Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az életbölcsesség kézikönyve - VII. PDF Nyomtatás E-mail
Folytatásos irodalom és bölcselet - Folytatásos irodalom és bölcselet

 

Baltasar Gracián

Az életbölcsesség kézikönyve

 

 

Fordította: Gáspár Endre

 

193

Légy résen, ha valaki idegen üggyel kezdi, hogy a magáéval végezze. Nincs az óvatosságnál jobb oltalom a ravaszság ellen. Furfang ellen csak furfang segít. Némelyek idegen ügyet csinálnak a magukéból, s ha nem látunk át szándékukon, minden lépésre olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy mi kaparjuk ki a tűzből a más hasznát, és kezünk vallja kárát.

194

Legyen okos véleményünk magunkról és dolgainkról, főként az élet küszöbén. Mindenkinek nagy véleménye van magáról, a legnagyobb a legkisebbeknek. Mindenki szerencséjéről álmodozik és csodának tartja magát. A remény ész nélkül ígérget, a tapasztalat utóbb semmit sem tart meg. A hiú elképzelések gyötrelme az igazi valóság szerezte kiábrándulás. Az okosság vegye elejét az ilyen botlásoknak, s még ha a legjobbat várhatja is, készüljön el mindig a legrosszabbra, akkor egykedvűen fogadja majd, ami jön. Az ügyes lövő magasabbra céloz ugyan, hogy biztosan találjon: de nem annyira, hogy lövése dőrén süljön el. Nincs egyetemesebb orvosság minden balgaság ellen a belátásnál. Ismerje mindenki hatókörét és helyzetét, akkor hozzáigazíthatja elgondolását a valósághoz.

195

Tudj megbecsülni mást. Nincs, akitől ne tanulhatnánk valamit, és nincs kiválóság, amelynél kiválóbb ne volna. Mindenkinek hasznát venni hasznos tudomány. A bölcs mindenkit megbecsül, mert mindenkiben elismeri a jót, és tudja, milyen nehéz valamit csinálni. Az ostoba mindenkit lenéz, mert nem ismeri a jót, és a rosszabbat választja.

196

Ismerd csillagodat. Nincs oly gyámoltalan, akinek ne volna szerencsecsillaga, s aki boldogtalan, azért az, mert nem ismeri. Némelyek fejedelmek és hatalmasok kegyét élvezik, pedig nem is tudják, hogyan és miért, csak mert jó szerencséjük hozzájuttatta őket, s nekik már csak segíteniük kell a szorgalmukkal. Mások a bölcseknél állanak kegyben. Van, akit egyik nemzet jobban befogad, mint a másik, s egyik városban szívesebben látnak, mint a másikban. Egyik állásban vagy helyzetben ugyancsak több szerencséd lehet, mint másoknak, hiába van egyenlő vagy ugyanolyan érdemük. A sors akkor és úgy keveri kártyáit, amikor és ahogyan akarja. Mindenki ismerje a maga csillagzatát, akárcsak tehetségét, mert aszerint veszít vagy nyer; tudja követni és segíteni; ne cserélje el, mert könnyen elvétheti az irányt mutató Sarkcsillagot.

197

Ne terheld magad ostobákkal. Aki nem ismeri fel őket, vagy, noha felismeri, nem tartja távol magától, maga is az. Felületes ismerősöknek veszedelmesek, bizalmasaknak ártalmasok. És bár egy ideig saját félénkségük és a te óvatosságod kordában tartja őket, végre mégis tesznek vagy mondanak valami bárgyúságot, annál nagyobbat, minél tovább vártak vele. Rossz támasza más tekintélyének, akinek magának nincs. Ezek az emberek boldogtalanok, mert ez a butaság nyomatéka, és egyik kiegészíti a másikat. Csak egyvalami kevésbé rossz náluk: hogy ha már nekik nincs semmi hasznuk az okosokból, viszont ők hasznára vannak a bölcseknek, tapasztalatszerzés vagy okulás szempontjából.

198

Tudd magad átplántálni. Bizonyos nemzetek fiainak az kell a boldoguláshoz, hogy áthelyeződjenek, főleg magasabb helyre. A szülőföld mindig mostohája a kiválóságoknak, mert természetes talajuk lévén, honfitársaik irigykednek rájuk, és jobban emlékeznek elindulásuk tökéletlenségeire, mint azóta elért nagyságukra. Egy gombostű becsült jószággá vált, mikor egyik világrészből a másikba jutott, és az üveg elhomályosította a gyémántot, mert máshová vitték. Minden idegent megbecsülnek, vagy mert messziről jött, vagy mert készen és tökéletes alakban kapják. Láttunk már embereket, akiket kuckójukban lenéztek, s most a világ büszkeségei, akiket honfitársaik és az idegenek egyformán becsülnek - ezek, mert távolról nézik, azok, mert távolról jötteknek látják őket. Soha a szobrot nem fogja az oltáron imádni az, aki fatörzs korában ismerte a kertben.

199

Csinálj magadnak okosan helyet, nem tolakodóan. A tekintélyszerzés igaz útja az érdem, és ha az iparkodás az értékre támaszkodik, legrövidebb ösvénye a boldogulásnak. A feddhetetlenség magában nem elég, a törekvés magában méltatlan, mert minden olyan besározottan ér el hozzánk, hogy a tekintélyen csorbát ejt az utálkozás. Meg kell találnunk a középutat érdem és ügyes fellépés között.

200

Legyen kívánnivalód. Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, a lélek áhít. Ha mindent megkapnál, minden kiábrándulássá és elégedetlenséggé válnék. Még az ész számára is kell hogy maradjon valami megtudnivaló, ami tápot ad a kíváncsiságnak, és élteti a reményt. A boldogság csömöre halálos. Az jutalmaz ügyesen, aki sohasem elégít ki egészen. Ahol nincs kívánnivaló, annál több a félnivaló. Boldogtalan boldogság az ilyen. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.

201

Ostoba mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik nem látszanak annak. A butaság a világgal együtt született, és ha van bölcsesség, az Ég előtt az is ostobaság. A legostobább azonban az, aki magát nem tartja annak, de mindenki mást annak vél. Aki bölcs akar lenni, nem elég, ha annak látszik, kivált saját szemében. Az tud, aki azt hiszi, hogy nem tud, és az nem lát, aki nem látja, hogy mások látnak. A világ tele van balgákkal, magáról mégsem hiszi, sőt nem is gyanítja senki, hogy az.

202

Szavak és cselekedetek teszik a tökéletes férfit. Mondjuk a legjobbat és cselekedjük a legtisztességesebbet: az a fej, emez a szív tökéletessége, s mindkettő a lélek felsőbbrendűségéből ered. A szavak a tettek árnyékai, amazok a nők, ezek a férfiak. Többet ér, ha magasztalnak, mint ha magasztalsz. Beszélni könnyű, cselekedni nehéz. A tett az élet magva, a szavak csak díszei. A kiválóság tetteiben él, mondásaiban elmúlik. A cselekedet a gondolat gyümölcse: ha ez bölcs, az sikeres.

203

Ismerd századod kiválóságait. Nem sok van: egyetlen főnix a világon, egyetlen nagy hadvezér, tökéletes szónok és bölcs egy egész században, egy nagy király sokban. A középszerűségek számban és megbecsülésben közönségesek, a kiválóságok mindenben ritkák, mert a tökély tetőfokát követelik meg, és minél emelkedettebb a munkakör, annál nehezebb a legnagyobbat elérni. Sokan vették kölcsön Ceasartól és Sándortól a Nagy melléknevet, de hasztalan, mert tettek nélkül a szó puszta lég. Kevés Seneca volt, és a hír csak egy Apellészt ünnepelt.

204

A könnyűt tedd úgy, mintha nehéz, a nehezet, mintha könnyű volna. Amazt, hogy önbizalmad ne tegyen elbizakodottá, emezt, hogy a bizalom hiánya ne tegyen kishitűvé. Hogy valamit ne tégy meg, elég, ha olybá tekinted, mintha már megtetted volna. Evvel szemben az igyekezet a lehetetlent is lehetővé teszi. A nagy teendőket végiggondolni sem szabad, elég, hogy vannak, nehogy a nehézségek látása habozóvá tegyen.

205

Tudni kell, mikor helyénvaló a megvetés. A dolgok elérésénél jó fogás a megvetés. Ha keresünk valamit, rendesen nem találjuk, s utóbb, ha nem törődünk vele, ölünkbe hull. Minden a földön az örök dolgok árnyéka lévén, az árnyéknak avval a sajátosságával is bír, hogy menekül attól, aki űzi, és kergeti azt, aki fut előle. Amellett a megvetés a legokosabb bosszú is. A bölcsek egyetlen életelve: nem használni védekezésre tollukat, amely mély nyomot szánt, és végül inkább dicsősége lesz az ellenfélnek, mint bűnhődése vakmerőségének. Méltatlanoknak agyafúrtsága, hogy belekötnek nagy emberekbe, s így kerülő úton tesznek szert az ünnepeltetésre, ha már egyenes úton nem jutottak hozzá. Sok emberről nem is tudnánk, ha kiváló ellenfeleik nem hederítettek volna rájuk. Nincs jobb bosszú a feledésnél, mert az semmiségük porába temeti őket. Némely vakmerő úgy akarja megörökíteni nevét, hogy csóvát dob a világ és a századok csodáira. A rágalom elleni védekezés művészete nem törődni vele. Harcba szállni vele káros és a legelőnyösebb esetben is hátrányos; az ellenfél örül az ilyesminek, mert a legkisebb árnyék is foltot ejt hírünkön, ha nem homályosítja is el egészen az igazi tökéletességet.

206

Tudnunk kell, hogy mindenütt van csőcselék. Még Korinthoszban is, még a legválogatottabb családban is. Saját házában tapasztalhatja mindenki. De van al- és főcsőcselék, s emez rosszabb. Ez a különleges csőcselék a közönséges minden tulajdonságával bír, mint a törött tükör darabjai az egészével, csak még ártalmasabb. Ostobán beszél és helytelenül kritizál; nagy tanítványa a tudatlanságnak, pártfogója a butaságnak, és szövetségese a pletykának. Nem szabad törődnünk vele, mit mond, mit gondol. Fontos felismernünk, hogy megszabaduljunk tőle, mint résztől és mint egésztől, mert minden ostobaság csőcselék-tulajdonság, és a csőcselék ostobákból tevődik össze.

