchill kifejezte azt a döntő meglátást, hogy a zsidó kommunisták bűnei, melyeket németek és oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban:

"A szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepőbb. A terror rendszerének túlnyomó, ha nem tényleg az összes részét zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nőkből álltak."

"Ugyanez az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen uralkodni tudott a legyőzött német népen."

"... a tény, hogy sok esetben a bolsevikok általános ellenségessége zsidó érdekeket és zsidó imahelyeket megkímélt, ahhoz vezetett, hogy a zsidókat Oroszországban gazemberekkel azonosították, akik most hatalomra kerültek... Fölösleges említeni, hogy az orosz nép keblében intenzív bosszúvágy gyűlt össze." (Vége a Churchill idézetnek).

"... egy levél, melyet XII. Pius küldött 1919-ben a Vatikánnak, amikor még Eugenio Pacelli bíborosnak hívták és Münchenben volt pápai nuncius jelenti helyettesének kellemetlen élményeit bolsevik forradalmárokkal, akik terrorizálták a katolikus papokat és a német polgárságot. A levél úgy írja le vezetőjüket, Max Lievent, mint "Oroszt és zsidót". A levél ír Lieven úr társairól is: "Mind zsidók". Pacelli bíboros írása a zsidó kommunistákról aligha volt egyedi 80 éve." (N.Y. Times, 1999 november 3, ).

Chaim Bermant, ezt írja a zsidó Chronicle -ban (1991 augusztus 30-án ): "A kommunizmus számolta föl a gyűlölt cárt, a kommunizmus mozdította el a gátakat a zsidók elől, megtiltotta az antiszemitizmust, a kommunizmus az, amely legalábbis az első napokban megnyitotta az utat a zsidók előrehaladása előtt."

Joseph Sobran, a politikai elemző kimutatja, hogy a kommunizmus ilyen "nemzetiségi részének" kimutatása megnehezíti egy kedvelt történelmi hazugság terjesztését, idézünk tőle ".. a kommunizmus etnikai története valószínűleg megnehezíti annak a szokásos "érzelgős zsidó történelemszemléletnek" a fennmaradását, amely szerint a zsidók mindig és mindenütt a nemzsidó előítélet és üldözés áldozatai."

Lenin, akinek anyai nagyapja, Izrael Blank zsidó volt, azt mondta, hogy a zsidók a legjobb forradalmárok: "Az ügyes orosz majdnem mindig zsidó vagy van benne zsidó vér." (Dmitri Volkogonov Lenin: Új életrajz, 112 oldal). Lenin ügyes volt és forradalmi is. Valószínűleg sajátmagáról beszélt.

Wayne McGuire, a Harvard Egyetem kutatója ezt írja: "Lenin zsidó volt az izraeli visszatérési törvény szerint: Zsidó nagyszülője volt. Úgy tűnik, hogy Lenin nemcsak zsidó volt, de zsidó rasszista és soviniszta is, noha eszméit erről a veszélyes témáról erősen a háttérben tartotta, valószínűleg azért, mert ezek erőteljes ellentétben álltak a marxizmus föltett általánosságával. Lenin zsidó rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a 'szellemileg legkihívóbb föladatokat'. Beismerte, hogy a kommunista terroristák élcsapatának legalább 50%-a zsidókból állt."

Lenin kijelentette: "Kiirtjuk a burzsoáziát mint osztályt." Bűntársa, Apfelbaum (Zinoviev) ezt mondta: "A forradalom érdekei megkövetelik a polgári osztály fizikai megsemmisítését." Kik alkották ezt a polgárságot? Biztosan nem zsidók. Trotzki egy tippet adott azonosításukra egy 1937-es interjújában egy New Yorki zsidó újságnak a Daily Forwardnak: "Minél tovább él a romlott polgári osztály, annál barbáribb lesz az antiszemitizmus mindenütt."

Burzsoázia (polgárság) volt a zsidó kódszó a nemzsidóra. A kommunisták hatalomra jutása után az első törvényerőre emelt törvény az antiszemitizmusra mondott ki halálbüntetést. (Izvesztyija, 1918 július 27-én).

A fő kommunista zsidó parancsnok mondta: "könyörtelenül, kivétel nélkül százasával fogjuk ellenségeinket megölni. Legyenek ezrek; saját vérükbe fullasztjuk őket. Lenin és Uritzky, Zinovjev és Volodarsky véréért, folyjon a burzsoázia vére - több vér! Amennyi csak lehetséges!" (Krasznaja Gazeta, 1918, szeptember 1).

A zsidó bolsevikok a politikát a nemzsidó veszély ellenőrzés alatt tartásának tekintették. Első hajtóerejük a keresztények, főleg a paraszti polgárság gyűlölete volt. A keresztény parasztság rendszeres kiirtását, mint afféle férgekét Lenin 1918 nyári támadása indította el, majd az 1921-es kényszer éhenhalasztás folytatta, melyet a nyugati történetírás szinte teljesen elhallgat.

Az angliai, londoni "zsidó Chronicle" 1999 szeptember 3-i irodalmi melléklete szerint a zsidó kommunista író, Isaac Babel jelen volt a szovjet kommunisták gyűlésén, "A zsidók gyűlése Vinogradov komisszárral tárgyalt, aki lelkesen mondta: 'Hatalmon vagytok. Minden a tietek.' Babel írt a zsidók "leplezetlen gyűlöletéről is a lengyel dzsentrik iránt".

