Payday Loans

Keresés

A HELY SZELLEME: GONDOLATOK A TEMETŐBEN PDF Nyomtatás E-mail
27. Születés, életkor és halál

holbein-death

WILLIAM SHAKESPEARE: HAMLET, A DÁN KIRÁLYFI

(ARANY JÁNOS FORDÍTÁSA)

*

 

ÖTÖDIK FELVONÁS


1. SZÍN 

Temető.
Két sírásó jön, ásóval, kapával 

ELSŐ SÍRÁSÓ
El szabad temetni keresztyén temetőbe egy olyan leányt, ki maga jószántából keresi az üdvösséget? 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Hát el azt, én amondó vagyok; ássuk meg neki szaporán a sírt; a halottvizsgálók törvényt tettek rá, s úgy találták, hogy megilleti a keresztyén temetés. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hogy lehet az, hacsak önvédelemből nem fúlt a vízbe? 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Már pé'g azt úgy találták. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Se offendendo kellett esni; nem lehet különben. Mert hát ez a bibéje: ha én készakarva fúlok vízbe: jele, hogy az tett; a tettnek pedig három ága van; úgymint: tenni, cselekedni és elkövetni; ergo készakarva fúlt belé. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Úgy, de hallja csak, pajtásuram... 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hagyj békét nekem. Itt foly a víz, no jó; itt áll az ember, no jó: ha mármost az ember megyen a vízhez, s beléöli magát, az nollé-vellé annyit tesz, hogy ő megy oda, érted? De ha a víz jön őhozzá, s úgy nyeli el, akkor nem maga fojtotta belé magát; ergo, ki nem vétkes önnön halálában, nem rövidíti meg az életet. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
De hát ez a törvény? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
E bizony; halottvizsgáló törvény. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Megmondjam hát az igazat? Ha őkelme nagy kisasszony nem lett volna, bizony kívül temetnék ám a keresztyén temetőn. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hüm! mondasz valamit; sajnos bizony, hogy az úri népnek több szabadsága van vízbe fojtani vagy felkötni magát, mint a többi keresztyén felebarátjának. Ide veled, ásó. Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Hát Ádám nemesember volt? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
A bizony, vele kezdődik a nemesi kar. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Volt is akkor még olyan kar. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Micsoda! Pogány vagy? Hát nem érted az Írást? Hiszen az Írás mondja: "Ádám pedig ásott" - hogy áshatott volna kar nélkül? Várj, teszek még egy kérdést; ha arra meg nem felelsz, ismerd el magadat... 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Halljuk. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Ki az, aki tartósabb munkát csinál, mint akár a kőmíves, akár az ács vagy a hajóépítő? 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Hát az akasztófa-csináló; annak a készítménye ezer lakót is elnyű. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Becsülöm az eszed, biz'isten; az akasztófa éppen jó; de kinek jó? Annak jó, aki rosszat cselekszik; márpedig te rosszat cselekszel, ha aszondod, hogy az akasztófa tartósabb épület a templomnál; ergo, az akasztófa éppen jó neked. No, csak találd ki, gyere. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Már hogy ki épít tartósabbat, mint a kőmíves, az ács vagy a hajómester? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Igen; ezt fejtsd meg, aztán kifoghatsz pihenni. 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Ahá! Tudom már. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Ki vele hát! 

MÁSODIK SÍRÁSÓ
Biz' istók, már nem tudom. 

Hamlet és Horatio távol megjelennek 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Ne törd tovább a csürhejárást; nem üget az a te szamarad jobban, hiába püfölöd. Ha máskor ezt kérdik tőled, hát mondjad: a sírásó; mert az olyan házat csinál, hogy ítéletnapig eltart. Eredj csak, lódulj amoda Jáfethez, hozz nekem egy icce valamit.

Második sírásó el.
Első sírásó ásás közben dalol

Hajdanta, míg ifjú valék;
Tartottam szeretőt;
Kényemre, hej! kedvemre, húj!
Tölthettem az időt. 

HAMLET
Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás? 

HORATIO
A megszokás közönyössé tette iránta. 

HAMLET
Úgy van az: kevés dolgú kéznek annál finomabb az érzése. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
(dalol)
De meglopott öregkorom,
Öklébe markola;
S elhányt-vetett, hogy azt se t'om,
Ki voltam valaha. 

(Feldob egy koponyát) 

HAMLET
E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet? 

HORATIO
Lehet, fönséges úr. 

HAMLET
Vagy udvaroncé, ki oly szépen tudta mondani: "Jó reggelt, édes úr! Hogy vagy, jó uram?" Ez-s-ez őméltósága lehetett, ki égig magasztalta ez-s-ez őméltósága lovát, ha el akarta csalni tőle; ugye, lehetséges? 

HORATIO
Igen, fönséges úr. 

