Payday Loans

Keresés

Szerva itt, csere ott! PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2014. november 12. szerda, 09:58

Szerva itt, csere ott! Jöjjön akkor a B-változat! –

avagy

Amit semmiképpen sem szabad,

amit mindenképpen meg kell akadályozni!

 

Prohibit-Skull-PirateTörténnek Butapesten az események, melyeknek mostanság történniük kell, és mint valami köröm alá szorult szálka, egyre többször jut eszembe ismét egy gondolat, ami nem hagy nyugodni. Nem új keletű a dolog, már Kásler Árpád – mondjuk úgy, írói munkássága – kapcsán tettem említést róla, de most valahogy újra itt motoszkál bennem, méghozzá sokkal erősebben. Gyakorlatilag már mindenki mindent elmondott erről a témakörről, netadóstól, „Orbán takarodj”-ostól meg „mocskos Fidesz”-estől, viszont az egyszeri vidéki ember (s ily forma vónék magam is), kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahonnan azért némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra, kicsikét másképpen próbálja, szemléli az eseményeket.

Mondjuk rendszer szinten!

Már Káslernál sem értettem, most meg aztán különösképpen nem: miért csak Orbánnál kondították meg a vészharangokat?

Pontosabban, nagyon is érti az ember, csak hát ez az álláspont egyelőre még nem komilfó. Talán idővel ez is átmegy az éppen aktuális kommunikációs szűrőn és kipipálják majd ezt is: na, innentől erről is szabad most mán a tévében beszélni, de egyelőre még nem tartunk itt!

Szóval, egyre csak azon tűnődtem, hogy a rossebbe van az, hogy ez a mi derék Árpád barátunk – természetesen szigorú társadalmi felhatalmazás birtokában (értsd: az „Istent játszani” egyfajta sajátos, diplomatikus kifejezésformája), csak és kizárólag Orbán Viktort lövetné agyon. Mert hát ugye van itt egy másik versenyző is, aki hasonló szerepkörben tetszelegve gyakorlatilag rezzenéstelen arccal szembe köpött egy egész nemzetet, és őt meg hát ugye nem! Árpád barátunk Franciscóról említést sem tett az agyonlövetési projektet keretében.

Mindenesetre furcsa!

Most meg ugyanezt látjuk megképződni az amiknál!

A magyar lakosság egy tekintélyes része – beleértve jómagamat is – hosszú hónapokon keresztül, hóban-fagyban, kánikulában tüntetett Franciscó ellen, gringóék meg erőteljesen kussoltak, everything is all right, pontosabban okay, minden a legnagyobb rendben van. Nem tudom a tisztelt Olvasó hogy’ van vele, de ami engem illet, logikusan nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ezt az egész hajcihőt külföldről szponzorálják.

És ez még akkor is így van, ha ballibék arról próbálnak győzködni bennünket, még pedig fáradhatatlanul, hogy ennek az ellenkezője igaz.

Mindeközben az ATV „Havas a pályán” című műsorában az egyik meghívott vendég valami olyasmiről beszél, hogy az USA a demokráciadeficitet kéri számon, hazánkon.

Na, itt a baj nem kicsi!