A "zsidó Chronicle" szerint Babel írt a kommunista "Red Trooper" c. lapnak is, és egy vele rokon szovjet komisszár elmondta, hogy hogyan akarnak bánni a kozákokkal: "A forradalmi görbe először meg akarta szabadítani a kozákokat sok magukba szívott előítélettől, de a központi bizottság egy karcsapással fogja kitörölni őket". Babel nem mond véleményt arról, hogy mennyi az esélye a kozákok sikeres kiirtására, akik 'előítéleteket szívtak magukba', amely valójában szépítő kifejezés a bűnös antiszemitizmusra. ("Zsidó Krónika" ugyanott)

"A huszas évek végén és a harmincas évek elején Babelt tartották a legjelentősebb szovjet irodalmi tehetségnek. Az 1934-es első írókongresszuson mondott beszédében hűségéről és alázatáról biztosította a forradalmat, a kormányt és az államot. Még Sztálin irodalmi stílusát is dicsérte." ("zsidó Krónika" ugyanott)

Történetében "A rabbi fia" Babel egymás mellé állítja Lenin és Mózes Maimonides rabbi képét. Megjegyzi, hogy a kommunista iratok szegélyén gyakran vannak "héber szövegek".

Valentin Rasputin, a szibériai regényíró ezt írta 1990-ben: "Azt hiszem, hogy ma a zsidóknak itt Oroszországban felelősséget kellene érezniük azért a bűnökért, hogy forradalmat csináltak és annak következményeiért. Felelősnek kellene érezniük magukat a terrorért, amely a forradalom alatt és különösen a forradalom után volt jelen... Bűnük nagy. Folyamatos kampányt folytattak a paraszti osztály ellen, akiknek földjét brutálisan államosították és akiket könyörtelenül legyilkoltak."

Alekszander Szolzsenyicin életrajzírója elmondja, hogy milyen volt orosz gyerekként a zsidó kommunista elit gyerekei közt lenni: "Tízéves korában gúnyolódó úttörők keresztet véstek a nyakára és több mint egy évig gúnyolták emiatt. Szolzsenyicin fiatalemberként olyan egyetemisták között volt, akiknek szülei magas állásokban voltak. Az úttörők és a Komszomol tagjainak többsége, legalábbis Rosztovban, zsidó gyerekek voltak..."(Michael Scammell, Szolzsenyicin: Életrajz, 64 o.).

A nemzetközi hírügynökség, RNS híre szerint (újranyomta a "The keresztény News," 1996 január 8-án 2. oldal), "A keresztény papságból kb. 200 ezer főt, akik közül sokat keresztre feszítettek, megskalpoltak és más módon kínoztak, öltek meg a korábbi Szovjetunió kb. 60 évig tartó kommunista megszállása során, jelentette egy orosz bizottság hétfőn (1995 november 27-én),... 40 ezer templomot romboltak le 1922 és 1980 között..."

Itt van a világtörténelem legemberirtóbb politikai mozgalma, amely a legnagyobb koncentrációs táborokat és a legborzalmasabb rabszolga munkarendszert hozta létre a huszadik században, amelyben keresztények millióit mészárolták le (A Gulag koncentrációs táborrendszer méretéről C. Andrew és O. Gordievsky írt: "KGB: A történet belülről" c. művében és a N.Y. Times-ban 1990 október 22-én, 82. oldal. Ezekből a táborokból egyet sem őriznek meg az utókornak. A legtöbbet már régen szétverték különleges katonai egységek; lásd Michael Specter, "Hideg emlékeztető", N.Y. Times, 1994 december 3.

Ennek a mozgalomnak legfelső fokain zsidó kommunisták álltak és a világ viszonylag csöndes a holokausztot és a háborús bűnöket illetően, melyeket ez a teljesen kóser rendszer követett el, és nem azonosítja azokat a személyeket, akik ennek a rendszernek az építészei voltak.

Auschwitz ott van mindenki nyelve hegyén, de ki hallott Kolymáról, Magadanról, a Solovetsky szigetekről és a többi pokoli szovjet központjáról az emberek megsemmisítésének Keletszibériában? Ki látott könyveket és filmeket az embermilliókról, akik dolgoztak, megfagytak és éhenhaltak a Fehér tenger - Balti tengeri csatorna építésénél, amely fölött a zsidó tömeggyilkos, Genrik Jagoda győzedelmes és kolosszális szobra tornyosult?

A tömeggyilkosság zsidó kommunista korszaka eltűnt a történelemben minden idők legnagyobb rejtő akciójában. Csak gyakorlott csalók, akik a gyakorlott színpadi varázsló rutinjával bűvészkednek, tudtak ilyen gaztettet véghezvinni az emberiség maradéka ellen. Az emberiséget arra vették rá trükkjeikkel, hogy állandóan a zsidó áldozatok legkisebb bűnhődésére, emlékére és ünneplésére koncentráljon és a káinjegyet - a vezérszavak a háborús bűn és maga a holokauszt - Németországra és a németekre süsse egyedül, mint azok egyedüli jegye, és ez a trükk a pszichológiai hadviselés legmesteribb teljesítményeinek egyike az illúziók évkönyvében.

A zsidók hatalma a nyugati világban annyira megnőtt, hogy összemérhető a "holokauszt" propaganda megnövekedésével, ahogy az izraeli író, Moshe Leshem leírta: "Izraeli és amerikai zsidók teljesen egyetértenek abban, hogy a holokauszt emléke nélkülözhetetlen fegyver -- olyan, melyet állandóan kell használni a közös ellenség ellen... Zsidó szervezetek és egyének így állandóan azon munkálkodnak, hogy a világot erre emlékeztessék. Amerikában a holokauszt emlékének őrzése ma egy évi 100 millió dolláros vállalkozás, melynek egy részét a kormány fizeti." (Bálám átka, 228. oldal)

Ezért mondja Edgar Bronfman, a milliárdos kanadai Seagram vállalat whiskykereskedője és a hatalmas zsidó világkongresszus elnöke: "A növekvő számú revizionistát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy megállítsuk a revizionizmust, mielőtt túl késő lesz."

