Payday Loans

Keresés

A legújabb

A POLOSKA
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2014. október 11. szombat, 10:05


 

Arany János: A POLOSKA

Rímes próza

Makámát írni - mint Abu-Mohammed Kazim Ben-Ali Ben-Mohammed
Ben-Othman Hariri - nem tréfa dolog; - annyi, mint: repülni
gyalog, - s ki egyszer ebbe fog - nagy veszedelem érheti: - lábát
izibe megütheti, - orrát is betörheti. Mindazonáltal én megkisértem,
- uttörőnek bukni is érdem; - aztán meg nem szabad-e, kérdem -
prózát versben írni - már így ni! - mikor annyi verset írnak
prózában - a két nemes magyar hazában, - de kivált mostanában!

No tehát a csimaz vagy poloska - legyen lelkesedésem pocka, - a
tárgy legalább nem ócska; - pedig ez is tesz valamit nálunk - hol
annyi az ütött-kopott - nem mondom: lopott - hogy csupa zsibvásárban
járunk. - Aztán hisz tárgyam elég klasszikai: - szúnyog, csimaz
egymásnak vérrokonai, - s ha Virgil az elsőt megénekelte, -
Poloska, jövel te! Van egy, ki millió, - az ő neve légió; --
eredetileg szőke faj, - mint a vaj; - de ha más ég alatt meghonosul,
- mások vérén megpotrohosul: - barnára fajul akkoron - mint a csöpp
entett... korom. - Világosság élő magzatja - Kánt is megmondhatja[*]
- de szereti a sötétséget - filantrop céljai végett. - Külsejét ami
nézi, - rajta ugyan kevés a vitézi, - arca penészesen úriás, -
termete sem igen daliás, - háta pedig kifelé görbe, - karcsusága
átmegyen a körbe, - noha páncéllal is bír - mint egy kürazir -
evvel azonban nem mellét fedezi, - hátát védelmezi. - Van továbbá
neki jó fegyvere, - csípni, szúrni ugyan tud vele, - hanem amivel
ellenséget űz, - nem annyira fegyver, mint a... bűz. - Egyik erénye
a háziasság, - nincs vériben a zajos vigasság, - nem zavar egykönnyen
rendet, - nem tör csendet; - természete birkai békes, - türelemmel
ékes, - oly józan, oly éber, - mint egy héber. - Éji magányban,
rejtve működik - tíztől circiter ötig, - feláldozza szende nyugalmát
- nem is üt semmi lármát, - virrasztja az emberiség álmát. - Nappal
azonban visszavonul, - (gondolom: ír, tanul,) - önlelkibe mélyed, -
keresi a rejtve levő mélyet - mint egy filozóf. Ah - nincs kerevet,
szófa, - nincs ágynyiladék - vagy falhasadék - oly mélyen magassan
- hova ő be ne hasson, - mit föl ne kutasson. - Különösen tetszik
néki - minden ami régi, - vagyon ahhoz privát gusztusa, - ő annak
született antikvariusa. - Gyönyörködik a müvészetben, - festett
szobában, képkeretben - nagy hajlamot érez rája, - van saját
műiskolája, - s ha eljön az est - ő maga is fest. - Hát még minő
kedélyes! - kivált mikor éhes, - szárnyával arcod gyöngén legyezi
- mialatt véred veszi. - Sohasem ereszkedik nyilt csatába, - ha
kergeted, gyors neki a lába, - eltűnik egy perc alatt - mint villám
s gondolat; - de legott visszatér, - noha engedelmet se kér, --
gallérodba ragad, - s "eszi a nyakad" - aztán megint ill'a -
berek! mint az ügyes guerilla, - meglapul az egész kamarilla. - Túl
szerénység neki nem kenyere, - nem várja, hogy híják szépen: gyere!
- hova egyszer vendégül beférkezik, - onnan ugyan szűrit többé ki
nem teszik. - Egyébiránt nagyvároson született, - lenézi a nomád
életet; - paplan alatt jobb szeret hálni - mint rusticálni. - Hazája
művelt Európa, - szerelmes a civilizációba; - s míg honn marad a
tábor törzse, - mindig elébb nyomul előörse - szárazon úgy, mint vízen
át; - neki találták fel a gőzmasinát: - nyugat felől keletre vándorol,
- békésen hódít, még nem is porol. - Mint polgár: kozmopolita, - ő nem
mondja: "si est vita - non est ita "; - hanem megindul apraja, véne
- hazát keresni ott "ubi bene".- Bú nélkül hagyja el az ősi lakot, -
és mint madár ha elejt egy fűmagot - dúsan tenyész föl a meddő kopár:
- csimazból is elég egy pár. - Kiválóan ügyes telepedő: - ha egyszer
ráülhet, övé a lepedő, - lepedővel az egész nyoszolya, - aztán a ház
legkisebb zugolya; - pár nap mulva hemzseg a gyarmatos, - hanem
tetszik, pusztuljon a lakos! - Nincs korlátozva, bizonyos geogr.
fokig, - minden klimát azonnal megszokik, - s ne félj, hogy elszökik!
- nem háborgatja ily könnyelműség, - jelleme a ragaszkodó hűség. -
Bármely idegen elembe' - teszi magát otthonos kényelembe, - ősi
szokásit el nem hagyja, - vérit soha meg nem tagadja, - nem alkalmazza
senkihez magát: - aki vele van, tűrje a szagát! - Legörömestebb
útfélen tanyáz - hol fogadó van, vagy más efféle ház, - és, mint
jámbor apáink régen - kapva kaptak az új vendégen: - mindenki iránt
megelőző, - vele bételni se' győző. - Így terjeszti dicső faját,
- viszi a civilizáció zászlaját - őrszemeit előre kitolva; - hátrál
előtte barbárság, bolha, - ez kénytelen el-eblábóni: - "veteres
migrate coloni" - s megújul a világ, ez az ócska, - no tehát: for,
ever, poloska!...

