A tudós püspök, a szabadságharc minisztere Nagykátán


Egy-egy kerek évforduló alkalmat ad arra, hogy
felelevenítsük, közhírré tegyük városunk krónikájának kevésbé ismert
epizódjait. Számunkra különös jelentősek azok a történetek, melyek az egyetemes
magyar történelem, kultúra és tudomány nagy alakjainak nagykátai tartózkodását,
kapcsolatát dolgozzák fel. Ilyen alkalom most Horváth Mihály születésének 200.
évfordulója, mely a szülőhely: Szentes mellett országos megemlékezés keretében
tiszteleg a jeles férfiú munkássága előtt. Számunkra megtisztelő, hogy a tudós
pap rövid ideig tartó nagykátai káplánkodása jelentős eseményekkel gyarapította
Horváth Mihály életrajzát.


Horváth
Mihály személyiségét, munkásságát nehéz lenne röviden jellemezni. Már a
tevékenység meghatározása terén a bőség zavarával van dolgunk, minden kör már
önmagában is országos jelentőséget kölcsönzött volna gazdájának. Volt püspök,
tanító, bölcsész, történetíró, miniszter, száműzött halálraítélt, parlamenti
képviselő, akadémikus.


Horváth Mihály 1809. október 20-án született Szentesen. Apja
Horváth József sebészorvos, anyja Werner Erzsébet volt. A család a fiú 5 éves
korában Szegedre költözött.


1825. június
13-án Szegvárott gróf Keglevich Gábort csongrád megyei főispánnak
–helytartónak- iktatták be. A nagy családdal megáldott Horváth família megkérte
a grófot, hogy a kitűnően tanuló fiukat, Mihályt vegye pártfogásába. Ez a
közbenjárást, támogatást kérő lépés ebben a korban általánosan elterjedt volt.
A magyar történelem, irodalom, kultúra és tudomány sok jeles alakja tudott
főúri támogatás révén tanulni, előbbre lépni a hivatali ranglétrán. Gondoljunk
pl. a nagykátai születésű Mátray Gáborra, aki a Szécsényi család pátfogása
nélkül nehezen tudta volna azt a pályát befutni, mellyel a magyar művelődésügy
legjelesebb alakjai közé emelkedhetett.


A
család kérése az volt, hogy a gróf támogassa a fiúnak a váci papnevelő
intézetbe való bejutását. „Illetékeshez” intézték a kérést, hiszen a gróf
birtokai a váci egyházmegye területén, Nagykátán voltak, s közismert volt a
gróf szívélyes kapcsolata a püspökkel. A szegedi piarista diák tehát gróf
Keglevich Gábor segítségével került 1825-ben a váci papneveldébe. Ugyancsak
ezekben az években végezte teológiai tanulmányait Vácott a ceglédi születésű
Bobory Károly is. Nincs arról tudomásunk, hogy ismerték-e egymást, de sok rokon vonás fedezhető fel a két ifjú
papnövendék érdeklődésében, későbbi pályafutásában. Évek múlva mindketten
életük egy szakaszát Nagykátán töltik majd, káplánként, illetve plébánosként.


A
Vácott töltött évek alatt feltűnt Horváth Mihály érdeklődése a történelem
iránt. 1830-ban bölcsészettudor lett, majd egy évvel később pappá szentelték.
Első szolgálati helye a szüleihez közeli Dorozsmán volt. Kecskeméten –következő
plébániáján- már lehetősége volt az egyházi levéltárakban, könyvtárakban
kutatni.


A
kispapok szolgálata a feljebbvaló püspök döntése alapján történt. Gyakori volt
–akárcsak jelenleg is- a plébániaváltás, míg el nem érték azt a kort, amikor
plébánosnak ki- nevezték őket. Ebben a beosztásban általában már huzamosabb
időt tudott az egyházfi egy helyen eltölteni. 1837. június 17-én Horváth Mihály
28 évesen Nagykátára került. Ide helyezése minden valószínűséggel gróf
Keglevich Gábor kérése alapján történt. A gróf „Szent György egyházának
kegyura” volt, s mint ilyennek beleszólása volt az egyházi szolgálatban levők
kinevezésébe. Nagykáta plébánosa ekkor Herrmann József kerületi alesperes volt.


