2010. július 22. és 2013. október 11. között ült Egervári Sándor a magyar labdarúgó-válogatott kispadján, majd a Hollandia elleni 8–1-es vereség után lemondott – azóta csak lakóhelyén, Pomázon van jelen a futballéletben. A volt válogatott szakvezető nagyon örül Dárdai Pál és Szabics Imre szerepvállalásának a válogatottnál, ám elmondta: félti a fiatal szakembereket a túlzott elvárásoktól.
– Mit szólt Dárdai Pál kinevezéséhez, illetve Szabics Imre szerepvállalásához? Mindkettejükkel dolgozott együtt, utóbbit kettőezer-tizenegyben ön hozta vissza a magyar labdarúgásba.
– Meglepett, de nagyon örültem, hogy ők ültek a kispadra, mindkettőjükhöz személyes kapcsolat fűz. Dárdai Pált annak idején a BL-ben szereplő Fradi elől tudtuk a BVSC-be csábítani, őszinte, nyitott tekintetű és gondolkodású fiú volt húszévesen is, a profik között is megőrizte jó tulajdonságait. Szabics Imrét hosszú szünet után mi hívtuk vissza a válogatottba, nemcsak a góljaival segített – emlékszik, milyen szépen lőtt a svéd kapuba? –, hanem közösségépítő egyénisége is nagy nyereség volt. Örömteli látni, milyen irányba indult el velük a csapat.
 |
Egervári Sándor négy évtized tapasztalatával
egy nagy kihívást még örömmel fogadna (Fotó: NS-archív) |
– Mi lehet a sikerük kulcsa?
– Régi teoretikus vita, hogy mitől sikeres egy edző. Beszélünk ilyenkor a játékosmúltról, a rutinról, a megtanulható ismeretekről, az edzői szakmában szerzett tapasztalatok fontosságáról, arról is, hogy mennyire integráló személyiségről van szó – izgalmas kérdés, melyik a hangsúlyosabb az edzői tevékenységben. Véleményem szerint az a fajta rátermettség, amely Dárdai Pált és Szabics Imrét jellemzi, közel nyolcvan százalékban meghatározza a munka sikerességét. Megvan a válogatott rutinjuk, pályafutásuk rengeteg tapasztalattal vértezte fel őket, az edzői rutinnak talán még híján vannak, ám a rátermettség, amely jellemzi őket, szerintem fontosabb, minthogy adott esetben eszükbe jusson a kis vérkör élettani hatása.
– De hát ez is egy szakma, ráadásul nagy, és roppant kritikus nyilvánosság előtt zajlik, azaz minden tudásmorzsának jelentősége lehet...
– Sok fontos dolgot meg lehet és meg kell tanulni, de tapasztalatot és a szavaidnak hitelt a közösség előtt senkitől nem kaphatsz valódi érzelmek nélkül. Ezért az emberi kapcsolatok mindig fontosak voltak számomra is. Nézze, tele a vitrin kupákkal, kitüntetésekkel, Év edzője-díjakkal, öt bajnokcsapat fotójával, amellyel dolgozhattam, vagy az U20-as vb-bronzéremmel. Jó érzés a tárgyi emlékekre pillantani, hogy mit értem el, de sokkal fontosabb, amikor volt játékosaim felhívnak, hogy csináltam egy edzést, mint amilyet Sanyi bácsi, te tartottál nekünk, vagy csak megkérdik, mi van velem. Mindez többet ér a sok serlegnél.
– Milyen érzésekkel nézte most a bukaresti mérkőzést, miután ugyanott egy évvel korábban a csapata fájón leszerepelt?
– Minden meccs másról szól, bíztam abban, hogy nem esünk bele ugyanabba a csapdába, nem passzoljuk oda a labdát az ellenfélnek a második percben, hogy begyalogoljon vele a kapunkba, vagy nem akkor rúgja első, és élete legnagyobb gólját az ellenfélből valaki. Vitán felül jó irányba indult el a csapat Dárdaiékkal, esélyük van akár a második helyre is. De... Féltem is őket, nehogy túlzottan sokat várjanak tőlük is. A megfelelő feltételrendszer kialakítása után, minőségi edzők által normális körülmények között nevelt játékosoktól majd el lehet várni, hogy felvegyék a versenyt az európai elit csapataival, de ahhoz sok idő kell még a magyar futballban.
– Feldolgozta a kétezer-tizenhárom őszén történteket?
– Kellett néhány hónap, de igen, megtaláltam a válaszokat, a saját hibáimat is, mára túljutottam a dolgon. Tisztességgel dolgoztam az elmúlt négy évtizedben, hála Istennek sokkal több pozitív hatás ért a futballpályán, mint csalódás. Ma is bátran és örömmel nézek bele a tükörbe.
MIT TENNE MÁSKÉPP EGERVÁRI SÁNDOR, HA VISSZAREPÍTENÉ EGY IDŐGÉP A ROMÁNOK VAGY A HOLLANDOK ELLENI MECCS ELÉ? MIT MOND SAJÁT FELELŐSSÉGÉRŐL? HOGYAN ÉRTÉKELI KAPITÁNYI IDŐSZAKÁT? VÁLASZOK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN MEGJELENT KÉTOLDALAS INTERJÚBAN!
