Payday Loans

Keresés

Az életbölcsesség kézikönyve - I. PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2014. november 13. csütörtök, 19:33

Baltasar Gracián

Az életbölcsesség kézikönyve

 

 

Fordította: Gáspár Endre

 


 

1

Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is a végsőkig tökéletesedett. Hét ókori bölcsből nem telnék ma ki egy, s egyetlen ember több figyelmet érdemel napjainkban, mint valaha egy egész nép.

2

Jellem és szellem. A ragyogó képességek két tengelye. Egyik a másik nélkül fél boldogság. Nem elég az értelem, lelki jelesség is kell. Ostobák szerencsétlensége, hogy rosszul választják meg állapotukat, hivatásukat, munkájukat, lakóhelyüket, barátaikat.

3

Ne tudják, mi a célunk. Az újdonság keltette ámulat a siker fokmérője. Nyílt kártyákkal játszani nem üdvös, nem is ízléses. Aki nem nyilvánítja ki rögtön szándékát, várakozást kelt, főként ahol a magas tisztség biztosítja az általános érdeklődést, titokzatosságba burkolódzik, s már kifürkészhetetlenségével tiszteletet ébreszt. Még a közlékenységben se menjünk el a bizalmasságig, aminthogy a társas érintkezésben se tárjuk ki mindenkinek bensőnket. Óvatos hallgatás az okosság szentélye. A bejelentett elhatározást nem méltányolják, sőt mert módjukban áll megróják, s ha balul üt ki, kétszeres baj. Kövessük hát az isteni módszert: keltsünk várakozást és nyugtalanságot.

4

Tudás és bátorság a nagyság két összetevője. Halhatatlanok lévén, halhatatlanná tesznek. Annyit érünk, amennyit tudunk, s a bölcs mindenre képes. Ismeretek híján úttalan a világ. Hozzáértés és erő: szem és kéz. Bátorság nélkül meddő a tudomány.

5

Tarts másokat függőségben. A bálványt nem aranyozója teszi azzá, hanem bálványozója. Okos ember többre tartja, ha rászorulnak, mint ha hálásak neki. Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog, mert amilyen hosszú emlékezetű az, olyan feledékeny emez. A függésből több a haszon, mint a hálálkodásból. A kielégült hamar hátat fordít a forrásnak, s a kifacsart narancs aranyból sárba hull. Ha oda a függés, oda a megértés és vele a becsülés. Tanítson meg a tapasztalat elsősorban arra, hogy tartsuk ébren a várakozást, de ne elégítsük ki, s még koronás urunk is minduntalan ránk szoruljon. Azért nem szabad abba a túlzásba esnünk, hogy hallgatásunkkal elősegítsük más tévedését, vagy saját előnyünkért helyrehozhatatlan kárt okozzunk neki.

6

Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen; az ember napról napra tökéletesedik személyében és hivatásában, míg teljességéhez, képességei és kiválóságai tetőfokára eljut. Az ilyen ember ízlése emelkedettségéről, szelleme tisztultságáról, ítélete érettségéről, akarata józanságáról ismerhető fel. Sokan sohasem érik el a csúcsot, mindig hiányzik belőlük valami. Mások késve lesznek azzá, amik. A szavaiban bölcs, tetteiben eszes, kiteljesült férfit nemcsak befogadják, szívesen is látják az okosok bizalmas körében.

7

Óvakodjunk feljebbvalónkon túltenni. Minden győzelem gyűlöletes, a gazdánkon aratott meg éppen vagy ostoba, vagy veszélyes. A fölény mindig ellenszenves, hát még ha fensőbbség issza meg a levét. Óvatos ember leplezi közönséges képességeit, ahogyan szépségét is hanyag külső mögé rejti. Akad, aki elismeri más nagyobb szerencséjét vagy kiválóbb jellemét, de szellemi elsőbbségét soha, legkevésbé, ha főrangú személy. Mert a szellem a tulajdonságok királya, s így minden megsértése felségsértés. A fejedelmek abban akarnak fők lenni, ami a legfőbb. Ínyükre van, ha segítik, de nem szeretik, ha túlszárnyalják őket. A tanács itt inkább tűnjön fel az emlékezet felfrissítésének, mint kívülről hozott világosságnak. Jól megtanítanak erre a fortélyra a csillagok: a Nap e gyermekei fényesek, mégsem vetélkednek soha a napvilággal.

