Payday Loans

Keresés

A legújabb

A mikepércsi lelkipásztor igaz kurucok fia
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2014. október 19. vasárnap, 12:12

*

Az Északkeleti Almanach a világhálón

Czapp József

Püspöki titkár,

Debrecen

A reformáció magyarországi elterjedése idején Európa többi országához hasonlóan kezdetét vette egy gyökeres társadalmi és kulturális változás is. Az Isten igéjének hirdetését központi feladatnak tekintő „új egyház” kiemelten fontos küldetésének tartotta az évezredes üzenet érthetővé tételét, valamint a megértett üzenetre felépülő „új élet” elősegítését. Az évszázados hagyományokon változtatva a reformáció követői immár nem csak a kolostorok és templomok területére kívánták korlátozni az egyház mozgásterét.

A Krisztus világából élő egyén kötelességévé vált a másik ember tisztelete és lehetőségek szerint való megsegítése, mely gondolat elősegítette az egyes ember közösségben, társadalomban való gondolkozásának fejlődését. Erre a szilárd alapra a magyar reformáció előfutárai és vezéregyéniségei is biztonsággal építhetek. Ez a hitbeli meggyőződés és gondolkodásbeli változás segíthette Debrecen város elöljáróságát alig több, mint tíz esztendővel a mohácsi vész után (1538-ban), amikor is arról határoztak, hogy a puszta közepén várfalak nélkül álló városban a hitnek, szellemnek és tudománynak emelnek erős kőfalat.

A Debreceni Református Kollégium immár több mint 460 éves története során nemcsak a mindenki által ismert nagyokat adta az országnak, hanem papokat, tanítókat és hivatásnélküli tisztességes embereket. Tiszántúl és Debrecen a reformáció elterjedése óta vezető szerepet tölt be az új vallás elterjesztésében és hiteles megélésében. Minderről a megyénkhez ezer szállal kötődő Czapp József püspöki titkár tájékoztatott és arról is beszámolt, hogy a református hagyományokhoz méltó küldetések teljesítésében ma sincs hiány.

Ilyen küldetésként éli meg a Magyarországi Református Egyház és azon belül a Tiszántúli Református Egyházkerület is az idősekkel való foglalkozást. A beszorítottság évtizedei után értelmes feladatokat kereső egyházi közösségek az elmúlt két év alatt a Széchenyi-terv segítségével 22 új bentlakásos idősek otthonát építettek a Tiszántúl területén, valamint több helyen önkormányzati feladatot is átvállalva, esetleg kiegészítve idősek napközi otthonait működtetik. Ezen intézmények nemcsak külsőségben, de a rászoruló emberhez való hozzáállásban, azaz lelkületben is különböznek a már működő intézményektől. A másik ember megértésének gondolata hívta életre bő tíz évvel ezelőtt a Magyarországi Evangélikus Egyházzal közösen alapított Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatot. A szeretetszolgálat tevékenysége igazolta, hogy az egyházak tudnak újat hozni az intézményes karitatív munka területén. Az 1998-as tiszai árvíz után született meg a döntés, hogy a MÖSZ határainkon túl is irodákat állít fel, segítve a rászoruló embereket, felekezeti, etnikai megkülönböztetés nélkül. Beregszászon így kezdte el munkáját egy öttagú munkacsoport. A rászorulókat élelemmel és ruházattal is segíti a református egyház diakóniai osztálya, amely a szeretetszolgálat munkáját egészíti ki.

Tivadarban létrejött az ifjúsági üdülő- és konferencia-központ, amely 50 ember befogadására alkalmas. Egy kis beregi faluban, a Kárpátaljához közel lévő Beregdarócon épült fel a Hét Csillag Üdülőközpont, amely családok, baráti társaságok és konferenciák résztvevőinek nyújt kikapcsolódási lehetőséget. Az üdülők működtetésére a Tiszántúli Református Egyházkerület beregi települések református gyülekezeteivel gazdasági társaságot hozott létre. A BEREG-Y Beregi Gyülekezetekért Idegenforgalmi Kft. üzleti tervei között szerepel a térségben található középkori református templomok folyamatos karbantartása. Mindkét üdülő alkalmas arra, hogy a szatmár-beregi táj természeti és műemléki nevezetességeinek megismerésére szervezett kirándulások kiinduló helye legyen. Az ukrán és a román határ közelsége kínálja a lehetőséget a határ menti régiók által szervezett konferenciák megtartására. A csodaszép szatmár-beregi tájon a Tiszántúli Református Egyházkerület filmet forgatott Isten derűs arca címmel.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének, dr. Bölcskei Gusztávnak – aki egyben a Tiszántúli Református Egyházkerület megválasztott püspöke – személyi titkáraként Czapp József az említett tevékenységek koordinátoraként részese az eseményeknek.

