Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az életbölcsesség kézikönyve- IV. PDF Nyomtatás E-mail
Folytatásos irodalom és bölcselet - Folytatásos irodalom és bölcselet

Baltasar Gracián

Az életbölcsesség kézikönyve

 

 

Fordította: Gáspár Endre

 

 

121

Ne csináljunk a dolgokból ügyeket. Némelyek mindenből pletykát csinálnak, mások mindenből ügyet. Mindig fontoskodnak, mindent komolyan vesznek és veszekedéssé vagy titokká változtatnak. Kellemetlen dolgokat lehetőleg ritkán vegyünk észre, különben állandó bonyodalmak állanak elő. Nincs fonákabb valami, mint ha az ember szívére veszi azt, amit félvállról kellene vennie. Sok dolog, ami valami volt, semmivé lesz, ha nem törődünk vele; sok pedig, ami semmi volt, attól kap jelentőséget, hogy ügyet csinálunk belőle. Eleinte mindennel könnyen végezhetünk, később már nem. Sok betegséget maga az orvosság idéz elő. Nem a legrosszabb életszabály tehát hagyni a dolgokat úgy, ahogy vannak.

122

Légy úr szóban és tettben. Így mindenütt boldogulsz, és eleve tiszteletet keltesz magad iránt. Az ilyesmi mindenütt megmutatkozik: a társalgásban, a szónoklásban, sőt a járásban, de még a nézésben és a hajlamokban is. Nagy győzelem a szívek meghódítása; ehhez azonban nem dőre vakmerőség és barátságtalan modor kell, hanem a fensőbbséges jellemből folyó és az érdemektől támogatott méltóságteljes előkelőség.

123

Kerüljük a mesterkéltséget. Minél több a jó tulajdonság, annál kevésbé van szükség a tetszelgésre, mely csúfosan elhomályosítja. Éppoly utálatos másnak, mint kínos annak, aki csinálja, mert örök aggodalom mártírja, és folyton szenved a vigyázástól. Még kiválóságaira is árnyat vet, mert ezeket is inkább mesterkélt erőszaknak tudják be, mint a természet adományának. Pedig a természetes mindig kedvesebb a mesterkéltnél. Sohasem hiszik el, hogy a tetszelgő bírhatna avval, amit színlel. Minél jobban csinálunk valamit, annál kevésbé szabad látszania a szándékosságnak, hogy úgy tűnjék, mintha természetünkből fakadna a teljesítmény. De vigyázzunk arra is, hogy a tetszelgést kerülve, bele ne essünk, és ne tetszelegjünk abban, hogy nem tetszelgünk. Az okos sohase mutassa, hogy tisztában van érdemeivel, mert éppen a nemtörődömség kelti fel mások figyelmét. Kétszeresen kiváló az, aki minden tökélyt magában hord, de egyet sem gondol a tökéletességével. Az ilyen megfordított úton jut el céljához, a sikerhez.

124

Érd el, hogy visszakívánjanak. Csak kevesen képesek magukat így megkedveltetni, s boldog, akinek ez okosoknál sikerül. Az elmenőkkel langyosan szoktak bánni. Mégis van mód arra, hogy a szeretet zsoldjára szert tegyünk, éspedig biztosan, ha hivatalunkban képességeinkkel tűnünk ki, még biztosabban, ha szíves modorunkkal. Ilyenkor a szeretet a kiválóság jutalma, és észre fogják venni, hogy állásunknak volt szüksége ránk, nem nekünk az állásra. Egyesek díszére válnak hivataluknak, másoknak az válik díszükére. Nem előny viszont, ha a rossz utód miatt látszunk jónak, mert akkor nem annyira bennünket kívánnak vissza, mint inkább a másikat a pokolba.

125

Ne légy élő botránykrónika. Csak aki a maga jó hírét már eljátszotta, törődik mindig a más szégyenével. Némelyek mások foltjaival szeretnék kendőzni, ha ugyan nem lemosni a magukét, vagy pedig vigasztalást merítenek belőle, holott ez ostoba vigasz. Bűzös azok szája, akik mások szennyének csatornái. Aki leginkább szeret vájkálni az ilyesmiben, leghamarább bemocskolja magát. Nemigen van ember eredendő fogyatkozás nélkül, vagy színén, vagy fonákján. Csak a kevéssé ismertek hibái maradnak ismeretlenek. Az óvatos tartózkodjék attól, hogy bűnlajstrom legyen, mert az ilyen utálatos fráter él ugyan, de lelke nincsen.

