Dárdai Pált... (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Meglátásom szerint a karriered szempontjából sokat számít neked a családod véleménye. De mint mondtad, a döntéseket te hozod az életedben. Mennyire volt tudatos az, hogy magyar szövetségi kapitány és később a Hertha trénere lettél? Mennyire befolyásolták a döntéseid szeretteid? (Tibor)
– A válogatottnál a döntést befolyásolták, attól függetlenül igazából, hogy csak a Bence akarta, a többiek nem, de a végén úgy döntöttem, hogy megcsinálom, vagy legalábbis megpróbálom. Itt, a Herthánál nem volt idő gondolkozni, meg meg sem kérdezték igazából, csinálom-e, hanem mondták, hogy csináljad. Tehát én tudom, hogy mi hangzott el ott abban az éjszakában a Leverkusen-meccs után, úgyhogy ahhoz tartom magam, és dolgozom.

– Az egyik legfontosabb a válogatási szempontjai közül a nemzetközi rutin, ahogy azt elmondta a székfoglaló beszédében. Ennek ellenére Otigba Kenny szóba sem került a válogatottnál, pedig itthon szinte kizárólag jót hallani róla. Tervezik-e kipróbálni a nemzeti csapatban? (Kremnitzky Márton és sokan mások)
– Az a baj, hogy nincs idő a próbálgatásra, tehát én is figyeltem folyamatosan, az összes meccsébe bele tudok nézni, az összes párharcát, tehát folyamatosan figyelem, de jelen pillanatban a védelem összeállt, alig kaptunk gólt, alig jön kapura lövés. Megvannak azok a játékosok, akikben nagyon bízom. Hogy ha lesz sérülés, ha probléma van, akkor biztos, hogy meg fogja kapni a behívóját, de ugyanúgy vannak még játékosok, akik ugyanúgy nagyító alatt vannak, és folyamatosan nézem őket az interneten keresztül.

– Például?
– Guzmics, ugyanúgy tudom, mennyien mondják, hogy a románok ellen így meg úgy meg amúgy, nagyon jól játszik jelen pillanatban, ő is jó kiállású, magas belső védő, tehát azért föl kell készülni arra, mi történhet, ha valaki megsérül, Juhász Roland a vezér hátul. Remélem, hogy nem sérül meg, ha nem sérül meg, akkor egyelőre megvagyunk.

– Miben más a nemzeti csapat, amióta a válogatott élén állsz? (Illés László)
– Úgy érzem, az egész országban van egy kisebb változás, tehát összefogott mindenki, mindenki egy irányba mozdult, a játékosok is gyorsan megértették, hogy erős középkategóriás játékosok egy olyan edzővel, akinek még nincs meg a pro licence, és összefogtak, és azt tudom csak mondani, büszke is vagyok rájuk, mert szinte mindent milliméter-pontosságra megcsinálnak, és ezért voltunk eredményesek.

...a Hertha edzésén is meglátogattuk (Fotó: Szabó Miklós)

– Milyen lenne egy tökéletes napja? (Kozma Tamás)
– Egy tökéletes napom? Tökéletes napom kétfajta van. Az egyik az, amikor elmegyek edzésre, és ne legyen hideg, mert bevallom őszintén, amikor meg kell fagyni edzőként, azt nem szeretem. Kellemes május elején napsütésben, egy jó hangulatú edzés után, hazamegyek, a feleségem főzött egy jó borjúpaprikást nokedlival, egy kis uborkasalátával. Akkor utána hazajönnek a gyerekek, és kint ülünk a teraszon, itt van a papa is például, és elszívok egy szivart, megiszok egy vörösbort. Na, így nézne ki egy tökéletes napom.

– Mikor volt legutóbb ilyen?
– Hát, nagyon régen. Most egy kicsit, megmondom őszintén, túldolgoztam magam, ami azt jelenti, hogy érzem, hogy fáradok.