Tessék mán nekem megmondani, egy rendőrállam, ugyan vajon mi a rossebet kér számon demokráciadeficit címszó alatt? Merthogy az Amerikai Egyesült Államok ma egy rendőrállam. Ez ténykérdés. Amikor minden további nélkül, se tárgyalás, se eljárás, se semmi – és ebből a szempontból tökmindegy, hogy a terrorizmus elleni harc, vagy bármi más a hivatkozási alap – az utcán bárkit betuszkolhatnak egy rendőrautóba (fejre vigyázni!) és bekasztlizhatják (Patriot Act – ez ám a hazafias törvény!), akkor egy ilyen állam, legalábbis demokráciadeficit témakörben jobb, ha inkább csendben marad, és meg sem szólal! Azt hiszik, hogy az egész sárgolyó az ő fennhatóságuk alá tartozik és mindenütt az ő „ne szárítsd a macskád a mikróban!”, azaz „mindenért mindenkit perelhetsz, csak legyen elég pénzed hozzá!” típusú precedens alapú jogrendszerük van érvényben. Ilyenkor képződnek meg aztán a hatalmas pofára esések. Ilyenkor állnak aztán tanácstalanul és értetlenül bamba pofával a nagykövet híján, amolyan pótlékként a nagy víz túl oldaláról ideszalajtott ügyvivőfélék, hogy a rossebbe van még olyan zuga a világnak, ahol nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk, rámutatásos, vagy megbélyegzős alapon elvinni és bezárni bárkit. Azzal meg, hogy van „ártatlanság vélelme” nevű valami, ami ráadásul része az adott ország jogrendjének, ezen felül, ha tetszik, plusz ráadásként, mindenkit megillet, na, azzal meg aztán végképp nem tud mit kezdeni.

A dolog pikantériája, hogy éppen a ma délutáni Hír Tv-s híradóban, az ötórásban mutatták, ahogy a NAV fő hallja kend bemegy az amerikai nagykövetségre, pont akkor jött ki jó barátunk, de ami a lényeg, hogy magának az érintettnek sem árultak el semmi konkrétumot. Azt még értem, hogy védik az érintett személyiségi jogait, ezért nem mondták meg másnak, hogy mi az ábra. Ez oké. De hogy magának az érintettnek sem? Kitől védik a személyiségi jogait, saját magától? Kendtek értik ezt? Mer’ én nem.

De térjünk rá a konkrétumokra!

Az Index internetes hírportál „A vonuló tömeg csendje az igazán ijesztő” című írásából idézünk. A teljes írás itt olvasható:

(http://index.hu/belfold/2014/11/09/orban_viktor_szomoru_es_boldog/)

 

Nem volt benne a levegőben, éppen ezért egyszerre meglepő és picit megfoghatatlan, de úgy tűnik, látszanak a körvonalai az új ellenzékiségnek.

Ami véletlenül sem az MSZP, az Együtt vagy a DK. Távolról sincs köze álbaloldali mesemondókhoz, a hatalom szempontjából ezért lehet félelmetes az a formálódó ellenállás, aminek valahol nagyon mélyen biztosan örül a miniszterelnök is.”

 

No, kérem tisztelettel, a fenti mondatok jelzésértékűek. Oda kell figyelnünk rájuk!

Emlékeznek még az ún. ellenzéki kerekasztalra? Annál a történelmi pillanatnál is aktívan közreműködött az Amerikai Egyesül Államok. Akkoriban még jobb volt az ázsiónk, futotta nagykövetre, Mark Palmer révén tartották kézben és rángatták a szálakat.

Azt ugyan ma sem tudjuk, hogy az egykori állampárt képviselőivel szemben, az asztal túloldalán helyet foglaló, magukat ellenzékieknek nevezők a magyar társadalom mely részétől, kiktől és milyen felhatalmazást kaptak, hogy leüljenek, hogy egyáltalán leülhetnek tárgyalni bármiről is. Egyszer csak mán ott voltak, ’oszt jó napot! A magyar, de azt hiszem, nyugodtan megkockáztathatjuk a kijelentést, még a magyarországi társadalomnak sem volt ehhez vajmi sok köze, vagy erre az egészre tényleges rálátása, ráhatása.

Kicsit olyan ez a dolog, mint az országgyűlési választások legfontosabb része, a pártlistára való felkerülés. A lakosságnak semmilyen ráhatása nincs, pártberkeken belül dől el, kik kapják azokat a helyeket, ahol nem kell megküzdeni a mandátumért, hiszen a párt harcol helyettük, és mire a választóhoz ér a dolog, már csak közülük választhatunk.

Azóta eltelt ugyan néhány évtized, de a módszer mit sem változott.

