N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

ARANY JÁNOS

AZ ÜNNEPRONTÓK

Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
"Imára! imára!"
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
Mint hajnali rózsa.

De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
Hogy reszket az egyház tornya?...
Szembe' Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
Foly tegnapi dőre tivornya.

"Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."
"A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
Eszem ezt a pirosítós képét:
A kufercest majd vele járom."

Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
Tömlője degeszre fújva;
Füle táján két kis szarva gidának,
- Mintha neki volna szarva magának -
Sípján már billeg az újja.

"Ide, a Jebuzéus pofádat!
Mert megkeserűli a hátad."
"Uraim, de papolnak ott-benn..."
"Hát baj neked az; pogány hitünek?
Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep
Enyém, ha szidom; ez az Isten!"

Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
Minden sark billeg a táncra;
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
A tánc is utána pörébb, hevesebb,
Amint kopog és szaporázza.

De vége szakadni mikor fog, ugyan?...
"Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!
Kihasítom kecske-dudádat."
Hanem a muzsikás mindég fujja,
Mindég szilajabban pörög ujja -
Az egész tivornya kifáradt.

Lankadva leűlne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -
Verik bizony a nagy üres levegőt; -
Gyors híre szaladt e csudának.

Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
"Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."
Vasvilla kezébe ragadt ám;
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
"Apám, fiam, apjokom! untig elég..."
S kezeit töri, szíve szakadtán.

Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is - íme, közelget az éj -
Nyújtják kezöket nagy-epedve;
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.

Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész örjöngő csoport.

(1877 júl. 21)

*

Életében nem törődtél vele, halálát keserves jajgatással siratod

Néma gyereknek csak, legfeljebb az anyja érti a szavát, vagy még ő se

Sokáig nem lóghat ki a sorból - ha a bénával megy, megtanul bicegni

Aki sír, attól el kell venni - minél több panasz, annál több veszteség

*

A rossz tréfa kutyaként harap -

a nevetségessé tett ember gonosz indulatokat forral…

Úton-útfélen panaszkodtál bénaságodra,

mit teszel akkor most, hogy már lábatlan vagy…?

*

Két bénából nem lesz egy ép lábú ember,

de vakok között félszemmel pünkösdi királykodhatsz...

Te is úrhölgy és én is – ki fogja megfejni a tehenet?

A szorgos nem mindig győz, de a lusta mindig veszít

*

Túl mohón túl meredekre állítottad a létrát

és nemhogy gyümölcsöt szedtél volna, de hátraestél…

Rögtön a létra legmagasabb fokára akarsz állni

Nem te másztál át a falon, te csak a létrát tartottad?

*

Aki felmászik a létrára, fára, annak le is kell tudni jönnie

Annyira megrészegít a célod, hogy a visszaútra már nem gondolsz

Robotol, hogy gazdag legyen, s egyáltalán ne kelljen többé dolgoznia

Aki kerüli a munkát, kétszeresen dolgozik – a rest kétszer fárad

*

Sok munkával ha lehetsz is olykor gazdag/gazdagabb,

de biztos elveszíted egészséged, így majd pénzed arra költheted

A legtöbbet saját káron, keserves tapasztalaton keresztül tanultál?

A mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti – rossz pappal Istent is

*

A törvény nem tudásával nem takarózhatsz,

ahogy meghalsz, ha nem ismered a gravitációt

Túlzabálod magad – rövid öröm, hosszú üröm,

vagy hogy ne terheld a tested, rögtön hánysz is?

*

A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal kéz – összhanghiány

A tudás keserű gyökereitől sose jut el az édes gyümölcséig

A barátodat csak módjával avatod be életedbe,

de egy spiclinek gyónsz – ill. Ő analizál a díványon

*

Amit nem te csinálsz, az nem lehet elég jó –

mindent s.k. végzel – csoda, ha idő előtt bele is rokkansz

A zsarnokra vicsorgó arc is eltorzul,

és nem múlik el nyomtalanul a torz ábrázat

*

Ha nem bízol a másban, nincs barát, akkor mindent túlbiztosítasz

Sokkol egy potyagól, s míg magad ostorozod: kapsz rá egy másikat

Tekintélyelvű ember – amit a vezér mond, azt kétely nélkül átveszi

Kamaszkori dacod nem tudod kinőni: mindig mindennel ellenkezel

*

Addig bátor a nyuszi, amíg mögötte a medve…

Kineveztek erősnek, de a tigris, nem volt ott az értekezleten…

Más fényében sütkérező, csak árnyéka egykori/lehető önmagának

Nem tudod kivárni, míg nem jön el a te időd

*

A jós cigányasszony minden szava készpénz, ha már jó sokba kerül

Olyan bután gazdálkodó: csak veszteségeket termel, de azt bőven

Az isteni ige magvai nála süket fülekre talál, meddő talajba hullik

Csak a halál biztos – de te még abban is bizonytalan vagy

*

Elmész kölcsönkérni, de arra gondolsz,

úgyse adja oda: kell a francnak az a rohadt kapád!