– Szeretné, ha a Hertha BSC felnőttcsapatában idővel magyar tehetséges labdarúgók is szerepelnének, mint az ön idejében Király Gábor és ön? (Simon Csaba)
– Természetesen. Ha az ember tud, akkor segít is. Ezeket azért nem én döntöm el, én csak ajánlani tudok. Úgyhogy bízom benne, hogy jól fog jönni az utánpótlásképzés, egyre több tehetséges lesz, még itt mindjárt nem egy, hanem kettő, mert párban azért jobb két magyar játékos itt, a Herthában is.

– Mondja, hisz-e ön abban, hogy tényleg kijuthatunk akárhova is? (Brezovai Dániel)
– Először is, én nem szeretek így előre ugrani. A harmadik hely volt a célkitűzés, hogy ha azt elértük, azt gondolom, akkor kell erről beszélni, ha meg másodikok lennénk, mert mindenki összefogott, és ez mindig egy-két ponton fog múlni, tehát mind a közönség, mind a média, mind a csapat, a szövetség, akkor miért ne legyen. Persze, hogy hiszek benne, azért dolgozom. Nekem is vannak vízióim, álmaim, szeretnék kijutni, de először dolgozni kell, és az első az, hogy a görögök ellen nyerjünk vagy egy pontot szerezzünk.

– Ha lenne rá lehetősége, vállalna-e munkát az NB I-ben vagy inkább Németországban kíván edzősködni? (Nagy Miklós)
– Én szerintem Magyarországon az NB I-ben nem nagyon fogok dolgozni. Meg nem ez volt a terv most, hogy a Herthában edző legyek. Nekem teljesen más terveim voltak, hasonló terveim, hogy szövetségi kapitány legyek, ettől függetlenül most már nem mondok semmit, mert most már lassan nem én tervezem az életemet, a sorsomat.

Magyarországon és Berlinben is hatalmas (média)figyelem övezi Dárdai munkáját (Fotó: Szabó Miklós)

– Tudom, hogy győzni szeretsz, de nem tudsz mindig. Mi az, ami előrevisz a borúsabb napjaidon, ami arra késztet, hogy ne add fel, és honnan ered ez a csodás mentalitás? (Berta Marcell)
– Sokat hoztam a szülői házból, a családtól, édesapám, édesanyám, ez mind nevelés, tehát példaképek voltak. Most meg, hogy ha fáradok vagy éppen most egy kudarc, egy vereség után hazamegyek, ott van a szép feleségem és a három fiam. Tegnap este megnéztünk egy jó filmet, kiürült a ház, a sok vendég elment, és direkt mondtam, hogy milyen szép, ahogy itt ülünk, mint a verebek, és megnéztünk egy jó filmet, és ment mindenki aludni.

– Egy esetleges jó szereplés után a klubcsapatánál elfogadná, ha nem csak ideiglenes vezetőedzői szerepet ajánlanának önnek? (Nagy Norbert)
– Na, ez most jó kérdés. Tehát legyen így, hogy eljutok odáig, hogy megkérdeznek, viszont azt nagyon át kell gondolni. Ez igen kemény feladat. Itt abban az egy hétben érzem, hogy min megyek keresztül, tehát nem láttam otthon senkit, csak fő a fejem, mert meg kell ismernem a csapatot, egy csomó dolgot össze kell szervezni, új stáb, tehát nagyon kemény volt. Szerintem négy óránál többet nem aludtam naponta. Azt viszont nagyon át kell gondolni, hogy az ember hogy szeretné, mint szeretné, mert az nagyon kemény feladat.

– Pali! Te tanultad-e a győztes mentalitást, a győzni akarást valakitől? S mit gondolsz, ez mennyire tanulás vagy készség kérdése? (Szabad Gábor)
– Szerintem valamilyen szinten tanulás, amilyen környezetben vagy. Nekem édesapám ugyanilyen, nálunk a családban mindenki ilyen, sőt úgy hozta a sors, hogy a feleségem is valamilyen szinten ilyen, úgyhogy ha kártyázunk, akkor röpülnek a kártyalapok. Sőt ha van egy családi Activity-vetélkedő, állandóan velem veszekszik, hogy ha veszít. És sajnos veszíteni szokott.

