| Héj páva, héj páva, császárné pávája! |
| Szegény legény vótam, gazdag leánt vettem; |
| S a gazdag leánnak kedvit nem lelhettem; |
| A vásárba mentem, piros csizmát vettem, |
| Avval hazamentem s az asztalra tettem. |
| – Kéncsem, feleségem! mondj uradnak íngem! |
| – Én bizony sohasem, teljes életembe! |
| Mert apám házánál nagyobb urak jártak, |
| Őköt sem uraltam, téged sem urallak. – |
|
| Héj páva, héj páva, császárné pávája! |
| Szegény legény vótam, gazdag leánt vettem, |
| S a gazdag leánnak kedvit nem lelhettem. |
| A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem. |
| Avval hazamentem, s az asztalra tettem. |
| – Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem! |
| – Én bizony sohasem, teljes életembe! |
| Mert apám házánál nagyobb urak jártak, |
| Őköt sem uraltam, téged sem urallak! – |
|
| Héj páva, héj páva, császárné pávája! |
| Szegény legény vótam, s gazdag leánt vettem, |
| A gazdag leánnak kedvit nem lelhettem; |
| Az erdőre mentem, somfabotot szeltem, |
| Avval hazamentem, a pad alá tettem. |
| – Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem! |
| – Én bizony sohasem, teljes életembe!… – |
| Botom elékapám, hátára vagdalám;… |
| – Uram vagy, uram vagy! halálig, uracskám! |
|
*
Elmenék én a városba, piros gyöngyöt vettem,
Azt én hazavittem, asztalomra tettem.
Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!
Nem hílak én téged teljes életemben!
Mert az apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam téged sem urallak.
Elmenék én a városba, piros ruhát vettem,
Azt én hazavittem, asztalomra tettem.
Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!
Nem hílak én téged teljes életemben!
Mert az apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam téged sem urallak.
Elmenék én az erdőbe, somfa pácát vágtam,
Azt én hazavittem, ajtóm után tettem.
Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!
Nem hílak én téged teljes életemben!
Mert az apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam téged sem urallak.
Elévettem én a pácát, ütni-vágni kezdtem.
Uram vagy, uram vagy teljes életemben!
Uram vagy, uram vagy egész életemben!
|
.jpg)