| Műfaj: |
regény |
| Kiadó: |
2006, Titis Kft.; |
| Hossz: |
16:10:27 |
| Hang: |
96 kbps, 44100 Hz, Mono |
Hogy miről vall Márai ebben a háború előtti művében, legtömörebben az ő saját mondataiból tudhatjuk meg: „Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára… tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette.”
Az ősök, a család, a gyermekkor, az ifjúság, a lázadás, az íróvá válás, Kassa, Berlin, Weimar, London, mint megannyi mozaik áll össze művé, amit Rátóti Zoltán hangulatos előadásában igazi élvezet meghallgatni.
Márai plasztikus, az emlékezés spontán szeszélyét és a vonalvezetés céltudatosságát egyaránt érvényre juttató műve önvallomás és társadalomrajz, a lélek érzékeny rezdüléseinek rögzítése, egyúttal tárgyilagos, dokumentatív értékű valóságábrázolás. Kassa – a XX. század első évtizedeinek polgári miliője – igen gazdag tárgyi és szokásvilág, melyben dzsentris és közrendű értékek keverednek: ez a gyermekkori világ panorámája. Furcsa rokonok pasztell színezésű arcképei és a szegényke, cselédek, városi kisegzisztenciák árnyképei sorakoznak a lapokon, egy gyermeki felfogásmód szerint tükröztetve. A jómódú ügyvéd féltett, gondosan nevelt csemetéje furcsa, irracionális lázadással próbál kitörni e szabályozott közegből – a kiskamaszt ezért egy jó nevű fővárosi intézetbe adják. Az egyházi iskola drillje, az egyenruhás növendékek közötti viszonyok teszik igazán befelé fordulóvá. A mű első kötete a serdülökor éveinek válságos, a belső önállósulást és az alkalmazkodás kényszerét egyensúlyozó lelkiállapotainak rajzával zárul.
A második egység az ifjúkori útkeresésről szól, az író német-, francia- és olaszországi éveiről, a háború utáni Európa mondén és forrongó világában való újságírói pályakezdésétől a szociális, baloldali mozgalmakkal való kokettálásán át korai házasságának jellemérlelő eseményeiig pásztázva a témákat. A polgári életforma „világfias” fejezetei ezek, cikázó körkép, ám a bölcsesség és rezignáltság egyre erősebb vonásaival. A „vallomások” a hazaérkezéssel, az otthoni világ friss és jóleső újrafelfedezésének ábrázolásával zárulnak: az öntudatlanság, a kiszolgáltatottság, az útkeresés tapasztalatai után a személyiség a megfigyelő, a kontemplatív író életformájába rendezkedik be. Márai az igazi íróra valló távolságtartással és finom iróniával szőtt villódzó szellemű prózája őszinteségével és tárgyi gazdagságával ma is élményt adó, lebilincselő olvasmány – a magyar memoárirodalom egyik klasszikus alkotása.
- Előadó:
- Rátóti Zoltán
