Payday Loans

Keresés

A legújabb

Gyertyagyújtás PDF Nyomtatás E-mail
Ünnep és hétköznap - életformák régen/ma
2014. október 31. péntek, 11:53

A november elsejei gyertyagyújtás szokása


Kányádi Sándor írta 1976-ban a Halottak napja Bécsben című versében: „a legárvább akinek még halottai sincsenek...gyertyámat most érted gyújtom, szál virágom néked nyújtom”.
A Világítás napja az a nap, amikor elillannak kételyeim, hogy a mai modern, rohanó világban kevés a ragaszkodás és tisztelet gyökereinkkel szemben. Ha szürkületkor vagy este megyünk ki a temetőbe, a rengeteg gyertyaláng arról tanúskodik, hogy ragaszkodunk szeretteink emlékéhez.

Mindenszentek napja november 1-jén van, ez a november 2-i Halottak napjának vigíliája (előestéje). Katolikus ünnep, amikor azokról az üdvözültekről emlékezik meg az Egyház, akiket nem avattak szentté, és akik neve nem szerepel a katolikus kalendáriumban. A IV. századig ezt az ünnepet május 13-án tartották, tulajdonképpen a VIII. századtól ünnepelik november 1-jén. A május 13-i ünneplés a 609-ben Marcus Agrippa által Rómában építetett Pantheon keresztyén templommá való avatásához, illetve a IV. Bonifác által, minden vértanú tiszteletére, templommá való szenteléséhez kapcsolódik. Valójában először Angliában és Írországban a 700-as években kezdtek el nem csupán vértanúkról, hanem szentekről is megemlékezni.
835-ben Jámbor Lajos császár, IV. Gergely pápa engedélyével, hivatalosan is elismerte ezt az ünnepet, így Mindenszentek napja a kereszténység ünnepévé vált. A november 2-i Halottak Napja 998-tól vált ünneppé, amikor Odiló, a clunyi monostor apátja, a Benedek-rend kolostoraiban ünnepi misét rendelt el a halottak lelki üdvéért. A XIV. században ezt a megemlékezést átvette Róma is, és a pápák kiterjesztették az egész egyházra. Odiló rendelete mindmáig fennmaradt, holott régen ez a megemlékezés szorosan összefüggött azzal a hiedelemmel, hogy 1000-ben világvége lesz. E hitben élve, az emberek igyekeztek „jó viszonyba” lenni halottaikkal.

forrás: http://en.wikipedia.org

Ez a keresztény, egyházi ünnep a reformátusoknál nem számít hivatalos ünnepnek, ugyanis Kálvin még a sírok megjelölését sem helyeselte, nemhogy a halottak előtti tiszteletadást szorgalmazta volna. Íratlan szabályok szerint nem volt szabad halottaikat emlegetni, vagy sírjaikat gondozni. A reformátusoknál a Mindenszentek ünnepe és a Halottak napja új keletű és katolikus hatásra kialakult szokás.

Évszázadokkal korábban a kelták az év elejét november 1-jén ünnepelték, ugyanis ez a nap jelentette a Nap-szezon végét és a sötétség, illetve hideg időszak kezdetét. A kelták a természetet istenítették, mindenféle istent magasztaltak, de legfőképpen a Samhai napistent, mert ő volt a munka és a pihenés szimbóluma. Október 31-én, amikor a termés betakarítását elvégezték, ezen az éjszakán a kelta papok a szent tölgyfák alatt tüzet gyújtottak, áldozatokat mutattak be és rituális táncokat jártak, reggel pedig ebből a parázsból vittek minden házhoz, hogy azzal gyújtsanak tüzet.

A ma már „felkapottá” vált amerikai Halloween (All Hallows – Mindenszentek) ünnepe angolszász szokásra vezethető vissza, amikor az volt a hiedelem, hogy a kóbor lelkek kijönnek sírjaikból, és megnyugvást keresnek az élők soraiban. Innen a gyertya gyújtás szokása, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket.

Az I. században elfoglalt Angliában a rómaiak magukkal hozták a november elején megünnepelt Pomona-napot, ami a gyümölcsök és kertek istennőjének tiszteletére volt. A Halloween ünnep mai formáját a kelta Samhain ünnepből, a római Pomona-napból és a Mindenszentek napjából kapta.

Napjainkban a Világítás legnagyobb rituáléja a mécses gyújtása, a sírok virággal való díszítése, valamint a meleg gesztenye vásárlása.

forrás: http://www.yorubagirldancing.com/