Rájöttek, az egyes számú kísérlet, amit rendszerváltás (egyesek szerint rendszerváltoztatás) néven ismertünk, nem jött be, jöjjön akkor valami más, a kettesszámú kísérlet, ha tetszik, a B-terv. A lényeg, ezt a kísérletet is ők vezényeljék le, ne a magyarok! Ez nagyon fontos! Ez a legfontosabb! Ők jelöljék ki, támogassák a háttérből a kísérlet aktív szereplőit, még véletlenül se a magyarok!

Amit semmiképpen sem szabad megengedni, amit mindenképpen el kell kerülni, mi több, meg kell akadályozni, minden áron, bármi áron, hogy a bukott rendszerváltásból itt maradt bukott politikai garnitúra helyébe a magyar nép helyezzen egy új, a hazájáért, a nemzetéért aktívan tevő, cselekvő, politikai osztályt! A Mark Palmer nevével fémjelzett, kívülről levezényelt hatalomátrendeződési metódus most is gyakorlatban van. A különbség csupán annyi, mostanság sokkal egyértelműbb, sokkal közvetlenebb jelzések érkeznek az amerikai government részéről a tekintetben, hogy a „mindenki saját szerencséjének kovácsa” című mondás Magyarország esetében erőteljesen felejtős. És a lényeg nem a szerencse, hanem a saját szó hiányán van! Itt semmi sem a magyaroké! Ezt tessék végre tudomásul venni!

Ismét fenntartják maguknak a jogot, egyfajta privilégiumként vagy hitbizományként, hogy csakis ők és senki más, jelölhetik ki azokat, akik a régi, elkopott, megkopott, szavatossági idején jóval túl elketyegő, „magyar”– magát tévesen elitnek nevező és képzelő– bagázs helyett átvehetik majd a politikai hatalomgyakorlás – értsd: a kenyéradó gazda feltétlen kiszolgálásának – szerepkörét. Szószólójuk ezúttal is a fővárosi belvárosi, magát szintén tévesen liberálisnak tituláló, magát szintén tévesen, értelmiséginek nevező, egykori SZDSZ-es gárda kell legyen, csakis ők, senki más nem lehet!

A veszély óriási, hiszen pár száz kilométerre a butapesti nagy menetelésektől, a FIZESS! által kierőszakolt ismételt önkormányzati választásokon a Jobbik jelöltjét Janiczak Dávidot a választók kétharmadának szavazataival választották meg Ózd polgármesterének! Tehát nem a szándékosan eltorzított választási rendszer matematikai torzóinak köszönhetően az egyharmadnyi szavazatból lett az „erre kaptunk felhatalmazást a választóktól” című falakon belüli kétharmados mesterséges csinálmány, hanem a tényleges hús-vér emberek, a választók kétharmada szavazott úgy, hogy elegük volt a húszon egy néhány esztendeje szintén amerikai segédlettel és butapesti belvárosi, taxisblokáddal fűszerezetten levezényelt csinnadratta közepette látványosan és hatalmasat bukott gyarmati rabszolgalétből.

Na, ez az, amit országosan semmiképpen sem szabad megengedni, amit mindenképpen meg kell akadályozni, hogy ez a nép végre saját kezébe vegye sorsának irányítását!

A spontaneitás látszatát keltve ezúttal is ugyanúgy próbálnak becsapni bennünket, járatni velünk a bolondját. Már a 2010-es választások kurtán, furcsán, éjszakába nyúló belealudós módszertanát elemezve is hamar leeshetett mindenkinek a tantusz. A formálisan az SZDSZ helyébe, frissen színre lépő, Szakasits-dédunoka vezette, éppen hogy átvittük a lécet, csak a fővárosban létezünk alibi pártocska azóta is mindig éppen, hogy átviszi a lécet, de nekik minden körülmények között muszáj bent lenniük a törvényhozás falain belül! És láss csodát, rendre minden egyes sorsdöntő alkalommal át is viszik a lécet, újból meg újból, és bent is vannak minden egyes alkalommal, újból, meg újból!