[*] Kant a poloskák szaporodását a világosság befolyásának tulajdonítá;
ezért hálószobája ablaktábláit nappal sohasem engedte fölnyitni.
(Heine) - A. J

Alföldi Géza 

(1908 - 1991) 

 


János bátyámtól...

János bátyámtól - feldereng a múltam -
Nagyon sok szépet s igazat tanultam.
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott,
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott.

Ültem a térdén, istállónkkal szembe,
S mesefonalát meg-megeresztette.
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról,
A hollóról, aki feketében gyászol.

Elmesélte az árva tücsök búját. -
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. -
Állatoké volt szíve, teste, lelke.
Talán a bogarat legjobban szerette.

Csupa egy melegség karcolós hangja,
Ha térdére mászott egy bohó hangya.
Letette szépen, hogy: Eredj békével! -
Arrébb is pöckölte a botja végével.

Csak a poloskáról szólt gyűlölettel:
Lusta és gyáva, piszkos, büdös... nem kell!
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod,
A poloska lesz még egyszer a halálod!

De hogyha nem bántott? - Kérdés a számon -
Ha téged nem is, másokat se bántson!
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor -
S kemény vad akarat sugárzott markából.

Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának,
Becsapni - néha! - az is megpróbálgat,
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet,
Hej, de a poloska álmaidban lep meg!

Arcodon alszik, melleden melegszik,
Párnád csipkéi közé telepszik,
Sötétben hősködik, a fényben gyáva,
Az alattomosság a fő érdem nála.

Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit,
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!?
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád,
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!?

Mikor olyan jó s úgy kell a házadban,
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan!
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség,
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét!

Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja,
... Legyen rá gondod, ne maradjon magja!
Mert, ha csak egy jut házadba belőle,
Máris elköltözhetsz fáradtan előle!

Ma még csak egyedül, holnapra száz van!
Pusztítottam is, ahol csak találtam!
Úgy felmagasult János, mint a vén fa:
Még hogy az Isten... a sátán ivadéka!

Emlékezz majd rá, mit meséltem néked,
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted.
... János bátyámtól, - feldereng a múltam -
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam!

Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.

 

 

Erdélyi József

Élősdiek

Azt hiszi a rüh, a tetű,
valamint a bolha,
hogy ő az úr, s hogy az ember
alsóbbrendű, szolga.

Azt hiszi a szúnyog is,
hogy azért van a fajta,
hogy ő éljen, élősködjön,
szaporodjon rajta.

Arravaló az ember,
hogy vérével adózzon,
s arravaló a keze, hogy
későn vakaróddzon.

Mind azt hiszi, hogy az ember
Gyalázatos féreg,
s mondhatatlan aljas eszköz
kezében a méreg.

Azt hiszi a poloska is,
nagy-elbizakodva,
s ha üldözik, bizonyára,
fel van háborodva...

(1940)

 

 

LAST_UPDATED2