Payday Loans

Keresés

A legújabb

Magyar holokauszt - avagy ott állnak a sírodnál és megmondják, hogy ki voltál... PDF Nyomtatás E-mail
2015. február 14.

Gyalázatos kor, magyar holokauszt

   

Szörnyű emberirtás vezetett 1956 társadalmi robbanásához.

NYÍREGYHÁZA. Váci „Doberdó”, szegedi „Csillag”, budapesti Gyűjtőfogház, tiszalöki bv – börtönnevek a Rákosi-időkből, amelyek hallatán sokak lelkét ma is félelem marja. Perverzitásig vitt kínzásokról, videóra vett gyötrésekről mesélnek, amelyeket beteges élvezettel nézegetett a vörös vezér, ha valamiféle sikoltozós-véres reality-re vágyott. Mindezekről ma sem könnyű szót ejteni. Sőt: az 1949–53 közötti szörnyű időszak bűnei azóta is kibeszélhetetlenek. Van, ki fél, s van, ki szégyenkezik, mivel alig van család, amit egyik vagy másik oldalról ne érintett volna. Ráadásul még mindig keveset tudunk az akkor történtekről.

Szembesítő tárlat

A Jósa András Múzeum a kommunista diktatúra áldozatainak emléklapját megelőlegező „Rákosi börtönei” című kiállításával épp a fehér foltok éltüntetését tűzte ki célul.

Százezreket zsúfoltak össze nagyon kevés férőhelyen.

DR. TAKÁCS PÉTER

– Sok még a rejtett irat a levéltárak mélyén, különösen a vidéken történtek maradnak homályban – mondta el dr. Bene János a február 13-ai tárlatnyitó apropóján. – A bemutatott anyag Csongrád és Békés megyei gyűjtés, de hamarosan hozzátesszük a szabolcsi emlékeket is – ígérte a házigazda.

A – kutyaólnyi börtöncellát is bemutató – kiállítást megnyitó történész, dr. Takács Péter előadásában az elborzasztó léptékekre hívta fel a figyelmet. – Az 1946 utáni tíz évben mintegy 750 ezer embert zsúfoltak össze országosan 35 ezresre saccolt férőhelyen. Soha ne feledjük – ez is vészkorszak volt, magyar holokauszt! – figyelmeztetett. Az a fajta diktatúra talán már nem tér vissza soha – nyilatkozta a holnapot firtató kérdésünkre a történész –, de az emberek sajnos közömbösek, s jövő helyett már csak múltban tudnak gondolkodni. KM-MJ

Soha többé ne történhessen meg!   Fotó: Pusztai Sándor

http://www.kelet.hu/megyei-korkep/2015/02/13/gyalazatos-kor-magyar-holokauszt.kelet

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

P O S T    S C R I P T U M

 

Dr.Takács 1956-ot ellenforradalom jelzővel gyalázta és most Nyíregyházán egy múlttal szembesítő tárlatot nyitott meg…..

A következő írások az egykori Nyírségi Vakond szamizdatban jelentek meg 1989-92 között

Ifj. Boldog Szabolcs  -  R. Kovács László:

Bevezetés a korai takácspéterizmusba

Megyénk, Szabolcs-Szatmár-Bereg három alkotó, "zseniális" történészt, "jeles" politikust adott az országnak.

  • § A kommunista dr. Berecz János-t, aki évtizedeken át bizonygatta. hogy 1956-ban ellenforradalom volt „tollal és fegyverrel”.
  • § A Jobboldali torgyánista nézeteket valló dr. Kávássy Sándor-t, aki marxista könyvében visszaperelte a Magyar Tanácsköztársaság nagy mártírját, Latinca Sándort a kommunistáktól.
  • § Kelet-Magyarország népe azonban a demokrata dr. Takács Péterre a legbüszkébb, akinek történetíró munkásságával szerény tanulmányunk foglalkozik.

Nyíregyháza országgyűlési képviselőjének, az MDF megyei elnökének történetírói pályája volt a legszínesebb az elmúlt két évtizedben:

  • § l973-ban még ő is ELLENFORRADALOMNAK nevezte 1956-os forradalmunkat és szabadságharcunkat.
  • § 1984-ben írt helytörténeti tanulmányában már okosan és taktikusan csak „1956-os válság”-ról írt.
  • § 1989 elején Hamvas László MDF-vezetővel közösen fordultak Pozsgay Imre államminiszterhez, és a Határ-Szél hasábjain közölt levelükben Pozsgay után már „népfelkelésnek” nevezik.
  • § 1989 októberében pedig dr. Takács Péter már ki merte mondani, hogy 1956. október 23.-án igenis forradalom volt...