– Hogy viselte a korábbi utánpótláscsapata a vezetőedzővé való kinevezését? Ki a legnagyobb hangadó (humorfelelős) a Hertha öltözőjében? (Kurucz Dávid)
– Hát az eléggé nagy probléma, hogy a Hertha öltözőjében nincsen humorfelelős, éppen ezért tartottam egy értekezletet, hogy így nehéz lesz, mert ez a csapatszellemhez hozzátartozik. Tehát nagyon sok probléma van szerintem, amit meg kell oldani a csapategység szempontjából. Valamikor nálunk Zecke Neuendorf volt a humorfelelős, alig vártuk, hogy bejöjjön az öltözőbe. A másik kérdés mi volt?

Dárdai a címlapon (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Hogy viselte a korábbi utánpótláscsapata a vezetőedzővé való kinevezését?
– Pont úgy hozta a sors, hogy én még a múlt héten megtartottam a profi edzések után az úgynevezett év végi lezáró megbeszéléseket, az értékelést. Szerintem valaki örült, valaki nem. Mondjuk, a szülők rendesek voltak, sajnálták, tudják, hogy kemény vagyok, de tetszett nekik, hogy igenis így kell bánni velük. A srácok fejlődtek, úgyhogy valamelyiknek láttam a szemében, hogy szinte megkönnyez, valaki szerintem örül, mert nem játszott, és bízik abban, hogy majd játszik. Ez ugyanolyan, mint a felnőtteknél.

– Örök barátotok, Jesse mit szólt?
– Jesse? Na, most örülsz? Mi? Mondta, nem, nem, ő nem örül. Úgyhogy elvicceltük. Mindennap beköszönt nekem az irodába, úgyhogy elvagyunk.

– Kinevezésekor elhangzott, hogy édesapja révén ön székely származású. Nem gondolja, hogy be lehetne építeni néhány minőségi határon túli futballistát is a válogatottba? (Rácz Oszkár)
– Folyamatosan figyeljük őket, mondtam már, az összes meccset meg lehet nézni, minden játékost szinte orrszőrig meg lehet vizsgálni, mit csinál, minden mérkőzés hétfőn már ki van elemezve. Tehát ha olyat talál az ember, akkor biztos. Én megtaláltam egy olyat keretet, amely nagyon nehéz helyzetben kihúzta a gödörből, sőt sanszot épített föl magának a harmadik helyre, mert ugye elcsúsztunk, és ilyen szempontból én nagyon bízok ezekben a srácokban azért, mert van bennük csapatszellem. Nincs idő kockáztatni, próbálkozni, tehát a mostani UEFA-naptár szerint annyira sovány az, amennyit dolgozhatsz a játékosokkal, annyira kevés nap, hogy örülök neki, hogy akikkel dolgoztam már, van valami a fejükben, sőt kiküldjük e-mailen még egyszer az egészet, hogy mit edzettünk, mi volt, hogy a fejükben egy kicsit vegyék át, mert akkor már előrébb tartunk, hogy egy kicsit átgondolják, hogy is van, mi a játékrendszerünk, mit csinálunk, ki kit segít, mert ott arra a négy-öt napra nagyon kevés az idő.

– El tudja-e képzelni, hogy a Herthába vagy más Bundesliga-csapatba rövid időn belül több magyar játékos kerüljön (Kádár, Lovrencsis, Dzsudzsák akár)? (Marco)
– Ha a teljesítmény megfelel, meg ha itt felkeltik az érdeklődést, nem én döntöm el. Én örülnék neki, de nem én döntöm el, tehát én eleve csak kisegítek, még egyszer mondom. Tudom, hogy nekem mit mondtak, én ahhoz tartom magam, és ugyanúgy csak dolgozok, dolgozok. Elmondtam, az én célom az volt, hogy négy-öt év múlva legyek itt vezetőedző, előrébb jött ez, és most nem vagyok valami könnyű helyzetben.