Egy
osztrák történetíró így jellemezte gróf Keglevich Gábort: „a gróf tapintatos,
igazságos ember volt, szerette a népet, hűségesen szolgálta királyát, az
országgyűlésen a mérsékeltek közé tartozott és szeretetreméltóságával, nagy
ismereteivel tűnt ki.” A gróf családja ekkor már az egreskátai kúriában élt,
aki „Azelőtt Csongrádnak is főispánja lévén, feleségével, Sándor Matild
grófnéval együtt, szívesen fogadta a nagyműveltségű fiatal csongrádi papot.”


A
gróf hét gyermeke közül a legidősebb, a 19 éves Géza 1837. október 28-án
Egreskátán egy lovasbaleset következtében életét vesztette. A fiatal mágnás
emlékezetére Horváth Mihály verset írt, melyet a család kinyomtatott. Ez az
emlékvers volt nyomtatásban megjelent első munkája. (Keglevich Géza emlékére
állította apja ma a 31-es út mentén álló, civil összefogással pár éve
helyreállított vaskeresztet.)


Horváth
Mihály nagykátai szolgálata alatt történt első tudományos munkájának bírálata.
1837. augusztus 30-án a Magyar Tudományos Akadémia eredményt hirdetett a
korábban kiírt pályázatára beküldött művek elbírálásáról. Az akadémia
VIII. nagygyűlése a 4-es számú
pályaművet „adatbeli gazdagsága és az okoskodás alapossága tekintetéből” évente
juttatott 4 arany tiszteletdíj mellett rendelte kinyomtatni. Az említett
pályázat első helyezettje különben Kossovics Károly nyitravármegyei aljegyző,
míg a második helyezett „dr. Horváth Mihály váczi megyebeli pap és lelki segéd”
volt. Az első helyezett pályamű szerzője ma már teljesen ismeretlen még a
szakma előtt is, addig Horváth Mihály ezt követőleg négy évtizedig sok, értékálló
tudományos munkát készített, a magyar történetírás egyik legjelentősebb
alakjának tartjuk.


Horváth
Mihály első tudományos munkáját gróf Nádasdy Tamás életének a feldolgozása
jelentette, melyet az akkori váci püspöknek, gróf Nádasdy Ferencnek, „ a haza
érdemkoszorús fiának, a magyar anyaszentegyház erős oszlopának, magas családja
dicsőségének, a tudományok lelkes pártfogójának” ajánlott. Szerepelt az
ajánlásban apja, s „jótevőjének örök hálája jeléül legmélyebb fiúi
tisztelettel”, Keglevich Gábor is. Magyarázatul talán még annyit, hogy első
nyomtatásban megjelent történetírói munkájának megírásával a váci püspök bízta
meg, s ő viselte a nyomtatás költségeit is.


Keglevich
Gábor uradalmi tisztikara nyomtatta ki ugyancsak 1838-ban Horváth névtelenül írt
verses munkáját, mellyel a gróf lányának, Alexandrának, Ürményi Lászlóval
kötött házassága alkalmával írt. Elmondhatjuk, hogy a gróf nagyra értékelte az
ifjú tudós első szárnypróbálgatásait, s amikor legkisebb fia, Béla 1839.
március 10-én betöltötte élete hatodik esztendejét, megbízta annak
neveltetésével. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a plébánián való
szolgálat és tartózkodás ettől fogva áttevődött az egreskátai kastélyba.
Minderre a püspöktől kellett engedélyt kérnie, amit –elsősorban a gróf magas
beosztására való tekintettel- meg is kapott. Egy évig Horváth Mihály
Egreskátán, illetve a gróf budai, pozsonyi, bécsi tartózkodásai közelében élt.
Fejlődése szempontjából nagy jelentőségű volt ez az időszak.


