A rendszerváltozásnak, vagy Antall József óta – nagyon lényeges különbség! – rendszerváltoztatásnak nevezett hatalomátrendeződési momentum óta jómagam már többször szóvá tettem abbéli aggályaimat, a történelem és talán a sors fura, de leginkább érthetetlen fintoraként, hogy a rossebbe van az, hogy a múlt bukott emberei a múlt bukott eszméivel továbbra is zavartalanul itt sertepertélhetnek a közélet és a politikai hatalomgyakorlás világot jelentő deckáin. Mi több, egész egyszerűen képtelenek vagyunk megszabadulni tőlük! Időről-időre, szintén valamilyen érthetetlen és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, de nekik muszáj visszatérniük a politika rivaldafényébe. Ahelyett, hogy valamelyik büntetés-végrehajtási intézmény vendégszeretetét élveznék.

Eleddig, mint párt az MSZP, amelynek léteznie sem lenne szabad, de a politikai hatalomgyakorlásban részt vennie meg aztán végképp semmiképpen sem, illetve Gyurcsány Ferenc, az ember, aki gyakorló miniszterelnökként szembeköpött egy egész nemzetet, voltak a legeklatánsabb példái az állampárti múlt meghaladására képtelen közéleti és politikai berendezkedésnek.

Most itt van egy szintén régi-új versenyző, aki ismét jelentkezik, kéri a labdát, újra játékba lendülne, ringbe szállna, hogy a tőle már jól ismert, megszokott módon bevigyen néhány újabb ütést ennek a sokat szenvedett társadalomnak. Az illető persona non grata, azaz nem kívánatos voltát jelzi az a fajta megközelítés is, amikor a riporter megkérdezi az újdonsült főpolgármester-jelöltet, nem zavarja-e, hogy az emberek egy tekintélyes része meg van róla győződve, miszerint az ő kereszt neve tényleg „Csomag”, nem pedig Lajos, amire anyakönyvezték. Igen, Bokros Lajosról van szó.

E helyt kell ismét a tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlanom a kitűnő pécsi közgazdász Gazdag László „A Bokros-csomag mítosza és a valóság” című könyvét, mely 2007-ben jelent meg a Laurus Kiadónál. Annak idején már maga a könyv beszerzése is nehézségekbe ütközött, ugyanis mindent elkövettek annak érdekében, hogy eltűnjön a boltok polcairól. Mivel a szerző tényekkel, adatokkal, nem pedig hangzatos és fellengzős nagyotmondásokkal bizonyította igazát, nyilván arra gondolhattak, még veszélyes lehet, ha ez a kötet és a benne foglaltak széles körben ismertté válnak. Már a könyv borítója is nagyon beszédes, ahol is a szerző veszi magának a bátorságot és nem kevesebbet állít, mint:

„A Bokros-csomag nem kivezette a válságból a magyar gazdaságot, hanem még mélyebb válságba taszította!”

Ezek a múltból itt maradt, a múlt bukott eszméit továbbra is papagáj módjára hajtogató, szintén egyszer vagy többször megbukott politikusok nem tudnak mást adni, csak mi lényegük. Természetesen az egykoron „bajuszkirályként” aposztrofált Bokros sem. A főpolgármester-jelöltek vitájából idézünk egy rövid részt Bokros Lajostól:

„Kicsit úgy érzem magam, mint egy kommunista vitán, ahol senki nem meri megmondani azt, hogyha valamit nyújtunk a társadalomnak, akkor annak van költsége. És azt különösen furcsállom, hogy tanult barátom, Bodnár Zoltán, aki bankban is dolgozott, tehát ismeri a költségkalkuláció szabályait, hogy költség az, amit annak elszámolok” – mondta Bokros Lajos a főpolgármester-jelölti vitán, ahol Tarlós Istvánon kívül minden párt jelöltje rendben volt.

Forrás: mandiner.hu

Nincs ingyen ebéd, azt valakinek mindig ki kell fizetni! – közölte velünk virágnyelven a neoliberális vadkapitalizmus jelmondatát a „derék” Bokros Lajos.

Nesze neked, durr egy pofon szolidaritás!

Van annak valami diszkrét bája, ahogyan a szintén idejét múlt bal meg jobboldali terminológiákkal sakkozva a magát jobboldalinak tartó Bokros a magát baloldalinak és demokratikusnak tartó ellenzék közös jelöltének szerepkörében próbál feltűnni.

De az talán még ennél is érdekesebb, és ez mutatja meg csak igazán, mennyire nem veszik észre ezek az emberek, hogy eljárt felettük és a gondolkodásmódjuk felett az idő, hogy Bokros Lajos egyszerre vallja magát konzervatívnak, szabadelvűnek, európai ihletésűnek és nemzeti elkötelezettségűnek is. Nos, ezzel csak az a komoly baj van, hogy ezek a fogalmak a mai, ún. euro-atlanti berendezkedésű társadalmi és politikai létezésmodellben egymásnak ellentmondó és egymást kizáró jelentéstartalmakkal bírnak. Egész egyszerűen azért, mert egymás ellenérdekeltjei.