Azért kell megállítani, mert a revizionizmus az egyetlen eszköze annak, hogy megállásra kényszerítsük a szent embereket, hogy be ne végezzék, amit annak idején Oroszországban, Magyarországon és Bajorországban megkezdtek, csak ma intellektuális eszközökkel akarják céljukat elérni.

Vegye figyelembe azt a tényt, hogy azok, akik korunk zsidó gyűlöletének és kirohanásainak a tárgyai, a németek, a legalacsonyabb születési aránnyal és a legmagasabb magzatelhajtási aránnyal bíró népek egyike. Minden évben sokkal több német hal meg, mint amennyi születik.

Az öngyűlölő németek nemcsak a maró gázkamra bűnösség áldozatai. A szervezett kereszténység (pontosabban az egyház által képviselt kereszténység) manapság alig több egy nagy pulykatollnál, amely hajlong, hízelkedik és csúszik-mászik a zsidó felszentelés és jóváhagyás keresése közben. Megmentőjük zsidó vezetést hívott annak idején, "A pokol gyermekeit" (Máté, 23:15), de azok, akik úgy vélik, hogy ma az Úr nevében szólnak, a szenteknek és a világmindenség bölcseinek hívják őket.

Csak egy ilyen alaposan meghamisított világban, mely csalással van átitatva, tudott e nemzetközi média kedélyesen üldögélni, amikor a vérszomjas zsidó komisszár ükunokája, David Axelrod, lelőtt egy idősebb palesztin párt 1990 novemberében, az izraeli "kach" terrorcsoport részeként.

Ds képzelje el - ha tudja - hogy mekkora lenne a ricsaj, ha egy náci bűnöző lőtt volna le egy török házaspárt Németországban. A siránkozás, jajveszékelés és a soha meg nem szűnő "Soha ne felejts" és "A történelem leckéi" szivárogna a közös TV készülékekből a Földön mindenütt mint egy mérgező, fertőző tankból, mert ami világos egy ilyen kettős mérce esetén az az, hogy a történelem igazi leckéit nem tanítják, és maga az emlékezés a cionista önszerelem túsza.

Tizenhat millió német nemzetiségű embert erőszakkal kitelepítettek Sziléziából, Morvaországból és a Volga vidékéről a második világháború végén. Ennek a könnyes menekülésnek a során két millióan haltak meg - agyonlőtték őket, éhenhaltak, halálra erőszakolták őket és agyonverték őket. Kérdezzen meg ezer ember közül egyet, vagy akár tízezer ember közül egyet az utcán - "Hallott róla?" A válasz nem lesz.

A Steven Spielberg filmek, melyekben embereket zsúfolnak marhavagonokba, csak a zsidó áldozatoknak vannak fönntartva. A 800 ezer többnyire moszlém csecsen, akiket zsidó komisszárok deportáltak és vademberként zsúfolták őket Kazahsztán felé tartó marhavagonokba, ahol útközben negyed millió halt meg, nem elégíti ki Hollywood igényeit a filmművészetben való megörökítésre.

A szovjet marhavagonban való deportálások több mint fél millió észt, lett és litván keresztény érintettek, akiket a Gulágra deportáltak. A Baltikum lakosságának 12%-át vagy Szibériába deportálták, vagy a szovjet zsidó titkosrendőrség helyben ölte meg őket. Ki tud erről? Ki törődik ezzel? Ki próbálja megakadályozni, hogy ez valaha megismétlődjék a történelemben? Ehelyett 1995-ben Litvánia elnöke elzarándokolt a Vad Yashemi izraeli gázkamra emlékműhöz, hogy hason csússzon és "bocsánatért" esedezzen népe számára, akik a zsidó kommunista gyilkosok áldozatai voltak. Alázatosan bocsánatáért esedezni helyes, ha az igazság ezt követeli. Ha hamis tanúk vallomásai alapján azért teszik ezt, hogy a farizeusokat példaképként ábrázolják, az a jog kigúnyolása.

A bolsevik időben a szovjet kommunista párt 52%-a volt zsidó, noha zsidók a teljes lakosság 1.8 %-át tették ki. (Stuart Kahan, a Kreml farkasa, 81. oldal)

A következő lista néhány vezér zsidó kommunista gyilkost sorol föl, komisszárokat, kémeket, árulókat és propagandistákat (a másodneveket zárójelben említjük). Ez a lista nagyon nem teljes. Minden zsidó kommunista fölsorolásához oldalak százai kellenének.

Zsidó kommunisták. 
V.I Lenin, legfelső diktátor. Leon Bronstein (Trotsky): a szovjet vörös hadsereg főparancsnoka. Grigory Apfelbaum (Zinovjev): végrehajtó-bizottsági tag, szovjet titkosrendőrség Solomon Lozovsky: képviselő szovjet külügyminiszter. Maxim Wallach (Litvinov: szovjet külügyminiszter. Yuri Andropov: a szovjet KGB igazgatója, később a Szovjetunió legfelsőbb diktátora.

