Payday Loans

Keresés

A legújabb

1789 öröksége PDF Nyomtatás E-mail
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Az idegenek által generált színes forradalom 1789 öröksége

 

2014. november 12.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Amint a minap rámutattunk, bizony egyáltalán nem véletlen, hogy olyanok álltak hirtelen a korrupcióellenes társadalmi megmozdulások élére, akik a liberális állam modelljének abszolút képviselői. Tekintetükre és skandálásaikra figyelve ugyanis felrémlik valami, éspedig az, hogy mennyire emlékeztetnek azok a köztudatban mindmáig „dicsőséges”-nek számító 1789-es francia forradalom elveire és eszközeire.

Az akkori forradalmárok korántsem mondjuk a fejedelmi abszolutizmus vadhajtásait akarták lenyesegetni, vagy az annak nyomában támadt szociális feszültségeket megszüntetni. Nem, ők magának Istennek üzentek hadat. De lássunk ezt kissé részletesebben. Ezúttal három kitűnő forrásból idézünk.



Vegyük először Schütz Antal piarista művét (Katholikus egyháztörténelem, 1936), amelyben ezt olvassuk:

„Az alkotmányozó gyűlés (1789) az osztálykiváltságokkal együtt az Egyház kiváltságait is megszüntette, s az egyházi vagyont nemzeti vagyonnak jelentette ki. Majd eltörölte a nem tanító vagy betegápoló szerzeteket, és új, úgynevezett polgári szervezetet adott az Egyháznak. Ennek értelmében a püspökségek határai összeestek a departement-okéival, a nem lelkészkedő papi állások megszűntek, a plébánosokat és püspököket a politikai testületek választották, a pápával való összeköttetés megszakadt. Egyházi állást csak az tölthetett be, aki az új alkotmányra megesküdött. A alsópapságnak kétharmada (46 000) és a püspökök legnagyobb része azonban megtagadta az esküt. A törvényhozó gyűlés (1791) még tovább ment. Minden vallási társulatot megszüntetett, és a meg nem esküdt papokat kiutasította az országból. Ekkor mintegy 40 000 pap volt kénytelen elhagyni hazáját; a hírhedt szeptemberi mészárlásnak pedig körülbelül 300 pap esett áldozatul.”

Mintha 1919 vagy 1945 hazai kommunista történéseiről szólnának a fentebbiek. De nézzük csakMeszlényi Antal kanonok, egyháztörténész könyvét (Az Egyház és a francia forradalom, 1941)

„Turreau és Carrier konventi biztosok minden időkre hírhedtté tették nevüket nemcsak azért, mert szemrebbenés nélkül gyilkoltattak tízezreket, hanem oly módon, mely az állattá fajulás fogalmát teljesen kimeríti. Carrier csupán Nantesban néhány hónap lefolyása alatt 16 000 embert pusztított el, éspedig oly módon, hogy a kiszemelteket a Loire folyón bárkára rakatta, ennek padozatát mesterséges résekkel kifúratta s a nyílt vízen egész rakományával elsüllyesztette. Sátáni humora ezt „úsztatásnak” nevezte s annál nagyobb örömét találta benne, minél nagyobb tömeget temethetett a hullámsírba. De volt egyéb gyilkos módszere is. Nevét fenntartotta az úgynevezett polgári házasság kegyetlenségével is. Ez nem volt más, mint a férfiakat a nőkkel összekötöztette s úgy dobálta a Loire-ba. Ezeket farkaskölyköknek nevezte, s hogy félelmüket fokozza, négerekkel szedette őket össze s ugyancsak a vízbe hajigálgatta s élvezte velőt rázó sikoltásaikat.”

Végül pedig idézzük Aubermann Miklós középiskolai tanárt (Katholikus egyháztörténet, 1919):

„A rémuralom (1792-1795) élén Robespierrel és Dantonnal, kiáltó bizonyságot tesz arról, hogy a szenvedélyek uralma alá kerülő ember vadságban és kegyetlenségben messze meghaladja az állatvilág bármilyen faját. Ezrenkint végezték ki az embereket. Megtörtént, hogy a csőcselék emberhúst evett, embervért ivott; egy hercegnő (Lamballe) szívét megették, levágott kezét Robespierre lakomáján a terített asztalra helyezték. Akinek szenébe könnycsepp gyűlt az ártatlanul elvérzők láttára, vagy aki csak egyetlen elítélő szót mondott, vagy tisztább ruházatot viselt, mint a vérengző csőcselék, azt meggyanúsították s a guillotine alá vitték: a szabadság, egyenlőség és testvériség elveinél fogva. Az áldozatok számát 2 millióra teszik, hiszen vagy 44 000 guillotine (=»francia nemzeti borotva«) működött egész Franciaországban. A kereszténységet, sőt a keresztény időszámítást is eltörölték. A templomokat néhol raktárokká változtatták át; máshol a tornyokat lerombolták, mert az egyenlőség elvével láthatólag ellenkeztek. A nyilvános keresztény istentisztelet megszűnt; helyébe behozták az »ész istennő vallását«. Az »ész istennőjét« a párizsi opera egy nőtagja személyesítette fehér ruhában, kék köpennyel, jakobinus-sapkával a fején. A Notre Dame főoltára helyén pázsitból és zöld gallyakból font trónt emeltek neki, lábai alá a keresztet tették és tömjénillattal hódoltak neki. A bibliát és feszületet tűzbe dobták, a szent ostyákkal iszonyú szentségtörést követtek el, sok szent edényt beolvasztottak, az ereklyéket meggyalázták, ellenben Voltaire bundájának egy-egy szőrszálát rendkívüli tiszteletben tartották. Danton lefejeztetése után Robespierre belátta, hogy ha nem léteznék is Isten, kellene egyet csinálni, azért ismét törvénybe iktatta, hogy van egy legfőbb lény (L’étre suprême), és a lélek halhatatlan.”


A franciákat azonban, teszi hozzá Aubermann, „nem elégítette ki a legfőbb Lény vallása, hanem a keresztény istentisztelet után vágyódott. Kivált 1795 óta nagy buzgósággal látogatta ismét a katholikus istentiszt
eleteket.”


Vagyis hiába akarták az Istenadta természetet vasvillával kikergeti, mégis visszatért az. Miként mi is csak remélni tudjuk, hogy azok, akik a most utcára vonuló tömegeket terelgetik, ugyancsak nem fogják elérni a valódi céljukat. Merthogy az idegenek által generált színes forradalom, ami 1789 öröksége, igenis elbukásra ítéltetett.