Lehet, hogy velem van a baj, de jómagam nem nagyon értem, hogyan fér össze a konzervativizmus, amely ugye az értékek megőrzésén alapul azzal a fajta, magát – szerintem tévesen – szabadelvűnek gondoló mentalitással, amely példának okáért engedélyezni, mi több, hivatalossá akarja tenni a testvérek közötti vérfertőzés lehetőségét, lásd Németország.

A rengeteg kvótával, szankcióval, korlátozással ránk erőltetett Európai Uniós gyarmati létezés, melyben teljessé vált a függőségünk és kiszolgáltatottságunk – lásd: önállóan, az EU nélkül ez az ország már képtelen bármilyen fejlesztésre – sok mindennek nevezhető, csak nemzeti érdeknek nem. Csupa egymásnak ellentmondó fogalmak, csak hogy minél jobb színben tüntesse fel magát az ember, aki gyakorlatilag tönkretett egy egész országot.

Sokszor azt sem értjük, bizonyos figurák hogyan, mi módon kerülhetnek a hatalom közelébe, miért pont ők kerülhetnek a hatalom közelébe és nem mások. Legalább ennyire érthetetlen – a részletek elől gondosan elzárt – köznép számára, bukásuk és nyilvánvaló alkalmatlanságuk után hogyan térhetnek (ilyen hamar) vissza a hatalomba vagy annak közelébe. Mindenféle felelősségre vonás nélkül. Ráadásul úgy, hogy sok esetben kiderül, az illető hivatalosan – mondjuk úgy, papír hiányában, be sem tölthette volna azt a tisztséget vagy hivatalt, amit ellátott.

Azt ugyan nem tudjuk, milyen szintű Panamában a közgazdászképzés, de

„Ami az 1995. április 6-i kérésüket illeti, az az információnk, hogy levéltárunkban nem állapítható meg, hogy Bokros Lajos Úr diákként járt erre a panamai egyetemre. Nem szerzett semmiféle címet.” Panamai Állami Egyetem hivatalos válasza, 1995. áprilisa

„Tehetek én róla, hogy olyan rendetlen a Panamai Egyetem, hogy nem találják?” Bokros Lajos a Parlamentben.

Forrás: pestisracok.hu

A Horn Gyufa-féle vállrándításos „Na és?”, amolyan modernkori változata. A felelősség másra hárítása „magyar” szakértők bevonásával folyamatban van.

Ahogyan azt sem tudjuk biztosan, hol és hogyan tett szert Bokros Lajos közgazdasági ismereteire. Egy azonban kétségkívül világossá válik számunkra a főpolgármester-jelöltek vitájában elhangzott kijelentése nyomán. Ez az ember is azon bukott politikusok és közéleti emberek népes táborát gyarapítja, akik nem tudnak, de talán nem is akarnak válaszolni a ma feltett kérdéseire. Miért? Azért, mert őket, szemlélet- és gondolkodásmódjukat, világlátásukat, meghaladta az idő.

A világ közgazdász társadalma előtt ma már világos és egyértelmű, hogy a GDP, mint a gazdaság valós teljesítményét bemutató értékmérő, egész egyszerűen alkalmatlan ennek a feladatnak az ellátására. Azért alkalmatlan, mert bizonyos, a társadalom számára ténylegesen költségként, kiadásként felmerülő összegeket is bevételként vesz számításba, mivel csak és kizárólag a (kreatív) könyvelés, nem pedig a társadalom érdekeit tartja elsődleges fontosságúnak. Ezért idejét múlt az a simliségen, spekuláción, szélhámosságon, vagy éppen önámításon, önbecsapáson alapuló szemléletmód, mely szerint „költség az, amit annak elszámolok”.

Kicsit olyan ez, mint amikor a szabad(os)elvűség nevében fontosabbnak, erősebbnek tartják a felnőtt testvérpárok „szexuális önrendelkezését” mint „a család védelmének elvont fogalmát”.

Mindkét esetben a társadalom, a létezés, az életben maradás szenved hátrányt, távolítják el az első helyről, sorolják hátrébb. Egyszeriben az átverés, a meghazudtolás, az önbecsapás, vagy éppen az élvezet kerül az első, a legfontosabb helyre, felül múlva és maga mögé utasítva minden mást!

Az élet helyett ezek a múltból itt maradt emberek úgy tűnik, mindig a halált választják. Ezért valók ők a történelem szemétdombjára!

Te válaszd mindig az életet!

Mert az élet él, és élni akar!

Ezt soha nem felejtheted el!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)