Életrajzírója
így írt új helyzetéről: „A mostani változással, a püspök engedélyével tehát
egyelőre meg volt elégedve. Nem a papság terhétől akart menekülni. Szívét igazi
vallásosság töltötte el s írói munkásságában első helyen említette
önéletrajzában, hogy „lelkészi hivatalánál fogva számos egyházi beszédeket
készíte, mik még mind kéziratban vannak.””


Ezt a megállapítást támasztja
alá, hogy az 1838-ban megindult „Sion” egyházi folyóiratban értekezést közölt
az „isteni gondviselésnek az emberi életben való megnyilatkozásáról”. A „Sion”
melléklapjában, az „Anastasiában” egyházi énekei és „versezetei” jelentek meg.


Horváth
Mihály tudományos, történetírói munkássága alapját a könyvtárak, levéltárak
használata jelentette. Az igen művelt gróf egreskátai könyvtárát a fiatal pap
természetesen használhatta. Önéletrajzában –melyben önagáról egyes szám
harmadik személyében ír- írja: „hazáját
öntapasztalás után ismerni vágyván, annak nagy részét beutazta s Bécset is
sokféle intézeteivel megtekinté”. Remélte, hogy mint a grófi családdal együtt
élő nevelő, ezentúl Budán, Pozsonyban, Bécsben lehetőség nyílik számára a
könyvtárak használatára. Keglevich Gábor budai palotájában adott házibálokon a
nádorral együtt a főnemesség színe-java megjelent. Gyakori vendég volt a
grófnál gróf Széchenyi István, „a legnagyobb magyar” is.


Amíg
a gróf magas közjogi méltóságából fakadóan a látványos közélet formáit
részesítette előnyben, addig nevelője a háttérben csendesen munkálkodott saját
irodalmi munkássága építésén. Budai tartózkodása során kereste fel az
„Atheneum” szerkesztőségét, a kor valóságos „irodalmi törvényszékét”. Bajza,
Toldy, Vörösmarty értékítélete ebben az időben meghatározó volt, gondoljunk pl.
Petőfi költészete ismertté válásában. A „Figyelmezőben” –az „Atheneum”
melléklapjában- 1838. november 25-én mutatványt közöltek a sajtó alatt levő
Nádasdy-életrajzából.


Horváth
első történetírói munkáját ifjabb Péczely József értékelte, aki bizony nem
fukarkodott a bíráló megjegyzésekben. 1839-ben „ a magyar köznép törökkori
viszontagságairól” jelentetett meg tanulmányt, mellyel országos ismertséget
szerzett. 1939 első felében több külföldön megjelent értekezést fordított le
magyarra, melynek során bensőséges barátságba került Toldy Ferenccel. Horváth
Mihály az „Atheneumban” megjelent írásaiért nem kért honoráriumot, számára
fontosabb volt ezen keresztül a kapcsolatok és ismerősök gyarapítása.


1839.
július 18-án a grófi család Pozsonyba költözött, ahol az országgyűlés felső
tábláján Keglevich Gábor annak elnöki tisztjét is betöltötte. A család a Ventur
utcában, a kamarai épületben lakott. Ez a palota néhány lépésre volt az
országgyűlés épületétől. Négy hónapon át járt szorgalmasan a kerületi és
országos ülésekre, melyen szerzett tapasztalásait negyedszázad múltán írt
nagyívű munkájában hasznosította. A pozsonyi reform országgyűlések hangulatát,
a viták lényegét vázolja Bajzához, Toldyhoz címzett leveleiben.


1939.
november 23-án az Akadémia X. nagygyűlése „Horváth Mihály philosophiae doctort
és váczi megyei áldozó papot” a levelező tagok sorába választotta. Ezzel az
elismeréssel a fiatal akadémikus mintegy válaszút elé került. Nevelői
megbízatását szerette volna felcserélni a számára nagyobb szabadságot nyújtó
egyházi szolgálatra. Egy levelében arról írt, hogy a gróf azért választotta őt
, „mert olcsóbb másoknál, s idővel egy parochiával elégítheti ki”.


