Wislawa Szymborska: A negatív önértékelés dicsérete
Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet. Nem bántja bűntudat a sivatag párducát. A piranha nem kétli, jót cselekedett-e. A csörgőkígyó simán elfogadja magát.
Önkritikus sakál nem létezik. A sáska, alligátor, trichina és bögöly úgy él, ahogy él, és örül neki.
A bálna szíve száz kiló, ám egyébként könnyű, akár a pehely.
Semmi sem állatibb a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret
(Kerényi Grácia fordítása)
WISLAWA SZYMBORSKA kapta az irodalmi Nobel-díjat
A lengyel irodalom nagyasszonya, a hetvenhárom éves krakkói költőnő, Wislawa Szymborska irodalmi Nobel-díja csak a nagyközönségnek meglepetés. Bár 1945-ben indul el a pályán, érett kötettel 1957-ben jelentkezik először. Költészetének eredeti meteforáira, ironikus hangjára hamar felfigyel a közönség és a kritika is. Magyarországon először Kerényi Grácia mutatja be 1968-ban, később fordítja Fodor András, Nagy László, Képes Géza, Kovács István. Legjobb ismerője, Csordás Gábor, aki az 1988-ban magyarul megjelent Csodák vására című Szymborska-kötet utószavának is szerzője írja: „A leghétköznapibb; legegyetemesebb élettényekben úgy képes tetten érni a létet, hogy abban a filozófia legkomolyabb problémái fejeződnek ki.” A posztmodern előfutárának tartott költőről, aki egyébként a legtekintélyesebb szerkesztő is Lengyelországban, az ugyancsak Nobel-díjas Czeslaw Milosz írta az egyik legszebb méltatást.
____________________________________________________________________
WISLAWA SZYMBORSKA
Cím nélkül talán
Úgy alakult, hogy egy fa tövében ülök a parton, napfényes reggelen. Jelentéktelen esemény ez, nem fog bevonulni a történelembe. Nem csata, nem békekötés, amelynek okait kikutatnák, sem zsarnokölés, emlékezetre méltó.
Mégis tény, hogy a parton ülök, és ha már itt vagyok, jönnöm is kellett valahonnan, előtte pedig megfordulnom számos más helyen, éppen úgy, mint az országhódítóknak, mielőtt hajóra szálltak.
Egy röpke pillanatnak is burjánzó múltja van, péntekje szombat előtt, június előtti májusa. Éppoly valódi távlatai, mint hadvezérnek távcsövön.
A fa nyárfa, mely sok éve hajt itt. A folyó neve Raba, nem tegnap eredt. Azt a kis ösvényt sem tegnap óta taposták ki a bokrok között. A szélnek, hogy szétoszlathassa őket, előbb ide kellett fújni a fellegeket.
S bár említésre méltó semmi sincs e vidéken, attól még részletekben gazdag a világ, éppoly megindokolt és meghatározott, mint amikor népvándorlások színtere volt.
Nem csak az összeesküvéseket övezi csend. Nem csak koronás főt illet jogcímek díszmenete. Nem csak egy felkelés évfordulója lehet kerek és megülhető, hanem egy kavics is a parton.
Az alkalom hímzése sűrű és kacskaringós. Hangyaöltések a fűben. Fűvel kivarrva a föld. Hullám-mintákba szőve egy faág.
Úgy alakult, hogy vagyok és nézem. Fehér pillangó csapong fölöttem csak őt megillető szárnyain, és a kezemen átrebbenő árnyé nem másé, nem bárkié, hanem csak az övé.
Ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy a fontos fontosabb-e a jelentéktelennél.
