Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az életbölcsesség kézikönyve - VI. PDF Nyomtatás E-mail
Folytatásos irodalom és bölcselet - Folytatásos irodalom és bölcselet

 

Baltasar Gracián

Az életbölcsesség kézikönyve

 

 

Fordította: Gáspár Endre

 

 

169

Fontosabb, hogy ne tévedjünk egyszer sem, mint hogy százszor sikerünk legyen. A fénylő napot senki sem nézi, de fogyatkozását mindenki. A tömeg nem azt számolja, mikor találunk célba, hanem, hogy mikor tévesztjük el. A rosszakat a szóbeszéd ismertebbekké teszi, mint a jókat a helyeslés. Sokan csak akkor váltak híresekké, mikor valami gaztettet követtek el. Minden jó eredmény együtt nem képes egyetlen kis baklövést elfelejtetni. Legyünk tisztában avval, hogy minden rosszat terhükre írnak, de a rosszakarat semmi jót nem ír a javunkra.

170

Legyen mindenből tartalékunk. Evvel bizonyítjuk be fontosságunkat. Ne használjunk fel mindent, amink van, és ne merítsük ki minden készletünket egyszerre. A tudásban is kellenek az utóvédek, így megkettőztethetjük kiválóságainkat. Mindig maradjon valami, amihez szorult helyzetben folyamodhatunk: segítséget hozni hasznosabb a támadásnál, mert emeli az értéket és a tekintélyt. Az okosság mindig biztosra megy, s ebben az értelemben is igaz az a furcsa paradoxon, hogy a fél több az egésznél.

171

Ne aprózd el a jóindulatot. A nagy pártfogók nagy alkalmakra valók; a nagy bizalmat ne fordítsuk kis ügyekre, mert ez a jóindulat elpazarlása. A szent horgonyt tegyük el mindig végső szükség esetére. Ha a kiválósággal apróságokban élünk vissza, mi marad azutánra? A jó közbenjáróval mindig jól járunk, és a hatalmasok kegyénél nincs ma különb kincs: mindent az épít fel és ront le, még szellemet is adhat és elvehet. A bölcsekhez a természet és a hír kegyes, de szerencséjük rendesen fukar. A nagyok jóindulatának megszerzése és megtartása több a vagyonnál.

172

Ne kezdjünk ki olyannal, akinek nincs vesztenivalója. Az ilyen harc egyenlőtlen, mert az ellenfelet semmi sem feszélyezi; szégyenérzetét is elvesztette már, mindennel leszámolt, több vesztenivalója nincs, s így minden vakmerőségre hajlandó. Sohase tegyük ki felbecsülhetetlen jó hírünket ilyen csúnya kockázatnak. Mert ha hosszú éveken át szereztük meg, szempillantás alatt elveszíthetjük, s egy balsiker sok fényes verejtéket megfagyaszt. A hírét féltő ember vigyáz, sok vesztenivalója van; saját tekintélyét is mérlegeli, ellenfeléét is, és mert óvatosan lát munkához, óvja magát, hogy az okosságnak ideje legyen a visszavonulásra és tekintélye kimentésére. Hiszen győzelmével nem nyerhet annyit, mint amennyit már elvesztett avval, hogy kitette magát a veszteség kockázatának.

173

Ne légy üvegből a társas, még kevésbé a baráti érintkezésben. Némelyek rögtön eltörnek, evvel bizonyítják törékenységüket. Maguk tele vannak sértődöttséggel, s a többieket bosszúsággal töltik el; kedélyük mimózább a mimózánál, mert sem tréfából, sem komolyan nem lehet hozzájuk nyúlni. Minden szépséghibát személyes sértésnek vesznek, még a láthatatlant is. Környezetüknek nagy tapintattal kell velük bánni, mert a legkisebb kényelmetlenség lesújtja őket: mindig tekintettel kell lenni érzékenységükre, még arcukat is figyelni kell. Rendesen testestül-lelkestül hozzájuk tartozó szolgáik azok, szeszélyeik rabjai, akik - hamis becsület bálványimádói - mindenen átgázolnának értük. A szerelmes fél-gyémánt: megvan benne a gyémánt tartóssága és keménysége.

