Payday Loans

Keresés

Közbringa PDF Nyomtatás E-mail
Közlekedés: gyalog, kerékpárral vagy más eszközzel

Bubival vagy anélkül? – Kipróbáltuk a közbringát

szerző
Kovács Bálint
publikálva
2014. dec. 26., 14:30
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
More Sharing Services

Tízezernél is több közbringa-felhasználó nem tévedhet: a téli kerékpárszám-csökkentés előtt kipróbáltuk a Bubit, és kifaggattuk a BKK-t, elégedettek-e a számokkal.

„A Mol Bubi szeptember 8-ai elindulása óta több mint 265 ezer alkalommal bérelték ki a zöld kerékpárokat. A közbringarendszernek jelenleg 10 170 a regisztrált felhasználója” – feleli kérdésünkre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) sajtóosztálya, hozzátéve, hogy 2014. december 10-éig 7140-en váltottak bérletet a közbringákra, ezenfelül 3030 alkalommal vásároltak 24 vagy 72 óra időtartamra érvényes, illetve hetijegyet a Mol Bubi felhasználói.

false

 

Fotó: L. Kovács

Úgy tűnik, hogy – bár az indulása előtt voltak aggályaink a rendszer árait és koncepcióját illetőleg – a Bubi megtalálta a közönségét: a napi átlag 3500 felhasználást nem lehet bagatellnek nevezni, pláne, hogy a BKK tájékoztatása szerint „jó időben naponta öt-hatezren is nyeregbe pattantak”. A Bubi tehát a „vártnál népszerűbb”, s a BKK tavasszal további forgalomnövekedésre számít – ami jogosnak tűnik, hiszen egyrészt tavasszal valóban sokan előveszik a bringát a pincéből, másrészt az itthon kerékpárral közlekedők számában is évről évre növekedés tapasztalható, ami nyilván nem kerüli el majd a közbicikliket sem.

Tulajdonképpen nincs ok a szégyenkezésre – mondhatjuk, miután magunk is kipróbáltuk a Bubi bringáit. A belvárosban valóban sok az állomás, a bérlés pedig, ha az ember bérlettel rendelkezik, egyszerűbb és gyorsabb még annál is, mint amikor az ember kinyitja a saját kerékpárja lakatját: csak a hátsó kerék feletti érzékelőhöz kell érinteni a kártyát, akár pénztárcán keresztül, és a jármű már vihető is – ennyi az egész. A nyeregmagasság szintén másodpercek alatt állítható: bár a legtöbb nyeregcsőről az eltelt hónapok során már lekopott a méretskála, de azért így sem nehéz belőni a kívánt magasságot, amit a gyorszár tényleg pehelykönnyű használatával véglegesíteni is lehet.

false

 

Fotó: L. Kovács

Aztán fel is lehet pattanni a vidéken felnőttek számára otthonosan ismerős libakergetőre: a gépek nehezek, mint a bányászélet, de hát nem is kell vállon felvinni őket a harmadikra, és a törések elkerülése érdekében nyilván fontos a masszívság. És mivel három fokozatú, kifejezetten menőnek számító váltó is van a bringákon, még a sebességre sem igen lehet panaszt tenni, bár a Tour de France-ra még a jól megszokott mennyiségnél nagyobb adag doppingszerrel sem érdemes azért benevezni. Viszont „hegymenetbe” váltva kisebb emelkedőkkel is meg lehet küzdeni, egyszóval az alapokat kiválóan teljesítik a zöld vasak. Igaz, elsőre kissé rémisztő, hogy az elülső kerék feletti csomagtartó a vázra, és nem a kormányra van erősítve, így kanyarodással nem mozdul, mintha hiába kormányoznánk a bringát, de ezt hamar meg lehet szokni. A tekintélyes súly pedig nem kedvez sem a kátyúk, sem a padkák bevételének, amit egy szebb világban botorság lenne felhánytorgatni, de Budapesten, ahol igazán csak tankkal biztonságos közlekedni, ez azért zavaró lehet. És a tömörség sem megoldás mindenre: a padkák megrögzött Bubi-használó ismerőseink szerint nem egy kerékpárt tettek már működésképtelenné.

A lámpa is jól teljesít a maga nemében, bár elhagyatott sikátorokban ne számítsunk arra, hogy a fényüknél megtaláljuk a tegnap elhagyott fém kétszázast, sőt, talán még az elkódorgott bernáthegyi is jó eséllyel észrevétlen marad, de arra mindenképpen megfelelő, hogy az autósok észrevegyenek bennünket. Pláne, mert még egy kis akkumulátort is beépítettek, aminek révén várakozás közben is világít egy ideig az elülső fehér és a hátsó piros lámpa. Az unortodox csomagtartó pedig - bár ijesztően néz ki hogy csak egy gumipók tartja a holminkat - kipróbálva elég biztonságos. Hasonlóképp az egyszerű, a mágneskártyánkkal nyitható-zárható lakat is hatékony, bár rögtön az első alkalommal pár percre bemondja az unalmast az egyik, de mire a megadott probléma-bejelentő telefonszámon eljutnánk egy élő emberig a roppant összetett menürendszer használata után, a sokadik próbálkozásra mégis enged a zár, megúsztuk tehát ezt is vezéráldozat nélkül.

false

 

Fotó: L. Kovács

Szúrópróbaszerű tesztünk során nem találkoztunk hibás bringával, noha Bubi-barát kapcsolatunk szerint a rendszer indulásakor megesett, hogy komplett állomások voltak üzemképtelenek, de mára a helyzet letagadhatatlanul rózsásabb. „A kerékpárokat az üzemeltető folyamatosan ellenőrzi és karbantartja, a használatból eredő kisebb hibákat a szerelők a gyűjtőállomásokon azonnal kijavítják. A kihasználtságot folyamatosan figyeljük, és a bringák egy részét télen bevonjuk az utcáról. A biciklik ekkor a vállalkozó telephelyére kerülnek, ahol azokat egytől egyig átvizsgálja az üzemeltető, és ha szükséges, kicserélik a kopó alkatrészeket” – magyarázza a BKK a munkamódszert.

Ráadásul, ahogy azt már megszokhattunk, hamarosan minden még ennél is jobb lesz: „A vállalkozó kötbérezéséből befolyt mintegy 180 millió forintos összeget a közbringarendszer fejlesztésére, új kerékpárok vásárlására és az állomáshálózat bővítésére használjuk fel. Jövő tavaszig 21 új gyűjtőállomással és további biciklikkel bővítjük a közbringarendszert, hat hónap múlva tehát újabb dokkolók és zöld kerékpárok jelennek meg a főváros utcáin” – ujjong a BKK. De addig sincs szó téli álomról: senkinek semmi oka tavaszig pihentetni a lábakat. A hóban csak még szebben mutat a keréknyom.