Már akkor elkezdődött, az volt a legelső lépés. De a kép csak most kezd összeállni, csak most kezdenek egymás mellé kerülni a kirakós darabkái. Szépen, lassan, de annál kitartóbban hozzákezdtek egy új, a pénzszivattyúk további zavartalan működését, működtetését garantáló, azt mindennél fontosabbnak tartó politikai elit felépítéséhez. De nem is akárhogyan ám! Ennek első, jelzésértékű megnyilvánulásait már láthattuk is. Nehezen lehetne másként értelmezni azt a jelenetet, amikor a parlamenti képviselő hölgy nemzeti lobogó helyett a gyarmattartó birodalom zászlaját lobogtatja lelkesen az ablakban állva, miközben a tömeg lent teli torokból üvölti, hogy EURÓPA!

Töviskes Péter Facebook-on megjelent gondolatiból szeretnék egy rövid részt idézni. (A teljes írás itt olvasható:

https://www.facebook.com/toviskes.peter/posts/842521575793228)

 

TE KINEK HISZEL?

„Ki hallotta azt a beszélgetést amit az USA céggel folytattak a kitiltottak? Úgy tudom senki. Akkor az elmúlt napok nem szóltak semmi másról mint arról, hogy sok sok magyar jobban hisz az USA nagykövetnek mint a saját kormányának. Akit egyébként pár hónapja választott meg 2/3 -al. Annak az USA-nak hisznek, aki nemrég hazudta tele a világot az ikertoronnyal. Annak az USA-nak hisznek aki nem rég hívta hadba a fél világot Szaddam nem létező atom és vegyifegyverei fegyverei miatt. Annak az USA-nak aki a spanyolországi Magyar menekültek 56-os fegyveradományát Münchenben tankolás miatt leszált gépeket egy titkos katonai akcióval lefoglalta. Annak az USA-nak aki több országot már romokká demokratizált? Legutóbb épp Ukrajnában. De a libiai Kadhafinak azért kellett meghalnia, mert vissza merészelte kérni az USA bankokban elhelyezett libiai aranyat. Előbb fogok hinni az ördögnek személyesen patával szarvakkal előttem megjelenve mint, hogy bármit is elhiggyek az USA-nak.”

Forrás: facebook

 

A nagyságos vezénylő tábornokot sohasem kedvelték. Túl hamar vált önjáróvá, a hatalmi, főként a birodalmi berendezkedést mutató struktúrák pedig kifejezetten nem kedvelik az önjárókat, az egyéniségeket. Nem tehetek róla, de egyből az Emlékmás című film eredeti, Arnold-féle változata ugrott be, ahol a főgonosz kissé indulatosan közli a Michael Ironside által alakított, mondjuk úgy, „takarítóember” karakterrel, őt nem azért fizetik, hogy gondolkodjon. No, hát ezért nem kedvelik, mi több, kifejezetten gyűlölik a birodalmi berendezkedésű struktúrák az önjáróvá válókat, az egyéniségeket.

Francisco gyakorlatilag amolyan személyes, önjáró tankként egymaga is elegendőnek bizonyult a komplett balliberális oldal teljes szétveréséhez. Muszáj tehát új csapat után nézni!

A személyi vagy familiáris folytonosságot azért biztonsági okokból fenntartják, lásd Gurmai Zita fiát, a netadó elleni tüntetés fő hallja kendjét.

Térjünk még vissza egy gondolat erejéig ehhez az immáron több mint két évtizede bevezetett és azóta általánossá vált, ún. csinált spontaneitáshoz.

A társadalom megszervezte önmagát a neten keresztül. Csak úgy, lazán, spontánul.

Ilyen van? Naná, hát persze, hogy van! Vedd már észre, itt csak ilyen van!

Egy ilyen huszonöt év után?

De megyünk tovább, van még egy másik, szintén jelzésértékű mondat, szintén az Index anyagából, melyen megint csak muszáj lesz elgondolkodnunk:

 

„Az elmúlt hetekben a magyar társadalom – vagy legalábbis egy része – elkezdett úgy működni, ahogy egy demokráciában szokás.”

 

Ja! És akkor még egy kérdés az eddigiekhez: ÉS EDDIG MIÉRT NEM?