– A görögök elleni keretben számol-e Gulácsi Péterrel? Nem gondolja nagy hátránynak, hogy Király Gábor nem véd rendszeresen klubcsapatában? (Bathó Salamon)
– Nem gondolom nagy hátránynak, mert eddig sem védett rendszeresen, és jött, és hozta a rutinját, sőt építette a fiatalokat. Lehet, hogy Dibusszal megtaláltuk Király Gábornak az utódját, de ott van az Ádám is. A Pétert is behívjuk, hogy ha úgy alakul. Nekünk kapusposzton nincsen problémánk, bármelyiküket be merem tenni a görögök ellen, úgyhogy ilyen probléma nincsen. Ez bizalmi állás valamilyen szinten, ugyanúgy, mint a két belső védő, a góllövő csatár, ez a három-négy olyan bizalmi állás, poszt, ami az edző döntése végül is. Akik bent voltak eddig, engem meggyőztek mind munkamorálban, mind emberileg. Úgyhogy, mondtam már ezt egyszer, nehéz lesz bekerülni meg kikerülni is.

Vihar előtti csend, a Freiburg elleni meccs előtt – még majdnem üres stadionban (Fotó: Szabó Miklós)

– Mi a véleménye a magyar utánpótlás-, illetve edzőképzésről? (Mákos Ádám)
– Az edzőképzéssel nincs baj, az anyag az ugyanaz, a hetven-nyolcvan százalékát megadja az UEFA, a német is ugyanazt tanulja. Csak azt a harminc százalékot más előadók adják. Otthon magyar edzők jönnek előadni, mondjuk, most már a Szalai László révén jönnek külföldi előadók is. Tehát ilyen szempontból próbálnak javítani, de edzőként, hogy milyen edző leszel, azt te döntöd el, hogy mennyire szenvedélyes vagy, hogyan tudod fenntartani a figyelmet a játékosaiddal, akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó. És mindennap tanulsz. A foci megváltozott. Itt a német foci teljesen más, mint az angol meg a spanyol foci. Tehát ott is képben kell lenni. A mai világban mindenki mindenkit presszingel, és olyan gyors lett a Bundesliga, hogy hihetetlen. Én most lent vagyok a pálya szélén, ahol a játékosokat nézem, teljesen más, mint ahogy föntről már láttam, de most aztán végképp érzem, hogy milyen gyorsan kell döntsenek. Könnyű onnan föntről okoskodni, meg elmondani egy-két dolgot. A játékosok jelen pillanatban nagyon nehéz helyzetben vannak, mert a foci nagyot változott.

– Gondolt-e már a fehérvári Vinícius és a debreceni Sidibe beválogatására?(Gennaro)
– Örülök, hogy mindenki mindenkit ajánl. Vannak otthon scoutjaim, az ő szemükre meg az ő szavukra hallgatok, aztán ha valaki annyira meggyőz, akkor persze megkapja a lehetőséget. De mondom, a keretben, akik dolgoztak, akik ott voltak eddig is, olyan kevés az idő, ők tudják, hogy mi a filozófia, hogy mit szeretnénk elérni, hogyan akarunk meccset nyerni. Minden új, aki bejön, az most jelen pillanatban valamilyen szinten a gyengébb láncszem, mert nincs idő arra, hogy beépüljön. A labdabirtoklással jó lenne többet foglalkozni, nem csak a védekezéssel, akkor lenne komplett a történet. De ezt elmondtam már. Hat hét egy intelligens csapat, három hónap egy nem intelligens. Csak akkor lehet valamit átadni, és akkor lehet érezni a kézjegyét az edzőnek a csapatán.

– Úgy vettem észre, hogy sokan a pszichés rátermettséget hiányolták a válogatottól ön előtt, hiszen a döntő helyzetekben sosem tudtunk „felnőni a feladathoz". Véleményem szerint az ehhez szükséges versenyszellemet (csakúgy, mint a kondíciót) csak gyerekkorban lehet beültetni egy játékosba. Egyetért ön ezzel?(Lakos Tamás)
– A kondíció talán a legfontosabb, mert ha jó erőben vagy, akkor már meg tudod magadat dumálni, hogy jó vagy. Ha nem vagy jó erőben, akkor mondogathatod magadnak, hogy milyen jó vagy, meg az edző is mondogathatja, elfáradsz, hibázol, rossz döntéseket hozol. A kondíció a legfontosabb, utána a psziché, a taktika, aztán a napi forma. Ha ebből a négy dologból három megvan, akkor azért így, ahogy a finnek ellen meg akár Feröer ellen, tudsz nyerni. Tehát ha ez megvan, nem is kell hozzá a napi forma.