8

A szenvtelenség igazi lelki nagyság jele. Ez az egy magasabbrendűség megszabadít alantas külső befolyásoktól. Nincs nagyobb dolog, mint önmagunkon, indulatainkon uralkodni: így jutunk el az akarat diadalához. S ha már úrrá lesz rajtunk magunkon a szenvedély, legalább hivatalunkig ne merészkedjék, annál kevésbé, minél nagyobb az. Ez az úri elv sok bosszúságtól megóv, és megrövidíti a tekintélyhez vivő utat.

9

Cáfolj rá nemzeti fogyatékosságaidra. A víz felveszi jó és rossz tulajdonságait a rétegeknek, melyeken átszűrődik, s az ember a földét, ahol születik. Egyesek többet köszönhetnek hazájuknak másoknál, mert szerencsésebb helyen ringott bölcsőjük. Nincs nemzet, amelynek, akármilyen művelt, ne volna valamely eredendő hibája, a szomszéd népek pedig akár óvatosságból, akár a maguk vigasztalására sietnek kicsúfolni. Az ilyen nemzeti fogyatkozásokat leküzdeni vagy legalább leplezni tiszteletre méltó ügyesség. Szert teszünk vele arra a kitüntető véleményre, hogy kivételek vagyunk, mert a váratlan mindig becsesebb. A származásból, a társadalmi helyzetből, a hivatásból és a korból is erednek hibák, melyek, ha mind felhalmozódnak egy személyben, és az óvatosság nem tartja féken őket, elviselhetetlen szörnyet adnak.

10

Szerencse és hírnév. Amilyen állhatatlan az egyik, olyan szilárd a másik. Az első az életre szól, a második azutánra; amaz az irigység, emez a felejtés ellenszere. A szerencsét óhajtjuk, olykor elő is segítjük, a hírt kiérdemeljük. A hírnév vágya a kiválóságból ered: Fáma az óriások húga volt, és ma is az: a végleteket, az utálat és tetszés szörnyeit vagy csodáit kedveli.

11

Társalkodj avval, akitől tanulhatsz. A baráti érintkezés a tanultság iskolája legyen, s a beszélgetés művelt oktatás; legyenek barátaid a mestereid, és a hasznos okulás váltakozzon a kellemes társalgással. Az okosok társaságában felváltva élvezzük a sikert, melyet szavaink keltenek, s az okulást, melyet a hallottakból merítünk. Mindenkit önérdeke vonz másokhoz, de ez itt magasabb rendű. Eszes ember forgolódjon a kiválóságok körül, akiknek háza inkább a nagyság színpada, mint a hiúság hajléka; ezek amellett, hogy példájukkal és modorukkal minden nagyság orákulumai, a jó ízlés és előkelő bölcsesség magas iskolájává avatják hódoló környezetüket.

12

Természet és művészet, anyag és mű. Külső segítség nélkül nincs szépség, és minden tökély eldurvul, ha az iskolázottság nem emeli, mert csak ez javítja a rosszat és tökéletesíti a jót. A természet egy szép napon rendszerint cserbenhagy bennünket, fogódzkodjunk hát inkább a művészetbe. Nélküle sekélyes marad a legszebb természetes hajlam, ám a kultúra nélküli képesség csak fél képesség. Mesterséges továbbképzés nélkül mindenki bárdolatlannak hat, és a tökély minden fajtájában pallérozásra szorul.