Jacob Sverdlov: a Szovjetunió első elnöke, elnöke a cári család lemészárlóinak - nőké és gyerekeké- a Nagy Katalin cárnőről elnevezett városban, Jekatyerinburgban (melyet 1924-ben a gyilkosok tiszteletére Szverdlovszknak neveztek el)

Jacob Yurovsky: a szovjet biztonsági rendőrség parancsnoka. Yurovsky vezette azt a gyilkos brigádot, amely végrehajtotta Szverdlov parancsát és lemészárolta a cári családot, beleértve a cár lányainak halárlra bajonettezését is. Az Ipatyev ház, ahol az alagsorban folyt a mészárlás, érintetlenül állt 1977-ig, amikor az akkori idő helyi kommunista elnöke, Borisz Jelcin elrendelte annak lerombolását, nehogy az a zsidóellenes érzelmek szentélyévé váljon.

 

Lazar Moiseyevich Kaganovics képe a baloldalon látható): Sztálin fő tömeggyilkosa, milliók halálát rendelte el, és a keresztény emlékhelyek és templomok nagybani lerombolását, beleértve a Megváltó Krisztus nagy katedrálisáét is. Amikor a katedrális romjai között állt, Kaganovics ezt nyilatkozta: "Oroszország anyácskát ledöntöttük. Fölhasítottuk szoknyáját." ( N.Y. Times, 1995 szeptember 26. ).

Mikhail Kaganovics: A nehézipar megbízott képviselője, a rabszolgamunka felügyelője, Lázár fivére. Róza Kaganovics: Sztálin szeretője, Lázár nőtestvére. Paulina Zhemchuzina: A központi bizottság tagja, a szovjet külügyminiszter, Molotov felesége. Olga Bronstein: tiszt a szovjet cseka titkosrendőrségnél, Trotzki nővére, Kamenyev felesége.

Genrikh Yagoda: A szovjet titkosrendőrség feje, rendkívül "hatásos" tömeggyilkos. (A zsidó költő, Romain Rolland, a Nobel díj nyertese, himnuszt írt Jagoda dícséretére. )

Matvei Berman és Naftaly Frenkel: A Gulág haláltábor rendszer alapítói.

Lev Inzhir, a szovjet haláltáborok szállítási ügyeinek és adminisztrációjának komisszárja. Boris Berman: a szovjet titkosrendőrség végrehajtó tisztje és Matvei fivére. K.V. Pauker: a szovjet NKVD titkosrendőrség működésének vezetője.

Firin, Rappoport, Kogan, Zhuk: haláltáborok és a rabszolgamunka komisszárjai, ők felügyelték a dolgozók tömeges elhalálozását a Fehér Tenger- Balti tengeri csatorna építésénél.

M.I. Gay: parancsnok , szovjet titkosrendőrség. Slutsky és Shpiegelglas: parancsnok, szovjet titkosrendőrség. Isaac Babel: tiszt , szovjet titkosrendőrség.

Leiba Lazarevich Feldbin (Aleksandr Orlov): parancsnok , szovjet Vöröshadsereg ; tiszt , szovjet titkosrendőrség. Feldbin volt a vezetője a szovjet belügyi rendőrségnek a spanyol polgárháborúban. Ő felügyelte a katolikus papok és parasztok lemészárlását Spanyolország.

Yona Yakir: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , tagja a központi bizottságnak. Dimitri Shmidt: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Yakov ("Yankel") Kreiser: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Miron Vovsi: tábornok , szovjet Vöröshadsereg.

David Dragonsky: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , a Szovjetunió hőse. Grigori Shtern: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Mikhail Chazkelevich: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Shimon Kirvoshein: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Arseni Raskin: képviselő - parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Haim Fomin, Brest-Litovsk parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Minden száz közül legalább egy szovjet tábornok zsidó volt (Canadian Jewish News, 1989 április 19 ).

Olyan tábornokoknak, akik maguk nem voltak zsidók, gyakran zsidó feleségük volt. Ilyenek voltak Voroshilov marsall, Bulganin marsall, Peresypkin marsall és Pavel Sudoplatov tábornok (Sudoplatov keresztény vezetők százait gyilkolta le, többek között az ukrán katolikus érseket, Teodor Romzhát). Ez a zsidó feleség "biztonsági rendszabály" a politbüro tagokra is kiterjedt, mint pl. Andrei Andreyev és Leonoid Brezhnev.

Sergei Eisenstein: olyan kommunista propaganda filmek rendezője amelyek a keresztény parasztokat (kulákokat) förtelmes, pénzéhes parazitáknak ábrázolják. A kulákokat később irtották. ( például Eisenstein 'Bezhin Meadow' c. filmje).

KOMZET: bizottság a zsidó kommunisták letelepítésére azokon a földeken, melyeket az Ukrajnában meggyilkolt keresztényektől vettek el, alapította az amerikai zsidó befektető Julius Rosenwald.

Ilya Ehrenburg, szovjet propagandaminiszter és németellenes gyűlöletirodalom terjesztője az 1930-as évektől. Ehrenburg arra bujtogatta a szovjet Vöröshadsereg katonáit, hogy német civileket erőszakoljanak és öljenek meg. Egy német nő jelentése szerint Ehrenburg kárörömmel nézte az előrehaladó szovjet csapatokat és a "rossz időket a szőke boszorkányok számára".

A szovjet csapatoknak írt brosúrájában Ehrenburg ezt írta: ".. a németek nem emberek.. Semmi sem szerez nekünk nagyobb örömet, mint német hullák." (Anatol Goldberg, Ilya Ehrenburg, 197 olad.). Goldberg egyetért azzal, hogy Ehrenburg, "...mindig gyűlölte a németekat...most, hogy háború volt, régi előítéletéből kovácsolt magának tőkét. " (ugyanott, 193 oldal).