126

Nem az az ostoba, aki ostobaságot csinál, hanem aki az elkövetett ostobaságot nem tudja leplezni. Az ember rejtse el hajlamait, de még inkább hibáit. Minden ember téved, de azért van különbség: az okosok leplezik, amit már elkövettek, az ostobák pedig a majdan elkövetendők kedvéért hazudnak. A tekintély inkább az eltitkoláson alapszik, mint a tetten, mert akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. A nagy emberek botlásai észrevehetőbbek, akárcsak a nagyobb égitestek fogyatkozása. Még a barát se ismerje be hibáit, sőt, ha lehetne, maga előtt is el kellene tagadnia. Itt azonban már egy másik életszabály alkalmazható, éspedig ez: tudjunk felejteni.

127

Kecses légiesség mindenben. A tehetség élete, a beszéd lélegzete, a cselekvés lelke, a kiválóságok kiválósága. Minden más tökély a természet ékessége, de a fesztelenség a tökélyeké maguké, még az észjárásban is tükröződik. Javarészt adomány ez, és csak kisrészt tudható be a tanulásnak, mert még a nevelésnek is fölötte áll. Túlmegy a könnyedségen, és a bátorságot is eléri, előfeltétele a nyűgnélküliség, melyet tökéletességgel pótol. Nélküle minden szép külső halott, és minden kellem kellemetlen. Mindenen túltesz, bátorságon, okosságon, óvatosságon, sőt még a méltóságon is. Az ügyek elintézését diplomatikusan megrövidíti, és művelt formában kihúz minden csávából.

128

Lelki emelkedettség. A hős egyik legfontosabb kelléke, mert a nagyság minden fajtája iránt fellelkesít: emeli az ízlést, tágítja a szívet, köszörüli az elmét, nemesíti a kedélyt, és méltóságot kölcsönöz. Akárhol található, kitűnik, és ha a sors mostohasága egykor elfojtja is, kitör, hogy ragyoghasson, és az akarattal nő ott is, ahol a lehetőséget eltorlaszolják előtte. A nagylelkűség, a nagyvonalúság és minden hősi tulajdonság forrásukat ismerik fel benne.

129

Ne panaszkodjunk soha. A panaszkodás mindig árt a tekintélynek. Inkább mások indulatának ad serkentő példát, mint nekünk a részvét vigaszát. Hallgatójának utat mutat a felpanaszolt irányban, és az első sérelem ismerete mentsége lesz a másodiknak. Sokan régi bajaik elpanaszolásával újakat indítanak el, és miközben orvoslást vagy vigaszt keresnek, kárörömöt, sőt megvetést keltenek. Jobb politika, ha dicsérjük némelyek jó szolgálatait, hogy másokat hasonlókra bírjunk, mert távollevők szívességeinek felemlegetésével a jelenlevőket buzdítjuk, s ily módon egyeseknél élvezett tekintélyünket másoknak adjuk tovább. Óvatos ember nem teszi közhírré kudarcait vagy fogyatkozásait, a másoknál élvezett becsülést azonban igen, mert ez alkalmas arra, hogy barátokat nyerjen és ellenségeket verjen.

130

Lenni és látszani. A dolgok értékét nem az adja meg, amik, hanem aminek látszanak. Valamit érni és meg is mutatni annyi, mint kétszer annyit érni. Ami nem látható, olyan, mintha nem is volna. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nincs igazság-színe. Sokkal többen vannak az elámítottak, mint a belátók. Az ámítás hatalma nagy, és a dolgokat külszínűkről ítélik meg; vannak, amelyek merőben másfélék, mint amilyennek látszanak; a jó külső a belső tökély legjobb ajánlólevele.

131

A lélek bája. A léleknek is van bája: a szellem kecsessége, melynek megnyilvánulása igazi ékessége a szívnek. Nem mindenki mondhatja magáénak, mert belső nagyság kell hozzá. Első jele az, hogy jót mondunk ellenségünkről, és még jobbakat teszünk vele. Legszebb fényében akkor mutatkozik, mikor bosszúra nyílik alkalma: az ilyent nem hagyja kihasználatlanul, hanem megnemesíti avval, hogy a győzelmet a döntő pillanatban váratlan nagylelkűséggé változtatja. Amellett politikus is, sőt az állambölcsesség netovábbja, mert sohasem színlel győzelmet, aminthogy semmit sem színlel, ha pedig érdemével kivívja, nagylelkűen átsiklik fölötte.

132

Kétszer gondolj át mindent. A másodszori felülvizsgálat nagy biztonságot ad; kivált, ahol nem értesz jól valamit, igyekezzél időt nyerni, hogy kiegyezz, vagy jobb helyzetbe kerülj. Új érvek vetődnek fel, hogy álláspontodat erősítsék vagy igazolják. Ha arról van szó, hogy adj valamit, a megfontolt adomány nagyobb becsben fog állani a gyorsaság okozta örömnél, mert mindenki többre tartja azt, amit tovább kívánt. Ha pedig nemet kell mondanod, időd lesz annak formáját átgondolni és megérlelni a visszautasítást, hogy ízletesebb legyen; az első vágy hevének elmúltával, lehiggadt fővel senki sem érzi annyira sértőnek a kosarat. Gyors kérést lassan teljesíts, mert ez a fortély alkalmas az óvatosság kijátszására.

