Tersánszky Józsi Jenő Vers a szörnyű kintornáról
A szörnyű kintorna darál, Darál, darál, darál, darál. Melódiája tudákos, zsarnoki, rekedt. De ezt hiába mondom én neked, Ha nem tudod és nem érzed magad. Mert a valóban mindent letagad A szörnyű kintorna, mely bennem s benned darál. A szörnyű kintorna darál, Darál, darál, darál, darál. Melódiája élő-halál. Melódiája álvaló, Melódiája hamis és csaló. A szörnyű kintorna darál, Darál, darál, darál, darál. Bennem darál és benned darál, Álhitet és álcsüggedést darál, Álörömet, álkínt darál, Álzokogást, álszeretetet darál, Álbátorságot, álrettegést darál, Áléletet darál, nekem, neked, De magadból őt ki nem vetheted, S ha nem tudod ezt, hiába mondom itt neked. Ha nem tudod, hogy mondjam neked én? Kontár melódiáját éled te szegény. Dühöd, kínod menekvésért kiált? Magadnak magad akarsz melódiát? Hiába! Érted? Hiába, hiába, hiába! Saját hangod, az ő melódiája. Ha ma tiéd volt, holnap már övé lett. Elveszi tőled, hogy övének éljed. Hiába unod, hiába dühöngesz! Unalmad, dühöd visszhangja is ő lesz. Nincsen menekvés! Érted? Nincsen kiút, Nincsen menekvés annak, aki tud E szörnyű kintornáról. Magadból ki nem vetheted, Legföllebb nem tudod, mit mondok itten neked. Akkor nincs ő neked. Csak akkor nincs ő neked. Érted? Ha nem érted, mit mondok itt neked. Ha nem érzed és nem tudod, hogyan darál Bennem és benned az élő-halál. Minek tudnád? Nagyon igaz. Az nem vigasz! Az kín. Az nem vigasz. Ha nem tudsz róla, te nélküle élsz. Esetleg így sem volnál boldog, De ha tudsz róla, gonoszabb a dolgod. Te úgy nevezed: rendes életforma. Én úgy nevezem: a szörnyű kintorna.
(1929.)
*
Egyszer volt egy nagy király… Szlovák népballada-fordítás
Egyszer volt egy nagy király. Nem nemzett figyereket. Trara Három lánya született. Utódjának legkülönb Lányát kellett hát tegye, Trara Főtt a vén király feje. Gyertek körém lányaim Melytek miben tűnne ki? Trara Hogy trónom hagynám neki! Atyám! – szólt a legidősb: Karom erős, fegyverem Trara Támadómon átverem. Igenám! – mond a király. Karod bár csodát mível Trara Nem bírsz erős férfivel. Második lány így beszél: Forró szurok fegyverem Trara Megvakítja ellenem! A király szól: férfikéz Dárdát dob rád messziről Trara Véred szurkoddal kidől. A legkisebb lány lapul. Atyja hívja: magzatom Trara Szavadat nem hallhatom? Trónra méltatlan vagyok! >Szólt a kislány szelíden Trara Oly gyönge az én szívem. Gyönge az én karom is. Csak nekem fáj szerfölött Trara Ha egy lepkét megölök. A király dönt: kicsi lány! A te erőd legnagyobb Trara Örök, mint a csillagok. Jóságod éltet nem öl, Csupán ez győzhet bizony! Trara Országomat rád bízom!
T. J. J. (1955.)
*
T. J. J. A zsarnokhoz
Külseje mint enyém, önnek is emberi, De azt már állítani senki sem meri, Hogy másban is hasonlítunk egymásra. Bárha önnek a foga erre vásna.
Köztem és ön közt épp evégett Vázolom itt a különbséget. Vagyis amire senkit nem talált, Én bemutatom önnek önmagát.
Én a jövőnek dolgozom mint művész. Ugyanezt állítani magáról ön is kész. De ki nyeli le ezt a maszlagot? Ezt maszlagolják szintén a papok:
Szebb jövő – mennyek országa, Okosé jó jelen, butáé álma. Ám legyen elvben igaza Uram! Csak amit csinál, azzal mi van?
Eszköze bitó, börtön és bilincs, Nélküle dolgának sikere nincs. Verejték és könny ömlik nevében. Bár a nevére harsog sok-sok éljen!
Paraszt, munkás ájultig robotol, De ahol ez van, ön ott nincs sehol! A mérnök tervez, az ügynök lohol, De ily munkában sincsen ön sehol!
E nagy folyamat ön nélkül is jól megy, Inkább a gátjait köszöni önnek! Mégis a sajtó és utcák plakátja, Azt ordítja, hogy mindezt ön csinálta.
Igen! Igen! Ha minden sikerül Tömlőcei és bitói körül, Akkor az ön és sok pribékje Alakja tündököl márványba vésve.
És ha e világból elköltözött, Történelembe jut nagyok között.
(1943.)
|