A titkár úr a debreceni diákévek után az ősi kollégium szénioraként kezdte lelkészi szolgálatát, majd Anarcson végzett helyettes lelkészi szolgálatot. Innen feleségével együtt a hollandiai Kampen városába költözött, ahol több mint két éven át éltek és szereztek mindketten doktoranduszi fokozatot. 1998 novemberében dr. Bölcskei Gusztáv kérte fel a püspöki titkári teendők ellátására. A püspök úr felkérését elfogadva lelkipásztorként, hivatalvezetőként és különböző projektek vezetőjeként végzi munkáját a Püspöki Hivatalban. Felesége a Dóczy Gedeon Református Középiskolában vallás- és angoltanár. Édesapja Beregdarócon lelkész. Édesanyja nyugdíjas hitoktató. A nagyszülők és szülők révén a másfél éves gyermeke, Sebestyén változatos családi élet részese lett. Czapp Józsefnek áldás van a munkájában és békességben él.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)

*

A mikepércsi lelkipásztor igaz kurucok fia

http://nol.hu/belfold/20100217-a_mikepercsilelkipasztor-550501

 

 

*


Czapp József október 1.

Tegnap Egyházmegyei Jelölő Közgyűlés volt Debrecenben. A következő hat év egyházi tisztségviselőire vonatkozó jelöltállítás történt meg. Ezen a gyűlésen elmondtam néhány gondolatot.Mivel sokan kérték azóta, hogy valahogy legyen "olvasható" mindaz, ami elhangzott, ezért itt elérhető lesz. "Nagytiszteletű Közgyűlés! Kedves Testvérek! Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy itt minden „le van zsírozva!”. Az egész jelölési,ezáltal a választási eljárás is, le van zsírozva. Idejöttünk, mert meghívtak, mert egyházvoltunk ünnepére készülve újra el akartuk hinni, hogy egy nagyon picit számít, amit gondolunk, de legbelül tudtuk, hogy nem, nem számít. És így lett. Jó egy éve lehet hallani szerte Debrecenben, szerte az egyházban, hogy „Helyet cserélnek Debrecenben! A rektor püspök lesz, a püspök pedig rektor.” És ma már tudjuk, hogy így lesz. Mi legitimáljuk majd a lezsírozott elképzelést. Ezért vagyunk. Ennyire, erre vagyunk jók. Biztosan feltűnt mindannyiunknak, hogy egyéb tisztségek esetleges várományosairól nem szóltam. Azért nem, mert nincs jelentősége. Az egyházunk hétköznapjainak irányítása, sorsdöntő kérdések felvetésében és azok megoldásában nincs szerepük. Ezért kell súlytalan főjegyző és olyan főgondnok, aki valamilyen területen nagytekintélyűnek számít, de a belső egyházi hierarchiát tisztelő, azt semmilyen körülmények miatt meg nem zavaró személy. Valakik elhitetik velünk és mindenkivel, hogy semmi sem múlik a jelölésen, sőt a választáson sem. Nincs jelentősége. Mert ellenkező esetben úgy érkezhettünk volna ide, hogy beszélgetések sokaságán, felvetések, ötletek, elképzelések megvitatásán, hosszú évek közös munkáján vagyunk túl, és tudjuk, merre akarunk menni és tudjuk, hogy milyen emberekre lenne szükség a jónak gondolt célok eléréséhez. És a szóba jöhető emberekkel sokat beszélgettünk volna, akik nem külső kényszernek nyomásának engedve hazudnák Isten akaratának az ő elhívásukat, hanem Isten Lelkének bátorságával felvértezve vállalnák önmagukat, és vállalnák az általunk is rájuk bízott feladatokat. De nem így lesz! Ismét bedobunk valakit a sűrűbe, vagy ha úgy tetszik, ismét beáldozunk valakit a status quo érdekében, hogy néhány év múlva beletörődve megállapítsuk, „nem tud szegény mit tenni!”