Egy másik brosúráról, melyet a Vöröshadseregben osztogattak, amikor a katonák Danzig felé közeledtek, ezt írja egy történész: "A csapatoknak brosúrák millióit dobták le Ilja Ehrenburg üzenetével és Sztálin aláírásával: 'Vöröshadsereg katonái! Öljétek a németeket! Öljetek meg minden németet ! Öljetek! Öljetek! Öljetek!" (Christopher Duffy, Vörös vihar a Birodalom előtt (=Red Storm on the Reich)).

A szovjet vezetőség elismerte, hogy Ehrenburg az egész német nép kiirtását szorgalmazta ( Pravda, 1945.április 14) [A Pravdának jiddis nyelvű kiadása is volt, Einikeyt címmel] Ehrenburg Lenin díjat kapott és Sztálin díjat. Iratait az Izraeli Yad Vashem 'Holocaust' múzeumra hagyta.

Solomon Mikhoels: szovjet propagandakomisszár. Szovjet film propagandisták: Mark Donsky, Leonid Lukov, Yuli Reisman, Vasily Grossman,Yevgeny Gabrilovich, Boris Volchok és Lillian Hellman (régi filmjeit ma is bemutatja az amerikai televízió)


Szovjet propagandista: Jevgenyij Khaldei, aki lefényképezte, amikor a sarlós-kalapácsos lobogót a Reichstag épületére fölhúzzák 1945 május 2-án. Ezután külön repülőgép várt arra, hogy Khaldeit, Sztálin fő Tassz fényképészét a moszkvai laboratóriumba vigye, ahol tovább retusálták a fényképet. (Leretusálták a negatívról a fosztogatás nyomait, az órákat a szovjet katona kezéről, és Khaldei felhőket és füstöt adott a képhez, hogy fokozza a drámai hatást. (lásd Khaldei képét és szeretett zászlóját balra). Khaldei vezető szovjet propagandistaként dolgozott tovább míg a Pravdától 1972-ben nyugdíjba nem ment. Kommunista propagandáját büszkén állítja ki a New Yorki és a San Franciscoi zsidó múzeum. A N.Y. Times írója Vicki Goldberg ujjongott a vértől itatott szovjet zászló fülhúzásakor, amely parasztok és keresztények millióinak lemészárlását jelképezi; úgy ír róla, mint "...a nemzeti (és világszerte) ismert jelképe a győzelemnek, az igazságnak és a bosszúnak."(1997 január 31, B-26 oldal).

Zsidó antifasiszta bizottság (JAC): a Bolsevik YEVKOM új formája, Sztálin gyűjtőcsatornája, mellyel pénzre, támogatásra és politikai befolyásra tett szert Szovjetoroszország számára a világ zsidóságától és a gázkamra atrocitások terjesztésének propagandájára. ( The Black Book (= A Fekete Könyv)).

Nikolai Bukharin: Lenin vezető gondolkodója. Samuel Agursky: komisszár. Karl Radek: központi bizottsági tag. Mikhail Gruzenberg (Borodin) komisszár. A.A. Yoffe: komisszár. David Ryazanov: Lenin. tanácsadója. Lev Grigorievich Levin: orvos, ő mérgezte meg Sztálin 's ellenségeit. Lev Rosenfeld (Kamenev): központi bizottsági tag.

Ivan Maisky: Nagybritannia szovjet követe Itzik Solomonovics Feffer: szovjet titkosrendőrségi komisszár. Abraham Sutskever: szovjet partizán-terrorista. Mark Osipovich Reizen: szovjet propagandista, három Sztálin díjat kapott. Lev Leopold Trepper: szovjet kémszolgálati tiszt.

Kun (Kohn) Béla: Magyarország fődiktátora 1919-ban. Kun később Sztálin vezető terroristája volt a Krím félszigeten. Kun követője Rákosi Mátyás , zsidó kommunista, Magyarország keresztényeinek tömeggyilkosa. A zsidó Telegraph Agency jelentése szerint 1997 május 14-én, a zsidók "... kulcsszerepet játszottak a kommunista hatalom Magyarországi bevezetésében. Az 1950-es évek brutális elnyomása idején a rendszer öt fő vezetője zsidó volt (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Vladimir, Hegedüs András, Vas Zoltán, Nyers Rezső, Piros László, Aczél György és sok társuk...) "

Zakharovich Mekhlis: Sztálin fő kivégzője. Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetője, keresztények mészárosa.

Moshe Pijade (néha Piade-nek írják): parancsnok a Jugoslav kommunista Néphadseregben. Tító fő mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki. Pijade később a Jugoszláv kommunista parlament elnök volt. A jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok volt zsidó. The jugoszláv kommunista párt erőteljesen támogatta a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es években.


A háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt volt, mint a titkosrendőrség vezetője, a kínzások mestere, Jacek Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman (kép jobbra)

és a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ezek az emberek katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba.

A zsidó kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte (És nem ok nélkül), hogy "zsidók irányították az állambiztonságot. A hivatal vezetője Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy majdnem minden osztályvezető zsidó volt." Sack beszámol arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendőrség tisztjeinek 75%-a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország kommunista terrorgépezetben működő zsidók közül sokan változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok , Rozanski ezredes , Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy. (John Sack, The New Republic, (= az új köztársaság) 1994, február 14, 6 oldal. Sack ebben a cikkében megcáfolja Daniel Jonah Goldhagen, a "Hitler készséges kivégzői" irójának néhány hitvány kutatását, aki a zsidó mentalitásra jellemző kettős erkölcs szerint elutasítja annak a bizonyított ténynek az elismerését, hogy zsidók vezették a lengyel kommunista titkosrendőrséget, és éppen Goldhagen nyilvánítja ki rasszista mítoszt, hogy az egész német nép bűnös a népirtásban. Sack jó munkát végez annak bebizonyításában, hogy Goldhagen hamis dolgokat közöl Lengyelországról.)