174

Ne éljünk gyorsan. A dolgokat beosztani annyi, mint helyesen élvezni. Sokan még javában élnek, mikor boldogságuk már befejeződött; örömeiket elügyetlenkedik, mert nem élvezik, csak mikor már régen továbbmentek, szeretnének visszafordulni. Az életnek ezek a postakocsisai az idő gyors futását még megtoldják a szívük szerint való rohanással is. Legszívesebben egy nap alatt annyit habzsolnának, amennyit egész életükben nem tudnának megemészteni. Minden gyönyörűséggel előlegben vannak, a jövő esztendőket eszik, és mert annyira sietnek, hamar elkészülnek mindennel. Még a tudásvágyban is mértéket kell tartani, mert nem érdemes azt is tudni, amit tudni nem jó. Több nap, mint öröm. Legyen az ember az élvezésben lassú, a cselekvésben gyors, mert a tettek megtéve jók, de az örömök bevégződve rosszak.

175

A lényeg embere. Aki az, nem találja kedvét azokban, akik nem azok. Silány nagyság az, amely nem a lényegben gyökeredzik. Nem mindenki ember, aki annak látszik; vannak a hazugok, akik képzelgésektől foganván, valótlant szülnek, és vannak a segítőik, a hozzájuk hasonlók, akiknek kívánatosabb a csalás ígérte bőség, mint a csekély bizonyosság, melyet az igazság kínál. Szeszélyességüknek mindig rossz a vége, mert nincs becsületes alapja. Igazi tekintélyt csak az igazság adhat, és hasznot a lényeg hajt. A csalásnak sok más csalásra van szüksége, s az egész építmény káprázat: mivel levegőre épült, össze kell omolnia. A hamis sohasem lehet időtálló; nagy ígéretei magukban elegendők ahhoz, hogy gyanússá tegyék, aminthogy nem lehet helyes, ami túlságosan sokat bizonyít.

176

Légy magad okos, vagy hallgass más okosra. Értelem nélkül - akár saját, akár kölcsönkért - nem lehet élni. Ám sokan nem tudják, hogy nem tudnak, mások meg azt hiszik, tudnak, pedig nem tudnak. Az ostobaság gyógyíthatatlan fogyatkozás, mert a tudatlan nem ismeri magát, s így nem is igyekszik segíteni a hiányon. Némelyek bölcsek lennének, ha nem hinnék, hogy azok. Innen van, hogy az okosság orákulumai, amilyen ritkák, foglalkozás nélkül vannak, mert senki sem kér tőlük tanácsot. A nagyságot nem kisebbíti, és a tehetségnek nem mond ellene, ha tanácsot kérünk, inkább becsületünkre válik, ha a balsors ártalma ellen az értelem oltalmát keressük.

177

Kerüljük a bizalmaskodást az érintkezésben. Se magunk ne éljünk vele, se másnak ne engedjük meg. Aki leereszkedik, rögtön elveszti feddhetetlenségével megszerzett magasabbrendűségét, majd tekintélyét is. A csillagok azért tartják meg fényüket, mert nem súrlódnak hozzánk. Ami isteni, tiszteletet kíván. A nagy emberségesség lenézést szül: az emberi dolgokat annál kevesebbre tartják, minél több van belőlük, mert a közlékenység az addig óvatosan eltitkolt tökéletlenségek közlését jelenti. Ezért nem tanácsos senkihez dörgölőzni; a nagyokhoz nem, mert veszélyes, az alárendeltekhez pedig azért nem, mert az illem ellen való; főként azonban közönséges emberekhez nem, mert ezek ostobaságukban vakmerőek, és az irányukban tanúsított jóindulatot félreértve, azt hiszik, jár nekik. A mindenkivel való barátkozás közönségessé tesz.