207

Használjuk a zablát. Álljunk gondolatban minden vak- és baleset fölött. A szenvedély rohamai az okosság csúszdái: könnyen nyakát szegheti rajtuk. A düh vagy ujjongás egy pillanatában többre jut az ember, mint a higgadtság sok órájában. Néha úgy nekilódul, hogy egy életen át attól koldul. Mások ravaszsága az okosságnak ezeket a megkísértéseit lelkünk ismeretlen birodalmába vezető felfedezőútnak használja, és hasznot húz a titkok kicsikarásának ebből a módszeréből, mely a legjobb agyat is kiszolgáltatja. Legyen az ármány ellenszere a zabla, főként gyors szükségben. Sok megfontolás kell, hogy az indulat el ne rugaszkodjék, és igazán okos legyen az, aki lovon is az.[13] De aki a veszélyt felismeri, óvatosan halad. Amilyen könnyűnek érez egy szót, aki odaveti, olyan jelentőséget tulajdonít neki, aki kapja és latolgatja.

208

Az ostobák halálos nyavalyája. A bölcsek többnyire eszüket elveszítve halnak meg, az ostobák ellenben torkig jó tanáccsal. Ostoba módra meghalni annyi, mint a túlságos okoskodásba halni bele. Némelyeket az öl meg, hogy eszmélnek, másokat az éltet, hogy nem eszmélnek; szóval ezek azért ostobák, mert nem halnak bele az eszmélésbe, amazok, mert belehalnak. Ostoba az, aki a túlságos okosságba hal bele; amikor némelyek mint okosak halnak meg, mások az okosság hiányából élnek. S noha sokan halnak meg mint ostobák, még mindig kevés ostoba hal meg.

209

A közkeletű ostobaságoktól csak különleges okosság szabadít meg. Bizonyos ostobaságok nagy ereje elfogadottságukban van, s bár némelyek nem adják be derekukat a különös balgaságnak, az általánostól mégsem képesek szabadulni. Ilyen általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz. Mindenki a más szerencséjét irigyli, és a magáét kevesli. Továbbá: a ma élők a tegnapi dolgokat dicsérik, az itt élők az ottaniakat. Aki mindenen nevet, ugyanolyan ostoba, mint aki mindenen kesereg.

210

Tudjunk bánni az igazsággal. Az igazság veszélyes, de jóravaló ember nem tehet mást, mint hogy megmondja. Itt csak a művészet segít: a lélek ügyes orvosai azon vannak, hogy az igazságot valamiképpen megédesítsék, mert az alján levő csalódás tömény keserűség. A hozzáértés ügyes módszerhez folyamodik: egyazon igazsággal az egyik embernek hízeleg, a másikat fejbe vágja. Mondjuk el a jelenlevő emberek dolgait múlt időben: a jó felfogású ember célzásokból is ért, és ha semmi sem elég, legjobb elhallgatni. Fejedelmeket nem szabad keserű orvossággal gyógyítani, erre való a csalódás bearanyozásának művészete.

211

A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. A földön, a kettő között, ebből is van, abból is. Két szélsőség között élünk, s így mindkettőből részesedünk. A sors forgandó: ne várjunk csupa boldogságot, se csupa balszerencsét. A világ zérus: magában semmit sem ér, a mennyhez kapcsolva sokat. Változásait közönnyel fogadni okosság, s a bölcs nem is szereti az újságot. Életünk úgy bonyolódik, mint a színdarab, a kibontakozás a végén következik. Ügyeljünk hát a jó végre.

212

Tartogassuk a művészet utolsó fogásait. A nagy mesterek járnak el így: az okosság tanítása közben sem adják ki egészen tudásukat, így maradnak mindig felül, igazi mesterek. A művészet közléséhez művészet kell. A tanítás forrását éppúgy nem szabad kimeríteni, mint az adakozásét. Evvel őrizhető meg a tekintély és mások függősége. A szívességben és tanításban kövessük azt a jeles szabályt, hogy a csodálatot mindig táplálni, s a tökéletességet fokozni kell. Az élet és a siker egyik legfőbb törvénye: mindenből készletet tartani, kivált a legmagasabb polcokon.

213

Tudjunk ellentmondani. Kitűnő fortélya a puhatolódzásnak nem a magunk, hanem mások belerántására. A legjobb vallató szerszám az, amely az indulatokat kavarja fel. A hitetlenkedő langyosság hánytatóként hat a titkokra, és a legzárkózottabb szív kulcsát is kezünkbe adja. Az akarat és ítélőképesség kitapogatásához alapos ravaszság kell. De a burkolt célzások bölcs semmibevevése a legféltettebb titkot is előcsalogatja: észrevétlenül a száj felé nyomja, míg csak a nyelvig nem tolul, és bele nem hull a fondorlat hálójába. Az óvatos tartózkodás a másik felett minden óvatosság félredobásával bírja, s végre is kirukkol különben kifürkészhetetlenül szívébe zárt érzéseivel. A színlelt tamáskodás a kíváncsiság legfinomabb horga, hogy mindent megtudjon, amit akar. Tanulás közben is jó csel, ha a tanuló ellent mond mesterének, aki erre nagyobb hévvel fog az igazság kifejezéséhez és megokolásához; így hát a mérsékelt ellenvetés alaposabb tanításra ad alkalmat.

214

Ne csináljunk egy bolondságból kettőt. Gyakori dolog, hogy egy botlás helyrehozására még négyet követünk el. Kis illetlenséget nagyobbal kiköszörülni a hazugság egy neme, de az ostobábbik fajtából, mert hogy egy is megállhasson, sok másra van szükség. A rossz ügynél is rosszabb az érte való kiállás, és nagyobb hiba magánál a hibánál is, ha nem tudjuk leplezni. A tökéletlenség jövedelme a többi tökéletlenség kamata. Egy meggondolatlanságot a legokosabb ember is elkövethet, de kettőt már nem, s az elsőt is csak mentében, nem ültében.

215

Óvakodjunk attól, aki leplezett szándékkal jön. Körmönfont üzletemberek elterelik a vevő figyelmét, hogy aztán támadjanak akaratára, mert ha meggyőzik, le is győzik. Eltitkolják szándékukat, hogy elérjék, a második sorba tolják, hogy elsősorban érvényesítsék, ily módon biztosítva, hogy ne vegyék észre, miben sántikálnak. De a figyelem se aludjék, mikor a szándék ennyire éber, s ha ez alakoskodásból a háttérbe vonul, lépjen amaz az előtérbe, hogy keresztüllásson rajta. Az óvatosság lásson át a furfangon, és ügyeljen az ürügyre, mellyel hozzá közelednek, hogy rátérjenek az igazi ügyre. Mást kínálnak és másra pályáznak, aztán ravaszul fordítanak egyet a dolgon, és szándékuk célpontjába találnak. Tudnunk kell tehát, mit kapunk tőlük, és néha helyénvaló értésükre adni, hogy értjük őket.

216

Kifejezőkészség. Nemcsak szabatosságot, de fogalmi tisztaságot is jelent. Némelyek jól fogamzanak, de rosszul szülnek, mert világosság nélkül nem lehet napvilágra hozni a lélek gyermekeit, a fogalmakat és elhatározásokat. Egyesek fogékonyságukban azokra az edényekre emlékeztetnek, amelyek sokat magukba fogadnak, de keveset adnak vissza; mások ellenben még többet mondanak, mint bennük van. Ami az akaratnak az elhatározás, az a kifejezésmód az értelemnek: mindkettő nagy kiválóság. A világos elméknek sikerük van, a zavarosakat azért tisztelik, mert nem értik, s néha helyénvaló is a homályos beszéd, hogy közönségesek ne legyünk. De hogyan fogjon fel a hallgató valamit, aminek az elmondó fejében sincs fogalmi megfelelője?

217

Ne szeress és ne gyűlölj mindörökre. Barátaidban úgy bízzál meg, mint leendő legrosszabb ellenségeidben. Mivel a valóságban számos ilyen eset van, számoljon vele az óvatosság. A barátság katonaszökevényeinek ne adjunk fegyvert, hogy idővel ellenünk ne fordítsák. Viszont ellenségünknek hagyjunk mindig nyitva egy ajtót a békülésre, legalább a nemeslelkűségét, mert ez a legbiztosabb. Előfordul, hogy az egykori bosszúból utóbb lelkifurdalás lesz, és a gonosztettén érzett öröm bánatává válik elkövetőjének.

218

Ne cselekedjünk önfejűségből, csak belátásból. Minden önfejűség üresfejűség, a szenvedély szülötte, amely sohasem volt jó tanácsadó. Vannak, akik mindenből háborúságot csinálnak. A társas érintkezésnek ezek a banditái azt szeretnék, ha minden tettük győzelem lenne. Békésen nem is képesek cselekedni. Ezek, ha uralkodnak és parancsolnak, ártalmasak, mert a kormányból pártkormányt csinálnak, és azokból, akiket gyermekeikké kellene tenniük, ellenségeket. Mindent csellel akarnak előkészíteni és mesterkedés árán elérni. De ha a többiek rájönnek képtelen természetükre, mindenki ellenük fordul, és megakadályozza hóbortjaik megvalósítását, úgyhogy semmit sem érnek el, csak megtelnek bosszúsággal, és mindenki csak bánatot okoz nekik. Az ilyenek ítélőképessége meghibbant, és sokszor szívük is romlott. Az efféle szörnyetegekkel szemben akkor viselkedünk helyesen, ha a világ másik végére futunk előlük, mert könnyebb elviselni a vademberek műveletlenségét, mint az ő féktelenségüket.