Lengyelországban "...átlagon fölüli arányban voltak zsidók a kommunisták között. 1930-ban, a mikor arányuk a legnagyobb volt, a tagok 35%-a volt zsidó. A kommunista fiatalok szervezetében a zsidók aránya még magasabb volt, míg a központi bizottság pozícióit zsidók foglalták el. A kommunizmus azért tetszett a zsidóknak, mert jobban ellene volt az antiszemitizmusnak, mint a többi lengyel párt. A zsidó kommunisták közvetlenül a II. világháború után érték el legnagyobb eredményeiket, amikor a párt vezetése teljesen a háború előtti kommunisták kezébe került, akik gyűlölték az antiszemitizmust. (Sheldon Kirshner, Kanadai zsidó hírek, 1992 november 5, 16.o.)

Természetesen ha ma foglalkoznak a zsidók, kommunisták és katolikusok múltjával Lengyelországban a kormányban, a médiákban vagy az egyetemeken, nem említik meg a lengyel katolikusok tömegeit, akiket a zsidó kommunisták megöltek. Ehhelyett a lengyel parasztok egy kisebb lázadását emlegetik, akik fölháborodva a zsidók szerepén a kommunista terrorban 1946 júliusában megtámadtak zsidókat, és ezt ma a "Kielcei pogromnak" nevezik és ez a "vita" központi témája. A támadás okát általában nem említik. Ehelyett a katolikus parasztokat pokoli bigottaknak nevezik, akik "vak, esztelen gyűlölete" a "szegény üldözött zsidók ellen" "Isten kiválasztott népének még egy mártíromságot" jelentett.

De Lengyelország akkor katolikus vezetése, Hlond Kardinális, aki tisztességes vezető volt és a zsidó zsarnokság elleni keresztény ellenállás rendíthetetlen képviselője Lengyelországban, aki nagyon különbözik az áruló zsidószerető mai pápától, azt állította, hogy a Kielcei támadás oka a zsidók elleni ellenérzés volt, akik 'ma elfoglalják Lengyelország minden vezető pozícióját a (kommunista) kormányban és arra törekednek, hogy olyan kormányt hozzanak létre, melyet a lengyelek többsége nem tart kívánatosnak." (Ugyanott, Kirshner).

Ahogy Piotr S. Wandycz a Yale Egyetemen megfigyelte: "Az átlagos lengyelnek észre kellett vennie, hogy a sztálini időszak alatt az ország leghatalmasabb emberei --Berman és Minc-- mindketten zsidók voltak, ahogy a legfélelmetesebb állambiztonsági ember Rozanski is az volt." (N.Y. Könyvszemle, 1983 aug. 18, 51 oldal).

Ebben a szakaszban érdemes megemlíteni, hogy a pápai trón lengyel elfoglalója, II, János Pál következetesen arra használta tekintélyét és jelenlétét, hogy a nácizmus politikailag korrekt áldozatait szentté avassa és rájuk emlékezzen. Ez a pápa soha egy szóval sem említette meg nyíltan a lengyel katolikusok , spanyol katolikusok , horvát katolikusok , litván katolikusok lemészárlását a zsidók keze által - túlságosan el volt foglalva a soáról való énekléssel, és a farizeusok hadára úgy hivatkozott, mint "Hívő idősebb testvéreinkre", hivatalosan elismerte Izrael államot, melyet sok ortodox haredi zsidó is istenkáromlásnak és förtelmes dolognak tart, és a német népet a "bestia képének" nevezi.


Solomon Morel (képe a bal oldalon látható): Háború utáni, németek számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta meg, néha önkezével (lásd "Salamon haragja", Village Voice, 1993 március 30, és John Sack, Szemet szemért ) Morel is kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélői követelték Morel háborús bűnöskénti elítélését, de Morelt nem lehet törvény elé vini. Végül is ő csak védtelen németeket gyilkolt meg, hol itt a probléma?

Julius Hammer, M.D.: New York torzszülött és az amerikai kommunista párt alapítótársa. Armand Hammer: pénzfölhajtó és financírozó Lenin és Sztálin számára, Julius fia. "A kommunista párt volt a legzsidóbb párt Amerikában. A fiatal kommunista ligának legalább tizenkilenc százaléka zsidókból állt és vezetőinek mindig legalább negyven százaléka. " (Forrás: "Pakn Treger: Jiddis gyökerektől a zsidó kultúra határaira ," 1997 ősze, 18 o.).

Lev Davidovich Landau: Sztálinista fizikus, a szovjet atombomba társfejlesztője. Klaus Fuchs: segített az atombomba titkainak ellopásában és Sztálinhoz juttatásában. Ruth Werner: ezredes, Vöröshadsereg GRU kémszolgálata, Fuchs segítője. Julius és Ethel Rosenberg: ellopták az amerikai atombomba titkait Sztálin számára. Morris Cohen (Peter Kroger): a Rosenbergek segítője. Markus Wolf: of német kommunista titkosrendőrség (Stasi) vezetője.

Howard Fast: amerikai kommunista propagandista Sztálin érdekében. David Dubinsky: Sztálin szövetségese, az U.S. nemzetközi női ruházati ipari szakszervezet vezetője. Nahum Goldmann: a zsidó világkongresszus, megalapítója, kommunista propagandista. Rabbi Moses Rosen: ügynök, a Román kommunista párt tagja. Victor Rothschild: brit kémfőnök, Sztálin ügynöke.