Vagy talán még pontosabb, ha így tesszük fel magunknak a kérdést: MIÉRT CSAK MOST? MIÉRT ÉPPEN MOST?

Miért csak most kezdett el úgy működni a magyar társadalom, ahogyan az egy demokráciában szokás? Valóban a magyar társadalom kezdett el úgy működni, ahogyan az egy demokráciában szokás, vagy annak csak egy nagyon kis része?

Ángyán prof. kirúgása után az anyaföld védelme nem volt elég indok a városi, még pontosabban a nagyvárosi, egész pontosan a fővárosi embernek ahhoz, hogy tiltakozásának hangot adva tömegek vonuljanak az utcákra. De vajon miért nem?

Valószínűleg azért nem, mert a városokban, nagyvárosokban, megyeszékhelyeken, fővárosban élő embereknek már nincs közük a földhöz. Nem értik és nem is érdekli őket a föld problémája. Az élelmiszert a boltban veszik meg, és ami nagyon fontos, mindig bőségesen áll a rendelkezésükre. Ez még egy jó darabig így is marad, mivel élelmiszerfeleslegek és túltermelés jellemzi az Európai Uniót. Uniós szinten eladhatatlan tejtavakról, vajhegyekről beszélnek. Az urbánus társadalom számára a föld, az anyaföld védelme semmit sem jelent, a problémakör, mint olyan, egyáltalán nem is létezik. Ezért nem emelkedtek fel a tévénéző fotöjükből.

Talán még ennél is érthetetlenebb az ún. devizahitelezés problémaköre. A bankok által okozott kár, jelentős. Szinte minden magyar családot érint, mégsem értek el jelentős és tömeges hatást. Maximum annyit, hogy amikor már nem lehetett eltussolni vagy tovább elodázni az ügyet, kormányzati vezényszóra egyszerűen kivették a kezükből a dolgok intézését, melynek következtében sokkal rosszabbul jártak az emberek. A mai híradóban banki elemzőket idézve olyan felkonfokat hallhatott a néző, mely szerint a forintosítás kapcsán „ünnepelhetnek a bankok”. Vajon miért nem jött össze ezúttal sem a társadalom önmegszerveződése? Pedig, ha van valami, ami mentén ön szerveződhetett volna, akkor ez az! Még a városi ember is! Vagy mégsem?

A devizahitellel havonta egyszer szembesül a fogyasztó, amikor kiperkálja a zsét. A többség még nem tart a kilakoltatásnál, az érdekvédő erők nagyszáma pedig önmaga garantálta az erők szétforgácsolódását.

Miért az internet megadóztatása volt az a pont, ahol elszakadt a cérna a víruslakóknál?*

*A vírus-város párhuzamon alapuló szójáték. A város olyan, mint egy vírus. Minden értékest (nyersanyagot, élelmet, energiát, embereket) elszív a környezetéből és csak a szemetet adja vissza. Tisztára, mint egy vírus.

Valószínűleg azért, mert az urbánus társadalom napi rendszerességgel használja a világhálót, s mivel egy többfunkciós, sok mindenre felhasználható szolgáltatásról van szó, ezért érintette olyan érzékenyen a társadalom nagyvárosokban, megyeszékhelyeken, fővárosban élő részét a netadó felvetése. Az ún. kisember először érezte azt, hogy a hatalom immáron tapintható közelségbe kerülve, szinte kézzel foghatóan fenyegeti a mindennapi létezését, akar beleszólni, belelátni az életébe.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre! Ha nem vigyázunk, mire felocsúdunk, mint valamiféle varázsütésre, hipp-hopp, láss csodát, itt áll majd teljes politikai vértezetben, egy látszólag tök spontánul a neten megszerveződött komplett új politikai elit. Azelőtt a lőtéri kutya se ismerte, tartotta számon őket, egyszerűen a semmiből jöttek, az események sodorták őket, így alakultak a dolgok, mi meg így jártunk. Pillogunk majd, mint Grisa a körmoziban, mire nagy késéssel beszerezve a szükséges infókat megint rá kell jönnünk, hogy a bolondját járatták velünk. Előre megírt forgatókönyvek szerint, gondos időzítéssel, természetesen csak a történések után jelentős késéssel derül majd ki X-ről vagy Y-ról, bár mi azt hittük róla, hogy a tök spontánul a neten megszerveződött új társadalmi hősök csoportjába tartozik az illető, körülnézve a felmenők között minden kétséget kizáróan azonnal kiderül, honnan is szalajtották. Lásd: az LMP fő hallja kend Szakasits-dédunokáról szigorúan a választások lebonyolítása után nyilvánosságra hozott származási infók!

