Rácz Péter Rikárdó szüleivel január 1-jén Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
A kis Rikárdó ikon lett – mondják. Ikon? Nem, sokkal inkább eszköz. Eszköz a politikusok harcában, eszköz, hogy még nagyobb legyen a káosz az országban, merthogy zavarosban jó halászni. Előre bocsátom: nem ismerem a családot, nem tudok semmit az életükről, pusztán a média híreiből bírok némi információval. Onnan tudom azt, hogy az ifjú anyuka sokadik gyermeke a kicsi fiú, de nem tudom, hogy vajon apuka dolgozik-e, és hogy igényelnek és kapnak-e segélyt a család tagjai.
Tudom, hogy ebben az országban az úgynevezett „bal” oldalon mindenki Rikárdó lett, és tudom, hogy a „jobb”-nak becézetten senki sem akar Rikárdó lenni. Tudom, hogy a kisfiú családját már rendőrökkel kell védetni a gaz náciktól és gárdistáktól, de nem tudom, milyen terveik vannak a szülőknek a kisfiú után kapott pénzzel. Szegény gyerek alig született meg, máris eszköz lett. Felette lehet vívni a politikusok háborúját, lehet náci veszélyt kiabálni és tüntetéseket szervezni. És lehet persze elhatárolósdit játszani azoktól, akik ezzel a nagy „legyenmindenkirikárdó” játékkal nem értenek egyet. Megmutatkozik itt a dolgok színe és visszája, Rikárdó megmutatta, hogy Magyarországon nincs jobb és nincs baloldal. Megmutatta, hogy itt egy út van: amit a gyarmatosítók diktálnak. Bizony erre az útra minden párt besorolt, mind kiszolgálója lett olyan érdekeknek, melyek bizony korántsem a mieink.
Megmutatta a Jobbik is, hogy véleményt csak azok nyilváníthatnak, akik erre engedélyt kapnak. Kisemberek, apró pártkatonák számára előírás a pártfegyelem. Rikárdó megmutatta, hogy sem az országban, sem a pártokban nincs véleményszabadság, főleg nem szólásszabadság. Sőt, ha az ő farkukat érzik veszélyben csalánügyileg, akkor bizony civil sem lázadozhat. Jönnek a házi sameszok, és nem engedik azt sem, hogy kinyisd a szád a sok habzó szájú, fogalomzavarban szenvedő nácizó miatt. Nem engedik, hogy elmagyarázd, a kis Rikárdó és társai integrációjához bizony a szegregáción át vezet az út. Hogy neked nem Rikárdóval, a kisbabával van bajod, hanem az egymás után jövő kormányok cigánypolitikájával. Azzal, hogy a cigány az cigány, nem pedig roma, és ha tisztes cigány, még büszke is erre. Nem mondhatod ki, hogy igenis van cigánybűnözés, és nem mondhatod, hogy neked ez nem tetszik. Nem mondhatod ki, hogy hála az elmúlt húsz év politikusainak, és a szolgálatukba szegődött, lelküket eladó újságíróknak, már nem fekete vonatok járnak, hanem fekete rabomobilok, befele a börtönökbe. Meg hosszú sorok a városháza elé, a segélyekért. Nem lehet javaslatod a megoldásra sem, legyen az bármilyen békés, mert mindez csak az előjogokkal bíróknak jár. Elzavartattak hát minap az ellenérző hangok. Elzavartattak, akinek nem tetszik az elvtelen cigányvédelem, akik azt vallják, megoldás kell, ha együtt akarunk élni az országban. Négy-öt hang, mely felcsattant a nácizó csapat hallatán, és tucatnyi önjelölt smasszer, hogy távol tartsa őket. Képzeletbeli határvonal, melyet átlépni nem lehetett, hiszen így szólt a pártigazgatói rendelet. A sok Rikárdó és őket elvtelenül dédelgető fajvédő barátjuk meg csak röhögött, és kérte-követelte: ha már pofán csaptunk balról, told ide a jobbikat is. Mármint az orcád, csak úgy, a keresztényi könyörületesség jegyében. Hadd köpjünk szemen is, hiszen ez is alanyi jogon jár, csak úgy, a segélyek mellé. A Jobbik egyre rosszabbik alternatíva, lassan már saját magától is elhatárolódva bőszen gyakorolja a kettős mércét. De hát tudjuk, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Aki belépett, így járt, aki hitt, így járt. Sőt, aki rájuk szavazott, az is így járt. Eljön még az idő, amikor a párt prominensei között Bangók és Rikárdók lesznek zömében, és a Magyar Gárda összeolvad a cigánygárdával. Ez pedig nem is lenne baj, ha mindez szép, szabatosan levezetett, hosszú évtizedek munkáját igénylő integráció, megfelelő képzés és tanulás után, nem pedig alanyi és származási jogon zajlana, megfelelve a nagyurak elvárásainak. Ám az események nem erre mutatnak. Nagyon nem erre! Még van pár hang, néhány lázadó személy a párt soraiban. Olyan, aki nem áll be egyszerre bégetni a jobbnak nevezett, de lassan már csak annak csúfolt oldalra, ám ne higgyük, hogy sokáig így lesz. A húzd meg – ereszd, meg játék még folyik, ám nemsokára nagyot rántanak majd a kötélen, hadd tudja mindenki a helyét.