Mark Zborowski: "...történészek őt tartják a szovjet terrortevékenység minden idők legfélelmetesebb szovjet kémének." (Stephen Schwartz, Forward, 1996 január 26,). Zborowski, aki orvoskutató, meggyilkolt egy disszidenst egy mérgezett naranccsal a Párizsi szovjet kórházban. Zborowski részt vett más gyilkosságokban is 1936 és 1937-ben. Az 1940-es években egyszerre dolgozott az amerikai zsidó bizottságnak és a KGB-nak. Az 1960-as években Zborowski orvoskutatóként dolgozott a Mount Zion kórházban San Franciscoban. Számos pszichiátert és orvost képezett ott ki. 1990-ben halt meg ( lásd: "Doktor Zborowski és Monsieur Etienne furcsa esete " Philippe Videliertől, a Le Monde Diplomatique-ban ,1992 decemberében).

1936-1939 között, amikor Sztálin "nemzetközi brigádjának" erői szét voltak szóródva Spanyolországban, hogy harcoljanak a katolikusok ellen, zsidó kommunisták alkották a csapatok legnagyobb többségét. "Több mint 40,000 önkéntes harcolt a nemzetközi brigádban...Az önkéntesek között nagy számban voltak zsidók: 7,000 és 10,000 közötti számban voltak a nemzetközi brigádban és ők alkották az amerikai rész több mint egy harmadát." A zsidó kommunista Milton Wolff volt az amerikai rész utolsó parancsnoka. Hyman Katz Rabbi azért csatlakozott hozzájuk, hogy harcoljon a spanyol keresztények ellen. ( Jeffrey Sharlet, "Bajkeverők," Pakn Treger, 1997 ősze pp. 16, 18 és 24).

A kommunisták 6,549 spanyol papot, 283 védtelen apácát és 13 püspököt mészároltak le. "Ciudad Realban, Spanyolország központjában meggyilkolták a püspököt és az egyházközség minden egyes papját. Egyetlen egy sem menekült meg." --Dr. Warren H. Carroll, a kommunista forradalom 70. éve, 184-185, 188-189.o. (szintén Justo Perez de Urbel, a spanyol polgárháború katolikus mártírjai [Kansas City, Missouri: The Angelus Press, 1993).

Sztálin propagandaügynöke Spanyolországban a New Yorki Leon Rosenthal volt.

1948 október 16-án 50,000 zsidó kommunista vonult ki a moszkvai Vörös Térre, hogy üdvözölje az első izraeli küldöttséget Moszkvában. Sztálin támogatta a cionizmus 1947-es Palesztina felosztására irányuló tervét, döntő volt az, hogy rögtön elismerte az újonnan megalakult Izrael államot és Izrael ENSZ-beli fölvételére szavazott.

1951-ben a kommunista és marxista pártoknak huszonhárom képviselőjük volt az izraeli Kneszetben. A kibucrendszer volt az ország legerősebb mozgalma, és a leghatalmasabb kibucvezetők szinte mind marxisták voltak. A legnagyobb izraeli ünnep május elseje volt, melyet gyűlésekkel, fölvonulásokkal, vörös zászlókkal és kommunista énekekkel köszöntöttek.

Még nemrég, 1987-ben is izraeliek látták el a KGB-t az amerikai hadi és államtitkokkal (UPI hírközvetítés, Richard Sale, 1987 december 13, és "A városi lap" [Washington, DC],1988 január 15, ). Jonathan Jay Pollard része volt egy ilyen kémszervezetnek. A brit áruló és kommunista kémnek, Kim Philbynek az izraeli Moszád segített abban, hogy a Szovjetunióban találjon menedéket. (Sunday Telegraph [Anglia], 1989 április 16). Ez volt a legmegfelelőbb, mert Philby KGB partnere Moszkvában szintén zsidó volt.

Románia kommunista rendszere előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött az USA-val évekkel ezelőtt, mert Izrael nyomást gyakorolt a kongresszusra érdekében (N.Y. Times, 1992 január 18, 23 o.). Az a jelentés, hogy a cionista zsidó mozgalom kommunistaellenes, félrevezetés. Az igazság bonyolultabb. A cionizmuson belül létezik egy jobbszárny és egy balszárny. A jobboldaliak, mint a terrorista Jabotinsky és Stern fasiszta módon cselekedtek. A baloldali cionisták mint David "bolsevik vagyok" Ben-Gurion csodálták a szovjet zsidó modellt és ezt akarták Izrael állam politikai gazdasági modelljévé tenni.

"A nemzeti és faji sovinizmus az embergyűlölő kannibál szokások csökevénye. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus szélsőséges formája és a kannibalizmus legveszélyesebb csökevénye. A Szovjetunió törvényei az aktív antiszemitákat halállal büntetik. (Sztálin összegyűjtött művei, 13. kötet, 30. oldal).

Az afrikai nemzeti gyűlést (ANC) Délafrikában két kommunista zsidó, Albie Sachs, "egyik legelső elméjük"( London Sunday Times, 1993 aug. 29) és Yossel Mashel Slovo (Joe Slovo) vezette.

Slovo egy Litvániai zsidó városkában született, jiddisül beszélve nőtt föl és a Talmudot tanulmányozta. Az ANC radikális szárnyához csatlakozott, az Umkhonto we Sizwéhez 1961-ben, és ennek lett parancsnoka. Őt nevezték ki a délafrikai kommunista párt titkár tábornokának 1986-ban. ("Joe Slovo," zsidó krónika, 1995 január 13).