219

Ne tartsanak agyafúrtnak, bár ravaszság nélkül nem lehet megélni. Inkább tartsanak óvatosnak, mint kétszínűnek. Az egyszerűség mindenkinek tetszik, de nem mindenki él vele. Az őszinteség ne fajuljon együgyűséggé, sem az okosság agyafúrtsággá. Inkább tiszteljenek bölcsességünkért, mint rettegjenek számító voltunkért. Az őszinte embereket szeretik, de rászedik. Legnagyobb művészetünk abban álljon, hogy elrejtjük, ami rászedésnek látszhatna. Az aranykorban a tisztalelkűség virágzott, most, a vaskorban a sandalelkűség. Akiről azt tartják, hogy mindig tudja, mit tegyen, tisztelt és megbízható ember hírében áll; a képmutatónak viszont rossz híre van, és mindenki szemében gyanús.

220

Ha oroszlánbőrt nem ölthetünk, bújjunk rókabőrbe. Az időnek engedni annyi, mint legyőzni. Aki szándékát keresztülviszi, sohasem veszti el tekintélyét. A hiányzó erőt pótoljuk ravaszsággal. Két út közül egyik célra vezet: vagy a bátorság országútja, vagy a ravaszság dűlője. A furfang többet elér az erőszaknál, és a bölcsek többször legyőzték már a bátorságot, mint megfordítva. Ha valamit nem tudunk elérni, folyamodjunk a megvetéshez.

221

Ne kapjunk az alkalmon, hogy magunkat vagy másokat bonyodalmakba rántsunk. Némelyek folyton vétenek az illem ellen, akár a maguk, akár a más személyében, de mindig balgaságból; amilyen könnyű velük találkozni, olyan bizonyos, hogy kellemetlen lesz az elválás. Száz bosszúság egy napon kevés nekik, semmi sincs ínyükre, mindenbe és mindenkibe belekötnek. Ítélőképességük bal lábbal kelt fel, ezért találnak mindenen kivetnivalót. Az okosság legrosszabb kísértői azonban mégis azok, akik semmit sem csinálnak jól, és mindenről rosszat mondanak. Mert az illetlenség népes birodalmában szeri-száma nincs a szörnyetegeknek.

222

A tartózkodás okosság jele. A nyelv ragadozó: ha egyszer elszabadult, nehéz újra láncra verni. Ütőere a léleknek, s a hozzáértők belőle következtetnek az érzületre, mert a figyelmes kiérzi belőle a szív dobogását. A baj az, hogy éppen az fékezi magát a legkevésbé, akinek leginkább kellene. A bölcs kerüli a kellemetlenségeket és bonyodalmakat, s megmutatja, mennyire ura magának. Elővigyázatosan halad, a méltányosságban Janus, az éleslátásban Argus. Momusnak nem annyira a szem kellett volna a kézen, mint az ablaknyílás a mellen.[14]

223

Ne legyünk módfelett egyéniek, sem tetszelgésből, sem gondatlanságból. Némelyeknek kirívó egyéni tulajdonságaik vannak, mégis eszelősök módjára cselekszenek. Mindez inkább hiba, mint megkülönböztető vonás, s ahogyan egyesek arcuk valamilyen különös rútságával tűnnek ki, ezek valamilyen viselkedésbeli szertelenséggel. Az ilyen egyéni jelleg csak visszatetsző különlegesség jele, mely hol nevetésre, hol bosszankodásra indít.

224

Ne fogjunk meg semmit visszájáról, akárhogyan jön is. Mindennek a világon van színe és visszája. A legjobb és legkedvezőbb dolog is, ha élén fogjuk meg, sebet ejt, viszont a legszúrósabb is védelemre használható, ha nyelét kapjuk el. Sok minden elszomorítja az embert, aminek pedig, előnyeit tekintve, örülhetnénk. Az ügyesség abban áll, hogy találjuk meg a dolog kellemes oldalát. Ugyanaz a dolog más színben tűnik fel, ha más világításban vesszük szemügyre. Igyekezzünk tehát a legkedvezőbb világításban nézni, nem tévesztve össze a jót a rosszal. Ez okozza, hogy némelyek mindenből örömet, mások mindenből keserűséget merítenek. Nagy segítség a sors visszásságai ellen, ha ezt tudjuk, s jeles életszabály minden időben és minden rendű embereknek.

225

Ismerjük főbenjáró hibánkat. Nincs a világon, akiben ne ellensúlyozná valami rossz a fényes tulajdonságokat, s ha a hajlam is támogatja, zsarnoki módon eluralkodhat rajta. Kezdjük meg ellene a harcot avval, hogy csatasorba állítjuk a figyelmet, és első haditettünk az legyen, hogy nyilvánvalóvá tesszük, mert ha már ismerjük, hamar le is győzzük. Kivált ha érdekelt létünkre ugyanolyan pontosan látjuk, mint a kívülállók. Aki ura akar lenni magának, felülről nézze magát. És ha legfőbb tökéletlenségünkön erőt vettünk, a többivel már hamar végzünk.

226

Igyekezzünk mást lekötelezni. Legtöbben nem aszerint beszélnek és cselekszenek amik, hanem aszerint, ahogyan lekötelezték őket. A rossz elhihetéséhez akármi elég, mert a rosszat még akkor is elhiszik, ha éppenséggel hihetetlen. De ami a legtöbb és legjobb számunkra, a más becsülésétől függ. Némelyek beérik avval, hogy az ő oldalukon van az igazság. Holott ez nem elég, igyekvésünkkel kell hozzájárulnunk. Mások lekötelezése néha fölöttébb kevésbe kerül, de sokat ér. Szavakkal tetteket vásárolhatunk. Nincs olyan silány holmi a világ nagy háztartásában, hogy évenként legalább egyszer ne lenne szükség rá, s akkor, akármilyen keveset ér, nagyon hiányzik. Mindenki hajlamai szerint beszél a tárgyról.

227

Ne engedjünk az első benyomásnak. Némelyek úgy kapnak az első híren, hogy valósággal összeházasodnak vele, s minden ezutáni már csak ágyasuk. Mivel pedig a hazugság mindig elsőnek jön, az igazságnak nem marad hely. Nem szabad, hogy az első tárgy birtokába vegye akaratunkat, és az első beszámoló agyunkat. Ez szellemi rövidlátás. Sokan olyanok, mint az új korsó: nyomban átveszi az első folyadék szagát, akár jó, akár rossz. Ha ez a rövidlátás ismertté válik, káros, mert utat nyit a kaján mesterkedésnek: a rosszindulatúak sietnek a hiszékenységét saját színükre festeni. Mindig maradjon mód az ellenőrzésre. Nagy Sándor mindig tartsa fenn fél fülét a másik félnek. Hagyjunk mindig helyet a második és harmadik beszámolónak. Aki minden benyomásnak enged, gyönge szellem, és hamar prédájává válik indulatainak.

228

Ne légy rossznyelvű. Még kevésbé legyen olyan híred, mert a hitelrontónak hitele is rossz. Ne légy a más rovására szellemes, mert ez inkább ellenszenves, mint nehéz. Mindenki rád fog támadni és téged szól meg, mivel pedig te egyedül vagy, és azok sokan, előbb győznek le téged, mint te meggyőzöd őket. A rosszban nemcsak kedvünk ne teljék: beszélnünk sem szabad róla. A rágalmazót mindig gyűlölni fogják, s ha néha szóba áll vele főrangú személy, az is inkább kajánságát élvezi, mint eszét becsüli. S aki rosszat mond másról, még rosszabbakat fog hallani magáról.

229

Osszuk be életünket okosan. Nem ahogyan az alkalmak adódnak, hanem előrelátó és válogató módon. Pihenők nélkül gyötrelmes az élet, mint a hosszú vándorút fogadók nélkül; kellemessé a tudós változatosság teszi. Fordítsuk a szép élet első szakát a halottakkal folytatott beszélgetésre: azért születtünk, hogy mást és magunkat megismerjük, s a hű könyvek tesznek bennünket valakivé. Az út második szakaszát töltsük az élőkkel, lássunk és vegyünk számba minden jót, ami a világon van: nem minden jó található fel egy országban; a Mindenható sokfelé osztotta el adományait, s némelyikkel a legcsúnyább földet gazdagította. Az út harmadik harmadában legyünk egészen a magunké, mert a végső boldogság a bölcselkedés.

230

Nyissuk ki szemünket idejében. Nem mindenkinek van nyitva a szeme, aki lát, és aki néz, még nem mind lát. Későn ráeszmélni a dolgokra nem javunkra szolgál, hanem bánatunkra. Némelyek akkor kezdenek látni, mikor már nincs mit, mert minden jószáguk semmivé lett, mielőtt ők maguk valakivé lettek volna. Nehéz észt adni annak, akinek nincs akarata, még nehezebb akaratot adni annak, akinek esze nincs. A körülöttük levők úgy játszanak velük, mint a vakokkal, mások nevetségére; fülük hallani süket, hát szemüket sem nyitják fel, hogy lássanak vele. Mégis mindig akad, aki tápot ad érzéketlenségüknek, mert létezése azon alapul, hogy ők ne legyenek. Megsínyli a jószág, ha gazdájának nincs szeme: sohasem hízik meg.

231

Ne mutassunk meg félig kész dolgokat. Élvezzük őket befejezetten. Minden kezdet kialakulatlan, és a formátlanság képe marad utána. Az előbb látott tökéletlenség emléke elrontja a bevégzett mű élvezetét is. A nagy alkotás egy csapásra való élvezete eltereli ugyan figyelmünket a részletekről, de egyedül felel meg a jó ízlésnek. A dolgok, mielőtt valamivé lesznek, semmik, s amikor lenni kezdenek, még nagyon a semmiség állapotában vannak. A legízletesebb étel, ha elkészítés közben látjuk, inkább undort kelt, mint étvágyat. Ügyeljen hát minden igaz mester, hogy művét ne lássák embrionális állapotban; tanulja meg a természettől, hogy csak akkor hozza napvilágra, mikor már megtekinthető.