Gróf
Nádasdy püspökhöz címzett levelében kérte egyházi alkalmazását. Leírja, hogy
elmúlt harminc esztendős, s a „nevelés befejezésére kikötött tizenöt esztendőt”
„ egy valóban terhes, érzékeny lemondásokkal összekapcsolt hivatalban, Pesttől
annyi ideig távolban kell tölteni”.


A
püspök elfogadta a kérést: „atyai örömmel fogadta vissza máris hírneves, tudós
papját”, s Nagyabonyba nevezte ki káplánnak. Horváth Mihály 1840. június 9-én
még résztvett az Akadémia kisgyűlésén, s másnap már elfoglalta helyét Abonyban.
Itt ér véget gyakorlatilag Horváth Mihály nagykátai egyházi szolgálata, illetve
a grófi családhoz kapcsolódó nevelői megbízatása.


Horváth
Mihály három akadémia jutalma után 1841-ben annak rendes tagja lett. 1844-ben a
bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanárává nevezték ki. Szabad
idejében a bécsi, soproni, kismartoni levéltárakban folytatott kutatásokat.


1847-ben
hatvani prépost-plébánosi megbízással került új helyre, s ma a város főutcája
az ő nevét viseli. 1848. júliusában V. Ferdinánd csanádi püspökké nevezte ki,
ám a felszentelésre nem került sor. 1849. tavaszán Kossuth környezetében
találjuk, s elkísérte a szabadságharc politikai vezérét április 5-én Nagykátára
érkeztekor is. A számunkra oly fontos két nap –Kossuth április 5-6-i tápiómenti
tartózkodása- alatt a későbbi kormányzó társaságában volt látható. A
trónfosztás után megalakult Szemere-kormányban a vallás-és közoktatásügyi
miniszteri tisztet látta el.


A
szabadságharc bukása után főúri hölgyek segítségével Lipcsébe, majd onnét
Belgiumba menekült. Távollétében a haditörvényszék halálra ítélte, a Katolikus
Egyház kiközösítette, papi hivatásától eltiltotta. 18 évig élt Európa különböző
városaiban –Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, Brüsszel- száműzetésben . „Huszonöt év Magyarország
történetéből (1823-48) ” c. 1864-ben Genfben megjelent műve ma is
megkerülhetetlen alapmű a reformkort tanulmányozók számára. Ugyancsak sokat
idéznek a „Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben”
Genfben 1865-ben megjelent művéből.


1867
elején Erzsébet királyné és az Akadémia közbenjárása segítségével
hazatérhetett. Szeged egyik országgyűlési képviselője lett, a király a
trónörökös mellé meghívta annak tanárának, címzetes püspökké nevezte ki. A Magyar
Történelmi Társulat és az Akadémia második osztálya elnökévé választották,
egyszóval köztiszteletnek örvendő személyiség lett.


Horváth
Mihály emlékét legintenzívebben szülővárosa, Szentes ápolja. A város főterén
láthatjuk a püspök Strobl Alajos mintázta szobrát, s Borsos Miklós portréja
díszíti a szülőház helyét jelölő emléktáblát. Nevét viseli a város országos
hírű drámapedagógiai képzést nyújtó gimnáziuma. Szobra látható Szegeden,
Budapesten, közterületek elnevezése során részesítették előnyben a nevét.


Nagykátán
a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat évek óta felkeresi a Kerepesi Temetőben
található síremlékét. 2009. október 21-én a plébánia udvarán –az egykori
műemlék parókia helyén- tartottak a gyerekek megemlékezést születése 200.
évfordulója alkalmából. Kucza Péter helytörténész és műgyűjtő több Horváth
Mihály nagykátai tartózkodását igazoló eredeti dokumentummal rendelkezik.


Basa László


Megjelent a tapiokultura.hu
online újságban 2009. október 21-én.
http://kossuth94.5mp.eu/web.php?a=kossuth94&o=0GfXRoZPm6