A Takács-Zétényi törvény körül tavaly parlamenti botrány alakult ki: Cirkusz, ami egy ország rekeszizmait késztette nehéz és hosszan tartó munkára...

Aztán lábra kapott egy tévhit a megyénkben. Megpróbálták a sajtóban elhitetni, hogy dr. Takács Péternek csak egyetlen marxista könyvkritikája van, amivel szegény kormánypárti demokratát az ellenzék le akarja járatni.

Ugyan ki akarná bántani a reformkor marxista szakértőjét, aki a megyei napilapban büszkén vállalta írásait. Igazi pártos hittel, szenvedéllyel lépett fel a „neobolsevista emberkínzókkal” szemben.

Ez a pártos hit már az 1984-ben írt helytörténeti-tanulmányából is sugárzott. Az itt következő néhány idézettel megpróbáljuk felvillantani Szabolcs-Szatmár és Bereg szocialista kibontakozásának legjelentősebb eseményeit.

Nem törekszünk a teljességre, de kérjük, azt ne vegyék csúsztatásnak! A szándékosan kiragadott idézetekkel érzékeltetni kívánjuk a szerző párt iránti elkötelezettsége és marxista pátosza közötti harmóniát. (I. forrás)

„...Kótaj lakossága pedig 1918 decemberében a szocializmus megvalósítását követelte. Még inkább fokozódott a lakosság nyugtalansága, földet követelő határozottsága, amikor Szamuely Tibor és László megérkezett Nyíregyházára. 1919. január 5.-én tartottak nagygyűlést a városban, amely napot a történetírás a kommunisták szabolcsi zászlóbontásaként tartja számon...” (42. oldal)

Egyes rosszmájú liberálisok ezért pletykálhattak arról, hogy Nyíregyházán az idén január 5.-én, amikor a thürmeristák „visszakeresztelték” a Kun Béla utcát, dr. Takács Péter szavaival emlékeztek meg erről a jelentős évfordulóról!

A szovjet megszállás alatt tevékenykedő szabolcsi kommunisták hősiességét már sokkal politikusabban fogalmazta meg a 45. oldalon:

„…a kommunista párt helyi szervezetei mind az újjáépítésben, mind a közigazgatás megszervezésében és működtetésében, mind a gazdasági, társadalmi reformok véghez vitelében tömegbázisuknál és számbeli súlyuknál sokkal fontosabb szerepei játszottak...”

Ez a „sötét” Szabolcs azonban mégsem akarta annyira ezt a „szocialista felvilágosodást”. Marxista történészünk a 46. oldalon szemrehányóan meg is állapítja:

„…a népi demokratikus fejlődés kiteljesedéséért küzdő, illetve ezzel szembeforduló erők kemény politikai harcot vívtak ebben a térségben: az iskolák államosításakor éppen Szabolcs megye néhány községében - Máriapócs, Pócspetri, - voltak olyan megmozdulások, amelyek nemcsak a népi demokratikus fejlődés, de a megrekedt polgári átalakulás következetes véghezvitele ellen irányultak. A konzervatív és reakciós tendenciák visszaszorítása, a népi demokratikus forradalom győzelme új helyzetet teremtett Szabolcs és Szatmár-Bereg megyében is...”

Ez az „apró” történelmi tévedésektől hemzsegő tanulmány arra már nem tér ki, hogy mennyi vérrel és könnyel járt itt ez a „visszaszorítás”.

