Szentendre
Az ország legnagyobb és legismertebb szabadtéri múzeuma a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely hatvanhektárnyi területen 247 épület segítségével mutatja be a magyar népi építészetet és gazdálkodási módokat. A kiállított tárgyak és az eredetivel megegyezően felépített épületek a XVIII. századtól a XX. század elejéig szemléltetik az akkori életkörülményeket.
A kiállítás hét tájegységre tagozódik, s ezeken belül az épületeket faluszerűen alakították ki. A legrégebben (1974) a Felső-Tiszavidék tájegység épült fel. Itt egy falusi teret és az odavezető út házait tekinthetjük meg. Az építők nem csak az épületek hitelességére törekedtek, de a házak udvarain a tájegységre jellemző növények is láthatóak. 1987-ben adták át a Kisalföld tájegységet. A környéket bemutató utca két oldala teljesen eltér egymástól. Míg az egyik oldalon jómódú téglaházak a másik oldalon egyszerűbb kivitelezésű földfalú, nádfedeles házak állnak, ami az akkori lakosság életvitelének határozott különbségét hivatott bemutatni.
1993-ra készült el a Nyugat Dunántúli tájegység, mely az Őrség, a zalai dombság falusi világával ismertet meg. Az épületek központjában harangláb áll, a körülötte lévő épületek egy zalai aprófalu jellemző épületei, de láthatunk működő présházat is. 2000-től látogatható a Bakony, Balaton Felvidéki tájegység. Ezen a területen a fő megélhetési forrást a szőlőtermesztés, borkészítés, a Balaton partján a halászat és a Bakony erdeiben az erdei iparok biztosították. Főként ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódó épületeket láthatunk itt, kiegészítve egyházi épületekkel. Az épületek a tájegységre jellemzően kő felhasználásával épültek.
2005-ös építésű a Dél-Dunántúli tájegység. A területet több népcsoport lakta, a XVI századtól a magyarok mellett, szerbek (rácok), bunyevácok, sokácok, később németek telepedtek meg itt. A sokszínűség az építészetben is megjelenik. Ezt mutatja be a tájegység utcája is. Az egyik oldalon gerendavázas, a másik oldalon szilárd falú házak állnak. A lakóházak berendezése is mutatja az itt lakó nemzetiségek jellemzőit. 2006-ban adták át a Felföldi Mezőváros tájegységet. Az elnevezésből is kiderül, hogy a többi falusi kiállítással szemben, itt már egy fejlettebb, nagyobb települést láthatunk. A terület fő tevékenysége a szőlőtermesztés és borkészítés, az itt élő és borászattal foglalkozó lakosok sokáig kiváltságokat élveztek. A nagyobb településeken megjelentek a céhes iparosok és a kereskedelmi tevékenységet űzők is. A városokban működő piacok a környék központi helyei voltak. A házak gazdagabb berendezései érzékeltetik a lakosság jobb anyagi körülményeit.
A tájegységek bemutatásánál utoljára hagytuk az Alföld tájegységet, mert egyrészt a tájegység még nem készült el teljesen, az itteni kiállítás folyamatosan bővül, másrészt az Alföld a turisták (főleg a külföldiek) számára az ország talán legismertebb területe. A falusi utcasor az itt élők mindennapjait, a működő tanya pedig a területre jellemző klasszikus állattartást mutatja be. A mezővárosi rész és egy újabb falusi utcarészlet folyamatosan épül.
A kiállítás talán legérdekesebb része a tájegységek épületeiben működő műhelyek, ahol működés közben ismerhetjük meg az adott tevékenységet.
A szabadtéri múzeum márciustól-november elejéig tart nyitva. A múzeumhoz kapcsolódó Skanzen Galéria és Néprajzi látványtár egész évben várja a látogatókat. Idén áprilisban adják át a Skanzen Vasutat, amely a múzeum területén szállítja majd a vendégeket. Az egész napos programot kínáló múzeumba egy felnőtt belépő 1.200 Ft-ba kerül, de a gyermekeknek, időseknek, családosoknak jelentős kedvezményeket biztosítanak a szervezők.
A Szentendrei Skanzent nagyon könnyen megtalálhatjuk, Budapestről a 11-es úton haladva, Szentendre városában "Szabadtéri Néprajzi Múzeum" feliratú táblák jelzik a helyes irányt. Budapestről Szentendrére HÉVvel és helyközi buszjárattal is könnyen és viszonylag gyorsan (30-40 perc) eljuthatunk. Szentendrére érve helyi buszjárattal folytathatjuk utunkat a skanzenhez.