178

Hallgass szívedre, főként ha már kipróbáltad. Ne vonakodj követni, mert többnyire a legfontosabb dolgok előhírnöke, igazi házi jós. Sokan azon vesztenek rajta, amitől mindig féltek. De mit ér a félelem megelőzés nélkül? Némelyeknek magasabb rendű természetüknél fogva hű szív jutott osztályrészükül, amely minden bajtól óvja őket, és megsúgja, mivel háríthatják el. Nem okos dolog, ha valaki keresi a bajt, de ha jön, menjen elébe, hogy legyőzze.

179

Titoktartás az okosság pecsétje. A titok nélküli szív nyitott levél. Ahol mélység van, a titkok is mélyen nyugosznak, mert nagy üregek és öblök vannak, ahol a súlyos dolgok alámerülhetnek. A hallgatás nagy önuralmat követel, s az igazi diadal azé, aki ezen a téren legyőzi magát. Ahány embernek feltárjuk szívünket, annyinak válunk adófizetőjévé. A belső mértéktartásban van a szellemi egészség. A titoktartás veszedelme a mások puhatolódzása, a vallomás kicsikarását célzó ellentmondás, az incselkedés; az óvatos ilyenkor még jobban begombolkozik. Amit tenni fogunk, ne mondjuk el, s amit elmondunk, ne tegyük.

180

Ne igazodjunk soha ahhoz, amit ellenfelünknek kellene tennie. Az ostoba sohasem fogja azt tenni, amit az okos helyesnek ítél, mert nem képes felfogni, mi a helyes. Ha pedig van esze az ellenfélnek, már kitalált, sőt előre kivédett szándékát éppoly kevéssé fogja végrehajtani. Mindkét oldalról vegyük szemügyre a dolgokat, és készüljünk fel több eshetőségre. Az ítélőképesség sokféle: a határozatlan összpontosítsa figyelmét nem annyira arra, ami lesz, mint arra, ami lehet.

181

Ne hazudjunk, de ne mondjuk el az egész igazságot sem. Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság, ez a szíven végzett érvágás. Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához. Egyetlen hazugság egész szavahihetőségünkbe kerülhet. A csalás hibának számít, s a csaló képmutatónak, ami még rosszabb. Nem minden igazság mondható el, az egyik magunk, a másik mások miatt nem.

182

Egy lat bátorság mindenben, fontos szabálya az okosságnak. Mérsékelten gondoljunk jót másokról, nehogy olyan nagy véleményünk legyen róluk, hogy féljünk tőlük. Ne engedjük a képzeletet elhatalmasodni a szíven. Némelyeket nagyoknak látunk, míg közelükbe nem kerülünk, de a közvetlen érintkezés velük inkább kiábrándító, mint tiszteletet ébresztő. Senki sem léphet át a szűk emberi korlátokon; mindenkinek van gyöngéje, egyik embernek szellemi, másiknak jellembeli. A magas rang látszólagos tekintélyt ad, de a személyes csak ritkán jár vele, mert a sors a hivatal nagyságát az érdemek csekély voltával szokta megbosszulni. A képzelet mindig előre rúgtat, és sokkal többnek mutat mindent a valóságnál: nemcsak azt látja, ami van, hanem azt is, ami lehetne. Helyesbítse a tapasztalatokon okult óvatosság. De az ostobaság ne legyen vakmerő, és az erény ne legyen félénk. Ha az együgyűségnek is előnyére válik az önbizalom, mennyivel inkább az értéknek és tudásnak.