13

Járjunk el hol második, hol első szándékunk szerint. Az emberi élet az emberi gonoszság ellen viselt háború, s az okos a szándékokkal taktikázik. Sohasem azt teszi, amit várnak tőle, csak ámít avval, amit előre jelez. Ügyes cselvágás után nem várt helyen sújt le igazán, ily módon tévesztve meg ellenfelét. Szándékot színlel, hogy elterelje a figyelmet, s hirtelen valami egészen mást tesz: meglepetéssel győz. De az éles elme megelőzi figyelmével és óvatosan kikémleli; mindig az ellenkezőjét gyanítja, mint amit el akarnak vele hitetni, és nyomban átlát minden színlelt szándékon; az első szándékra nem hederít, hanem várja a másodikat, sőt a harmadikat. Az így leplezett turpisság erre még ravaszabbá válik, s most már magával az igazsággal próbál csalni: játékot változtat, hogy cselt változtasson, és azt színleli, hogy nem színlel, a teljes őszinteségre alapítva furfangját. De a megfigyelő okossága ezen a ravaszságon is átlát; bevilágít a fénynek kendőzött homályba, és felismeri az ártatlanság mögé rejtőző még alattomosabb szándékot. Így győzi le Phyton csele Apolló átható sugarait.[1]

14

Tények és mikéntjük. Nem elég a lényeg, a körülmények is fontosak. A rossz mód, ahogyan valamit teszünk, mindent elront, még a jogost és igazat is. A jó viszont mindent pótol, megaranyozza a nemet, megédesíti a valót, még az öregséget is megfiatalítja. Nagy úr a miként, és a hogyan szíveket oroz. A szép magatartás az élet dísze; a tetszetős fogalmazás pompásan átsegít a dolgokon.

15

Tegyünk szert segítő elmékre. Jó a hatalmasoknak, hogy jeles szellemekkel vehetik körül magukat, akik a tudatlanság minden csávájából kihúzzák őket, és helyettük küzdenek meg a nehézségekkel. Az az igazán nagy, akinek bölcsek szolgálnak, s csak a Tigranészek alantas ízlése törekszik ehelyett arra, hogy meghódolt királyok legyenek lakájai.[2] Az uralkodás egy neme az élet legjavában, ha ügyességünkkel azt tesszük szolgánkká, akit a természet fölénk rendelt. Rengeteg tudnivaló van, az élet rövid, s aki nem tud, nem is él. Ezért kiváló ügyesség fáradság nélkül tanulni sokaktól sokat, és mindenki által gyarapodni tudásban. Ily módon sokakért szólsz a gyülekezetben, mert szádból szól minden bölcs, aki ellátott tanáccsal, s így mások verejtéke árán kerülsz lángész hírébe. Amazok üggyel-bajjal szedik össze az ismereteket, te már velejét kapod tőlük a tudásnak. Ha pedig nem áll módodban, hogy szolgád legyen a bölcs, légy azon, hogy ismerősöd legyen.

16

Tudás és nemes szándék. Ez a kettő hozza meg a sikert. A rosszakarattal párosuló észbeli tehetség mindig torz és visszataszító. A gonosz szándék minden tökély mérge, s ha tudás támogatja, csak furfangosabban ártalmas. Boldogtalan az a kiválóság, mely alantas célokat szolgál. Okosság nélkül kétszeres dőreség a tudomány.

17

Váltogasd cselekvésed módját. Ne járj el mindig egyformán, hogy kijátszd mások, főként ellenfeleid éberségét. Ne cselekedj mindig első szándékod szerint, mert rájönnek egyformaságára, és megelőzik, sőt meghiúsítják tetteidet. Az egyenes vonalban szálló madarat könnyű eltalálni, az ide-oda csapongót nehéz. Második szándékodat se kövesd mindig, mert másodszorra már átlátnak a szitán. A rosszindulat lesben áll, rászedéséhez nagy ravaszság kell. A hamiskártyás sohasem játssza ki azt a lapot, amelyet ellenfele vár vagy óhajt.

18

Szorgalom és tehetség. Nincs kiválóság e kettő nélkül, igazi jelesség pedig csak ott van, ahol találkoznak. A középszerűség is többet elér szorgalommal, mint a felsőbbrendűség anélkül. A jó hírt munkával kell megvásárolni; ami kevésbe kerül, keveset is ér. Vannak, akik előkelő pozíciókban is híjával maradtak a szorgalomnak, mert az alkat ritkán hazudtolja meg magát. Aki nem akar kiválni alantas állásában, inkább középszerű a nagyban, annak mentsége lehet a lelki nemesség; de aki kiváló lehetne, s beéri avval, hogy középszerű, azt semmi sem menti. Egyszóval: természet és művészet, s a kettőre a szorgalom teszi rá a koronát.