133

Inkább légy mindenkivel bolond, mint egymagadban okos. Számító emberek elve. Mert ha mindenki bolond, senki sem rövidül meg, de a magányos okosságot bolondságnak fogják tartani. Ennyire fontos, hogy az árral ússzunk. A tudás néha a tudatlanságban vagy annak színlelésében áll. Emberek között kell élnünk, és a tudatlanok többségben vannak. Aki magában akar élni, félisten legyen vagy egészen állat. De át is alakíthatom az aforizmát, így: inkább légy a többiekkel okos, mint magadban bolond. Némelyek hóbortjaikkal akarnak kiválni mások közül.

134

Kétszeresen legyen meg, ami az élethez kell. Akkor az élet is megkétszereződik. Függésünk a dolgoktól ne legyen kizárólagos, és ne szorítkozzék egyetlen dologra, akármilyen egyedülálló is az. Minden legyen meg kétszeresen, főleg a boldogulás, a kedveltség, az élvezet kellékei. Fölöttébb nagy a hold változékonysága, minden létező határa: de annál is változékonyabbak a dolgok, melyek a gyarló emberi akarattól függenek. Védekezzünk a törékenység ellen nagyobb készlettel, és tegyük szabályává az életművészetnek, hogy minden jóból és kellemesből kettős tartalékunk legyen. Ahogyan a természet is minden igazán fontos és veszélyeztetett szervet párosával ad az embernek, tegye a művészet ugyanezt mindennel, amitől függünk.

135

Ne iparkodjunk mindig ellentmondani. Az ellentmondás szelleme ostobaság és bosszúság. Hívjuk ellene segítségül az okosságot. A mindig akadékoskodó elmés lehet, de makacssága nem menekülhet az ostobaság vádja elől. Az ilyenek a legkellemesebb társalgást közelharccá teszik, s így nagyobb ellenségei környezetüknek, mint azoknak, akikkel nem érintkeznek. A legízletesebb falatban legjobban érezhető a szálka, mely átfúrja. Ilyen szórakozás közben az ellentmondás a balgák és kártékonyak szenvedélye, akik az oktalan állattal a vadállatot egyesítik magukban.

136

Ismerd meg jól tárgyadat. Tapints elevenére az ügyeknek. Sokan a haszontalan okoskodás ágain vagy a fárasztó szószátyárkodás levelei közt vergődnek, s a világért nem bukkannak rá az eset lényegére; százszor kerülgetnek egy pontot, magukat és másokat kifárasztva, csak éppen az ugróponthoz nem jutnak el soha. A kusza elmék bűne ez, amelyek képtelenek kigabalyodni, csak pazarolják az időt és a türelmet olyasmire, amit elhagyhatnának, úgyhogy végül mind a kettőből kifogynak, mire eljutnak ahhoz, amit a végére hagytak.

137

Legyen a bölcs elég magának. Volt, akinek mindene önmaga volt,[7] s ha magát hozta, mindenét hozta. Ha egyetlen mindenre használható barát elég Róma és az egész világ felépítésére, legyen az ember ilyen jó barátja önmagának, akkor egyedül is élhet. Ki is hiányozhatnék neki, mikor az övénél nagyobb elme és jobb ízlés nincs. Az ilyen csak magától függ, s a legfőbb lényhez hasonlítani a legfőbb boldogság. Aki ily módon meg tud állapodni magában, semmiben sem lesz az állathoz hasonló, de sokban a bölcsekhez és mindenben istenhez.[8]

138

Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.

139

Ismerd fel a szerencsétlen napokat. Mert vannak ilyenek: semmi sem sikerül, s játékot változtathatsz ugyan, de szerencsét nem. Két játszma után be kell látnod ezt, és vonulj vissza, ha úgy veszed észre, hogy a nap nem kedvező. Az év sem mindig egyforma, nem lehet az ember minden órában okos. A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél megírásához. Minden kiválóságnak megvan a maga időszaka: a szépség sem tündöklik mindig. Sokszor az okosság rácáfol magára, akár hátra-, akár előretekint. Mindennek a maga napján kell végbemennie, hogy jól végződjék. Ahogyan némelyeknek minden rosszul, másoknak minden jól sikerül, kisebb megerőltetéssel. Ezeket már minden készen várja: a szellem megfelelő, a hangulat alkalmas, és a csillagok kedveznek. Az ilyen alkalmat ragadjuk meg, és egyetlen parányát se engedjük elveszni. Azért a megfontolt ember egyetlen balsiker miatt nem fogja a napot végleg rossznak, sem egy siker miatt jónak nyilvánítani, hiszen amaz hangulathiány, emez szerencsés véletlen is lehet.