232

Legyen bennünk valami az üzletemberből. Ne csak mindig elmélkedjünk, cselekedjünk is. A nagyon bölcseket könnyű rászedni, mert ismerik ugyan, ami rendkívüli, de nem tudnak az élet közönséges dolgairól, pedig ez szükségesebb. A fennkölt dolgok szemléletétől nem látják a mindennaposakat, és mivel éppen azt nem tudják, amit elsősorban kellene tudniuk, s amit mindenki hajszálpontosan ismer, a felületes tömeg vagy megcsodálja őket, vagy tudatlannak kiáltja ki. Ezért intézze a bölcs úgy, hogy legyen benne valami az üzletemberből, éppen csak annyi, hogy ne szedjék rá, de még inkább, hogy ki ne nevessék. Legyen cselekvő ember, mert ez ugyan nem a legmagasabb rendű, de a legszükségesebb az életben. Mit ér a tudás, ha nem gyakorlati? Az élni tudás manapság az igazi tudás.

233

Ne vétsük el mások ízlését, különben élvezet helyett bosszúságot okozunk nekik. Némelyek szívességet szeretnének tenni, de csak visszatetszést keltenek, mert félreismerik mások érzületét. Némely mű egyesek szemében hízelgés, másokéban sértés, és sok vélt szolgálat bizonyult már megbántásnak. Némelykor több fáradságba kerül valakit elkeseríteni, mint megörvendeztetni: ilyenkor célt téveszt a hála és az adomány, mert mi is eltévesztettük a tetszéshez vezető utat. Akinek hajlamait nem ismerjük, nehezen fogjuk kielégíteni. Így esik meg, hogy valaki dicsérni akar, és gáncsol, jól megérdemelt büntetésül. Mások azt hiszik, hogy ékesszólásukkal szórakoztatnak, miközben agyonuntatnak fecsegésükkel.

234

Ne bízzuk jóhírünket senkire, ha zálogul nem adja ide az övét. Intézzük úgy, hogy a hallgatás mindkét félnek előnye, a közlés pedig hátránya legyen. Becsületbeli kérdésekben mindig törekedjünk társas viszonyra, úgy, hogy mindenki a maga becsülete érdekében vigyázzon a másikéra. De rá ne bízzuk senkire, s ha egyszer mégis megtesszük, intézzük ügyesen úgy, hogy az okosság helyét az óvatosság foglalhassa el. Legyen a kockázat közös, és az ügy kölcsönös, hogy ne váljék tanúvá az, aki részes társnak érzi magát.

235

Tudj kérni. Nincs ennél nehezebb némelyeknek, de könnyebb másoknak. Vannak, akik képtelenek nemet mondani: az ilyeneknél nincs szükség feszítővasra. Másoknak pedig első szavuk mindig az, hogy "nem": ezeknél ügyességre van szükség. A kellő idő azonban ezeknél is, azoknál is fontos. Várjuk ki a testi vagy lelki lakoma utáni kellemes hangulatot, mikor a megfontolt óvatosság nem vág elébe a kérni akaró ravaszságának. Az örömnapok a kegy napjai is, mert a kegy belülről árad. Ne jöjjünk olyankor, mikor emberünk másnak már nemet mondott, mert ilyenkor nem riad vissza még egy elutasítástól. Akit szomorúság ért, annál nincs keresnivalónk. Előre lekötelezni valakit: olyan csere, amelyben a hitványság nem fizeti meg tartozását.

236

Tegyük előzetes tartozássá, amit utólagos jutalomnak szántak. Nagy politikusok fortélya a később kiérdemlendő szívesség: lekötelezni szerető emberre vall. Az így előlegezett kegynek két nagy előnye van: a gyors adás jobban lekötelezi az elfogadót, és ugyanaz az adomány, mely később tartozás volna, most zálog. Ravasz módja a kötelezettségek átalakításának, mert amit a lekötelező jutalomnak szánt, most ellenszolgáltatásként hárul a lekötelezettre. Ilyesmi azonban csak tartozásaikat ismerő emberekről tételezhető fel, mert a hitványaknak az előlegezett tiszteletdíj sarkantyú helyett zabola volna.

237

Nagyurak titkait ne osszuk meg. Azt hisszük, egy tálból cseresznyézünk velük, pedig csak a magja jut ránk. Sokan rajtavesztettek már a bizalmasságon. Ezek olyanok, mint a kenyérből készült kanál: végül szintén megeszik. Főrangú emberektől nem kegy a közlés, hanem belső kényszer. Sokan eltörik a tükröt, mert rútságukat tárja eléjük: nem szeretjük látni, aki látott bennünket, és nem látjuk szívesen azt, aki rosszat látott nálunk. Senki ne legyen túlságosan lekötelezettünk, legkevésbé a hatalmas; vagy inkább kössék hozzánk a mi jó szolgálataink, mint az ő kegye. Elsősorban veszélyesek a bizalmas baráti közlések. Aki titkát mással közölte, rabszolgájává tette magát. Fejedelmek számára ez olyan kényszerhelyzet, amely nem tarthat soká. Azon vannak, hogy elvesztett szabadságukat visszaszerezzék, s ennek érdekében mindenen keresztülgázolnak, az igazságon is. Szóval: titkokat ne hallgassunk meg és ne mondjunk el.

238

Tudnunk kell, mi nincs meg bennünk. Sokan nagy valakik volnának, ha nem hiányoznék belőlük valami, ami nélkül sohasem érik el a tökéletesség csúcsát. Némelyeken meglátszik, hogy sok lehetne belőlük, ha egy kicsiségből többjük volna. Például hiányzik belőlük a komolyság, s ez semmivé teszi kiválóságaikat. Másokban nincs meg a nyájas természet, melyeknek hiányát környezetük hamar észreveszi, főként magas állású személyeknél. Egyesektől több tetterőt várnánk, másoktól több mérsékletet. Mindezeken a bajokon, ha rájuk eszmélünk, könnyen segíthetünk, mert az igyekezet második természetté teheti a szokást.

239

Ne legyünk borotvaeszűek. Legyünk inkább csak okosak. A kelleténél több tudás éle kicsorbul, és az agyafúrt pórul jár. Biztosabb a kipróbált igazság. Jó az ész, de nem a szószátyárság. A sok beszéd már-már civódás. Többet ér a jó és alapos fej, amely nem gondolkodik tovább a szükségesnél.

240

Tudjuk hasznát venni a butaságnak. A legnagyobb bölcs is él néha evvel a fortéllyal, és vannak alkalmak, mikor a legnagyobb okosság abban áll, hogy úgy teszünk, mintha semmit sem tudnánk. Ne legyünk tudatlanok, de színleljük a tudatlanságot. Ostobák közt éppoly céltalan bölcsnek lenni, mint őrültek között józannak. Beszéljünk mindenkivel a maga nyelvén. Nem az a balga, aki balgaságot tettet, hanem aki abban szenved. Az igazi ostobaság a céltalan, nem a céltudatos, mert idáig megy az ügyesség. Az egyetlen módszer, hogy megkedveltessük magunkat, ha a legegyügyűbb állat bőrét öltjük fel.

241

A csipkelődést tűrjük, de ne műveljük. Az első a jó modorhoz tartozik, a második kellemetlenségbe sodorhat. Az ünneprontó oktalan lény, és még oktalanabbnak mutatja magát. A tréfa, ha sok is, szórakoztató, s elviselni tudni a szellem bizonyítéka. Az ingerlékeny okot ad arra, hogy ingereljék. Legjobb hagyni, és legbiztosabb fel sem venni. A legnagyobb veszekedések mindig kötözködésből származnak. Semmi sem kíván ennél több figyelmet és ügyességet: mielőtt tréfálni kezdünk, tudnunk kell, mennyit képes elviselni a másik fél természete.

242

A sikert tovább kell fűzni. Némely ember mindenbe belefog, és semmit sem fejez be: kitalál dolgokat, de nem hajtja végre. Ezek az állhatatlan szellemek sohasem kapnak tapsot, mert nem aratják le, amit vetettek; minden dolguk kátyúba jut. Míg másoknál a belső türelmetlenség okozza, a spanyoloknál ez nemzeti fogyatékosság. A türelem viszont belga erény. Ezek bevégzik a dolgokat, amazok csak véget vetnek nekik: addig izzadnak, míg le nem győznek egy akadályt, de aztán beérik a győzelemmel, és félbehagyják a dolgot. Csak azt akarják bebizonyítani, hogy tudnának, de nem akarnak. Pedig ez is mindig vagy tehetetlenség, vagy léhaság. Ha jó a munka, miért nem fejezik be? Ha pedig rossz, miért kezdték el? Az okos tehát ejtse el a vadat, és ne elégedjék meg avval, hogy felhajtotta.

243

Ne legyünk egészen galambok. Váltakozzék bennünk a kígyó ravaszsága a galamb szelídségével. Nincs könnyebb, mint jóravaló embert rászedni. Aki sohasem hazudik, sokat elhisz, és aki sohasem csal, csupa bizalom. Nem mindig ostobaság, ha túljárnak valaki eszén, néha csak jóság. Kétfajta ember tudja megelőzni a kárt: a tapasztalt, aki a maga, és az okos, aki a más kárán okul. Menjen a bölcsesség olyan messze a gyanakvásban, mint az ármány a tőrvetésben, és ne akarjon senki olyan tisztességes lenni, hogy a másiknak alkalmat adjon a gonoszságra. Legyünk tehát vegyülékei a galambnak és a kígyónak, azaz ne szörnyek legyünk, hanem csodák.

244

A lekötelezés tudománya. Némelyek saját előnyüket a másévá tudják átváltoztatni, s úgy tesznek, vagy úgy tüntetik fel a dolgot, mintha kegy volna tőlük, ha elvesznek valamit. Vannak emberek, akiknek kérése megtisztelő, s hasznát más érzi megtiszteltetésnek. Azt a látszatot keltik, mintha ők tennének szívességet, mikor értük tesznek valamit. Közben elképesztő ügyességgel kiforgatják a kötelezettségek sorrendjét, vagy legalábbis kétessé teszik, ki tett szívességet kinek. Puszta dicséretpénzen a legjobbat megvásárolják, s ha valamiben kedvük telik, tisztességet és bókot csinálnak belőle. Zálogot vesznek az udvariasságtól, és tartozássá teszik azt, amiért nekik kellene hálásaknak lenniük. Ily módon a szenvedőt cselekvővé változtatják, szóval a nyelvészeknél is jobban értenek a csűrés-csavaráshoz. Mindehhez alapos ravaszság kell, de még alaposabb azé, aki átlát a szitán, véget vet a szemfényvesztésnek, és visszaadja nekik a megtiszteltetést, úgyhogy utoljára mindenki megkapja a magáét.