183

Ne kapaszkodj görcsösen semmibe. Minden ostoba meggyőződéses, és minden meggyőződéses ostoba. S minél tévesebb, amit hisz, annál makacsabbul ragaszkodik hozzá. Még nyilvánvaló esetekben is szép, ha engedünk, mert az ok nem marad ismeretlen, és fény derül udvariasságunkra. A nyakassággal többet vesztünk, mint a győzelemmel nyerhetünk, mert itt nem az igazság védelméről van szó, hanem gorombaságról. Vannak vasfejek: ezeket nem lehet meggyőzni és lehetetlen más véleményre bírni, ha pedig meggyőződésükhöz még szeszély is járul, felbonthatatlan frigyre lépnek a butasággal. Az akarat legyen szilárd, ne az ítélőképesség. De vannak kivételes esetek, mikor az engedékenység végzetes, mert két vereséget jelent: a véleményét és a végrehajtásét.

184

Ne legyünk szertartásosak. Az ebben való tetszelgést még királyoknál is mint furcsaságot emlegetik. Az ünnepélyes ember terhünkre van: egész nemzetek szenvednek ebben a betegségben. Az ostobaság köpenyét fércelik vele össze. Vannak bálványimádói a becsületnek, akik csak azt bizonyítják, hogy az övéknek nem sok alapja van, mert mindenki kárt tehet benne. Legyünk azon, hogy megadják nekünk a tiszteletet, de ne tartsanak a formaságok nagymesterének. Igaz azonban, hogy a nem szertartásos embereknek kiváló erényekre van szükségük. Az udvariasságot ne majmoljuk, de ne is vessük meg: nem vall nagyságra, ha apróságokra nézünk.

185

Ne kockáztasd híredet egyetlen kísérletért. Mert ha az balul üt ki, helyrehozhatatlan a kár. Könnyen megeshetik, hogy egyszer, főként előszörre - tévedünk. Nem minden alkalom kedvező, ezért mondják, hogy mindenek vannak jó és rossz napjai. Kapcsoljuk hát a második kísérletet az elsőhöz, s akár jól, akár rosszul üt ki, az első mentségéül fog szolgálni a másodiknak. Hadd hivatkozhassunk mindig több és jobb előzményre. Minden sok mellékkörülménytől függ, azért olyan ritka a teljes siker.

186

Ismerjük fel a hibákat, akármilyen tiszteltek. A feddhetetlen ember ne hunyjon szemet a bűn fölött akkor sem, ha bársonyba öltözik; a vétek, ha aranykoronát visel, akkor is vétek. A rabszolgaság ott is gyalázat, ahol a gazda nemes lelkülete menti. A bűnök a kiváltságosoknál sem kiválóságok. Némelyek meglátják ebben vagy abban a nagy emberben a fogyatkozást, de elfelejtik, hogy nem az tette naggyá. A magasabb példa olyan ékesszóló, hogy a rútságot is elkendőzi, ahogyan a hízelgő néha rút arcon is talál dicsérnivalót, és nem veszi észre, hogy amit a főrangúaknak elnéz, az alacsony sorsúaknál utálattal tölti el.

187

A tetszetős dolgokat tegyük magunk, a gyűlöleteseket végeztessük mással. Az elsővel vonzalmat keltünk, a másodikkal elejét vesszük a rosszakaratnak. Nagy ember jobban szereti, ha jót tehet, mint ha vele tesznek jót: ez a nagylelkűség legszebb vonása. Ritkán okozunk másnak keserűséget úgy, hogy részvét vagy megtorlás alakjában ne hullna vissza ránk. A felülről ható Ok nem hat jutalom vagy büntetés nélkül. Tegyünk hát jót közvetlenül, és rosszat közvetve; legyen valakink, akire lesújthat az elégedetlenség minden csapása: a gyűlölet és szidalom. Az alantasok dühe olyan, mint a falka: nem nézi, ki bántotta, hanem ráront az eszközre, s noha nem ezt terheli a fő bűn, közvetlenül ez issza meg a levét.