Pityerszer, Őrség
Zala megyében, Szalafő mellett, közel a határhoz találjuk a Pityerszeri Szabadtéri Múzeumot, ami az Őrség legismertebb turisztikai látványossága. A múzeum több, eredeti helyükön és eredeti állapotukban megőrzött épületből álló együttest, úgynevezett szereket mutat be, melyek régebben egy egész család lakhelyéül szolgáltak. Pityerszeren négy ilyen szert láthatunk (ebből az egyik nem eredeti, hanem "átköltöztetett"). A környékre jellemző érdekesség, hogy a portákat nem különítették el kerítéssel. A házak a 19. század elején épültek és még a 70-es években is lakták. Ma már nincsenek lakói, az egyik épületben egy kézműves bolt üzemel, melyben a környék kézművesei által készített őrségi kerámiákat vásárolhatunk.
Pityerszeren kívül az őrségi tájakon barangolva számos további néprajzi nevezetességet, látnivalót találhatunk: Veleméren több gyűjtemény is megtekinthető, illetve egy eredeti állapotban fennmaradt tájház is látható. A látnivalók megtekintéshez előzetes időpont-egyeztetés szükséges (a tájház magán tulajdonban van).
Zalaegerszegen a Zala folyó holtágának partján, egy eredeti helyén megőrzött malom köré települt a Göcseji Falumúzeum. 1968-as megnyitásával a legrégebbi szabadtéri múzeumunk. A múzeum egy korabeli göcseji falut reprezentál. Az épületek többsége a térség falvaiból került áttelepítésre. Az épületek mellet a környékre jellemző növényvilágot, kerteket is kialakítottak. A falutól távolabb a holtág túloldalán látható a Finnugor Néprajzi Park. A faluból egy hangulatos kis hídon juthatunk el a Parkhoz. Itt a finnugor nyelvcsaládba tartozó népek lakáskultúráját, életmódját mutatják be.
A múzeumot tavasztól-őszig látogathatjuk. A belépőjegy 500 Ft-ba kerül, a csoportoknak, családoknak kedvezményeket biztosítanak.
Tiszaalpár
A Kiskunsági-Nemzeti Park területén fekvő, Budapesttől 116 kilométerre lévő Tiszaalpáron találjuk az Árpádkori falurekonstrukciót. A Millenium alkalmából felépített, Árpád korabeli falut szimbolizáló létesítmény a környékbeli ásatások során feltárt faluszerkezetet jeleníti meg. A falu építményei két csoportra oszthatók: egyrészt a mindennapi élethez kapcsolódó épületek, másrészt az állattartással összefüggő épületek láthatók.
Az ebben a korban épült - jellemzően náddal, vagy földdel fedett - félig a földbe épített lakóházak időtállóságát bizonyítja, hogy még a XX. század elejei falvakban is megtalálhatóak voltak. Az állattartás jellemző épülete a különböző méretű, általában vesszőfonattal határolt karámok.
A falut májustól-októberig hétfő kivételével 10 és 17 óra között látogathatjuk.
Ópusztaszer
A Nemzeti Történeti Emlékpark területén lévő skanzen a környékbeli települések életét mutatja be a XIX. század végétől a XX. század elejéig. A múzeum területén megismerkedhetünk a tanyavilágtól kezdve, a kis falvakon át az akkori fejlettnek számító mezővárosok mindennapjaival. A mára szinte teljesen eltűnt tanyavilág akkoriban szerves része volt a környék életének. Az 1900-as években Szeged lakosságának majdnem 40 százaléka tanyán élt.
A skanzenben helyet kapott egy Szeged határából származó tanya és az állattartást, mezőgazdasági munkálatokat segítő melléképületek is. Ugyancsak láthatunk egy tanyasi iskolát, mely a tanyavilág központi helye volt. Oktatási funkciója mellet, egyházi létesítményként is szolgált. A falusi élet mindennapjait mutatja be a szatócsbolt és a községháza is (melynek udvarán tűzoltó szertárat rendeztek be), a mezőváros épületei, a makói hagymásgazda háza, vagy a csongrádi halász háza, már egyfejlettebb építészetet és egyben életmódot is szemléltetnek. A szegedi paprikatermelők házaként bemutatott épülettel és annak fő jellemzőivel a szárításra váró paprikafüzérekkel, illetve a napsugaras oromdísszel még napjainkban is találkozhatunk a skanzen falain kívül is.
A skanzen az Emlékparkhoz hasonlóan áprilistól-október végig látogatható.