Dr. Takács Péter „legcsodálatosabb” műve 1973-ban jelent meg. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola adott ki „Marxizmus-Leninizmus-Történettudomány” címmel egy könyvet, amelyben a szerző egy marxista tanulmányt írt Deák Ferencről, „a haza bölcséről”. Hogy Deák Ferencnek mi köze van a marxizmushoz? Ha kissé bizarrnak találná az összevetést a t. olvasó, lapozzon a 7. oldalra, ahol a történész kollégáit megbírálja:

„…érdemben alig szóltunk Deák Ferencről. A marxista történettudomány nem értékelte életművét, nem rajzolta meg pályaképét. (...) Meglepően szegényes marxista szakirodalom áll azok rendelkezésére, akik Deák Ferencről akarnak előadást tartani.” (II. forrás)

Ezután kíméletlenül leleplezi azokat a polgári történészeket, akik a dialektikus és történelmi materializmust próbálják meghamisítani, kijátszva a szocialista éberséget. (Ez a fantasztikus idézet már a 15. oldalon található.)

„Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy meghatározó gazdasági, társadalmi erők munkálkodnak a történelmi folyamatok során, de a dialektikus és történelmi materializmus meghamisítását, a tananyag dehumanizálását, a tanulandó szöveg sívarosítását, szürkítését eredményezi, ha indoktalanul mellőzzük a személyiség szerepét.”

Ebben a Deák Ferencről írt tanulmányban valójában a szerző személyisége domborodik ki leginkább, különösen ott, ahol pártonkívüli történészként a legmegrázóbb mondataival tesz hitet a marxista történettudomány mellett (egy Deák Ferenc-tanulmányba beleszőve!):

„Az SZKP XX. kongresszusa után életre kapott ideológiai tisztázódás, a merevségek oldása, a sematizmus felett győzedelmeskedő tudományos szemlélet a marxizmus, a valóban kutatandó terület megközelítési módszereként felfogó tudományos világnézet előretörését késleltette a politikai, ideológiai elbizonytalanodás, rövid időre fékezte az 1956-os ellenforradalom. Tulajdonképpen 1957-től számíthatjuk az oktatásban, a közgondolkodásban, a történelemtanításban is a tudományok marxista módszerrel feltárt eredményeinek a térhódítását.”

Sajnos itt már nem tér ki dr. Takács Péter az őt jellemző alapossággal arra, hogy milyen humánus volt ez a marxista módszer. Hruscsov tankjai 12 nap alatt eltaposták forradalmunkat és szabadságharcunkat.

A közgondolkodást meghódíthatták: sortüzekkel, akasztásokkal és súlyos börtönökkel.

Valószínűleg pártja és szavazó polgárai is megértéssel veszik, hogy dr. Takács Péternek csak politikai karrierje „csúcsán” jutott eszébe számon kérni egy törvényben ezeket a gyilkosokat, hazaárulókat.

Talán dr. Berecz János is megbocsátja, hogy 1973-ban kölcsönvette tőle az „ellenforradalom”-minősítést!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Forrásmunkák:

I. Szabolcs-Szatmár. Kossuth Könyvkiadó - Budapest, 1984.

Dr.Takács Péter: - Történelmi és társadalmi viszonyok (25-51.oldal)

II. Marxizmus-Leninizmus-Történettudomány. BGyTF - Nyíregyháza, 1973.

Dr.Takács Péter: - A Deák Ferenc történelmi szerepéről alkotott ítélet változásai a közoktatásban

A számonkérő demokrata

és a „népi-nemzeti” pátosz

Lelkes debreceni történelem szakos egyetemisták javasolták szerkesztőségünknek, hogy adjunk ki egy válogatást tanáruk, dr. Takács Péter marxista műveiből.

Sajnos, ezt papírhiány miatt nem tehetjük meg. Viszont szívesen közöljük azt a Takács-idézetet, amelyet az Új Forrás 1984. júniusi számának 65. oldaláról ollóztak ki:

„Saját jelenünknek az elképzelt jövővel való összevetése győzte meg a debreceni egyetemistákat a népfrontpolitika helyességéről, ez a szembesítés fogadtatta el velük a kommunista vezetést, irányítást…”

Több antikommunista barátunk kritizálta tanulmányunk I. részét: hiányolva dr. Takács Péter „tulipános kiállását” - mert azt nem mutattuk be, csak marxista alkotásait „vágtuk össze”.

Nyájas olvasóinkat ezúton kívánjuk kárpótolni országgyűlési képviselőnk első és utolsó törvény-előterjesztő beszédének legszebb soraival. (Elhangzott 1991. október 8.-án a parlamentben.)

„Elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim!

Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb - adta a szót Szophoklész az Athéni kar szájába... miközben e máig cáfolhatatlan kétarcúság hátterében  Antigoné vívta a maga harcát a zsarnok ellen.