. És mi bealtatjuk a lelkiismeretünket, védjük életünk és szolgálatunk most még biztonságosnak tűnő határait megalkuvó hallgatásunkkal. A Tiszántúli Református Egyházkerület következő püspöke ifj Dr.Fekete Károly. Még az is lehet, hogy a következő zsinati elnök is ő lesz. És most itt meg kellene értenünk, hogy nem az ő személye jelenti a problémát. Bár, nyílván elgondolkodtató, hogy önálló gyülekezeti szolgálat nélkül milyen rálátása van arra az egyházra, amit januártól pásztorolni fog? Elgondolkodtató lenne, ha objektíven megvizsgálnánk, hogy az általa vezetett tanszék milyen hatásfokkal végezte a rábízott feladatot az elmúlt 15 évben! Magyarán, hogyan prédikálnak azok az emberek, akik az ő keze alól kerültek ki? És az sem lenne érdektelen, hogy megvizsgálnánk, hogy vezetőként mit és hogyan tett a rektori szolgálatban eltöltött évek alatt. Nem vagyok benne biztos, hogy a feltett kérdésekre válaszolva olyan egyértelmű lenne a püspöki tisztségre történő jelölése, mint amilyen jelen esetben. Azaz, nem biztos, hogy alkalmasnak tűnne. És mégis azt mondom, ez sem baj! Olyan püspökünk már több is volt, akiről szinte egyöntetűen azt gondoltuk alkalmas, és hiszem, hogy Isten is annak látta, és mégis kiderült, alkalmatlanná lett a feladathoz. Ezért is, meg azért is, mert Istenben bízó emberek vagyunk, úgy gondolom, hogy Fekete Károly látszólagos alkalmatlansága ellenére lehet nagyon jó püspök. Isten alkalmassá teheti őt. És alkalmassága megélésében nekünk kell őt segíteni. Tehát, nem ellene vagyok, hanem az eljárás ellen! A mód ellen, ahogy dolgainkat, köztük a vezető egyházi tisztségre történő jelölés folyamatát is le akarjuk bonyolítani. Lezsírozni. Mert le lehet zsírozni mindent! Ezt a Bibliában is láthatjuk, hogy számosan voltak, akik az Isten által adott ígéret ellenére a tutira akartak menni, és megpróbálták lezsírozni sorsdöntő ügyeiket. A teljesség igénye nélkül: Káin az áldozattal, a testvérek József kútba dobásával, Dávid Úriás beáldozásával, vagy éppen a nép megszámlálásával. Farizeusok egymás közt, farizeusok rómaiakkal, Júdás a főpapokkal és a templomőrséggel, és persze mindenek alapjaként „a” kísértő az alma segítségével az emberrel. Isten azonban megmutatta, hogy a mi gondolataink nem azonosak az ő gondolataival, utaink az ő utaival. Megmutatta, hogy ahol ő jelen van ott egy dolog van lezsírozva: a megváltás. A többi rajtunk múlik. Miért mondom el mindezt? Elsősorban Vad Zsigmond miatt, aki ugyan nem biztos, hogy alkalmasabb jelölt lett volna, mint, amilyen Fekete Károly, de az egyházban meg nem engedhető eszközökkel kiszorították a jelölés folyamatából. És mert ő is a kollégánk, barátunk és testvérünk. És mert ő nagyon egyedül maradhat e jelölés és választás után a kérdéseivel és kétségeivel. És végül, de nem utolsó sorban teszem ezt önmagunk miatt is. Hogy ne higgyük és ne hitessük el senkivel többet, hogy a Krisztus egyházában bármit is le lehet zsírozni! Ne mondjuk azt, hogy békesség, békesség, ha nincs békesség! Mert úgy járhatunk, mint a választott nép Jeremiás idejében, akivel azt üzente az Úr: „Szüretelni akartam náluk - így szól az ÚR -, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket.” Jer8,13." Köszönöm, hogy meghallgattak!

+

Hétfőn (2014. október 13-án) megkerestek a reformatus.hu oldaltól. Tisztességes, korrekt szándék: tisztán szeretnének látni mindazzal kapcsolatban, ami 2014.szeptember 30-án, a Debreceni Református Egyházmegye Jelölő Közgyűlésén elhangzott felszólalásomban, illetve azzal kapcsolatban,ami a felszólalás mögött van.
Szerda reggel megküldtem a válaszokat. Egy kikötésem volt: változtatás nélkül közölhetik a válaszaimat.Megküldtem a felszólalás teljes szövegét is.
Most szombat este van. Aki kíváncsi, itt elolvashatja a válaszokat.