140

Nyomban megtalálni a jót mindenben, az ízlés diadala. A méh rögtön megtalálja az édest, hogy mézet csináljon belőle, a vipera a keserűt, mert mérgéhez kell. Ilyenek az ízlések is: egyiknek a legjobb kell, másiknak a legrosszabb. De nincs, amiben ne volna valami jó, főként ha könyv, tehát gondolat szüleménye. Némelyeknek azonban olyan szerencsétlen természetük van, hogy ezer tökély között is rábukkannak az egyetlen fogyatkozásra, s azon rágódnak aztán, mint mások akaratának és eszének szemetesládái. Minden tévedést nyilvántartanak, inkább rossz ítélőképességük büntetéseképpen, mint elméjük köszörülésére. Életük sanyarú, mert mindig keserűséget esznek, hisz mások hibáiból táplálkoznak. Szerencsésebb azok ízlése, akik ezer fogyatkozás közt rátalálnak az egyetlen véletlenül útjukba akadó kiválóságra.

141

Ne élvezd saját szavaidat. A magad megelégedésével nem mégy sokra, ha másokat nem elégítesz ki. Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. Nem jó egyszerre beszélni és önmagunkat hallgatni: ha magunkban beszélni kótyagosság, kétszeresen az mások előtt hallgatni magunkat. Nagyurak betegsége, hogy folyton elismételgetik: "Jól mondom?", meg: "Ugye?" - hogy a hallgatók háta borsódzik belé. Minden mondat végén tapsot várnak, vagy dicséretet, és kimerítik az okosok türelmét. A felfuvalkodottaknak sokszor visszhangjuk is akad, és mivel beszédük csupa sallang, valamelyik ostoba minden szavukra rávágja az éljent.

142

Ne szegődj önfejűségből a rosszabbik párthoz, csak mert ellenfeled megelőzött, és a jobbikat választotta. Ha ezt teszed, eleve elvesztetted a harcot, és csúfosan fogod végezni. Rossz eszközökkel sohasem állhatsz jó bosszút. Ellenfeled előrelátóan csatlakozott a jobbik párthoz, te elkésve és botorul küzdenél ellene a rosszabbikon. Akik tetteikben önfejűek, jobban megjárják, mint akik csak szóban azok, mert a tett kockázatosabb a szónál. A makacsok közönségessége abban áll, hogy ha ellentmondhatnak, nem nézik sem az igazságot, sem a harci esélyt. Az óvatos mindig az igazság, nem az indulat oldalán áll, vagy mert rögtön belátta azt, vagy mert utóbb okult. Akkor, ha az ellenfél ostoba, hasonló helyzetben ő fog visszakozni és átmenni a másik oldalra, vagyis a rosszabbik párthoz. Hogy eltántorítsd a jótól, nem kell mást tenned, mint hogy te magad állj oda, akkor balgasága rá fogja bírni arra, hogy cserbenhagyja, így saját önfejűségén fog rajtaveszteni.

143

Ne essünk paradoxonba, csak hogy köznapiak ne legyünk. Mindkét véglet árt a hitelnek. Minden vállalkozás, amely csorbát ejt méltóságunkon, máris a dőreség egy neme. A paradoxon az a csalás, amely eleinte tetszetős, mert meghökkent újszerűségével és furcsaságával; később azonban, ha kiderül a turpisság, és az igazi jelentőségében látják, pórul járunk vele. A szemfényvesztés egy fajtája, és közügyekben az állam romlására vezet. Akik nem tudnak vagy nem mernek az erény útján eljutni az igazi nagyságig, rávetik magukat a paradoxra: az ostobákat elkápráztatják, de az okosokat igazmondásra bírják vele. Az ítélőképesség kificamultságára vall, s ezért annyira ellentéte az okosságnak; ha alapja olykor nem hamis, legalábbis bizonytalan, és fontos dolgokat kockáztatunk gyakorlásával.

144

Kezdd el a más ügyével, végezd a magadéval. Ez a hadicsel a siker biztosítéka; a keresztény mesterek égi dolgokban is alkalmazzák ezt a szent fogást. Fontos fortély, mert a vélt előny csalétekül szolgál az idegen akaratnak; azt hiszi, az ő ügyéről van szó, pedig csak a magad kérésének egyengeted vele az utat. Soha ne haladj vaktában, legkevésbé ingatag talajon. Olyan emberekkel szemben, akiknek első szava rendszeresen "nem", tanácsos kitérni a nyílvessző útjából, hogy ne eszméljenek rá a beleegyezésükkel járó kockázatra, előre kitalálva a készülő fordulatot. Ez a tanács összefügg a második szándékról mondottakkal.[9] Ez is, az is nagy ravaszságot kíván.

 

 

folytatás következik!