Tudom, hogy Antigoné moralitása nem örök, mint ahogy Kreon zsarnoksága sem.

Tudom, hogy Einstein 1908-ban törvénnyé formált relativitás elmélete végzetesen elbizonytalanította a korábban stabilnak hitt humán értékrendeket is. Mégis hiszem, Antigoné moralitása, morális értékrendje időtállóbb. Szophoklész, hogy meg ne inogjon a görög humánumba vetett hit, Isteni bosszúval sújtotta Kreont.

Mióta az istenek elköltöztek az Olümposzról, a társadalmak értékrendjük védelmére létrehozták a bíróságokat. Az értékrend-sértőket, végső soron a zsarnokokat is világi bírói büntetéssel sújtják. Ezt kellene most nekünk is tenni!... (…)

A demokrácia lényegéhez tartozik, hogy az igazság kiderítésére nem sajnál se időt, se energiát, se munkát. Úgy tanultam, úgy tapasztaltam, hogy egészségesen szerveződő társadalmak egyik jogforrása a társadalom igazságérzete és morális értékrendje...”

Számonkérő képviselőnk lélekkápráztató pátosza a görög drámairodalom tiszta forrásából merít.

Hiába, a „kaméleon” történetírók csodálnivaló személyiségek, különösen akkor, ha az „e máig cáfolhatatlan kétarcúság hátterében” a zsarnokság ideológiáját is hasonló lelkesedéssel szajkózták egykor...

A társadalom igazságérzete és morális értékrendje kívánta azt, hogy a parlamentben ne legyen soha Takács-törvény!...

Ifj. Boldog Szabolcs  -  R. Kovács László

„Életének első felében az ember ostobaságot ostobaságra halmoz,

a másikat abban tölti el, hogy azokat jóvátegye, vagy levezekelje.”

(Széchenyi István)

LÁTOGATÓBAN Takács Péter történésznél

Nyíregyháza Bessenyei György Tanárképző Főiskola II. emelet 214. Az ajtón szerény felirat: Dr. Takács Péter főiskolai tanár. Piciny szobájában alkotói rendetlenség. Könyvek, folyóiratok, kéziratok. Tömény nikotinfüst, teaillattal. Utolsó simításokat végez egy elkészült történelem olvasókönyvén, amely Szabolcs-Szatmár megyét tükrözi a honfoglalástól 1849-ig. Az általános és a középiskolák részére készül. Ez a munka egy sorozat első kötete. Két hét múlva már a nyomdába kerül. Tizenhárom ív, csaknem 260 oldal terjedelemben. Délután két óra. Takács Péter arca megviselt, rezignált hangulatban van. Lehangoltan mondja, hogy hat szigorlatozóból ötöt „kidobott”. S ez már bizonyítja: nem volt rózsás a délelőttje. - Elkeserítette?

- Roppantul. Az Ilyen sikertelenségek szoktak kiborítani idegileg - válaszolja csendes megfontoltsággal. - Egyértelműen felelőtlenség a hallgató részéről, aki oda… (…)

………………………………………………………………………….

- Talán szükségem is volt e megpróbáltatásra. Ha, az akkor nem történik, ma is Bátorban vagyok. Ezt most utólag látom. Igyekszem a szerzett, megélt negatív tapasztalataimat is hasznosítani. Azt vallom, hogy teher alatt nő a pálma. Az embernek az élet sűrűjében kell fürödnie ahhoz, hogy megfelelően értékelni tudja a jelenségeket, dolgokat, embereket.

Én történelemmel foglalkozom, de nemcsak azzal, hogy mi történt e hazában mondjuk 150 évvel, ezelőtt, hanem azért, hogy lássak, a jövőt, azt, mi lesz 200 év múlva.

Tizennégy esztendeje tanít a tanárképző főiskolán. Két vénájú ember: pedagógus és kutató. Ezt így fogalmazza meg: - A történész munkája lassan érik be. Nem jelentkezik azonnal és különböző képletekben. Az pedig, hogy hallgatóim mit kapnak tőlem, legalább generációnyi idő, egy emberöltőnyi, míg a tanári munka beérik, gyümölcsöt terem. S ezért nem is fogható meg konkrétan. A történészmunka roppant időigényes. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy az egyik legidőigényesebb diszciplina. Amit pedig eddig publikáltam csupán, mint a jéghegy csúcsai jelzik, mit végeztem.