245

Eredeti és a közönségestől elütő okoskodás: fensőbbséges elmére vall. Ne értékeljük sokra, ha valaki sohasem mond ellent, mert evvel csak magához, nem hozzánk való vonzalmát igazolja. Ne üljünk fel a hízelkedésnek és ne viszonozzuk, hanem utasítsuk vissza. Érezzük megtiszteltetésnek, ha egyesek rosszat mondanak rólunk, kivált olyanok, akik úgyis minden jót leszapulnak. Inkább azt vegyük szívünkre, ha mindenkinek tetszik, amit csinálunk, mert akkor biztosan nem jó, lévén a tökéletes csak kevesek számára hozzáférhető.

246

Ne adjunk soha elégtételt annak, aki nem kér. De ha kér is, hiba volna tovább menni a kelleténél. Aki szükségtelenül mentegetőzik, magát vádolja: egészségesen eret vágatni magunkon annyi, mint a bajt és rosszakaratot odainteni magunkhoz. Az elhamarkodott bocsánatkérés felébreszti az alvó gyanút. Az okos ne mutassa, hogy tudatában van más gyanakvásának, mert evvel maga hívja ki a megbántást. Ha tud róla, igyekezzék eljárása becsületességével rácáfolni.

247

Tudjunk valamivel többet, és éljünk valamivel kevesebbet. Mások fordítva hirdetik. Pedig a jó semmittevés többet ér a nagy tevékenységnél. Igazán csak az idő a miénk: abban él még a hajléktalan is. Az értékes életet gépies robotban vagy túlságosan fennkölt munkában tölteni egyformán szerencsétlen dolog. Ne halmozzuk túl magunkat elfoglaltsággal vagy irigységgel, különben életünk rohanás lesz, és lelkünk megfullad. Némelyek a tudásra is vonatkoztatják ezt: ám aki nem tud, nem is él.

248

Ne adjunk mindig az utolsónak igazat. Vannak emberek, akiknek az utolsó értesülésben való hite az ésszerűtlenségig megy. Gondolkodásuk és érzésük olyan, mint a viasz: az utolsó benyomás minden előbbit kitöröl. Az ilyenek sohasem nyerhetők meg, mert éppoly könnyen elveszíthetők. Bárki a maga színére festheti őket. Bizalmasoknak nem valók, egész életükben gyermekek, s a vélemények és érzelmek között imbolyognak, mindig sántikáló akarattal és ésszel, hol egyik, hol másik oldalra hajolva.

249

Ne kezdjük az életet avval, amivel be kell fejeznünk. Némelyek a pihenést veszik elsőnek, és a fáradalmakat hagyják utoljára. Jöjjön előbb a fő dolog, csak aztán, ha marad hely, a mellékes. Mások el sem kezdték a harcot, máris győzni szeretnének. Némely ember a legkevésbé fontos dolgokon kezdi a tanulást, a becsülést és hasznot szerző tanulmányokat pedig élete végére halasztja. Ismét mások még el sem kezdtek boldogulni, máris fenn hordják az orrukat. Az élni tudáshoz mindenképpen módszer kell.

250

Mikor okoskodjunk fordítva? Mikor a rosszakarat szól hozzánk. Némelyek szájából minden szó megfordítva értendő: a nem igennek, az igen nemnek. Ha leszólnak valamit, nyilván nagyra becsülik, mert aki a magáénak akar valamit, rossz hírbe hozza mások előtt. Nem mindig mond jót, aki dicsér, mert egyesek, hogy a jókat ne kelljen dicsérniük, a rosszakat is dicsérik, márpedig akinek semmi sem rossz, annak semmi sem lehet jó.

251

Használjuk az emberi eszközöket, mintha isteniek nem volnának és az istenieket, mintha emberiek nem volnának. Ez a nagy mesterszabály; magyarázatot hozzáfűzni fölösleges.

252

Ne legyünk sem magunké, sem másoké egészen. Mind a kettő csúnya zsarnokság. Aki egészen magáé akar lenni, következésképpen mindent magának akar. Az ilyenek a legcsekélyebb dolgokban sem képesek engedni, vagy kényelmükből bármit áldozni. Nem tesznek szívességet, szerencséjükben bizakodnak, pedig ez csalóka támasz. Helyénvaló néha, ha másoké vagyunk, hogy mások a mieink legyenek. Akinek közhivatala van, a köz rabszolgája kénytelen lenni, vagy hagyjon ott állást és szállást, mint az öregasszony mondta Hadriánnak. Mások ellenben egészen a többiekéi, mert a balgaság mindig szélsőségeket szeret, ez esetben kárára. Nincs egyetlen napjuk vagy órájuk a maguk számára, mind annyira a másé, hogy joggal nevezték az egyik ilyent mindenki mindenesének. Még szellemük is az, mert mindenkinek tudósok és csak maguknak tudatlanok. A szemes lássa be, hogy senki sem őt keresi, csak a saját érdekét benne és általa.

253

Ne legyünk túlságosan közérthetőek. Legtöbben nem becsülik azt, amit megértenek, és azt tisztelik, amit nem fognak fel. A dolgoknak sokba kell kerülniük, hogy becsben álljanak. Akkor fognak ünnepelni, ha nem értenek. Mutatkozzunk mindig bölcsebbnek és okosabbnak, mint a tárgyaló félhez szükséges, de csak hozzá mérten, nem túlzottan. És noha értelmesek szemében a szellemnek mindenütt nagy becse van, a többségnek csak a feltűnés kell. Nem szabad, hogy ráérjenek a bírálatra, foglalja el őket egészen a megértés feladata. Sokan dicsérnek olyasmit, amiről, ha megkérdezik őket, nem tudnának számot adni, mert minden rejtelmest misztériumként tisztelnek és magasztalnak, hallván, hogy mások is magasztalják.

254

Ne becsüld le a bajt, mert kicsi. Sohasem jön magában: egyik éppúgy a másikhoz van láncolva, mint a szerencsés esetek. Jó és rossz rendesen oda megy, ahol már van belőle, amint hogy az emberek is mind futnak a boldogtalanságtól, és mind csatlakoznak a szerencséshez. Még a galambok is, hiába ártatlanok, a legfehérebb toronyra szállnak. A szerencsétlent minden elhagyja: önmaga, esze és irányítója. Ne ébresszük fel az alvó balszerencsét. Egy botlás nem sok, de végzetes zuhanás lehet belőle, s nem tudni, mi lesz a vége. Mert ahogyan nincs tökéletes jó, nincs fenékig rossz sem. Amit az Ég küld ránk, türelemmel orvosolható, amit a föld, okossággal.

255

Jót tenni apránként és okosan kell. A kötelezettség ne menjen túl a leróhatóság határán. Aki sokat ad, nem ad, hanem elad. Ne merítsük ki a hála lehetőségét, mert ha látják, hogy lehetetlenné vált, meg fog szűnni a kapcsolat. Ahhoz, hogy elveszítsünk valakit, elég, ha túlságosan lekötelezzük: hogy megfizetni ne kelljen, visszahúzódik és ellenségünkké válik. A bálvány nem szereti látni a szobrászt, aki faragta; a lekötelezett szeme nem kívánja jótevőjét. Az adásban az a nagy fortély, hogy kevésbe kerüljön és nagyon áhítsák, akkor kellőképpen meg is becsülik.

256

Őrizkedjünk mindig az udvariatlan, makacs, öntelt és mindenfajtájú ostoba embertől. Sokan vannak ilyenek, s az okosság abban áll, hogy ne akadjunk össze velük. Vértezzük fel magunkat naponként evvel az elhatározással az óvatosság tükre előtt, akkor le fogjuk győzni az ostobaság szeszélyeit. Gondoljuk végig a dolgot, és ne tegyük ki jó hírünket közönséges esélyeknek. Az okosságból óvatos emberre nem fog rátámadni a méltatlanság. Az emberekkel való érintkezés útja nehéz, mert tele van a tekintélyt fenyegető szirtekkel. Legbiztosabb Odüsszeusz okosságáról venni példát, és távol maradni. Sokat ér ilyen esetekben a színlelt meg nem értés, de mindenekelőtt folyamodjunk az udvariassághoz, mert evvel rövidítjük meg legjobban a bonyodalmakból kivezető utat.

257

Sohase vigyük kenyértörésre, mert tekintélyünk megtépázva fog kikerülni belőle. Ellenségnek mindenki számottevő, ha barátnak nem is. Használni kevesen tudnak, ártani úgyszólván mindenki. Jupiter ölében sincs biztos fészke a sasnak attól a naptól fogva, hogy egy bogárral meghasonlott. A nyílt haragos karmaival szítják a tüzet a titkosak, akik csak alkalomra lestek. Elvadított barátokból lesznek a legádázabb ellenségek. Más hibájával leplezik a magukét a nézők szemében. Mindenki úgy beszél, ahogy vélekedik, és úgy vélekedik, ahogy akar. Valamennyien minket fognak elítélni, vagy mert kezdetben hiányzott belőlünk az előrelátás, vagy végül a türelem, és mindvégig az okosság. Ha az elhidegülés elkerülhetetlen, megbocsátható, de inkább a barátság kihűlése legyen, mint a harag felfortyanása, és itt alkalmazandó a szép visszavonulásról szóló szabály.

258

Keressünk segítőtársat a balsors elviseléséhez. Akkor sohasem leszünk egyedül, főként veszélyben nem, és nem zúdul egyedül ránk minden felelősség. Némelyek minden irányítást magukhoz akarnak ragadni, s ahelyett minden gáncs ragad rajtuk. Igyekezzünk hát, hogy legyen valaki, aki kiment és segít nekünk a bajok elviselésében. Kettőre nem ront rá olyan bátran sem a balsors, sem a tömeg. Ezért az éles elméjű orvos is, ha már tévedett a gyógyításban, nem fog tévedni annak megtalálásában, aki konzultálás címén segítségére lesz a koporsó kiszállításában. Osszuk meg a terhet és a bánatot, mert az egyedül viselt szerencsétlenség kétszeresen elviselhetetlen.