188

Dicsérjük, amiről beszélünk. Jó fényt vet ízlésünkre, mert azt mutatja, hogy fejlett, és a jövőben is meg lehet bízni benne: aki eddig meglátta a tökéletességet, ezután is meg fogja becsülni. A dicséret alapot ad a társalgásnak és az utánzásnak, elősegíti a kellemes eszmecserét. Diplomatikus módja annak, hogy a jelenlevők érdemei iránt udvariasnak mutatkozzunk. Mások ellenben mindent ócsárolnak, s miközben a jelenlevőknek hízelegnek, megszólják a távollevőket. De csak a felületeseknél érnek el sikert: ezek nem veszik észre a turpisságot, hogy mindenkinek másról mondanak rosszat. Némelyek azt a politikát követik, hogy magasabbra helyezik a mai középszerűségeket a tegnapi nagyságoknál. Az óvatos ismerje fel ezeket a fogásokat, és sem az egyik ember túlzott dicsérete ne vegye le lábáról, sem a másik hízelgése ne tegye felfuvalkodottá. Vegye észre, hogy egyik helyen ugyanazt teszik, amit a másikon, nézeteiket csereberélik, és mindig ahhoz a helyhez illeszkednek, ahol éppen vannak.

189

Használjuk ki a másnál tapasztalt hiányt. Mert ha vágyat szül, az a leghathatósabb hüvelykszorító. A filozófusok szerint a hiány semmi, a politikusok szerint minden. Az utóbbiak ismerik jobban. Sokan lépcsőt építenek mások vágyaiból, a maguk céljainak elérésére. Élnek az alkalommal, s az odajutás nehézségeivel szítják a sóvárgást. A szenvedély tüzétől többet várnak, mint a bírás langyosságától; amennyivel nő az ellenállás, annyival lesz szenvedélyesebb a vágy. Kitűnő fogás szándékunk elérésére, ha másokat függőségben tartunk.

190

Merítsünk vigaszt mindenből. Még a semmire sem valók is vigasztalódhatnak avval, hogy lelkük örök. Nincs bánat enyhülés nélkül. Az ostobák vigasza az, hogy szerencsések, s mint mondják, a csúnya lánynak is szép a pénze. A hosszú élet titka: nem érni sokat. A repedt fazék sohasem törik el egészen, hanem bosszantóan tartós. A szerencse mintha irigyelné a jelentős embereket, mert a tartósságot némelyek haszontalanságához, a jelentőséget pedig mások korai elmúlásához méri. Így aztán az értékesek elmúlnak, de akiből senkinek sincs haszna, örökké él, akár látszatra, akár mert valóban így is van. A szerencsétlen úgy érzi, mintha szerencse és halál összebeszéltek volna, hogy megfeledkezzenek róla.

191

Ne örüljünk a túlzott udvariasságnak, mert a csalás egy fajtája. Némelyeknek nincs szükségük Thesszália füveire, hogy varázsoljanak, mert egyetlen kalapemeléssel elbűvölik az ostobákat, ha eléggé hiúk. Pénzért árulják a tiszteletadást, és jó szavak szelével fizetnek. Aki mindent ígért, semmit sem ígér, mert az ígéret az ostobák csapdája. Az igazi udvariasság kötelesség, a majmolt, főként a szokatlanul nagy, csalás: nem illemtudás, hanem függőségben tartás. Nem a személy előtt hajbókolnak, hanem szerencséje előtt, és nem elismert jó tulajdonságainak hízelegnek, hanem a tőle remélt előnyöknek.

192

Békés élet - hosszú élet. Ha élni akarsz, hagyj mást is élni. A békések nemcsak élnek, uralkodnak is. Hallj és láss, de hallgass. A pör nélkül eltelt nap hozza meg az álmot éjszakára. Aki hosszan és kellemesen él, kettő helyett él, ez a békeszeretet gyümölcse. Mindene megvan annak, aki avval törődik, ami fontos neki. Nincs nagyobb oktalanság, mint ha mindent a szívünkre veszünk. Olyasmin keseregni, amihez semmi közünk, ugyanolyan balgaság, mint félvállról venni azt, ami fontos.

 

 

folytatás következik!

 

 

LAST_UPDATED2