vitéz Somogyváry Gyula: Egy kidőlt fatörzs előtt

Vénülő fűz az istenadta.
Úgy állt napfényben, zivatarban,
mint akinek már úgyis mindegy,
hogy könny pillangók keringnek
körötte, vagy a hópihék.

Számba se vette él-e még
Vénülő fűz az istenadta
s a Duna zúg, oson alatta
nagy idő óta, zajtalan.

A vén fűz meg csak ráhajolva
- mint hogyha titkon hallgatózna -
merengve nézi. Így suhan,
áramlik, s vissza sohse jő,
Isten szolgája az Idő.

Idők partján állt, s vénült egyre,
lombot nevelt, meg levetette,
s kérgesedett az istenadta.
Csodát ugyan ki látna abban,

hogy vénülünk - itt ez a rendje -
csak a víz jár a végtelenbe
meg az Idő. Mert mind elmúlunk,
a gyökerünkből kifordulunk;

mi termő volt mibennünk itten,
magához hívja majd az Isten,
s a régi fa avarrá vál.
Egyszerre csak jön egy őszi szél
és kettéroppant majd a tél,
az utolsó szál vén gyökér
s a fa kidől, és tovahordják
és szétkorhasztják a habok.

A fűz már belenyugodott.
S akkor, egyszerre, más vihar
hajtott föl villámaival,
bömbölt, zúgott, mint ördögátok

s gyilkolta, zúzta a világot -
hagyjuk! A gondolat is fáj,
az ember szinte nem talál
pontot e meggyötört világon,
hol, mint madár a tarlott ágon,
csak percre is nyugvást találjon.

És lám, a fűz, az istenadta,
törten és csonkig hasogatva
- mikor úgy vélted, vége már -
egy szál gyökérből újra hajt
s lerázva kínt, ezernyi bajt
új gallyra törtet, s fényre vár!

Én Uram Isten! Hát e vén
még élni kíván S ölremén
az életért S új harcba kezd
Hát hányszor kell megölni ezt,
hogy magát végül is megadja

Megrendülten és áhítatba
nézem e kérges bajnokot.
S ámulva látom, hogy amott
tovább is hajt egy másik ág,
nem, nem ez nem hagyja magát

Talán csak egyetlen gyökér,
az utolsó, de él, de él
s míg él hitében verhetetlen!

Hát hajtja, egyre vérmesebben, a nap felé új sarjait!
S én röstelkedve állok itt
hát ez a vénség, ez tanít
új reménységre engemet,

akit már szinte eltemet
a kín s a gond nehéz avarja,
hogy nincs halál, nincs elmúlás
- amíg azt Isten nem akarja!

Nézem ez újból sarjadót
és elordítom harcosan
halljátok meg ti korhadók
- kik úgy hittétek, vége van -
bénák, roncsok és összetörtek,
kiégettek és meggyötörtek!

Nincs még halál! Nincs még enyészet!
Még nem végzett velünk a végzet!
S legyen bár hegynyi omladék,
mely ránk zuhant kivájja még
győzelmes útját minden águnk,
s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk,
mert istenáldott dacban égünk
és csakazértis százszor élünk!

*

*

Művei

• Gyújtogatás - versek: 1919-1921 Székesfehérvár 1928.
• Idők sodrában (versek) 1926.
• Éjfél után (versek) 1927.
• A fejedelem stafétája (regény) 1927.
• Dal, amelyet nem daloltak végig (regény) 1928.
• Éjfél után (versek) 1929.
• Barabás Béla 1931.
• Virágzik a mandula (regény) 1933.

• Kitagadottak (dráma) 1933.
• Hűség (dráma) 1934.
• A Rajna ködbe vész 1935.
• Ne sárgulj, fűzfa! (regény) 1939.
• És Mihály harcolt 1942.
• És mégis élünk (regény) 1936.

• Virrasztó a ködben (versek) 1938.
• Vitéz Somogyváry Gyula versei 1940.
• A város meg a sárkány (regény) 1939.
• A pirossapkás kislány (regény) 1941.
• A hadtest hű marad (regény) 1942.
• Kalendárium 1943.
• Katonacsillag megfordul (regény) 1944.
• A vihar a levelet… (regény) 1947
• A Tűzoszlop (regény) 1947.
• 
  

Újabb kiadások

• A Rajna ködbe vész, Duna Kiadó, Zürich, 1970.
• A város meg a sárkány, Duna Kiadó, Zürich, 1972.
• Ne sárgulj, fűzfa!, Auktor Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7780-03-3
• A Rajna ködbe vész, Auktor Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7780-02-5
• Virágzik a mandula, Auktor Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7780-00-9
• És mégis élünk, Gilde, Fahrwangen, 1995, ISBN 3-9520846-1-1
• A város meg a sárkány, Gilde, Fahrwangen, 1997, ISBN 3-9520846-7-0
• A Rajna ködbe vész, Korona Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-9191-77-9
• Somogyváry Gyula összes versei és műfordításai, Auktor Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-7780-76-9
• Ne sárgulj, fűzfa!, Auktor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-7780-81-5
• És Mihály harcolt, Auktor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-7780-82-3
• Virágzik a mandula, Auktor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-7780-80-7
• Vihar a levelet, Auktor Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-7780-87-4
• És mégis élünk, Auktor Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-7780-91-2
• A pirossapkás kislány, Auktor Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-7780-97-1
• A város meg a sárkány, Auktor Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-7780-94-7
• Katonacsillag megfordul, Auktor Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-9676-00-4
• A hadtest hű marad, Auktor Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-7780-98-X
• Vasfejű a vásárban, Auktor Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9676-05-3
• A Rajna ködbe vész, Auktor Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9676-03-9
• A Tűzoszlop, Auktor Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9676-01-5
• Dal, amelyet nem daloltak végig, Auktor Kiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9676-02-2
• A fejedelem stafétája, Auktor Kiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9676-06-0