259

Előzzük meg a sértést, és változtassuk nyájassággá. Fortélyosabb, aki a sértést kikerüli, mint aki megbosszulja. Nagy üresség, ha bizalmasunkká tesszük leendő vetélytársunkat, és becsületünk pillérévé azt, aki ledönteni készült. Már csak azért is jó, ha lekötelezzük, mert legalább a hálálkodásra fordított időt nem használhatja megbántásunkra. Intézzük úgy, hogy a rosszakaratból is barátkozás legyen.

260

Nem lehetünk senkié, és senki sem lehet a miénk egészen. Ehhez sem baráti, sem vérségi kapcsolat, sem a legszorosabb lekötelezettség nem elegendő. Mert a bizalom és az akarat odaajándékozása két fölöttébb különböző dolog. A legbensőségesebb kapcsolat is ismer kivételt, az illendőség törvényeinek áthágása nélkül. A barát mindig megtart magának valamilyen titkot, s még apja előtt is elhallgat egyet-mást a fiú. Bizonyos dolgokat némelyek előtt elrejtünk, másokkal közlünk, és megfordítva: úgyhogy végeredményben mindent odaadunk és mindent visszatartunk, csak embere válogatja, hol.

261

Ne tetézzük meg az ostobaságot. Némelyek kötelezettséget csinálnak egy ballépésből, és állhatatosságnak érzik annak folytatását. Belül vádolják tévedésüket, kívül pedig felmentik. Így történik aztán, hogy ha az ostobaság elkezdésekor vigyázatlanoknak mondták őket, folytatásával már ostobák hírébe keverednek. Sem a meggondolatlan ígéret, sem az elhibázott elhatározás nem von maga után kötelezettséget. Némelyek mégis ilyen módon folytatják első otrombaságukat, és megmakacsolják magukat a bárgyúságban.

262

A felejtés tudománya. Inkább szerencse, mint művészet. A leginkább elfelejteni való dolgokra szoktunk legjobban emlékezni. Az emlékezet nemcsak kaján, mert akkor hagy cserben, mikor legnagyobb szükségünk van rá, hanem dőre is, mert akkor jön, mikor senki sem óhajtja. Ahol fájdalmat okozhat, figyelmes, ahol örömet szerezhetne, gondatlan. Némelykor a baj gyógyszere az elfelejtés, s mi ehelyett a gyógyszerről feledkezünk meg. Helyénvaló, ha az emlékezetet kényelmes szokássá tesszük, mert egyként megismertetheti velünk az üdvösséget és kárhozatot. Kivételek a megelégedettek; ezek az ártatlanság állapotában élvezik együgyű boldogságukat.

263

Sok kellemes dolog nem kell, hogy sajátunk legyen. Másnál jobban élvezzük, mint magunknál. A jó csak az első napon birtoklóié, később már idegeneké. Mások dolgaiban kétszeres gyönyörűségünk telik, mert a károsodás kockázata nélkül és az újdonság örömével élvezzük. A dolgok bírása, amellett, hogy csökkenő az élvezetet, növeli a bosszúságot, akár kölcsönadjuk, akár nem adjuk kölcsön. Csak azt érjük el vele, hogy mások számára tartjuk, és több ellenséget, mint hívet szerzünk magunknak.

264

Ne legyenek gondatlan napjaink. A sorsnak kedve telik a tréfálkozásban, és minden véletlent hajlandó összeszedni, hogy orozva ránk törjön. Legyen a tehetség, az okosság és a bátorság, sőt a szépség is mindig résen, mert az első vigyázatlan nap kudarcuk napja lesz. A figyelem mindig akkor mond csődöt, mikor legszükségesebb, mert a gondatlanság a romlás gáncsvetője. Amellett, akik résen vannak, avval a hadicsellel szoktak élni, hogy kikémlelik a kiválóságok egy óvatlan pillanatát, s akkor teszik szigorú értékpróbára. A parádés napokat ismeri a furfang, és hagyja elmúlni őket, de mikor legkevésbé várjuk, akkor áll elő, hogy megpróbálja, mit érünk.

265

Tudjuk alárendeltjeinket cselekvésre szorítani. Az alkalomszerű cselekvési kényszer már sokakból csinált valakit, ahogy a megfúlás veszélye sok embert úszóvá tesz. Így fedezik fel sokan bátorságukat, sőt képességeiket is, melyek örökké rejtve maradtak volna, ha az alkalom elő nem hívja őket. A szükség a tekintély megalapozója, és ha becsületét látja kockán forogni, a nemes férfi ezer helyett cselekszik. Katolikus Izabella királynő minden egyéb mellett ahhoz is pompásan értett, hogy az embereket így cselekvésre bírja: a Nagy Kapitány éppúgy ennek az okos kegynek köszönhette hírnevét, mint több más férfi örök dicsőségét. Így tett sokakat naggyá ügyessége.

266

Ne legyünk csupa jóságból rosszak. Ilyen az, aki sohasem gerjed haragra. Az érzéketlen ember nem ér sokat, mert az érzéketlenség oka nem mindig közömbösség, lehet a képesség hiánya is. Az alkalmi felfortyanás egyéniség jele: a madárijesztőből csakhamar a madarak maguk is csúfot űznek. A keserűt édessel vegyíteni jó ízlésre vall. A csupa édes gyerekeknek és bolondoknak való. Nagy baj, ha az ember puszta jóságból belesüpped az érzéketlenségnek ebbe a fajtájába.

267

Selyem szavak és sima modor. A lándzsa a testet szúrja át, a rossz szavak a lelket. Jó péptől jó szagú lesz a száj. Az életművészet nagy fortélya drágán adni a levegőt; a legtöbb dolog szavakkal vásárolható meg: a szó elég ahhoz, hogy a lehetetlen valóra váljék. Tudjuk, mit ér a levegő, amit beszívunk: a fejedelmi lélegzet sok lélek tápláléka. Legyen szánk mindig tele cukorral, hogy megédesítsük szavainkat: a békeszeretet egyetlen módja annak, hogy szeretetreméltóak legyünk.

268

Az okos tegye elsőnek azt, amit az ostoba utolsónak tesz. Egyik azt csinálja, amit a másik, csak a sorrendben van különbség: amit amaz idejében tesz, emez rossz időben teszi. Aki kezdetben fordítva vette fel az eszét, mindvégig úgy is marad: lábán hordja a fejére valót, balján a jobbot, és egész magatartása ennek megfelelően suta lesz. Szépszerével csak egy módon igazítható helyre: ha kényszerből teszi azt, amit jószántából kellett volna. Az okos azonban rögtön látja, mit kell előbb tenni, mit később, és készséggel, becsülettel végre is hajtja.

269

Használjuk ki, hogy újak vagyunk. Mert az újat mindig megbecsülik. Az új szokatlanságával általános tetszést kelt, és felüdíti az ízlést. A vadonatúj középszerűséget többre tartják a megszokott nagyszerűségnél. A kiválóság elkopik és megöregszik idővel. Tudnunk kell, hogy az újdonságnak ez a nimbusza rövid életű, a negyedik napon már senki sem tiszteli. Tanuljuk meg tehát kihasználni a becsülés első zsengéit, és a siker iramában kapjuk el mindazt, amire számot tarthatunk, mert ha az újság láza elmúlt, kihűl a lelkesedés, és az újság öröme átadja helyét a megszokott csömörének. Valóban mindennek megvolt a maga ideje, ha azóta elmúlt is.

270

Ne ítéljük el egymagunk azt, ami sokaknak tetszik. Valami jó mégiscsak lesz benne, ha annyinak tetszik, és ha nem magyarázható is, élvezik. Az elkülönülés mindig gyűlöletes, de ha téves, nevetséges is. Előbb tesszük vele gyanússá a magunk szellemi képességét, mint a tárgyat, és végül egyedül maradunk rossz ízlésünkkel. Ha nem tudjuk észrevenni a jót, titkoljuk el fogyatkozásunkat, és ne mondjunk sommás ítéletet, mert a rossz ízlés rendesen a tudatlanságból ered: amit mindenki állít, vagy igaz, vagy az akar lenni.

271

Aki keveset tud, szorítkozzék minden szakmában a legbiztosabbra. Lángésznek ugyan nem fogják tartani, de alaposnak igen. Aki tanult, bátran belevághat, és rábízhatja magát fantáziájára; de kevés tudással kockázatot vállalni annyi, mint önként a szakadékba ugrani. Menjünk inkább jobb felé, mert az elfogadott igazság nem inog meg. Kevés tudóshoz az országút való, s a tudás és a tudatlanság esetében egyaránt okosabb a bizonyosság, mint a különcködés.

272

Adjuk el a dolgokat udvariassági áron. Ez jobban lekötelez, s az érdekelt sohasem kívánhat annyit, amennyit a nemes lelkű lekötelezett adni fog. Az udvariasság nem ajándékoz, hanem zálogot vesz, és az úri modor a legnagyobb tartozás. Nincs drágább dolog a jóravaló ember számára, mint amit ajándékba adnak neki, mert ez annyi, mint kétszer eladni valamit: az érték és az udvariasság kettős árán. Igaz, hogy alantas lelkeknek ismeretlen nyelv az úri modor, mert nem értik a jóhiszeműség szavait.