HAMLET
Hát biz' úgy van az; és most Féreg asszonyságé; beesett pofával, melynek csontját leüté a sírásó szerszáma. Furcsa átalakulás foly itt; ha beléláthatnánk. Hát csak annyiba került táplálni e csontokat, hogy most tekézzenek velök? Az enyémbe nyilallás áll, ha erre gondolok. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
(dalol)
Ásó, kapa, veremvágó,
Egy szemfedő lepel;
Ó! az ily vendégnek egy gödör,
Egyéb semmi se kell. 

(Másik koponyát dob) 

HAMLET
Itt egy másik; mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol vannak most szőrszálhasogatási, ármányai, tényálladéka, birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, anélkül, hogy perbe fogná "súlyos testi sérelem" miatt? Hm! - Ez az atyafi meg a maga idejében nagy birtokszerző lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős tanú, térítvény volt. De hát annyi nyugta után itt leve nyugta? Annyi térítvény után ide tért meg? S agya százalék helyett ázalékkal van tele? Tanúi az egész véteményből nem megyéről, csak egy szűk mezsgyéről tanúskodnak? Átruházó oklevelei alig férnének e ruhaszekrényben, és most a birtokosnak sincs tágabb tere? Mi? 

HORATIO
Hajszállal sincs, uram. 

HAMLET
Nemde juhbőrből készítik a pergament? 

HORATIO
Abból, uram; meg borjúbőrből is. 

HAMLET
Az is mind juh meg borjú, ki ebben biztosságot keres. - Ki sírja ez, hé! 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Az enyém, uram. (Dalol)
Ó, az ily vendégnek egy gödör,
Egyéb semmi se kell. 

HAMLET
Gondoltam, hogy tiéd ez a zug, mert benne vagy, ha zúg. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Az úr meg kívül zúg, ha zúg; és így nem az úré; én, ha zug sem vagyok benne, mégis enyém. 

HAMLET
Abban vagy hazug, hogy benne lévén, magadénak mondod, mert halottnak való az, nem elevennek. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Eleven hazugság ez, uram; visszapattan mindjárt tőlem az úrra. 

HAMLET
Miféle embernek ásod ezt? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Nem-embernek, uram. 

HAMLET
Némbernek hát? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Annak se. 

HAMLET
Kit temetnek belé? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Aki valaha nő volt; de már, Isten nyugassza lelkét, csak halott. 

HAMLET
Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával. Uttartson, Horatio, három év óta, úgy veszem észre, oly elménc lett a világ, hogy a paraszt lábujjhegye az udvaronc sarkára tapos. - Mióta vagy sírásó? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte Fortinbrast. 

HAMLET
Mennyi ideje annak? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja, az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték. 

HAMLET
Vagy úgy! Aztán mért küldték Angliába? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj. 

HAMLET
Miért? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő. 

HAMLET
Aztán hogy bolondult meg? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Nagyon furcsán, aszondják. 

HAMLET
Furcsán? Hogyhogy? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát csak úgy biz'a, hogy elment neki az esze. 

HAMLET
A gutába! 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember. 

HAMLET
Meddig áll el az ember rothadás nélkül a földben? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva (mert mai napság annyi francu ette test kerül ide, aki temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy kilenc esztendeig; cserző-varga eláll kilencig. 

HAMLET
Miért tovább az, mint más? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Mert hát, uram, annak bőre úgy kicserződik a mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet; márpedig a víz a leggonoszabb pusztítója ennek a mi kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát; huszonhárom esztendeje fekszik a földben. 

HAMLET
Kié volt az? 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Hej, kurafi bolond egy fickóé volt ez; mit gondol, kié? 

HAMLET
Nem tudom. 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Nyavalya essék a gaz bolondjába! Egyszer egész palack rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya, uram ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt, a király udvari bolondjáé. 

HAMLET
Ez? (Elveszi a koponyát) 

ELSŐ SÍRÁSÓ
Éppen ez 

HAMLET
Hadd lám. Haj, szegény Yorick! Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt: engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a képzeletem! A gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor. Hová lettek gúnyjaid, bakugrásid, dalaid? Villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet? Bezzeg most esett le az állad! No, eredj őasszonysága öltözőjébe, s mondjad neki: fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca; eredj, kacagtasd meg vele. - Valamit kérdek tőled Horatio. 

HORATIO
Mi lesz az, fönség? 

HAMLET
Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben? 

HORATIO
Éppen. 

HAMLET
S ilyen szaga volt? Phű! (Leteszi a koponyát) 

HORATIO
Éppen, fönség. 

HAMLET
Minő aljas célokra használhatnak még bennünket, Horatio! Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát, míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg? 

HORATIO
Nagyon tűhegyre vennők, ha így vennők. 

HAMLET
Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők őt oda, s valószínűség vezérelne; ilyenformán: Sándor meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld; földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely őbelőle lett, miért ne dughatnák be a söröshordót?
Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett,
Lyukat töm, hogy kizárja a szelet; 
Ó, hogy ki a világ félelme volt,
E sár, most egy repedt falon a folt!
De lassan! félre! - Itt jő a király,

Király, királyné, Laertes, urak és egy pap,
Ophelia koporsóját kísérve jőnek

Királyné s udvaroncok. Kit temetnek
Ily csonka szertartással? Ez jele,
Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel
Végezte éltét; bárha rangbeli.
Vonuljunk hátra, lessük el, mi ez. 