Azt mutatják, Rikárdó jött, látott és győzött úgy, hogy még nem is tud róla. Szülei élvezik a figyelmet, a pénzt és a törődést anélkül, hogy tudnák, a sok politikus mind az õ farkukkal verdesi egyre jobban a csalánt. Minden politikus, függetlenül jobbtól és baltól. Azzal, hogy Rikárdóból és testvéreiből vajon mi lesz és ki lesz, a kutya sem törődik. Nem számít, hogy segélyen tengődő, dolgozni nem tudó és/vagy nem akaró, esetleg tanult, dolgos, becsületes cigányember válik-e belőle. Senki nem törődik azzal, milyen példát lát majd otthon, szüleitől. Hogy tisztes szegénységet, becsületességet, netán rafkót és tunyaságot tanul-e el. Azt látja-e, hogy ami kell, azt el lehet venni, vagy azt, hogy mindenért meg kell dolgozni. Azt tanulja-e, hogy büszke magyar és büszke cigány legyen, vagy azt hallja nap-nap után, hogy csicska a magyar. Egy a fontos: legyen kinek a háta mögé bújva egymásra kiabálni, lehessen gyártani a zavaros vizet és lehessen valakik, sokak feje felett marakodni. Hajrá, hát Rikárdó, te már győztél. Kívánom, hogy jobb életed legyen, mint sok pulyatársadnak. Ne segélyekből, magyarok kirablásából kelljen élned és hírnevet szerezned, hanem becsületes munkával, tisztes élettel vidd a köztudatba újfent majd a Rikárdó nevet. Talán valóban te termeled meg az én nyögdíjamat is egyszer, de ha ehhez az út a pártokon és a politikusokon át vezet, az még hideg vízre sem lesz elég.
V. Mónika – Napifotó
Szerda este, Facebook-os szervezés útján a Jobbik Magyarországért Mozgalom Bp., Villányi úti irodája elé szerveztek tüntetést a DK és a Magyar Antifaszista Mozgalom prominensei. A szervezők azon túlmenően, hogy szinte mindegyikük felvette a “Rikárdó” utónevet (könnyes-bús derűre is adhat okot ezek után a Zoltai Andrea Rikárdó avagy a Vadai Ágnes Rikárdó név hangzása) tehát aszolidaritáson túlmenően igazoltnak vélték látni, hogy a “Nováki elszólás” egyenlő értékű a gonosz fasiszták 70 évvel ezelőtti rémtetteivel, tehát itt az ideje és helye, ez ellen minden antifaszista ellenállónak fellépni… Az indokolatlan, és kissé (?) (valljuk be) eltúlzott vádaskodás ellen a nemzeti oldal képviselői fel kívántak lépni tiltakozásukat nyilvánítva, azonban információink szerint a Jobbik vezetése kategórikusan megtiltott minden féle, akár verbális szintű fellépést, sőt… Jobbikos aktivistákból álló rendező-csapatot állított fel a párt vezetése, akiknek a dolga lett-légyen az esetlegesen akár csak arra sétáló nemzeti érzelmű járókelőket is eltávolítani… Számunkra a dilemma most két markáns kérdésből tevődne össze: 1. Novák Előd melyik pártnak a prominense? 2. Az újabb, mondhatni kissé lágyabb gerincre utaló “elhatárolódás” után mennyit kellvárni majd, hogy a pártelnök neve is Vona Gábor Rikárdó névre alakuljon át?
Más: Kéretik nem félreérteni és nem összemosni az elkövetkezendő sorokat sem a konkrét üggyel, sem pedig holmi rasszista felhangot feltételezni. Csak úgy eszembe jutott egy sztori az elmúlt napokból. És ha már az Index a konkrét eset kapcsán visszakanyarodhat Devecserre, ottani szónoklatokra és így tovább (fémjelezetten nemzeti oldalon dolgozó videó-operatőrök munkáiból összeollózva – vajon kértek tőlük engedélyt, vagy fizettek érte honoráriumot?) még szerkesztett videót is összedobva; nos, akkor nekünk miért is ne ugorjon be, egy másik megtörtént esemény?
December 28-áról 29-re virradóan a hajnali órákban kétfős különítmény hatolt be az újpesti Károlyi Sándor Kórház belgyógyászati tömbjébe. Kihasználva a csekély létszámú őrszemélyzet által biztosított “rést a pajzson” , játszi könnyedséggel kezdtek hozzá a kórtermekben alvó/fekvő védekezésre képtelen, vagy éppen magatehetetlen emberek kifosztásához. Az éjszakás nővérek és pár aludni nem tudó beteg persze észrevette a gazemberek ténykedését, és olyan zajt csaptak, illetve készültek fellépni a betolakodók ellen, hogy egyikük a már megszerzett zsákmányt eldobálva először az egyik kórteremben ágyba bújt, majd elillant. A másikuk pedig (nevének elhallgatását kérő nővér információja szerint) az egy szinttel lejjebb lévő osztály nővérére kést fogva fenyegette meg a hölgyet, hogy ne merjen segítségért kiabálni… A publikus információk szerint az arcukat eltakaró tettesek kreol bőrszínt “viseltek”, valamint egyes visszakövetkeztetett jelek szerint feltehetően a nappal folyamán megejtett, “családi” látogatás (bent fekvő rokonuk, stb. kapcsán) alkalmával deríthették fel a helyszínt, illetve hogy honnan mit is érdemes esetleg eltulajdonítani majd a későbbiekben. Egy szóval sem állítjuk, hogy a vezércikkünkkel kapcsolatos lenne ez a történet, hiszen a kis Rikárdó még akkor meg sem született, Makó is annyira van legalább BUdapesttől, mint Jeruzsálemtől… Természetesen az ügyben vizsgálódó BRFK Újpesti Kapitányság aktáján sem szerepel feltehetően az “etnikai bűnözés” kategória, mint megjelölés, mindössze az ügy száma, amely kapcsán az esetleges kételkedők megbizonyosodhatnak arról, hogy a történet igaz: 0140/3856/2014 bü.
NIF