"- A közgyűlésen elmondottak szerint az érzéseit osztotta meg a püspökválasztással kapcsolatban. "Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy itt minden le van zsírozva. Az egész jelölési, ezáltal a választási eljárás is, le van zsírozva" - hangzott el. Nem egyértelmű, a választási folyamat konkrét befolyásolásáról van szó, vagy csak a körülmények keltette rossz benyomásokról?

Befolyásolásnak minősül-e az a magatartás, aminek következtében 18 éven át nem változtatunk érdemben a szinte minden, egyházi tisztséget betöltő személy által folyamatosan kritizált választási rendszeren, majd 18 év után sajnálkozva azt mondjuk: nagyon nem jól van ez így, hogy ebben a rendszerben nem mutatkozhatnak be az esetlegesen jelöltként szóba kerülő személyek?

És, ha egy egyébként jól ismert teológiai tanár a tisztújítást megelőző bő egy évben ismétlődően megjelenik olyan egyházi fórumokon, ahol korábban nem, vagy csak nagyon ritkán, és egyházi vezető(k) társaságában, vagy azok helyett jelenik meg, az befolyásolásnak minősül-e?
És, ha egy másik szóba jöhető jelölt, aki „csak” gyülekezeti lelkipásztor és most éppen esperes, de nem ismert, vagy nem eléggé ismert az egyházkerület egészének közösségében, nem kap legalább annyi hivatalos felkérést nyilvános fórumokon való részvételre, mint a másik, az befolyásolás?
És, ha a kevésbé ismert szóba jöhető jelölt nem részesül pozitív diszkriminációban, hogy tudniillik épp kevéssé ismert, de alkalmasnak tűnő volta miatt minden, a választásban érintettnek legyen lehetősége megismerni őt, az befolyásolás?
És, ha nincsenek fórumok, ahol az érintett gyülekezetek és intézmények képviselői ismétlődő diskurzusokat tarthassanak, ahol akár viták kereszttüzében, de megfogalmazzák, hogy mit szeretnének rövid, közép és hosszú távon látni a református egyházban, mert nem emberekben, hanem ügyekben szeretnének gondolkodni, de ezt nem tehetik, mert nem tartatnak ilyen fórumok, az befolyásolás?
"Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy itt minden le van zsírozva.” Ezzel a mondattal kezdtem felszólalásomat. És már a felszólalás végére is kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Nagyon nem.
Ha azt akartam volna mondani, hogy tudomásom van bizonyos szabálytalanságokról, vagy bizonyítékom van a választás eredményét befolyásoló csalárd összeesküvésről, akkor azt mondtam volna. De, nem ezt mondtam! Én tehát, nem mondtam olyat, illetve azt, ami a reformatus.hu oldalon megjelent 2014. október 10-én, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlését követően: „Bölcskei Gusztáv kiemelte: „Nem lennénk őszinték, ha elmennénk lelkésztársunk a napokban, a médiában is megjelent nyilatkozata mellett"! A megjelent írásban megfogalmazódott az a vád, amely szerint az egyházkerület legalább nyolc egyházmegyéjében szabálytalanságok történtek az egyházkerületi tisztségekre történő jelölésekkor.” Abba kellene már ezt végre hagyni! Van nekem elég gondolatom és szavam, nincs szükségem másokéra! Nincs szükségem arra, hogy mások bármilyen gondolatot a számba adjanak.
Magyarul beszéltem. Minden jelenlévő számára érthetően. A felszólalás bevezetőjében elhangzottakat alátámasztotta az azt követő reakció, a sok-sok köszönetnyilvánítás, amely e-mail-ekben és különböző formájú üzenetekben is elérkezett hozzám. Tehát, igaznak bizonyult az a feltételezésem, hogy nem vagyok egyedül az érzésemmel, hogy a mi választásunkkal nincs minden rendben.