19

Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk. Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul, és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és többet ér, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől mint a gonoszság netovábbjától féltek.

20

A korára talált ember. Az igazán kitűnőek koruktól függenek. Nem mindenki él abban a korban, melyet megérdemel, és sokan, ha abban élnek is, nem tudnak vele élni. Van, aki szebb századot érdemelne, mert nem mindig diadalmaskodik a jó: mindennek megvan a maga ideje, még a kiválóságok is a divatnak alávetvék. A bölcsességnek azonban előnye, hogy örök, és ha ez a század nem az övé, sok más az lesz.

21

A szerencse is művészet. Szabályai is vannak, mert a bölcs számára nem minden véletlen, hanem hozzáértéssel irányítható. Némelyek beérik avval, hogy jó képpel odaállnak a szerencse ajtaja elé, és várják, hogy megnyíljon. Mások ügyesebben közelébb lépnek, és az okos merészséget hívják segítségül, hogy a rátermettség és bátorság szárnyán elérjenek a szerencséhez, és hathatósan magukhoz édesgessék. A filozófus szemével nézve azonban az erényen és óvatosságon kívül nincs más módszer, mert a szerencse és a balszerencse csak okosság vagy oktalanság kérdése.

22

Tetszetős ismeretek. Az okosok fegyverzete a pallérozott, ízléses tanultság, a napi kérdésekben való inkább tudós, mint közkeletű jártasság. Derekas készletük van elmés mondásokból és választékos tettekből, melyekkel alkalomadtán élni is tudnak, mert olykor többet ér a tréfás formában, mint akár a legkomolyabb fölénnyel adott tanács. A társaságbeli tudással többre mennek egyesek, mint mások mind a hét művészettel, akármilyen szabadok.[3]

23

Ne legyen fogyatékosságunk. Ez a tökély előfeltétele. Kevesen vannak akár erkölcsi, akár testi hiba nélkül, s többen még dédelgetik is könnyen orvosolható hibáikat. Mások okossága sajnálkozva látja, ha néha a legfényesebb tulajdonságok együttesébe belekeveredik egy apró folt. Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot. A tekintélynek ezeken a szeplőin kap, sőt kapva kap a rosszindulat. Az ügyesség netovábbja volna jelességekké változtatni ezeket. Így font Caesar babért természetes fogyatékossága köré.[4]

24

Mérsékeljük fantáziánkat. Hol tartsuk féken, hol engedjük szabadjára, mert egész boldogságunk tőle függ. Még az okosságot is szabályozza. De zsarnokságra hajlik, és nem éri be a szemlélődéssel, hanem cselekszik, hatalmába keríti az egész életet, és szeszélye szerint hol élvezetessé, hol terhessé teszi. Békétlenné vagy elégedetté tesz önmagunkkal, némelyeknek folytonos szenvedést tár elébe, és házi hóhérjává válik a balgáknak; másoknak boldogságot és jó szerencsét mutogat vidám kábulatban. Mindenre képes, ha józan önfegyelem nem zabolázza.

25

Ne csak szóból értsünk. Valaha a művészet teteje volt jól okoskodni. Ma már ez sem elég, ki kell találni a dolgokat, főként ahol csalódást kell eloszlatni. Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást. Vannak jövendőmondói a szíveknek s hiúzai a szándékoknak. A legfontosabb igazságok mindig félszavakból derülnek ki. Fogja fel az okos egész jelentőségükben: ha kedvezőek, rántsa vissza a hiszékenység gyeplőit, ha rosszak, eressze meg.

