|
|
|
Alekszandr Szolzsenyicin portréja.
A felvétel a gulágon készült
|
A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK
A szigetvilág minden munkájánál ősibb a fakitermelés. Melledig ér a hó. Favágó vagy. Kidöntöd a fát. Aztán üggyel-bajjal evickélve a mély hóban, levagdosod az ágakat. Aztán mérték után felfűrészeled a törzset, gúlát raksz. A napi norma pedig öt köbméter fejenként. Nyáron néha tizenhárom órát dolgozhatsz, méghozzá tisztán, az ötkilométeres oda-visszaúton kívül. A melósok éjfélig az erdőben maradtak a reflektorok fényében, hogy csak reggel felé érjenek haza, egyék meg a vacsorával együtt a reggelit is, aztán irány vissza az erdőbe.
AZ ÉLELMEZÉS
S hogy kosztolták őket az ilyen munka fejében? Megtöltötték a kondért vízzel, beleszórtak hámozatlan aprókrumplit (ez volt a jobbik eset), „fekete káposztát” (csalánlevelet), répaszárat s egyéb gizgazt, no meg bükkönyt, korpát, azt nem sajnálták. Minden értékesebb tápanyagot félretettek a vezetőség számára.
Ha a teljesítmény mondjuk kevesebb, mint a norma 30 százaléka, szigorított koszt jár: 30 deka kenyér és egy tál leves naponta; 30-tól 80 százalékig fegyelmi koszt: negyven deka kenyér, két tál balánda[leginkább a moslékra emlékeztető, híg levesféle] ; 80-től 100 százalékig dolgozó koszt: ötven-hatvan deka kenyér, három zupa [leves] . Ezután jönnek az élmunkás adagok, itt több változat lehetséges: 70-90 deka kenyér s a leves után kása, esetleg prémiumfogás: valami fekete, kesernyés rozslepény, borsóval töltve. E híg, sovány koszt kiérdemléséért hajszolt munkában emésztődnek az izmok, s az élmunkások előbb a földbe kerülnek, mint a munkamegtagadók.
A kenyér vizenyős, szemetes, összeégett, a jó ég tudja, miből dagasztott volt. A legízletesebb csemege azonban az útifű, a pipitér és a zuzmó volt. A bányában sokan megették a tengeri agyagot. Ha naponta egy kilót elmajszol belőle az ember, csak úgy, kenyérpótlónak, úgy érzi, tele van a hasa...
|
|
|
| Az egyik tábor „étkezője”. Milyen körülmények uralkodtak ott? |
A Balti-tenger és a Fehér-tenger közötti csatorna építése. Ezt a munkát is a gulágon raboskodók végezték. A csatorna azonban túl sekélyre „sikerült” ahhoz, hogy tengerjáró hajók is közlekedni tudjanak rajta. Keresd meg a helyszínt az atlaszodban! |
|
|
ÉLET A TÁBORBAN
A barakk csak bunker, amit a földbe ástak. A sarkvidéken pedig rendszerint sátor, néha ugyan földdel körbehányva, esetleg széldeszkával befödve. Éjszaka a sapka, a nők haja hozzáfagy a sátorlaphoz.
Priccsek két szinten, priccsek három szinten. A deszka legtöbbször csupasz: semmi sincs rajta. Némely helyen olyan szemérmetlenül lopnak, hogy ki sem adnak semmi kincstárit, de a rabok sem tartják semmijüket a barakkokban: tálkát, bögrét, mindent kivisznek a munkahelyre (batyuba kötve még a rongyaikat is, úgy ássák a földet). Még a háncsbocskort is a fejük alá teszik, nehogy lelopják a lábukról. Némely barakk úgy el van árasztva élősdiekkel, hogy négy napig is füstölhetik, kénezhetik, az sem segít. Tetves ruháikat legfeljebb evőedényeikben főzhetik ki.
A kórházak állapota is szörnyű. A hasmenéses betegek kettesével fekszenek az ágyakon, úgy el vannak gyöngülve, hogy maguk alá piszkítanak. Ágynemű, gyógyszer nincs.
A holttesteket szánon vagy szekéren viszik ki. Mindig tömegsírt ásnak. A halottakat ruhátlanul, koporsó nélkül földelik el.
|
|
|
A táborokban fogva tartott embereket igen mostoha körülmények között dolgoztatták. Figyeld meg a rajzon, hogy milyen munkákat végeztetnek itt a rabokkal!
|
|