Az akadályoz legjobban az előrelépésben,

hogy tudni véled, amit valójában nem vagy rosszul tudsz

*

Életkísérletet folytat: elérni a boldogtalanság legfelső fokát

Életmottód: ha megnősülsz: megbánod – ha nem: azt is

Elfogadod a közvélekedését: nem becsületes, hanem hülye voltál

Elfogadod, élettársad „nagy gyerekként” kezel; nem emancipál

*

Először mész ki a lóversenyre és szűz kézzel

egész vagyonod felteszed egy holtbiztos tippre

Titokban szeretnél beteg lenni, kivonulni,

hogy ne kelljen résztvenni a társadalmi munkamegosztásban

*

Te is szeretnél hinni istenben, de izomból nem megy,

azokat viszont durván cikized, akik erőlködés nélkül próbálkoznak

Ha hallott valaha képmutató, parázna, pénzsóvár papról,

akkor ez neki perdöntő, cáfolhatatlan bizonyíték: nincs isten

*

Hozzád nem illő és téged is feszélyező

neked nem jól álló ruhában mész randevúra, állásinterjúra

Néma gyereknek még az anyja se érti a szavát:

meddig vársz rá, hogy kitalálják titkos gondolatodat?

*

Nem kopog, nem zörög, csak arra vár, hogy magától nyílik az ajtó

Bekötött szemmel akar tájékozódni, s így darázsfészekbe nyúl

Bekötött szemmel hagyja bevinni magát az erdőbe, ott is hagyva

Belegondolsz, hol és hogyan készül ez az állati váladék, a tej és …

*

Beleharap a segítséget nyújtó kézbe, majd siránkozik: a közöny

Belekényszeríted magad a szigorú és csak büntető apa szerepébe

Beszáll egy tömegverekedésbe, s méltatlankodik: a lovagiasság?

Beszorítod a sarokba a kutyát – meglepődsz, ha oroszlán támad

*

Betartott orvosi utasítás, csak önmérgező orvosság-túladagolás

Betartott szokás, illem, erkölcs és jog szabályok, mégsem boldog

Betegesen fél, meglopják: non stop pénzt számol, el- és kiássa

Birtokod egy szafariparknak rendezi be, ahol ő él ketrecekben

*

Blöff: többet sejtet, mint ami van, s retteg az igazság pillanatától

Boldog házasságok közvetítője, terapeutája: elmagányosodva

Bolhából elefántot csinálsz: kis botlásod halálos bűnné nagyítod

Bolondos ötlet: a nyílt tengeren fog hozzá a hajó átépítéséhez

*

Búvár Kund: a külső fogytán belső ellenséget keres/talál/furkál

Bűn, eufemizmus, bagatellizálás: pl. az ordas hazugság=füllentés

Büntethetőség alóli mentességnek gondnokság alá vétel az ára

Büszke: sose komolyodik meg - s eljátssza a ritka jó alkalmakat

*

Csácsogásával csak a társaság terhe, többet nem is hívják

Csak a botránykrónikákban neves, mint krakéler „párbajhősnek”

Csak a felhergelt-felheccelt csőcselékben érzed a kollektív erőt

Csak kart kéne kinyújtani szíved választottjáért, de Istenre vársz

*

Csak a posztabortusz szindrómával kínlódva jön rá, bagatellizált

Csak a segítőkészségre figyel: kétbalkezes kontár bütyköli autód

Csak akkor becsül valamit, ha abból igen keveseknek van/lehet

Csak akkor eszi meg a húsát, ha ő nevelte fel, vágta le a disznót

*

Csak annak hisz, amit lát: azt meg elég látni (kivéve a zsiráfot…)

Csak az amputáció megúszása után tud örülni, földig ér a lábad

Csak azért futkos, nyüzsög, fontoskodik, mert nincs hívó otthon

Csak azért se sajátítod el az uniform „szépírást”: macskakaparás