Ezek azonban valamit sejtetnek a történészből. Kandidátusi disszertációjának címe: Deák Ferenc politikai pályája 1849-1865 között. Az Akadémiai Kiadónál van, hamarosan megjelenik. Ugyancsak az Akadémiai Kiadó gondozásában készül egy… (…)

………………………………………………………………………….

- Szabad menetelű zsellér családból származom. Ők voltak az őseim. Olyan emberek, akik soha nem parancsra cselekedtek, hanem mindig szabad akaratukból. Úgy érzem, ilyen vagyok én is.

Szívós természet, akaratos ember, akiben buzog a munka szeretete. Olyan egyéniség, olyan jellem, aki félárbocra eresztve képtelen élni. S ha valamit csinál, vagy kedve van valamihez, akkor azt megcsinálja tisztességből, dacból, önbecsülésből, meggyőződésből. Erőteljesen hangsúlyozza: mindezt büdi születése folytán. Büdinek vallja magát, s dédelgetett álmát fedi fel.

- Erkölcsi parancs számomra, amolyan tiszteletbeli kötelességnek tekintem, hogy egyszer talán nyugdíjasként elkészítem Tiszabüd monográfiáját. Remélem lesz időm és erőm is hozzá.

Végül így búcsúzik: - Lehet írni, publikálni sokat a mának, a divatnak, de olyan tudományos munkát alkotni, amelyet majd valamikor érdemes lesz kézbe venni, a marxista dialektika alapelveinek érvényesítése nélkül írni nem lehet. Ezt szeretném pedagógiai munkámban a hallgatóimmal is megértetni. Ezek nélkül igazat s igazul kutatni, nevelni, történelmet oktatni nem lehet.

Farkas Kálmán

A túloldali riport eredetileg 1985. október 7.-én jelent meg a Kelet-Magyarország 7. oldalán.

Kizárólag terjedelme miatt rövidítettük le.(A MZS. Megyei Könyvtárban is megtalálható!)

TAKÁCS PÉTER

Fájó szívvel búcsúzik kiadványunk a Magyar Demokrata Fórum megyei elnökétől, aki marxista alkotásaival viszonylag unalmassá tette a VAKOND utóbbi számait. Ízléstelenség lenne az MDF közel negyedmillió szabolcsi szimpatizánsát tovább idegesíteni egykori tanítójának műveivel.

Még utoljára kivételt teszünk, egy lelkes tiszabüdi thürmerista kérésére, aki a Szabolcs-Szatmári Szemle 1978/4. számában egy igazi „Takácsgyöngyszemet” fedezett fel. A Zétényi-törvénytől eltiltott képviselő ebben az írásban majdnem bebizonyította Károlyi Mihályról, hogy kommunista volt!

„…a felbomló, vajúdó, jövőjét, egyensúlyát és helyét csak a szocializmus oldalán megtaláló Magyarország XX. századi történelmi önvergődése határozottabb történelmi tetteket, gyorsabban tisztuló politikai következetességet és a tévedéseket is merészebben vállaló politikust kívánt... (Károlyi Mihály) moralitása, politikai elkötelezettségének lassú érlelődése, a szocializmusba vetett hite a jövő ígéreteként megvalósuló jelenünk számára lehet igazán történelmi hagyomány.”

Ezúton kívánjuk magunkat elhatárolni a dr. T. P. ellen indult rágalomhadjárattól! Meg kell érteni politikai hitvallását, hiszen az ő személyében testesülnek meg azok a baloldali értékek, amelyek nélkül a megyei MDF nem létezhetne!

A kétfrontos harc bajnoka: balról dörgedelmes levélben kéri számon a Szegfű-szeg MSZP-s szerkesztőit, jobbról pedig a Csurka-jugendeket oktatja politikai toleranciára.

1981-ben ellenállói érdemeit a Magyar Népköztársaság Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Október 23.-án tartott beszédei alatt sok forradalmár keze ökölbe szorult...