– Miben kellene még jobban fejlődniük az akadémiai rendszereknek? (Kozma István)
– A héttől a tizennégy éves gyerekeknek a képzését kellene átvenniük, ennek során a gyerekekkel mind több labdaérintést gyakorolniuk – a legjobb edzők oda kellenek.

– Mennyi minimálisan megszerzendő pontot remél a tavaszi két fordulóban? (Szilágyi Béla)

– Hát én mondtam, hogy nem szeretnék kikapni, ezzel versenyben is maradnánk. De négy pontot szeretnék minimum. Ha kettő lesz belőle, de azzal még versenyben vagyunk, az is jó lesz, tehát én nem akarok terhet rakni a játékosokra. Négy pont a célkitűzés, az lenne a legszebb, de miért ne lehetne több is.

– Mi a hitvallása a futballról? (Wisinger Tamás)
– A játékrendszerek, a sebesség, a váltások segíthetik a munkádat, de a mérkőzéseken a nagy csatákat igazából a játékosok csapatszellemével, karakterével, hozzáállásával nyered meg – a mentalitásukkal.

A gyerekek közt is népszerű Dárdai (Fotó: Szabó Miklós)

– Ha a Herthát is megvenné egy arab vagy orosz milliárdos, és kapnál 100 milliót euróban erősítésekre, megvennéd-e Dzsudzsákot? (Bandika)
– Megvenném, mert jó pontrúgásai vannak, most épp a legjobb korban van, biztos, hogy megvenném.

– Egy jó edző mivel tudja motiválni, ösztönözni a csapatát? (Magyar Márk)
– Azzal tudja motiválni, hogy jó edzéseket tart, a jó edzéstől már jó kedvük lesz a játékosoknak, ha a taktika is bejön, megértik azt, nyernek, akkor onnantól kezdve már önmagukat motiválják. Az edző ott dől el, hogy milyen edzést tart, hogyan bánik a játékosaival, és akkor a játékos már önmagát motiválja. Amikor a filmekben mennek a nagy szónoklatok, azok szerintem rövid távon működnek is, de hosszú távon már nem.

– El tudná-e képzelni Bogdán Ádámot a válogatott mellett a Herthában is? (Vórincsák Mária)
– El tudnám képzelni őt is, megvannak a testméretei hozzá, jó kapus, magabiztos, jó helyen edződött, lassan a legjobb korban lesz, a legjobb kapuskorban. Bármikor meg tudná állni a helyét.

– A Hertha felnőttkeretének és a magyar válogatott keretének játékosai között milyen és mekkora különbség van a játékhoz való hozzáállás, a munkamorál, a mentális állapot és az alázat tekintetében; megoldhatók-e a különbségekből adódó problémák? (Tóth László)
– Először is a futósebességben van egy kis plusz a Hertha javára, viszont csapatszellemben, a csapatmunkában és a csapategységben, abban a magyar válogatottnak van előnye. A mostani két meccsem egyikén el is ment a mérkőzés a Herthánál, az utolsó tizenöt-húsz percben egy olyan játékost sem láttam a pályán, aki kicsit megrázta volna a másikat, hogy gyerünk, csináljuk meg, szedjük még egy kicsit össze magunkat. Mindenki szépen leeresztett, és vége lett a meccsnek. A válogatottnál ellenben azt érzem, hogy az edzésen és a pályán kívül is nagyon összefognak – haza is hozták a pontokat az ősszel. Most majd meglátjuk, hogy a csapatszellem elég lesz-e a görögök és a finnek ellen is. Itt, a Herthánál meg azt, hogy csapatszellem nélkül is meglesz-e a bennmaradás...