273

Ismerjük meg azok lelkületét, akikkel dolgunk van. Ily módon tisztában leszünk szándékaikkal. Ha ismerjük az okot, megértjük a hatást részint abból, részint a lelki rugóból. A nyomott kedélyű mindenből szerencsétlenséget olvas ki, a rossznyelvű bűnt; mindig a legrosszabb tűnik szemükbe, és mivel a mostani jót nem látják, megjövendölik a lehetséges rosszat. A szenvedélyes mindig más nyelvet beszél, nem a dolgokét, mert a szenvedély, nem az ész beszél belőle. Mindenki indulatai vagy hangulata szerint beszél, és mind egyformán távol vannak az igazságtól. Tanuljunk meg mások arcán olvasni, és vonásaikból kibetűzni a lelket. Lássuk meg abban, aki nevet, az ügyefogyottat, abban, aki sohasem nevet, a kétszínűt. Őrizkedjünk a kérdezősködőtől, mert vagy léha, vagy kém. Ne várjunk sok jót a hibás testűektől, mert az ilyenek a természeten szoktak bosszút állni, s ahogyan az kevéssé tisztelte őket, ők is kevéssé tisztelik. A butaság rendesen ugyanakkora, mint a szépség.

274

Vonzó hatás. A diplomatikus udvariasság varázsereje. Használjuk ezt a finom mágnest inkább a szívek, mint kézzelfogható előnyök megszerzésére, vagy erre is, arra is. Az érdem magában nem elég, ha nem tetszetős, mert csak ez ér el sikert. A másokon való uralkodás, a népszerűség szerencse dolga, de ügyesség is járuljon hozzá, mert ahol a természet kedves, a művész jobb talajra talál. Ez szerzi meg a jóindulatú rokonszenvet, s ha ez megvan, hamarosan közkedveltek lehetünk.

275

Legyünk könnyedek, de ne illetlenek. Az előzékenység egyik szabálya, hogy ne legyünk mindig feszesek és mogorvák. Valamit engedhetünk méltóságunkból, hogy elnyerjük mindenki vonzalmát. Egyszer-máskor nyugodtan tehetjük, amit majdnem mindenki tesz. De az illemre vigyázzunk, mert akit nyilvánosan bolondnak tartanak, titokban nem fogják okosnak tartani. Egy pajkos napon többet elveszíthetünk, mint amennyit egész életünk komolyságával nyertünk. De félrehúzódnunk sem szabad mindig, mert az elzárkózás elítélő vélemény a többiekről. Még kevésbé szabad kényeskednünk, bízzuk azt a másik nemre, melynek természete. A vallásos szenvelgés is nevetséges. A férfi nem tehet jobbat, mint hogy igyekszik férfi lenni; a nő tökéletesen mímelheti a férfiasságot, de férfi nem lehet egészen nőies.

276

Tudj szellemileg megújulni a természet és művészet segítségével. A lelki alkat, mint mondják, hétévenként alakul át. Szolgáljon ez a változás az ízlés javítására és emelésére. Az első hét év után fejlődik ki az értelem; járuljon hozzá minden időszakkal újabb tökéletesség. Figyeljük meg ezt az időszaki változást, hogy segítségére legyünk, és mások előhaladására is számíthassunk. Ez az oka, hogy sokan hivatalukkal együtt viselkedésüket is megváltoztatják, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük, míg az átalakulás nagyon szembe nem ötlik. A húszéves ember páva, a harmincéves oroszlán, a negyvenéves teve, az ötvenéves kígyó, a hatvanéves kutya, a hetvenéves majom, és a nyolcvanéves-semmi.

277

A magamutogatás tudománya. A tehetségeinkkel való kápráztatás. Minden tehetségnek eljön a maga ideje; éljünk vele, mert nem minden nap a diadalé. Vannak pompás egyéniségek, akikben már a kevés is ragyog, a sok pedig bámulatba ejt. Ha a magamutogatás valódi kiválósággal párosul, csodának számít. A magamutogatás lehet nemzeti tulajdonság is, mint jelesen a spanyoloknál. A világ szépségét a világosság tárta fel. A magamutogatás sok űrt kitölt, sokat pótol, és mindennek második létet kölcsönöz, kivált ahol tények támogatják. Az Ég, amely a kiválóságot adja, a magamutogatás hajlamát is hozzáadja, mert magában mind a kettő képtelenség. A magamutogatáshoz is művészet kell. A legkitűnőbb is függ a körülményektől, és nincs mindig a maga helyén. A magamutogatás nem kellő időben balul üt ki; egyetlen képességnek sem kell ennyire mentesnek lenni a tetszelgéstől, s kudarcát mindig az okozza, hogy csak hajszál választja el a hivalkodástól, azt pedig a közmegvetéstől. Nagyon mérsékelnünk kell, ha nem akarjuk, hogy közönségessé fajuljon, s túlzásait az okosok rossz szemmel nézzék. Néha csak néma ékesszólás a kiválóságok könnyed feltárása, lévén azok bölcs eltitkolása a legtetszetősebb mód fitogtatásukra, mert éppen az elvonás ingerli legjobban a kíváncsiságot. Pompás fortély nem fedni fel egyszerre az egész kiválóságot, hanem csak kóstolót adni belőle, előbb keveset, majd többet. Minden nagy teljesítmény még nagyobbat ígérjen, s az elsőnek kijutó tapsban legyen benne a többinek szóló várakozás.

278

Óvakodjunk mindenfajta hírhedtségtől. A hírhedtség még a kiválóságokat is fogyatkozásokká teszi. Oka az elkülönülés vágya, amelyet mindenki rosszall. A különc magára marad. Még a szép is hitelrontó, ha kiötlik: feltűnő volta bántó; még inkább az a rossz hírű különcség. Mégis sokan éppen bűneikkel szeretnének ismertekké válni, az elvetemültségben keresve az újat, hogy galád hírnévre tegyenek szert. Mértéktelenségében még az okosság is fecsegéssé fajul.

279

Az ellentmondásra ne mondjunk semmit. Különbséget kell tennünk, mikor ered ravaszságból, mikor közönségességből. Nem mindig nyakasság, néha csapda.[15] Vigyázzunk hát, hogy az első ne rántson bonyodalmakba, a második veszélybe. Nincs helyénvalóbb óvatosság, mint a kémektől való tartózkodás, és a lélek betörői ellen nincs jobb védekezés, mint benn hagyni a zárban az elővigyázat kulcsát.

280

Járjunk egyenes úton. A tisztességes eljárás a múlté; a kötelezettségekről megfeledkeznek; a kölcsönös segítség vajmi ritka; a legjobb szolgálatnak legrosszabb a bére, s mindez manapság közkeletű a világon. Egész nemzetek hajlanak tisztességtelenségre, egy részüknél mindig hitszegéstől kell tartani, más részüknél állhatatlanságtól, a harmadiknál csalástól. Szolgáljon mások megbízhatatlansága nekünk ne követendő, hanem óvatosságra intő például. A veszély abban rejlik, hogy az alantas eljárás láttán a magunk tisztessége is meginoghat. De az egyenes jellemű férfi azért, mert mások másfélék, sohasem felejti el, ki ő.

281

Az értelmesek rokonszenve. Egyetlen kiváló ember szájából a langyos igen többre becsülendő, mint a tömeg helyeslése. Ocsúval nem lehet táplálkozni. A bölcsek értelmesen beszélnek, s ezért dicséretük el nem múló elégtételül szolgál. Antigonusz Zénont kívánta hírneve egyetlen színpadának, Platón pedig beérte avval, hogy egész iskolája Arisztotelész. Némelyeknek csak az a fontos, hogy gyomrukat megtömjék, akár közönséges hulladékkal is. Az írástudókra a fejedelmeknek is szükségük van, és tolluktól jobban félnek, mint csúnya nők a festő ecsetjétől.

282

Keltsünk távollétünkkel is tiszteletet vagy megbecsülést. Ha a jelenlét csorbítja a hírt, a távollét gyarapítja. Akit távollétében oroszlánnak tartottak, jelenlétében nevetséges egérkének számít. A jó tulajdonságok közelről nézve elvesztik fényüket, mert jobban látható a külső kéreg, mint a nagy lelki tartalom. A képzelet előtte jár a látásnak, és a csalódás, mely rendesen a fülön át jut az agyba, utóbb a szemen keresztül hagyja el. Aki megmarad dicsősége körének középpontjában, megtartja hírét, aminthogy a főnix is felhasználja magányát, hogy tiszteljék, és az így felkeltett kíváncsiságot, hogy jobban megbecsüljék.

283

A bölcs leleményesség. A legnagyobb fokú lángelme jele, ez azonban nincs egy szemernyi téboly nélkül. A leleményesség a lángelmék tulajdonsága, míg a helyes választás az okosaké. Amaz égi malaszt és fölöttébb ritka, míg a helyes választás sokaknak sikerül, újat kitalálni viszont csak keveseknek, a kiválóságban és időben elsőknek. Az újdonság megnyerő, és ha szerencsés, kettős fényt kölcsönöz a jónak. Ítélőképességet kívánó dolgokban paradoxonszerűsége miatt veszélyes, de a lángész dolgaiban dicséretes, és ha sikerülnek, ez is, az is tapsot érdemel.

284

Ne légy tolakodó. Akkor nem fogsz pórul járni. Becsüld meg magadat, ha azt akarod, hogy más is megbecsüljön. Jobb fukarkodnod, mint pazarul bánnod magaddal. Érkezz várt vendégként, és szívesen fognak látni. Sohase jöjj, ha nem hívnak, és ne menj el, míg nem küldenek. Aki önként vállalkozik valamire, az esetleges balsiker minden ódiumát magára veszi; siker esetén pedig nem sok hálát kap. A tolakodó a megvetés lerakodóhelye, ezért aki szemtelenül jön, megszégyenülten vonul el.

285

Ne haljunk bele mások bajába. Vegyük észre, ha valaki nyakig áll a sárban, és jegyezzük meg, hogy csak azért hív bennünket, mert a közös bajjal akar vigasztalódni. Keres valakit, aki segítsen neki a balszerencse elviselésében, s ha jó napjaiban hátát mutatta, most kezét nyújtja. Nagy ügyességre van szükség, hogy a fuldokló segítségére legyünk, de magunk ne kerüljünk veszélybe.

286

Ne légy sem egészen, sem mindenkinek lekötelezve. Mert ez azt jelentené, hogy rabszolga vagy, méghozzá mindenkié. Némelyek szerencsésebb csillagzat alatt születtek, mint mások: azok, hogy jót tegyenek, ezek, hogy kapják. A szabadság becsesebb az ajándéknál, melyért odaadjuk. Jobb, ha sokan függenek tőled, mint ha te függesz akár csak egy embertől is. Az uralkodás egyetlen előnye, hogy jót tehetünk. Főképp azonban ne tartsd kegynek a kötelezettséget, amelybe beleesel, mert többnyire az illető intézte ravaszul úgy, hogy rászorulj.