26

Találd meg mindenki hüvelykszorítóját. Ez a művészet mozgatja mások akaratát. Inkább ügyesség, mint elhatározás dolga: tudnod kell, hogyan férkőzz mindenkihez. Nincs akarat különleges hajlam nélkül, s ez a hajlam az ízlés sokféleségéhez képest más és más. Mindenki bálványimádó: az egyik ember bálványa a megbecsülés, a másiké az érdek, a legtöbbé az élvezet. A fortély abban áll, hogy megismerjük ezeket a bálványokat, és tudjuk, mivel hozhatjuk hathatósan mozgásba őket; ez annyi, mint az idegen akarat kulcsát kezünkbe kapni. Vissza kell mennünk az első rugóig, mely nem mindig a legmagasabb rendű, sőt gyakran a legalacsonyabb, mert a világon több a kusza, mint a fegyelmezett lélek. Készítsük elő érzésben, találjuk meg a kellő szót, aztán támadjunk rá kedvelt szenvedélyével, és bizonyos, hogy szabad akaratának befellegzett.

27

Tartsd többre a jót a soknál. A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka; a gyakoriság értéktelenné teszi a dolgokat. Az emberek közt is rendesen az óriások a valódi törpék. Némelyek vastagságuk szerint becsülik a könyveket, mintha inkább a kar, mint az elme edzésére íródnának. A külső nagyság magában sohasem ad többet középszerűségnél, s a mindentudók nyavalyája, hogy mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok. A bensőségesből fakad a kiválóság, s ha tárgya fennkölt, a hősiesség.

28

Semmiben se légy közönséges. Ízlésben: oh, milyen bölcs volt az, akit bántott, hogy beszéde ínyére van a sokaságnak![5] A köznép tapsa nem elégíti ki az okost. Vannak kaméleonjai a népszerűségnek, akiknek nem Apollo édes fuvallatában telik kedvük, hanem a tömeg morajában. Felfogásban sem: ne örülj a csőcselék csodálatának, mert nem megy túl a szájtátáson. Az általános ostobaság ámul, míg az egyéni okosság rájön a csalásra.

29

Legyünk tisztességesek. Álljunk mindig az igazság pártján, olyan elszánt kitartással, hogy sem tömegszenvedély, sem zsarnoki erőszak ne kényszerítsen soha átlépnünk az igazság határát. De ki ilyen főnixe a derékségnek? A tisztesség híveinek száma vajmi csekély. Sokan magasztalják ugyan, de nem élnek vele; mások a veszély pillanatáig követik, ott aztán az álnokok megtagadják, a számítók elleplezik. A tisztesség nem bánja, ha barátságba, erősebb hatalomba vagy önérdekbe ütközik is, ezért hagyják hamar cserben. A körmönfontak tetszetős elmélettel magyarázzák hűtlenségüket, mondván, hogy nem akarnak magasabb vagy állami érdeket sérteni. Az állhatatos férfi szemében azonban árulás a színlelés; inkább akar következetes lenni, mint okos, mindig ott van, ahol az igazság, és ha elhagyja társait, nem azért teszi, mert ő ingatag, hanem mert a többiek azok, és már előbb letértek az igazság útjáról.

30

Ne foglalkozzunk rossz hírben álló személyekkel, dolgokkal. Főleg szélhámosokkal ne, akikkel több lenézést szerzünk magunknak, mint hitelt. Sok bizarr szekta van, józan ember valamennyit kerüli. A hóbortos ízlés mindig olyasmin kap, amit a bölcsek elutasítanak; nagy kedve telik minden különcködésben, s ismertté teszi ugyan magát vele, de inkább nevetség, mint tisztesség okából. Az óvatos még bölcsességével sem igyekszik kitűnni, hát még olyasmivel, ami nevetségessé teszi gyakorlóját! Hogy mi ilyen, nem részletezem, az általános lenézés úgyis megmutatja.

31

Ismerd fel a szerencséseket, hogy csatlakozz hozzájuk, és a szerencsétleneket, hogy kerüld őket. A boldogtalanság rendesen ostobaságból eredő bűn, és mindennél ragadósabb. Sohase tárd ki ajtód a kisebbik rossznak, mert sok más nagyobb bejön utána. A kártyajáték legfőbb fortélya a jó eldobás: a legkisebb mostani tromf többet ér a legnagyobb azelőttinél. Kétes esetben leghelyesebb józan bölcsekhez társulni, ezek előbb-utóbb ráakadnak a szerencsére.