A magyar kapitány készséggel válaszolt a Nemzeti Sport és a Nemzeti Sport Online olvasóinak kérdéseire (Fotó: Szabó Miklós)

– Tudom, hogy te Szalai Ádám mellett voksolsz, de nem lehet, hogy jó ötlet lenne Böde Danit is kipróbálnod? (Viktor)
– Ádám, hogy ha nem is megy neki úgy a játék, rengeteget dolgozik, leköt két embert, és nekem nagyon fontos a taktikai fegyelem, és amit Ádám a labda megszerzéséért dolgozik, plusz még ahogy vezényli a letámadást, meg hogy mikor állunk vissza, mit csinálunk, valamilyen szinten nekem meghosszabbított kezem a pályán. Ha úgy játszik a Dani, vagy elkerül külföldre, nagyon szívesen meghívom, de jelen pillanatban ott van azért a Priska (Priskin Tamás – a szerk.) is, ő is jó passzban van, nagyon jól dolgozott az edzőtáborban, úgyhogy elég szépen megvagyunk. De nyitva van a kapu mindenhol, minden irányból, aki olyan teljesítményt nyújt.

– Magyar Richárd svéd-magyar kettős állampolgárságú védő. Jelenleg a svájci FC Aarau csapatát erősíti, előtte a Halmstadtban 106 mérkőzésen hat gólt szerzett. Megkeresésével biztos nem gyengülne a magyar válogatott. Gondolkodott-e már ezen? (Veres Péter)
– Igen, vannak információnk is róla, meg nagyjából képben vagyunk a játékát illetően. De még egyszer mondom, most hova próbálkozgassak, nincs idő, hol edzessem, milyen meccset tudok lekötni, mikor a görögök ellen összejövünk, van négy vagy öt nap, és aztán jön a meccs. Ott nem tudok próbálkozni, nem fogok berakni idegen játékost, aki nem beszéli a nyelvet, hogy irányítsa a védelmet, tehát ez nem olyan egyszerű. Itt a játékosok az évek alatt mind az Egervári Sanyi bácsi keze alatt lettek biztos válogatottak. Ez olyan, mint nekem most a Herthában, az első meccsen beraktam hat játékost csak úgy, úgy építettem fel a csapatot, hogy a párok egymással tudjanak dolgozni, összejött, egy hétig dicsértek, hogy micsoda zseniális húzás, aztán kikaptunk otthon, hozzáteszem, a Hertha már hatszor kapott ki hazai pályán ebben az idényben. Most meg azt írják az újságok, hogy rutintalan vagyok meg naiv. Ezek olyan butaságok.

– Milyen eredményekkel lennél elégedett a hátralévő Eb-selejtezőkön, és elérhetetlennek tartod-e az egyenes ági kijutást? (Mütyi)
– Nekem is vannak álmaim, csak nem kell róla beszélni. Minden megtörténhet. Magánemberként, szurkolóként természetesen másodikként szeretnék végezni, de edzőként más a helyzet. Reálisan látva nem bővelkedünk válogatott szintű játékosokban, nincsen ötvenes keretünk. Tehát nem szeretnék ebbe belemenni, hogy most második, meg nem tudom, hányadik. Egyelőre a harmadik hely a célkitűzés, és ha eljön a pillanat, majd fogok szólni, hogy változott a célkitűzés.

– Mennyire lesz ideje egy Bundesliga-csapat mellett a magyar válogatottal foglalkoznia?
– Sokkal több, ma szabadnapom van éppen. Szabadnapom nem volt lassan két és fél éve. Sőt két hete már hívtam a videósokat, a Késedi Gábort, a Szabics Imit, a Sallóit, vannak dolgok, amiket már most el kell kezdeni, mert nem tudjuk, hogy hogy fognak játszani a görögök, ezért személyenként fogjuk lebontani az együttesüket. Már most vágják a filmeket, aztán hamarosan elküldjük őket a játékosoknak, hogy legalább a szemük előtt legyen, hogy kivel találkozhatnak a mérkőzésen. A többit meg valahogy majd összerakjuk, hogy mi várhat ránk, mert nem tudunk igazából felkészülni az ellenfélből.