Mert a lezsírozás nem szabálytalanságot, vagy csalást, főleg nem törvénytelenséget jelent, hanem elintézést. Dolgaink elintézésének egy, sajnos sokunk által ismert módját, amikor valakik elintézik, el tudják intézni, hogy az legyen, amit ők akarnak. Nem törvénytelenül, nem szabálytalanul, nem meg nem engedhető eszközökkel, hanem ügyesen. A magyarban, és minden általam valamilyen szinten beszélt nyelvben elkülönül egymástól az igazság, és a törvény szava. Gondolom azért, mert nem fedik le egymás jelentését. Ha lefednék, akkor egy szó elég lenne a közös tartalom kifejezésére. Magyarországon csak a közelmúlt történelmét figyelembe véve, megéltük, hogy az 56-os megtorlások törvényesek voltak, és az volt a megtorlásra épülő egész Kádár-rezsim is. Mindenestől. És nem sokkal utána a privatizáció is. Ugye, nem kell folytatni a sort? Hogy mindez igazságos volt-e, s, hogy kinek az igazsága érvényesült mindebben, az egy másik kérdés.
Törvényes volt-e egyházkerületünk egészében a választás? Igen!
De, senki ne mondja nekem, hogy 18 év után, érdemi megbeszélés és vita nélkül, gyakorlatilag már a választást megelőzőleg, egyhangúlag el lehet dönteni, ki legyen a következő püspök!
Senki ne akarja velem elhitetni, hogy 25 évvel a rendszerváltás után, miközben annyi fonákságát megismertük az egyházi struktúrának, bennünk fel sem merült a kérdés, hogy kicsit hangolni, változtatni kellene az egészen!
Senki ne mondja, hogy nem lehetett volna az elmúlt években fórumokat tartani a püspöki tisztség jelentőségéről, értelméről, a vele kapcsolatos kétségeinkről, a mellette szóló érveinkről!
És mégsem tettük ezt meg! Miért? Mert nincs bátorság! Mert nincs meg a bizalom légköre. Miért? Mert félünk. És miért félünk? Mert rossz struktúrában élünk.
Régóta érzem, hogy Pünkösd nélküli egyház vagyunk. Mintha elfojtanánk a Lélek munkáját, ahelyett, hogy megélnénk.
Ahol ugyanis Isten Lelke munkálkodik, ott nincs tétovaság, nincs félelem, nincs kompromisszum, és nincs lezsírozás. Ott lendület van és élet. És békesség, szeretet és megértés van. És megbocsátás is van. Nem valami ellen, hanem valamiért történnek a dolgok.
Isten Lelke bennünk és általunk is működik! Ha nem így volna, igehirdetésünk emberi bölcselkedés volna csupán.
Az Isten által valamilyen cél érdekében szólásra felhatalmazott ember mást is lát, mint az összes többi. Ebből adódik minden konfliktusa. Kettős látás érvényesül: van, amit Isten láttat a szószóló által és van, amit a nép lát. A két látás mélységesen eltérhet egymástól.
Mi van, ha bennem, általam is szólni akar Isten hozzánk, magyar reformátusokhoz? Ezt a lehetőséget teljességgel kizárnák azok, akik bennem csak a „rendszer által érintett” és a „sértett” embert látják? Istent látják képtelennek, vagy engem teljességgel alkalmatlannak?
- A beszéd végén elhangzik, hogy Vad Zsigmond esperest "az egyházban meg nem engedhető eszközökkel kiszorították a jelölés folyamatából". Mit értett ezeken az eszközökön és honnan értesült erről?
Vad Zsigmondról az elmúlt időszakban, épp a jelölést közvetlenül megelőző időben, olyan rosszindulatú híresztelések terjedtek el, melyek egyrészt önmagukban is gyalázatosak, másrészt viszont Isten igéje, a Heidelbergi Káté és a keresztyén etika szerint is életellenesek: alkalmasak arra, hogy tönkretegyék a hírbehozott életét. Vétség az emberölés tilalma ellen! A személyiséggyilkosság azonban, sajnos nem ismeretlen dolog köreinkben. Láttam én már olyan idősebb lekészt holtan, aki 30 évi szolgálat után egy sajnálatos válás után segítséget kért esperesétől, de nem kapott, ezáltal ki lett szolgáltatva gyülekezete néhány tagjától származó szóbeszédnek. Nem volt embere a bajban. Öngyilkos lett. És láttam olyat is, aki sok gyülekezet és lelkipásztor véleménye szerint alkalmasnak tűnt volna, hogy esperes legyen, de volt, akinek semmi sem volt drága és rágalomhadjáratba kezdett ellene. Lelkészek kerestek meg lelkészeket, hogy tudják-e az illetőről ezt és azt. A rágalmazó esperes lett, a rágalmazott lelki beteg. Kereste igazságát egyházi bíróságon, de minden szinten elutasításban részesült. De, beszélhetnék magamról is, mert megtapasztaltam, hogy mit jelent, amikor