TIZENKETTEDIK FEJEZET — Itthon a tanító úr? — Itthon. Odabent van a házban. Irkál. Mostanában mindig irkál. — Be lehet azért menni hozzá? — Be… Olyan az én udvarom egy hét óta, akár a községházáé, öcsém. Mán a kutyát is meg kellett kötni, nehogy lehúzzon valakit, annyian járnak ide, az Isten se győzné vigyázni azt […]

TIZENEGYEDIK FEJEZET Mennyi minden történt csak két hét alatt és még azt mondják, unalmas a falusi élet és nincs benne elegendő változatosság. Vajon tudnának a városban, akár Pesten is olyan lelkesen és annyi szenvedéllyel kibogozni egy eseményt, mint Pongrácz és Sári „szökését” itt? Azt is tudja az egész falu, hogy milyen cipő volt a lábán, […]

TIZEDIK FEJEZET A templomkertben, az orgonabokrok hegyén, mint apró lidérclángok a nád közt, zölden lobognak már a rügyek barna, zsíros takarói alól kibújt levelek. Sötétkék jácintokra árulkodik az illat, a sűrű és magas fűben ott rejtőznek azok is a bokrok közén, vadon, s névtelen kis sárga virágok lepik el az út két oldalát. A magas […]

KILENCEDIK FEJEZET Az öreg Balaska igazán várhatott volna még egy napot, s ha már egész télen jó volt neki a kertek alatt a szalmagarádok enyhese, ezen az éjszakán is behúzódhatott volna valahová. De hát az Isten így rendelte neki, bizonyosan, semmi se történik az ő szent akarata nélkül, s a szerencsétlen vénembernek is az utolsó […]

NYOLCADIK FEJEZET Az ünnep óta olyan volt a ház, mintha csupa halálraítélt lakott volna benne, jóformán szó se hallatszott, de még a kémény se füstölt. Az öreg Dulló kint tanyázott az istállóban, a dikón, tisztáért csak éppen besurrant s ha enni kellett, háromszor is hívhatták, míg egyszer meghallotta. Aztán felvirradt az a nap is, mikor […]

HETEDIK FEJEZET A kalács és a hó szaga birkózott a hideg reggel tiszta és éles levegőjében. Karácsony előtti nap volt minden kémény füstölt, még a zsellérsoron is, a garádokból lopott szalmával, vagy a gazdák istállójából az ünnepre szerzett szárizikkel jól befűtöttek a kemencékbe. Ünnepi csend borult az udvarokra, csak a patak felől hallatszott lárma. Ott […]

HATODIK FEJEZET A falut orvul rohanta meg a tél. Reggel még hályogosan sütött a nap és megfutotta lassú útját, de már nem bírt felhágni a magasra nőtt ég tetejéig. Apró rohamokban szél nyargalt le a távoli hegyekből, belekapaszkodott a házak tetejébe, a kazlakba és összeverte a fák kopasz ágait. A szénaboglyákra dróttal összekötözött hasábfákat vetettek […]

ÖTÖDIK FEJEZET — Most is esik … — mormogta rossz szájízzel, ahogy hallgatózva felült az ágyon. Az egyhangú, zsurmoló zaj, az őszi eső kitartó, fáradhatatlan suhogása már harmadik napja bőszítette. Nem tudott mit kezdeni, úgy érezte magát, akár a börtönben. Mindent eláztatott, elgyalázott a zápor, ha kitette a lábát, bokáig ragadt a sárba, a fellegek […]