32

Tartsanak előzékeny embernek. A hatalmon lévők tekintélyét emeli, ha nyájasak; az uralkodóknak díszére válik a közkedveltség. A parancsolás egyetlen előnye, hogy több jót tehetünk bárki másnál. Barátok azok, akik barátilag viselkednek. Mások ellenben igyekeznek nem tenni szívességet, nem annyira az avval járó fáradság miatt, mint rosszindulatból, mindenben ellentétei lévén az isteni kegyességnek.

33

Tudjuk magunkat kivonni. Bölcs életszabály, hogy az ember tudjon valamit megtagadni. Még fontosabb, hogy önmagát meg tudja tagadni ügyektől és személyektől. Vannak különös foglalatosságok, melyek szú módjára őrlik az értékes időt. Nem illő dolgokkal foglalkozni rosszabb a semmittevésnél. Nem elég, ha az óvatos ember maga nem tolakszik, több kell ennél, más tolakodását is el kell tudnia hárítani. Ne legyen annyira mindenkié, hogy megszűnjék önmagáé lenni. Ne élj vissza barátaid készségével, és ne kérj tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak. Minden túlzás hiba, főként a társas érintkezésben: okos mérséklettel jobban megőrzöd mindenki jóindulatát és becsülését, mert nem használódik el a mindennél becsesebb illemtudás. Őrizd meg hát a választékos iránti hajlamod szabadságát, és ne véts a jó ízlés törvénye ellen.

34

Ismerd legfőbb képességedet. Ápold kiemelkedő tulajdonságodat, és segítsd elő a többit. Némelyek sokra vihetnék egyik-másik téren, ha tudatában volnának saját kiválóságuknak. Figyeld meg, mihez értesz legjobb, és fordítsd arra szorgalmadat. Egyesekben több az ész, másokban a bátorság. Sokan erőszakot tesznek magukon, s így folyton alulmaradnak: rájuk cáfol holnap, ami ma hízeleg szenvedélyüknek.

35

Alkoss mindenről véleményt, de leginkább arról, ami fontos. Az ostobákat a gondolkodás hiánya veszejti el. A dolgoknak felét sem fogják fel, s mert kárukat vagy előnyüket nem látják, nem feszítik meg erejüket. Némelyek lényegtelen dolgokkal sokat, fontosakkal keveset törődnek, szóval mindig fonákul számolnak. Sokan azért nem vesztik el az eszüket, mert nincs nekik. Vannak dolgok, amelyeket a legnagyobb figyelemmel kell megvizsgálnunk és lelkünk mélyén elraktároznunk. A bölcs mindent átgondol, de azért különbséget tesz: ott ás mélyre, ahol alapot talál, s néha abban a hiszemben, hogy több van a dolgok mögött, mint gondolja. Ily módon a megfontolás tovább segít a megértésnél.

36

Mérlegeld szerencsédet. Nem vérmérsékleted vizsgálata fontos, ha cselekedni, valamire vállalkozni akarsz, hanem ez. Mert ha ostoba az, aki negyvenéves fővel Hippokrátésztől kér egészséget, még ostobább, aki Senecától kér észt. A szerencse irányítása nagy hozzáértést kíván: egyszer ki kell várnod, mert várakozással is sokat elérhetsz nála, másszor üstökön kell ragadnod az időt és alkalmat, bár a szerencse sokkal kiismerhetetlenebb, semhogy rájöhetnénk, hogyan dolgozik. Aki kedvezőnek ítéli, menjen merészen tovább, mert többnyire a bátrakért lelkesedik, és negédes lévén, az ifjakért. Akinek nincs szerencséje, hagyja abba, amit csinál, és a már úgyis rázúdult balsikerrel ne idézzen magára újabbat. Szerencsések, előre!