mindenki azt mond rólad, amit akar. Amikor mindenki beléd rúghat, majd beléd is törölheti a lábát. Büntetlenül. Következmények nélkül. A rosszindulatnak nincs karja, lába, mégis fojtogat, mégis utolér, akárhol vagy. Nem tudsz tőle szabadulni. A pletyka formájában gyilkoló harag és a gyűlölet arctalan, személytelen. Nem tudsz védekezni ellene. A mi esetünkben is életre keltek konkrét híresztelések és elkezdődtek bizonyos lebegtetések. Én azonban nem vagyok hajlandó beállni abba a sorba, ahol emberek egymást gyanúsítják! Csak a tényről tudok, hogy voltak, vannak teljességgel alaptalan pletykák. De, erről tudok. És ez nagyon szomorú. És lehet, hogy a politikában ez hétköznapi dolog, de mi nem politikusok vagyunk.
- Az elhangzott beszéd megtalálta az útját a szélesebb nyilvánosság felé, így sokak számára úgy értelmeződik, hogy "kivitte" az egyházból ezt a belső konfliktust. Kinek szánta és milyen céllal az elmondottakat?
Nem vittem ki semmit az egyházból! A beszéd hetekkel a gyűlés előtt megfogalmazódott bennem. Harcoltam a gondolataimmal. Megküzdöttem velük. Az eredeti szövegben leírtam magamnak a jelentősebb tisztségek betöltőinek nevét. Úgy gondoltam, csak akkor szabad szólnom, ha „bejönnek” a nevek. És bejöttek. És nem azért, mert én előre látom az eseményeket, hanem azért, mert a jelölési folyamat kezdetén eldőlni látszott minden. Nagyon is emberi módon alakult minden! Mert, hogy van az, hogy amíg a püspöki tisztségre történő jelöléskor felmerül az ismertség kérdése, és azzal magyarázzuk az eredményt is: azzal tudniillik, hogy az egyik személy sokkal ismertebb, a főgondnok esetében pedig boldog egyhangúsággal jelölünk olyan személyt, akit saját egyházmegyéjén kívül szinte senki sem ismer? Azt sem tudják a szavazatra jogosultak, hogy kicsoda! Csak nem azt akarjuk ezzel jelezni, hogy minden kimondott szó ellenére mégis püspöki rendszerű az egyházunk?
Szóval, miután a mi egyházmegyénkben is megtörtént a jelölés és zajlott a szavazatok összeszámolása, szót kértem. Elmondtam, mit gondolok. Megtapsoltak. A gyűlés után nagyon sokan megköszönték a hozzászólást, és többen kérték, hadd legyen elérhető valahol. Másnap kitettem a facebook oldalamra, ahol kezdetektől csak az „ismerősök” láthatták azt. Egy pillanatra nem változott azóta sem a hozzáférés státusza. Kácsor Zsolt a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül, a facebookon egyébként teljesen megszokott módon, átvette a beszéd szövegét, majd írást közölt arról a Népszabadság online oldalon. Zsolt egyébként, több, mint 10 éve ismerősöm, barátom. Természetesnek gondolom, hogy a facebook-on is az. Ő bevallottan ateista. Mint, ahogy mi „bevallottan” keresztyének vagyunk. Hogy mi közünk lehet egymáshoz? Én eddig úgy olvastam a Szentírást, hogy azért fontos az elgurult drachma és az elveszett bárány, mert Isten Krisztusban az „egészre” mondott igent. Így Kácsor Zsoltra is, meg a Népszabadság olvasóira is! És mindenkire, akivel kapcsolatban ellenérzéseink vannak, vagy épp’ kifejezett ellenségként tekintünk rá. Nemrég olvastuk a napi igében: „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” Lk 6,27.kk
Úgy gondolom tehát, hogy az egyháznak nincs, nem lehet belügye. Ezt komolyan kellene már végre vennünk! Az egyház a világért van! Nem önmagáért. Kijöttünk már rég a kolostorokból, sőt hosszú, kényszerű bezártság után a templomfalak közül is kiléphettünk végre és most mi akarjuk magunkra zárni az ajtókat? Vallom, hogy az egyháznak példát kellene mutatni! Az egyház lehetne a „hegyen épített város”. De csak akkor tud az lenni, ha krisztusi életet él, egyébként hiteltelen. S higgyük el, ezt a Népszabadság nélkül is érezhetik az emberek.
- Megkereste-e Önt az egyházkerületi választási bizottság az elmondottakkal kapcsolatban? - Nem.

 

 

LAST_UPDATED2