(Hátravonul Horatióval) 

LAERTES
S mi szertartás még? 

HAMLET
Ez Laertes,
Igen derék ifjú; figyelj csak. 

LAERTES
Mi szertartás még? 

PAP
A temetésben annyit kedvezénk,
Amennyit csak szabad: halála kétes,
S ha egy parancsszó rendet nem zavar,
Beszenteletlen várná e gödörben
Ama vég-harsonát: imák helyett
Cserép, kavics, kő hullna rá; de így
Szűz dísze a virághintés, harangszó,
S köz temető-hely megengedtetett. 

LAERTES
Ennél több nem szabad? 

PAP
Több nem szabad,
Fertőzve lenne gyászszolgálatunk
A requiem-mel, mely békében elszállt
Lelkekre mondatik. 

LAERTES
Tegyék a földbe;
Szeplőtlen szűz testéből violák
Fakadjanak! De tudd meg, durva pap,
Szolgáló angyal lesz hugom, midőn te
Ott lenn üvöltesz. 

HAMLET
Mi! Ophelia! 

KIRÁLYNÉ
(virágot hintve)
Kedvest a kedvesnek: Isten veled.
Reméltem, Hamletemnek nője léssz,
Azt gondolám, nászágyadat vetem meg,
Nem sírodat hintem, kedves leány. 

LAERTES
Háromszoros jaj, ó! harmincszoros,
Fejére az átkozottnak, ki gonosz
Tettével megrabolta dús eszed!
Ne még a földet! hadd szorítom újra
Karomba egyszer. Most halmozzatok

(A sírba ugrik)

Port elevenre, holtra, míg hegyet
Emeltek e lapályon, mely tetőzze
Vén Peliont s Olympus kék fejét. 

HAMLET
(előlép) Ki az, kinek fájdalma elbir íly
Tulzó beszédet? kinek jaj-szavára
Bűvölten áll a vándor csillag is,
S döbbenve hallgatózik? - Én vagyok,
Hamlet, a dán. 

(A sírba ugrik)
Birkóznak 

LAERTES
Ördög lelked vigye
Pokolba hát. 

HAMLET
Nem jól imádkozol.
Vedd, kérlek, a torkomról ujjaid;
Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj,
Veszélyes is van bennem valami:
Kerüld, tanácslom. Vedd innen kezed. 

KIRÁLY
Szét kell cibálni őket. 

KIRÁLYNÉ
Hamlet! Hamlet! 

MIND
Urak... 

HORATIO
Türelmet, édes jó uram! 

A kísérők elválasztván őket, feljőnek a sírból 

HAMLET
Hagyján! e pontért harcolok vele,
Mig a szemem héját mozdíthatom. 

KIRÁLYNÉ
Fiam, fiam! miféle pontért? 

HAMLET
Szerettem Opheliát; negyvenezer
Testvér szerelme, összefogva, nem
Ér az enyimmel. Mit tennél te érte? 

KIRÁLY
Ó, hisz bolond, Laertes. 

KIRÁLYNÉ
Tűrd néki, az Isten szerelmiért! 

HAMLET
Krisztusra! mit tennél meg érte, hadd lám:
Sirnál? viaskodnál? tépnéd magad?
Innál-e mérget? ennél krokodilt?
Én megteszem. Hát ríni jössz ide?
S hogy sírba ugrálj, engem azzal ölj?
Jer hát, temetkezz mellé eleven,
Én kész vagyok; s ha bércekről fecsegsz,
Hadd hányjanak ránk annyi milljom holdat,
Míg a tetőhöz, melynek homlokát
A lángoló napkör megperzseli,
Az Ossa egy bibircsó lesz. Na ládd,
Ha szájaskodni tudsz, én is tudok. 

KIRÁLYNÉ
Őrült beszéd ez; így tart egykorig,
Ha rájön a láz; majd türelmesen,
Mint nőgalamb aranyszin pelyhesi
Fölött, alélva gubbaszt hallgatása. 

HAMLET
Hallod-e, hé! mért bánsz te így velem?
Mindig szerettelek; de semmi, no;
Bár Hercules, amit bír, tegye meg:
A macska nyávog, és megvész az eb. (El) 

KIRÁLY
Kérlek, vigyázz rá, jó Horatio.

Horatio el
(Laerteshez)

Türelmed edzze múlt éji beszédünk;
Most e lökéshez szabjuk az ügyet.
Édes Gertrud, vigyáztass a fiadra.
E sírra élő emléket teszünk.
Lesz egy nyugalmas óránk nemsokára;
Addig türelmet a nehéz munkára. 

Elmennek

LAST_UPDATED2