– Tervez-e szerepvállalást a jövőben a Pécsi MFC-nél? Van most kapcsolata egykori klubjával? (Vass Péter)
– Édesapám ott van, ő a kapcsolat. Nem élek otthon, nekem annyi a dolgom, hogy Berlinből a válogatotthoz hazamegyek, Pécsen nyáron vagyok három napot, amúgy meg a Balatonon. Így hozta az élet. Karácsonykor megyek haza tíz napra még Pécsre, ennyi.

A család nagyon fontos: Dárdai felesége, Mónika és idősebb Dárdai Pál (Fotó: Szabó Miklós)

– Mit tenne, ha ön lenne a felelős a magyar utánpótlás teljes újjászervezéséért? (Tóthi Bálint)
– A családoknak is hozzá kéne segíteniük az edzőket a megújuláshoz, az edzőknek pedig szenvedélyeseknek kellene lenniük, és úgy gondolom, hogy mindenkinek egy irányba kellene húznia. Már itt, Berlinben is érezni lehet, hogy egyre kevesebb az olyan játékos, aki igazán pengés technikailag, akinek finom a mozgása, mert ifjabb korában nem a labdát rúgta, hanem ült az internet előtt, és nyomkodta a gépet, és ez egyre rosszabb lesz. Otthon ezen lehetne változtatni egy jó iránnyal, tehát iskolákon keresztül, jó, szenvedélyes, sőt a legjobb edzőkkel – én ezt csinálnám mindenekelőtt.

– Ön szerint hány százalékban számít egy mérkőzés végső kimenetelét illetően a csapat mentális felkészültsége? Kiket tart a mai nemzetközi edzőszakmában a legjobb mentális felkészítőknek? (Olibal)
– Nem tudom. Az ember eleve, már, ha sok pénze van, akkor olyan játékosokat hoz egy klubhoz, akiknek már kiemelkedő mentális erejük van. A játékosoknak aztán egyéni adottságuk is van. Aki mentálisan sokszor összeroppan, összecsinálja magát, annak lehet dumálni egy darabig, úgysem fog fejlődni. A nagy edzők igazából sohasem dolgoztak egészen kis csapatokkal. Ha meg dolgoztak is, arra nincs papírom meg statisztikám, hogy ott hogyan dolgoztak, és milyen eredménnyel, tehát nem tudnék erre válaszolni. Az biztos, hogy sokkal könnyebb, amikor te hozod a játékost, és odafigyelsz rá. Próbálkoznak sok helyen már pszichológusokkal, sportpszichológussal, de ezt nem igazán akceptálják a játékosok.

– Miért lehet egy jó sorban élő német gyereket könnyebben kemény munkára fogni, mint egy magyart, akinek a jóléthez talán ez az egyetlen kiugrási lehetősége? (Szeles Viktor)
– Nem igaz, itt is noszogatni kell, itt is ugyanúgy seggbe kell rugdosni őket, emberek ők is, mint otthon is. Berlinben ugyanúgy bele kell rúgni a fenekükbe, mert hamar megpihennek. Itt ugyanaz van, mint Magyarországon, annyi a lényeg, hogy az edző csinálja vagy nem csinálja. Mondom, szenvedélyesnek kell lenni, ez szerintem a siker kulcsa.

– Hogy érzi, ön Magyarország labdarúgó-válogatottjának a szövetségi kapitánya vagy az egész magyar nemzet labdarúgó-válogatottjának a szövetségi kapitánya?(Gábor Délvidékről)
– Én a csapatnak vagyok a kapitánya. Aki szurkol a csapatnak, meg velünk azonosul, az az én csapatomba tartozik. Vagyis: aki nekünk szurkol, aki szeret minket, az hozzánk tartozik. Ha nem is ugyanúgy, mint a csapatomnak, de valamilyen szinten akkor a kapitánya vagyok azoknak is, aki értünk szorítanak.

– A sok munka mennyire befolyásolja az egészségi állapotát? (Berta Gabriella)
– Megmondom őszintén, a gyerekektől most elkaptam egy kis nyavalyát. Most is krahácsolok a beszélgetés alatt. Három hete nem tudok meggyógyulni, de valahogy a születésnapomig, márciusig talán kiheverem.