37

Az ugratás tudománya és felhasználása. A társas érintkezés legkényesebb pontja. Az érzület kitapogatására szolgál, vele lehet a szívet a legfondorlatosabban és legbehatóbban próbára tenni. Vannak rosszmájú, szemtelen, az irigység maszlagával megkent és a gyűlölet mérgébe mártott kiszólások: ezek váratlan villám módjára röpítenek ki más rokonszenvéből és becsüléséből. Sokan estek ki már, egy-egy könnyedén odadobott mondástól megsebezve, nagyok és kicsinyek barátságából, akiket a tömeg zúgolódása és egyesek rosszindulata képtelen volt akár csak megingatni is. Máskor éppen ellenkezőleg, hasznos a csipkelődés, mert alátámasztja és megszilárdítja tekintélyünket. De amilyen ügyesen lövi ki az ilyent a célzatosság, olyan ügyesen kell hogy fogadja az óvatosság, sőt várja az előrelátás. Mert amit várunk, könnyű kivédeni, és az előre látott lövés mindig célt téveszt.

38

Nyerés közben hagyd ott a szerencsét. Jó játékosok ezt teszik. A szép visszavonulás felér a merész támadással. Akár eleget végeztél, akár sokat, tudj pontot tenni. A tartós megelégedés mindig gyanús; biztosabb az időközönkénti, s az ínynek is jobb egy kis keserű az édesben. Minél jobban nekirugaszkodik a szerencse, annál nagyobb a veszély, hogy elcsúszik és mindent magával ránt. Olykor a boldogság rövidségéért nagysága kárpótol. A szerencse belefárad, hogy sokáig hátán hordjon valakit.

39

Vedd észre, mikor ér valami tetőfokára, s akkor ragadd meg. A természet minden műve eljut kiteljesedéséhez. Van egy pont, ameddig gyarapszik, aztán már csak hanyatlik. A művészet alkotásai ellenben ritkán érik el azt a tökélyt, hogy ne lehetne rajtuk többé javítani. Mindent teljében élvezni, kitűnő ízlésre vall, de ez nem mindenkinek adatott meg, s a módját sem érti mindenki. Még a szellem termékeinek is van ilyen érettségi foka, melyet fontos felismerned, hogy megbecsüld és kihasználd.

40

Az emberek kegye. Mindenki csodálatát kivívni nagy, szeretetét elnyerni még nagyobb dolog. Némi szerencse és főként igyekezet kell hozzá: amaz kezdetnek, ez folytatásnak. Nem elég a szellemi kiválóság, noha előfeltétel, mert az értelem megnyerése után a szív már könnyen megnyerhető. Amellett a jóindulat megszerzéséhez jótett is kell. Tégy két kézzel jót, adj jó szót és még jobb tetteket, és szeress, hogy szerettessél. Előzékenység a főrangú személyek legnagyobb diplomáciai bűvészete. Nyúljunk előbb a tettekhez, csak aztán a tollhoz, előbb a kardlaphoz, aztán a könyvlaphoz. Mert az írók kegyét is meg kell nyerni, s az örök.

41

Ne túlozzunk soha. Az óvatosság egyik fő szabálya, hogy kerüljük az ömlengő szavakat, nehogy az igazságon csorba essék, vagy bölcsességünk valljon kárt. A túlzás a becsülés tékozlása, s az értelem és ízlés korlátoltságára vall. A dicséret felingerli a kíváncsiságot, sarkantyút ad a vágynak, s ha aztán, mint többnyire történni szokott az érték alatta marad az árnak, a várakozás a csalás ellen fordul, és a magasztalt, valamint a magasztaló lenézésével áll bosszút. Az okos tehát megfontoltan jár el, és inkább mond keveset, mint sokat. A nagy kiválóság úgyis ritka, ezért jobb csínján bánni az elragadtatással. Az agyondicsérés a hazugság egy neme; művelését a jó ízlés híre sínyli meg, ami sok, és az okosságé, ami még több.

42

A természetes fölényről. A magasabbrendűség titokzatos ereje ne bosszantó mesterkéltségből fakadjon, hanem az uralomra való rátermettségből. Az ilyennek mindenki hódol, nem is veszik észre, hogyan, csak érzik az istenadta tekintély rejtélyes erejét. Ezek az előkelő szellemek érdemüknél fogva királyok és velük született nemességüknél fogva oroszlánok; szívét és eszét is foglyul ejtik a többieknek. Kikényszerítik a tiszteletet, és ha más előnyös képességeik is vannak, a kormányrúdnál a helyük, mert egy fenyegető pillantással többet elérnek, mint más hosszú szónoklatokkal.