Elégikus számla
Akiket ismertem, (ha ismertem valóban) hány férfi és nő (ha érvényes még ez a felosztás) lépte át ezt a küszöböt, (ha küszöb ez) futott át ezen a hídon (ha hídnak nevezhető) -
Hosszabb-rövidebb élet után (ha ez még különbség nekik) mely jó volt, mert elkezdődött, rossz volt, mert véget ért (hacsak ők nem fordítva mondanák) hányan kerültek át a túlsó partra (ha átkerültek s ha a túlsó part létezik) -
Nem adatik meg tudnom további sorsukat (ha az még közös sors és ha sors még) -
Mindent (ha ez nem leszűkítés) maguk mögött hagytak (hacsak nem maguk előtt) -
Hányan kiugrottak a robogó időből, egyre gyászosabb távolokba veszve (ha a perspektívának hinni lehet) -
Hányan (ha a kérdés értelmes egyáltalán, s megkaphatjuk a végösszeget, mielőtt magát is beleszámolja, aki számol) merültek a legmélyebb álomba el (már ha nincs nála mélyebb) - Viszontlátásra. Holnapig. A legközelebbi találkozásig. Ezt már nincs kedvük (már ha nincs) mondogatni. Beletörődtek a végeérhetetlen (már ha nem másmilyen) hallgatásba. Már csak azzal foglalkoznak (már ha csak azzal) amire jelen-nem-létük kötelez.
Macska az üres lakásban
Nem halhat meg a macskának csak úgy. Mert mit kezdjen a macska egy üres lakásban. Ugráljon a falra. Dörgölőzzön a bútorokhoz. Mintha semmi se változott volna, mégis kicserélődött minden. Minden a helyén, mégis szanaszét. És esténként már nem ég a lámpa.
Léptek a lépcsőházban, de ezek nem azok. Egy kéz halat tesz a tálba, de ez a kéz sem ugyanaz.
Valami nem kezdődik el a megszokott időben. Valami nem úgy pereg le, ahogy kellene. Valaki itt volt és itt volt, aztán egyszer csak eltűnt, és most makacsul nincs.
Minden szekrénybe belestünk, végigfutottunk a polcokon. Bepréselődtünk a dívány alá, hátha. A tilalmat megszegve még a papírokat is szétkotortuk. Mit tehetünk még. Alszunk, várakozunk.
Csak jöjjön vissza, csak kerüljön elő. Akkor majd meglátja, hogy a macskával nem lehet így. Majd úgy megyünk elé, mint akinek cseppet sem sietős, óvatosan, vérig sértett tappancsokon. És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.
Monológ Kasszandrának
Én Kasszandra vagyok. Ez meg itt a városom hamu alatt. Ez meg itt próféta-botom és -pántlikám. Ez meg itt kételkedő fejem.
Győztem, az igaz. Igazam tűzfényként csapott az égre. Csak a meg nem hallgatott próféták láthatnak ilyet. Csak azok, akik rosszul fogtak hozzá, és minden oly hamar beteljesülhetett, mintha nem lettek volna.
Most tisztán látom magam előtt, láttomra hogy akadt torkukon a szó. Elhalt a nevetés. Szétváltak a kezek. A gyerekek anyjukhoz szaladtak. Nem is ismertem múlandó nevüket. Az a dal a zöld levelekről - senki sem fejezte be előttem.
Szerettem őket. De a magasból. Az élet fölött. A jövőből. Mely mindig üres, és honnan mi sem könnyebb, mint meglátni a halált. Sajnálom, hogy kemény volt a hangom. A csillagokból nézzetek magatokra - kiabáltam - a csillagokból nézzetek magatokra. Meghallották, és lesütötték a szemüket.
Az életben éltek. Széllelbélelten. Eleve elítélve. Születésüktől a temetési testben. De volt bennük valami nyirkos remény, saját hunyorgásával jóllakó láng. Tudták, mi az, hogy pillanat, legalább egy, akármilyen mielőtt - Igazam lett. Csak éppen semmi nem következik belőle. Ez meg itt tűztől kormos köntösöm. Ezek meg itt próféta-vackaim. Ez meg itt eltorzult arcom. Mely nem tudta, hogy szép is lehetett volna.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
|