Tavaly ősszel viszont egy politikai vitában megmutatta az MDF oroszlánkörmeit: Az MSZP 35 éves vezetőjétől (Tukacs István) számon kérte az MSZP 40 éves bűneit. A nép-nemzeti talpasok füttyel, közbekiáltással show-műsorrá tették a vitát…

Újabban dr. Takács Péter tollából azt tudhatjuk meg a megyei lapból, hogy miért büdös nálunk a dohány, a tej és a víz. Egy képviselő töprengései a marxista dialektika szellemében. Hiszen:

„A dialektikus materializmus a marxizmus szerves része, szilárd világnézeti alapja. Pártos, mert a változások különféle lehetőségei közül nyíltan annak pártján áll, annak beteljesedését segíti; a dolgozó ember javát szolgálja, s amely csak a kommunista pártok segítségével érhető el.” (Új Magyar Lexikon)

Hiszen lehet publikálni a mának, de a Szabolcs-szatmár-beregi népnek olyan prófétára van szüksége, aki megvédi a neobolsevista emberkínzóktól, és megóvja a liberális úttévesztés csapdáitól... Aki a Magyar Útra vezeti, hogy a lelke az 1994-es választásokig megtisztuláson. Ámen!

(Ifj. Boldog Szabolcs - R. Kovács László)

Dr. Kovács András,

Megyei Főügyész Úrnak

Nyíregyháza

Tisztelt Főügyész Úr!

Az MDF Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Választmány Elnökeként és a magam nevében feljelentéssel élek R. Kovács László és társai - ifj. Boldog Szabolcs, Balogh János, Oláh Katalin, Szabó Sándor, Kiss Irén, Kalocsai Krisztina - ellen, valamint azon, számomra ismeretlen intézmény, vagy sokszorosító műhely vezetője. illetve tulajdonosa ellen. akik 1993. márciusi datálással kiadták és terjesztették a „VAKOND” legújabb számát.

A kiadvány - az impresszumból megállapíthatatlan engedély vagy annak hiányában - közösség elleni izgatást, a Magyar Demokrata Fórum megyei szervezetének lejáratását, megrágalmazását, becsületsértést, jóhiszeműen a társadalomért cselekvő emberek politikától való elriasztását célozza.

Mindezeken túlmenően a gyászkeretbe foglalt név, születési és halálozási évszám megjelölésével életveszélyes fenyegetést tartalmaz. Feltehetően ebbe a sorba illik bele az a folytonos telefonzaklatás, melyet az időszakonként megjelenő Vakond mindenkori jelentkezésével családomnak é magamnak névtelen telefonálóktól el kell szenvednünk.

Megítélésem szerint mindezek a cselekmények együttesen kimerítik azokat a vétségeket, amelyek ellen a demokratizmus keretei között politikailag nem lehet küzdeni. Ezért kérem Főügyész Urat, rendelje el az ügyben a nyomozást, hogy a tények felderítése után mind a Magyar Demokrata Fórum Megyei Választmánya nevében, mind pedig a magam személyében megindíthassam politikai pártunk és a magam részéről a bírói eljárást.

Főügyész Úr szíves intézkedését és válaszát tisztelettel várom.

Nyíregyháza. 1993. március 12.

Dr. Takács Péter s.k.

országgyűlési képviselő,

az MDF Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Választmányának Elnöke

- 1993. március 12.-én dr. Takács Péter a megyei MDF és a saját nevében tett feljelentést (országgyűlési képviselői fejléccel ellátott levélpapíron) a VAKOND szerkesztősége ellen. A B/10027/93. sz. alatt indított bűnvádi eljárás vádja: „közösség elleni izgatás”! Március 13.-án kísérletet tettek a VAKOND betiltatására. A kiadvány „beszedetése” volt a cél, hogy nemzeti ünnepünkön ne lehessünk ott a Kossuth- és a Petőfi-szobornál. Az ügybe - elég furcsa, ízléstelen módon, - megpróbálták belekeverni a Megyei Rendőr Főkapitányság nyomozóit is, - sikertelenül. A Megyei Főügyészség - bebizonyítva politikamentességét, - leállította a beavatkozást és továbbította a feljelentést Nagy Ferenc városi vezető ügyésznek, aki a vád képviseletét végül elutasította. Az ügyet magánvádas alapon átadták a Nyíregyházi Városi Bíróságnak,amely megszüntette a VAKOND ellen a az eljárást.

R.Kovács László

 

LAST_UPDATED2