287

Ne tégy semmit felindulásban. Csak rosszul járhatsz vele. Nem cselekedhetik magáért, aki magán kívül van, s a szenvedély mindig kilakoltatja az észt. Helyettesítsük magunkat ilyenkor okos közbenjáróval; akárki ez lehet, ha mentes a felindulástól. A néző mindig többet lát a játékosnál, mert nem izgatott. Ha észreveszed, hogy kijössz a sodrodból, fújjon takarodót az okosság, hogy a vér ne forrjon fel egészen, mert akkor mindent véresen fogsz csinálni, és néhány perc alatt hosszú időre okot adsz magadnak a szégyenkezésre, másoknak meg, hogy megszóljanak.

288

Éljünk az alkalom szerint. Cselekvés és gondolkodás egyformán a körülményekhez igazodjék. Akarjunk, mikor tudunk, mert az alkalom és az idő senkire sem vár. Ne induljunk el az életben általánosságok után, legfeljebb ahol az erényről van szó. Épp így ne szabjunk az akaratnak pontos törvényeket, mert holnap kénytelenek leszünk abból a vízből inni, amelyet ma utálunk.[16] Vannak fonák emberek, akik azt szeretnék, ha a siker minden esélye az ő rögeszméikhez igazodnék, és nem megfordítva. De a bölcs tudja, hogy az okosság vezércsillaga ez: viselkedjünk az alkalomhoz illőn.

289

Leginkább árnyékot vet az emberre, ha nagyon emberinek mutatkozik. Aznap szűnnek meg isteninek tartani, mikor nagyon emberinek látnak. A léhaság ejti a tekintélyen a legnagyobb csorbát. Ahogyan a tartózkodót többre, a léhát kevesebbre becsülik az embernél. Nincs bűn, amely ennél jobban lealacsonyítana, mert a léhaság homlokegyenest ellenkezik a méltósággal. A léha ember nem lehet tartalmas, főként ha éltesebb személyről van szó, akit kora okosságra kötelez. És jóllehet ebben a fogyatkozásban igen sokan osztoznak, mindazonáltal különösen lenézett.

290

Nagy szerencse, ha a becsüléshez szeretet járul. Ha meg akarjuk őrizni mások tiszteletét, ne akarjuk, hogy nagyon szeressenek. A szeretet merészebb a gyűlöletnél. Vonzódás és nagyrabecsülés ritkán fér össze. Nem kell, hogy nagyon féljenek, de ne is szeressenek túlságosan. A szeretet bizalmassághoz vezet, és minden lépéssel, amit előre tesz, távolítja a megbecsülést. A szeretet inkább a hódolat, mint a vonzalom egy fajtája legyen, mert a jelentős embert ez illeti meg.

291

A kipróbálás tudománya. Az okos figyelme vetélkedjék az óvatos tartózkodásával. Mások elmebeli tehetségét csak az mérheti meg, akinek magának jócskán van. Az emberek jellemének és tulajdonságainak ismerete fontosabb a növényekénél és ásványokénál. Az élet egyik legfogasabb tevékenysége ez; a fémek csengésükről ismerhetők fel, az emberek beszédükről. A becsületesség fokát a szavak mutatják, de még inkább a tettek. Ezen a ponton szerfölött nagy figyelemre van szükség, mély megfigyelőképességre, finom felfogásra és helyes ítéletre.

292

Az egyéniség álljon a hivatal fölött, és ne megfordítva. Akármilyen nagy az állás, betöltője bizonyuljon még nagyobbnak. A jeles szellem tisztjével nő és mutatkozik egyre dicsőbbnek. A szűkszívűt könnyen baklövésen érik, s végül méltósága és tekintélye egyformán csődbe jut. Augustus arra volt büszke, hogy embernek nagyobb, mint császárnak. Itt mutatkozik meg a lelki emelkedettség értéke és az okos önbizalom előnye.

293

Az érettségről. A lélek mélyén ragyog, de még inkább az erkölcsökben. Az anyagi súly teszi becsessé az aranyat, az erkölcsi az embert. A képességeknek díszt kölcsönöz, és tiszteletet ébreszt. A higgadt józanság a lélek homlokzata: nem az ostobák mozdulatlansága, mint a könnyelműség szeretné, hanem nyugodt méltóság. Szavai példabeszédek, tettei teljesítmények. Csak a nagyon kész embernél található fel, mert minden annyira ember, amennyire érett. Az ilyen, alighogy megszűnik gyermek lenni, folyton gyarapszik komolyságban és méltóságban.

294

Mérséklet a véleményalkotásban. Mindenki saját kénye-kedve szerint alkotja meg véleményét, és ezer okot tud felhozni mellette. A legtöbb ember ítélete hajlamainak engedelmeskedik. Előfordul, hogy két ellentmondó ítélet találkozik, s mindkettő magáénak érzi az igazságot, pedig az, önmagához híven, sohasem volt még kétarcú. Haladjon a bölcs ezen a kényes területen megfontoltan, akkor az önmaga iránti bizalmatlanság helyesbíteni fogja az ellenfél magatartásáról alkotott ítéletét. Helyezkedjék olykor a másik álláspontra, és vizsgálja meg az ellenfél érveit. Ha így jár el, nem fog mást elvakultan elítélni, sem magának igazat adni.

295

A nagy tetteket nem tettetni, hanem megtenni kell. Sokan nagy tevékenységet mímelnek, holott éppen semmi okuk rá. Mindenből ostoba módon nagy titkot csinálnak. Ezek a tetszeni vágyó kaméleonok határtalanul nevetségesek. A hiúság mindig bosszantó; ez esetben nevettető. A becsület hangyái hőstetteket koldulnak össze. Az ember legnagyobb kiválóságaival hivalkodjék a legkevésbé. Érje be avval, hogy cselekszik, és bízza másokra, mit mondanak. A hőstetteket adni, nem eladni kell; arany tollakat se vásároljon senki, ha sárba mártja, utálatául az okosoknak. Törekedjünk inkább arra, hogy hősök legyünk, mint hogy annak tartsanak.

296

A felséges tulajdonságokkal bíró ember. Az elsőrendű tulajdonságok elsőrendű embert adnak; egy közülük felér egész halom középszerűvel. Volt, akinek abban telt kedve, hogy mindene, még legközönségesebb használati tárgyai is nagyok legyenek; mennyivel inkább kell a nagy embernek azon lennie, hogy lelki sajátságai nagyok legyenek. Istenben minden végtelen, minden mérhetetlen: a hősben is mindennek nagynak és felségesnek kell lennie, hogy minden cselekedete, sőt szava is a magasabb rendű nagyság és felség palástját viselje.

297

Cselekedjünk mindig úgy, mintha látnának. A belátó ember tudja, hogy látják, vagy látni fogják. Tudja, hogy a falnak füle van, és a rossz, amit teszünk, kikerül a szabadba. Ha egyedül van is, úgy cselekszik, mintha az egész világ szeme előtt állna, mert tudja, hogy minden ki fog tudódni. Ezért már most tanúknak érzi azokat, akiket értesülésük később úgyis azokká fog tenni. Aki azt óhajtja, hogy mindenki lássa, nem fél attól, hogy a többi ház lakói megfigyelhetik házában.

298

A csodaemberhez három dolog kell. A legfőbb Adakozó három legnagyobb ajándéka: termékeny szellem, mély ítélőképesség és emelkedetten vidám ízlés. Nagy előny a jó felfogás, de még nagyobb a jó gondolkodás, a jónak belátása. Az ész ne a hátgerincben legyen, mert akkor inkább szúrós, mint éles. Jól gondolkozni az értelmesség gyümölcse. Huszadik életévünktől fogva az akarat uralkodik bennünk, a harmincadiktól a szellem, a negyvenediktől az ítélőképesség. Vannak elmék, melyek úgy lövellik magukból a fényt, mint a hiúz szeme, és minél nagyobb a sötétség, annál jobban látnak. Vannak alkalmi elmék, melyek mindig rábukkannak a célszerűre. A jó bőségesen kínálkozik nekik: boldog termékenység! A jó ízlés azonban az egész élet sava-borsa.

299

Éhesen álljunk fel. Még a nektárpoharat is el kell venni ajkunkról. A vágy az igazi értékmérő. Jó ízlésre valló számítás, ha még testi szomjúságunkat sem elégítjük ki teljesen, csak enyhítjük. A jó, ha kevés, kétszeresen jó. Nagy apály az, aminek neve: másodszor. A kellemessel jóllakni veszélyes, mert a legtartósabb kiválóságot is kiteszi a csömör megvetésének. A siker egyetlen szabálya: az étvágyat a szándékosan meghagyott éhség ingerével kell elcsípni. Ha már meg kell botránkoztatnunk, inkább a vágy türelmetlenségével tegyük, mint az élvezet szertelenségével. A nehezen elért boldogság kétszer olyan édes.

300

Röviden: legyünk szentek. Ez a két szó mindent megmond. Az erény minden tökély foglalata, minden boldogság középpontja. Birtokosát értelmessé teszi, figyelmessé, éles eszűvé, okossá, bölccsé, bátorrá, meggondolttá, becsületessé, szerencséssé, rokonszenvessé, igazzá és mindenki szemében naggyá. Három kiválóság szerzi meg a boldogságot: szentség, egészség, bölcsesség. Az erény a kis világegyetem napja, hemiszférája pedig a jó lelkiismeret. Olyan szép, hogy Istennek és az embereknek kedvük telik benne. Nincs más szeretetre méltó, mint az erény, és nincs más visszataszító, mint a bűn. Az erény komoly, minden egyéb csak tréfa. A képességet és nagyságot az erénnyel kell mérni, nem a szerencsével. Az erénynek nincs szüksége másra, elég magának. Az élőt szeretetreméltóvá teszi, a holtat felejthetetlenné.

 

vége