Szépen, lassan, de annál kitartóbban hozzákezdtek egy új, a pénzszivattyúk további zavartalan működését, működtetését garantáló, azt mindennél fontosabbnak tartó politikai elit felépítéséhez. De nem is akárhogyan ám! Látszólag a civil szférából!

A politikai marionett bábúk szálainak mozgatását ezúttal is az SZDSZ-re bízták, csak most a kulisszák mögül tevékenykednek. Mindazonáltal szarvashibákat ezúttal is elkövetnek. Csak egyet hadd említsek meg, a teljesség igénye nélkül. Az újabban mocskosnak titulált Hír Tv „Csörte” című műsorába beugró vendégnek talán nem Horn Gábort az SZDSZ, ha kell, miniszterelnököket is melegebb éghajlatra elküldő fenegyerekét kellene behívni egy kis esti csevejre.

Azt, hogy mennyire nagy és valós a veszély, legjobban talán a devizahitelesekért áldozatos munkát vállaló siófoki ügyvéd, Dr Léhmann György fogalmazta meg:

 

„Minden olyan liberális gondolkozású embert, vagy nem liberális gondolkozású embert hitvány embernek tartok, aki csupán azért tüntet kormányt gyengítő vagy váltani kívánó szándékkal, hogy saját társasága önös érdekéből, vagy valamiféle eszmére hivatkozva hatalomhoz juthassanak – illetve azért, hogy visszatérhessenek az immár levitézlett politikai mikiegerek, vagy ezekhez tartozók a közhatalomba.

Ezektől az emberektől magamat távol tartva eszembe sincs őket az Európai Uniótól, Uniós tagországok Kormányaitól segítséget kérő megkeresésemmel támogatni

Látva az Erzsébet hídon napokban vonultaknál azt, hogy 700.-Ft. adóproblémájuk emlegetése mellett egyetlen szót nem emelnek a népnek jóval jelentősebb megélhetési problémáiról, azaz a szolidaritásuk a magyar néppel eszükbe sem jut, megállapítható számomra az, hogy saját érdekük előtérbe helyezése mellett kizárólag önös érdekből, vagy felforgató szándékkal vonulnak az utcára.

Ugyanez a véleményem a békemenetekről is azért, mert az irataimban bizonyítottan korrupt közhatalom zavartalan fenntartása, valamint saját érdekük miatt szervezik a szervezőik a felvonulásokat.

Általam fenti okok miatt nem becsült emberek erkölcsisége nem összekeverhető az 1956. október 23-án vonuló műegyetemi hallgatók és ezekhez csatlakozók erkölcsiségével.

Mondhatnám úgy, hogy a különbség közöttük ég és föld közötti távolságban mérhető.”

 

„Látszanak a körvonalai az új ellenzékiségnek.” – írja cikkében az Index. A nagy kérdés az, kinek a kezében van a ceruza, amivel rajzolják?

Az internacionalisták kezéből a stafétabotot ezúttal a kozmopolitáknak akarják átadni. A hiba mindössze csak annyi, hogy a két gyökértelen kasztot már rég diszkvalifikálták. Ez azt jelenti, hogy a történelem túllépett rajtuk. Jutassuk eszükbe minden egyes alkalommal még akkor is, ha ők erről még nem hajlandók tudomást venni.

Ne hagyjuk, hogy megint más intézze helyettünk, megint mással intéztessék helyettünk a dolgainkat!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

 

 

LAST_UPDATED2