– Élete hányadik legemlékezetesebb momentumaként tekint Dzsudzsák Balázs bukaresti góljára? (Németh Mátyás)
– Mit mondjak, gyönyörű találat volt! Ugyanúgy örültem neki, mint a saját góljaimnak akár a Bayern München ellen, akár a Leverkusen ellen. Szerencsém van, nem sok gólt rúg Balázs, de az mindig bomba- és győztes gól. Már a mérkőzés előtt bemondtam, hogy igenis rettegjetek a Balázs bal lábától, aztán, mit ad isten, be is jött a jóslatom.

– Van egy nagyon ügyes játékosunk, akit kezdenek elismerni a Barcelonánál is – Tajti Mátyás. Figyeli-e? (Csanálosi Gábor)
– Ha abban a korban lesz, és még akkor is igazolni fogja a tehetségét, akkor hamar be kell hívni, meg kell adni neki a lehetőséget. Az lenne a jó, ha minél előbb felnőttcsapatban játszana majd. Hiába edz ugyanis valaki a Barcelonában, az véleményem szerint nem elég, a felnőttfociban dől el, hogy igazából milyen játékos. Inkább játsszon egy kisebb csapatban felnőttszinten, mint egy nagy klubban az utánpótlásban. A gyerekfoci, utánpótlásfoci teljesen más, ezek nem hasonlíthatók össze a felnőttlabdarúgással. Ha át tud menni ezen a hídon Mátyás, és ha akkor még én leszek a kapitány, akkor persze, hogy nyitva áll a kapu előtte!

A mérkőzés előtt közvetlenül már majdnem teljesen megtelt a stadion (Fotó: Szabó Miklós)

– Hol nagyobb a nyomás, a magyar válogatott vagy a Hertha kispadján? Mire lenne büszkébb, az Európa-bajnoki részvételre a magyar válogatottal vagy egy középmezőnybeli helyezésre a Herthával? (Legéndi Zsolt)
– Először is a nyomás szerintem otthon nagyobb, mert eltorzult a foci iránti szeretet Magyarországon. És ez csúnya lesz, amit mondok, de az irigység miatt, így érzem. Itt, Berlinben rajtam nincs olyan nagy nyomás. Tudják jól, hogy dolgozom, megmondták, hogy mit kell most csinálnom. Teszem a dolgomat, most éppen meghajtom a csapatot, mert ha úgy hozza a sors, hogy új edző jön, akkor olyan csapatot akarok átadni, amelyre tud építeni. A lényeg, hogy ne essen ki a Hertha, ha három meccset küzdünk együtt, ha ötöt, ha fél évet, akkor annyit, csak teszem a dolgomat, és nincs lelkiismeret-furdalásom. Minden edzés fel van építve, minden precízen ki van dolgozva.

– Ön szerint melyik lesz a valóban sorsdöntő mérkőzés a hátralévő Eb-selejtezőkön?(Török Gábor)
– A görögök elleni lesz szerintem a sorsdöntő. Ezen ugyanis nem szabadna „felépítenünk" a görögöket, azért mondtam korábban, hogy a döntetlen is jó lenne ellenük, mert akkor őket kihúzhatjuk a listáról. Az viszont, hogy a nyarat hogy fogjuk eltölteni, milyen hangulatban lesz az ország, az egész nemzet, plusz a játékosok, az utána, majd Finnországban dől el. Majd meglátjuk.

– Mennyivel másabb ma Dárdai Pálnak lenni, mint egy évvel ezelőtt? (Szabó László)
– Énnekem ugyanolyan. Sokan nem értik. Újságot nem nagyon olvasok, néha az internetet megnézem, a feleségemmel ugyanúgy viselkedek, sőt tegnap már azt mondta, hogy az a szokás, hogy ha este hazamegyek, akkor beülünk a fürdőkádba, átbeszéljük az egész napot, mert máshol nem tudunk találkozni. Tegnap azt mondta, én jobban örülök, amikor kikapsz, akkor egy kicsit másképp nézel ki – lehetséges, hogy egy kicsit nyugodtabb vagyok, nem is tudom, hogy mire értette. De őneki nincs ezzel semmi baja. Lehet, hogy csak fel akart építeni, ilyen egy jó feleség.