N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
Reviczky Gyula
MEA CULPA
Jól tudom én azt, hogy a fájdalom vak, Mégis szemembe könny hiába gyűl. Könnyek között is érzem: bánatomnak Én vagyok oka egyesegyedül.
Beismerem, bánom minden hibámat, A világot ne érje semmi vád. Te vagy a bűnös! - jajdul föl a bánat - A mérges kígyót magad ápolád. –
A boldogságot meg nem érdemeltem, Gyarlóság kísért minden utamon, De részem a bűnhődésből kivettem, Hibáimnál több tán a bánatom.
Harag helyett könyezve átölelném S szeretni tudnám üldözőimet... A legnagyobb kínt is viselve békén Ne tudja lelkem, mi a gyűlölet.
*
A válságban csak a közeli összeomlás lehetőségét látod,
nem pedig a szintén benne rejlő sokkal jobb folytatásét?
Rádöbben ugyan az igazságra, de már irreverzibilisek a változások
Szólásszabadsághoz jut magára véve a bolond bélyegét, stigmáját?
*
Addig imádkozol örök életért, míg a végén megkapod,
és azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért…!
Mintha keresnéd a szenvedést, sőt a mártíriumot,
De így csak hiú tragikomikussá váló figura leszel.
*
Mindent pénzzel akar megvenni – azt is, ami csak ajándék lehetne
Olyan munkát vállalsz el önként egy kicsit többért,
ami lestrapáló, testcsonkító és lélekölő - családirtó
Ha elhasználódik élettársa, eldobja, mint egy kicsavart citromot…
*
Nem elég, hogy a férj macerás vega, de ledögevőzi a családját
Hármat kívánhat a jótündértől, de nem érzi át: az alkalom egyszeri
Nem számolsz a szerencse forgandóságával – biztos nyeregben vagy
Aki tüntetően nem akar élelmesnek látszani: így végül éhen marad
*
Hiába kínálják meg egyszer, nem fogadja el – inkább örök harag
Vendégeddel úgy bánsz, mintha ingyen-konyhára jött volna
Pitizned kell otthon, hogy odalökjenek egy falás kegyelemkenyeret.
Önbüntetés: arra kárhoztatod magad: ellenséggel egy fedél alatt
*
Egy hosszú életet azzal élsz le, akitől minden porcikád irtózik
Minden nap újra felgörgetsz egy kősziklát a hegyre,
majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe!
Licitverseny folyik: ki nyeri el „A világ legsajnálatraméltóbbja” díját
*
Beállsz az erős többségbe a védtelen gyereket gúnyolni
testi hibáért, beszédhibáért, szüleitől örökölt szegénységéért
Azért csúfolnak, amiről a legkevésbé tehetsz:
s te ezért a föld alá bújsz szégyenedben…?
*
Azt érted igazmondáson, és erre igen büszke is vagy:
mindenkinek mindent szemtől szembe meg kell mondani,
Mint egy tapintatlan kisgyerek a szemébe vágod, ha bandzsa/csúnya
Könnyebb kutyából szalonnát csinálni, mint fejéből valamit kiverni
*
Nincs eszme, csak rögeszme, sem elképzelés, csak kényszerképzet
Felesküdtél egy tanra/tanítóra: nem vagy úr, csak izmusok szolgája
Előbb beengedte lelkébe a megszállókat, majd kollaborált,
keresve se találni már se aktív, se passzív rezisztenciáját
*
Mintha barátod egy színpadon élne a reflektorfényben,
Te meg a sötét a nézőtérről drukkolsz és kukkolsz
Nudistaként élni a világban - a viszony aszimmetrikus:
Egyedül csak te vagy testileg-lelkileg teljesen meztelen…
*
Személyazonossága is lopott - beletanult, és belefagyott a szerepeibe
Lépten-nyomon önigazolási kényszerbe(n) hozod/találod magad
A „kisebbrendűségből” fakadó bizonyítási kényszerben leélt élet
A közvetett önvád: akkor is védekezel, ha senki nem támad, vádol!?
*
Mindenkit üldözve győzködő: ordít róla, még magát se győzte meg
Kényszerzubbonyban szerelmeskedni, és gúzsba kötve táncolni?
Ha nem jó lábbal kel fel, akkor visszafekszik az ágyba, másnapig
Passzív vagy, hisz te jót nem tehetsz, és így legalább bajt nem okozol
|