2005. november 22.
Kik voltak a nékoszosok, és miért foglalkoztatják évtizedek óta a közvéleményt? - ezt a kérdést feszegeti Pataki Éva és az 1956-os Intézet új filmje, A NÉKOSZ-legenda.
A népi kollégiumi eszme a 30-as években született meg a népi írók, falukutatók által feltárt szörnyű viszonyok hatására. A bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségéivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek -
mutatja be a témát a rendező a 56-os Intézet oldalán. A Bolyai, 1942-től Györffy kollégiumban hangadó szerephez jutottak a háború után az egykori illegális kommunista vezetők, akik igaz hittel, világmegfordító lendülettel vetették bele magukat az újjáépítésbe, földosztásba, s a népi kollégiumi rendszer országos hálózatának megszervezésébe.
Ehhez kellett egy különlegesen tehetséges vezető: Kardos László. A kollégiumok felé forduló fiatal, lelkes, tehetséges tanulók és nevelők serege látványos eredményeket produkált: 1948-ra a 158 népi kollégium behálózza az egész országot, s körülbelül 9500 középiskolás és egyetemista számára nyújt életre szóló szakmai és közösségi tapasztalatot.
Kialakul a kollégiumok sajátos rituáléja, megvannak a dalaik, mozgalmi és pedagógiai hagyományaik. Az egész korszakot jellemzi a NÉKOSZ-indulóból elhíresült szóösszetétel: "Fényes szelek". Ilyen többé-kevésbé autonóm, nemzeti kötődésű kollégiumi rendszer sehol máshol nem alakult ki a szovjet blokkban. 1948 a csúcspont és az élethalál harc kezdete.
1948-ban Rákosiék elvetik a népfrontos politikát, Jugoszlávia ellenség lesz, Révai kihátrál a NÉKOSZ mögül, a kollégisták körül megfagy a levegő. A legdrámaibb pillanat a NÉKOSZ-t lelkesen támogató belügyminiszter, Rajk László pere. A Rajk-perbe is beillesztik a NÉKOSZ-t, amely a Párt dédelgetett kedvencéből eddigre narodnyik, nacionalista, a marxizmus tanításait figyelmen kívül hagyó, jugoszláv szimpatizáns kémek gyűjtőhelye lett. A NÉKOSZ lényegében önfelszámolást hajt végre, a tagság önkéntes közreműködésével. A Rajk-per traumája után ez a második súlyos meghasonlás, meg kell tagadni önmagukat. Különös módon erre a nemzedékre még egy súlyos meghasonlás vár, az 56-os forradalom utáni. Ezeket a politikai, erkölcsi dilemmákat boncolja a film riportok, beszélgetések, archív film-és híradórészletek segítségével.
 |
|
A forradalom napjaiban ki-ki a saját kockázatára, egyéni meggyőződésének megfelelően vesz részt a különböző forradalmi bizottságokban, értelmiségi és ifjúsági szervezetekben, Pesten és vidéken egyaránt. A megtorlás különböző hullámokban sújtja az egykori nékoszosokat. A NÉKOSZ része lesz a Nagy Imre pernek is, amelynek keretében úgy próbálják beállítani a Petőfi-kört, mint olyan tömörülést, amely tudatosan készült a rendszer megdöntésére. Egy másik perben tárgyalták a NÉKOSZ szellemi vezérének, Kardos Lászlónak és társainak ügyét. Hosszú a börtönviseltek listája: Kardos László, Kéri József, Tánczos Gábor, Mérei Ferenc, Fekete Sándor, Litván György.
Néhányan elhagyták az országot, de a többség maradt, s aki maradt, annak be kellett kapcsolódnia a kádári konszolidációba. Kétségtelen, hogy a NÉKOSZ-nemzedék meghatározó szerepet játszott Magyarország szellemi életében ezekben az évtizedekben. Elég, ha néhány nevet említünk: Kardos László, Gyenes Antal, Táncos Gábor, Hegedűs András, Mérei Ferenc, Jancsó Miklós, Nagy László, Juhász Ferenc, Berek Kati, Bacsó Péter, Kovács András, de a névsor hosszan folytatható.
Szereplők: Pataki Ferenc, Pál József, Göncz Árpád, Pogány Mária, Varga Éva, Somlyai Magda, Juhász József
Hossz: 68 perc
Vágó: Juhász Kata
Hangmérnök: Sipos István
Munkatárs: Lénárt András
Operatőr: Pap Ferenc
Rendező: Pataki Éva
Producer: Sárközy Réka
Támogató: Magyar Történelmi Film Alapítvány
Gyártó: 1956-os Intézet Közalapítvány