43

Oszd a kisebbség véleményét, de mondd a többségét. Aki az ár ellen úszik, más balhitét nem oszlatja el, de maga könnyen bajba jut. Szokratész legyen, aki erre vállalkozik. A különvélemény sértő, mert mások ítéletének rosszallását jelenti. Egyre nagyobb körben kelt visszatetszést, részben a kifogásolt tárgy miatt, részben azok miatt, akiknek tetszett. Az igazság keveseké, a csalás általános is, közönséges is. Nem piacon tartott beszédeiben mutatkozik meg a bölcs, mert ott nem a maga hangján szól, hanem a tömeg ostobaságát mondja, ha belül mégúgy tagadja is. Okos ember éppúgy kerüli, hogy ellentmondjanak neki, mint hogy ő mondjon ellent; amilyen kész a bírálatra, úgy tartózkodik annak kimondásától. A vélemény szabad, nem tehet és ne is tegyen rajta senki erőszakot. Az okos visszahúzódik hallgatása szentélyébe, s ha nagy néha megnyilatkozik, a kevesekhez és megértőkhöz szól.

44

A nagy emberek iránti rokonszenv. Nagyok tulajdonsága a nagyokkal való együttérzés: a természet nemes és hasznos csodája. A szíveknek és szellemeknek is van rokonságuk, melynek megnyilvánulásait a tudatlan tömeg varázsitalnak tulajdonítja. Nem áll meg a becsülésnél, hanem elmegy a jóakaratig, sőt a vonzalomhoz is eljut. Szavak nélkül meggyőz, és érdem nélkül célt ér. Van aktív és passzív rokonság, s mindkettő annál üdvösebb, minél fennköltebb. Felismerése, megkülönböztetése és helyes felhasználása nagy ügyességet kíván, mert enélkül a titokzatos kegy nélkül a legnagyobb kitartás is kevés.

45

Élj a ravaszsággal, de ne élj vissza vele. Ne élvezd és főként ne mutasd ki: titkolj el mindent, ami mesterséges, mert gyanús, kivált azonban óvatosságodat, mert gyűlöletes. A csalás gyakori, légy hát sokszorosan elővigyázatos, de ne mutasd ki gyanúdat, nehogy bizalmatlanságot kelts. A nagy gyanakvás visszatetszést szül, és kihívja a bosszút, felidézi a rosszat, melyre addig senki sem gondolt. A megfontolt cselekvés nagy előny: nincs ennél jobb bizonyítéka az okosságnak. A tettek legfőbb tökéletessége végrehajtásuk módjának fölényességétől függ.

46

Parancsolj ellenszenvednek. Rendszerint önkéntelenül gyűlölünk valakit, még tulajdonságai megismerése előtt, s ez a velünk született alantas idegenkedés olykor kiváló embereket is kikezd. Tartsa féken az okosság, mert nincs hitelrontóbb valami, mint a nálunk különbeket gyűlölni, s ahogyan a nagyok iránti rokonszenv becsületünkre válik, az ellenszenv lealacsonyít.

47

Ne keveredjünk lovagias ügyekbe. Az okosság egyik első szabálya. A nagy lelkekben mindig nagy távolság van a végletek között, s egyik szélsőségtől a másikig hosszú az út, ők maguk azonban okosságból mindig középen maradnak. Húzódnak az összeveszéstől, mert könnyebb az alkalom elől kitérni, mint jól megúszni. A józan ész e kísértéseit biztosabb kerülni, mint győzni bennük. Az egyik ügy másik nagyobbat von maga után, s árát a becsület adja meg. Vannak, akik hajlamaiknál vagy nemzeti jellemüknél fogva könnyen keverednek ilyen ügyekbe, de aki az ész fényében jár, mindig jól megfontolja a dolgot. Úgy véli, több bátorság kell az alkalom kerüléséhez, mint a győzelemhez, s ha már van egy bolond, aki kedvét leli ilyesmiben, a bölcs avval menti ki magát, hogy nem akar ő a második lenni.

48

Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.

folytatás következik!

LAST_UPDATED2