Slovo tervezett sok ANC terroristatámadást, beleértve az 1983-as autóbombásat, melynek 19 halálos áldozata volt, és sokakat megsebesített... Slovo sokszor utazott a Szovjetunióba, 60. születésnapján szovjet érdeméremmel tüntették ki... Slovo meggyőződéses kommunista, marxista-leninista a legcsekélyebb erkölcs nélkül, akinek csak a győzelem számít, bármibe is kerül az, bármekkora is a véráldozat. Slovo nem mond ellent eszméinek, mint a 'kommunista észkombájn' az ANC fegyveres harca mögött. Számára a délafrikai fehérek félelme egyrészt az ANC növekvő hatalmának a jele, és döntő szerepe van annak siettetésében, melyet ő 'végső győzelemnek' nevez. 'Forradalomi erőszak hozta létre azt a sugalmazó hatást, amelyre szükségünk volt és ez szerezte meg az ANC számára a győzelmi állást' - mondta Slovo. ("Lázadó stratéga keresi az apartheid végét", L.A. Times, 1987 Aug. 16, 14 o.). Amikor Nelson Mandela ANC-je átvette a hatalmat Délafrikában, Slovo lett a lakásügyi miniszter.

 


Nelson Mandela és Joe Slovo köszönti egymást a csata végén a zsidó bolsevizmus vértől átitatott sarlós-kalapácsos zászlója előtt. Slovo, a jiddisül beszélő litván zsidó volt a Délafrikai kommunista párt tábornok titkára és az ANC hadi ágának igazgatója, amely számos terrorbombázást követett el fehér civilek ellen. Mandelát nagy államférfiként üdvözölte Nagybritanniában II. Erzsébet királynő 1996-i karácsonyi üzenetében a birodalomhoz.

Ha ránézünk ezekre az ijesztő személyekre, akik csak a csúcsa annak a zsidó jéghegynek, ami a szovjet kommunizmus volt és akik felelősek harminc milliónál több ember haláláért; ha észrevesszük, hogy milyen keveset írtak le vagy vittek filmre ezek bűneiről, akkor elkezdjük megérteni, hogy a kizárólagos koncentrálás a zsidók bűneire, valósakra és képzeltekre, egyfajta propaganda.

Ha nagyobb teret szentelnének a zsidó kommunisták holokausztja bemutatásának a parasztság és a keleteurópai és orosz keresztények ellen, akkor a németek "különös rosszasága" faji csalásnak minősülne.

A második világháború során végzett német akciókat légüres térben kell szemlélni azért, hogy az Új Világrend előrébb jusson rejtett céljában, a zsidó világuralom elérésében.

Ha a náci akciókat összefüggésbe hoznák a zsidó kommunizmus förtelmes bűneivel az oroszországi és keleteurópai keresztényekkel szemben, a közvélemény megértené, hogy Hitler és a nácik reakció volt, ha erőteljes és ellensúlyozatlan is a zsidó kommunista emberirtásra Keleteurópában élő keresztények és parasztok ellen.

Ezért van az, hogy a hollywoodi filmek soha nem dokumentálták a zsidó kommunizmus alapvető tényeit, ezeket soha nem vitatták egyetemi tanfolyamokon és soha nem hozták képüket nyilvánosságra korunk színes folyóirataiban. Ezért nem lehet megvenni Malcolm Muggeridge könyvét, a "Moszkvai telet", melyet a zsidó kommunista keresztényellenes holokauszt szemtanúja írt le.

A Sunday Telegraphban (London, Anglia: 1990 november 18) azt kérdezik: "Miért nem adták soha többet ki a könyvet? (Moszkvai tél). A válasz valószínűleg abban rejlik, ahogy Muggeridge kezeli a 'zsidó kérdést'. A Tél Moszkvában zsidókkal foglalkozik. Az természetesen tény, hogy a korai bolsevikok aránytalanul nagy számban voltak zsidók, és ennélfogva a komisszárok és aparátcsikok is..."

A radikális igazság a történelemben kampány leírja ezeket a tiltott tényeket és az a vezető motivációja, hogy szembeszegüljön az olyan sztálinista cenzorcsapatokkal mint az ADL és a Simon Wiesenthal központ. Mindkét szervezet, ha lehetősége lenne rá, lezárná ennek a cikknek az íróját, mint ahogy ezt megteszik Németországban, Ausztriában vagy Franciaországban. Rendszeresen 'kémjelentéseket' küldenek ezeknek a kormányoknak a keresztény és németpárti írókról. 1995-ben az ADL segítette egy 69 éves amerikai író elítélését, Hans Schmidtét, akit Németországban börtönbe zártak, mert Floridában kiadott egy újságot. A zsidó cenzorok azt szeretnék, ha világszerte hasonló törvényeket hoznának, melyek alapján olyan írókat és kutatókat ítélnének el, akik nem nyalják az ő talpukat vagy nem imádják az aranyborjút.

A revizionizmus az, mely megmutatja a történelem másik oldalát, mely hangot ad a zsidó kommunizmus áldozatainak hangtalan millióinak. A hiú cionisták gyűlölködőnek tekintik azokat, akik jogukat követelik arra, hogy tovább okádjanak naponta egy vízlépcsőnyi hányadékot nagyszüleink és őseink szent emlékére. Hogy védjük magunkat eredetünk és őseink megbecstelenítése ellen, az biztosan nem gyűlölet. Ez önvédelmi jog a pszichológiai hadviselés idején.

Copyright(c)2000 by Michael A. Hoffman II.Minden jog fönntartva. 
http://www.hoffman-info.com 
P.O. Box 849, Coeur d'Alene, Idaho 83816 U.S.A.