Bethlen Kata (Árva)



Árva Bethlen Kata írónõ 1700. november 25-én született Bonyhán. Apja, Bethlen Sámuel az enyedi kollégium világi kurátora, Bethlen János kancellár fia volt, nagybátyja, Bethlen Miklós a neves államférfi, kancellár és történetíró. Anyja, Borsai Nagy Borbála 1717-ben a református hitben elmélyült leányát kedvenc mostohafiához, Haller Lászlóhoz kényszerítette feleségül. Katának nem lett volna ellenvetése a kellemes megjelenésű és modorú kérő ellen - csak az, hogy katolikus. Végül anyja fenyegetőzésére, hogy kitagadja, mégis beadta derekát, a házasság azonban nem tartott sokáig, férje 1719-ben meghalt.

1722-ben a mindössze 22 éves özvegy férjhez ment gróf Teleki Józsefhez, akivel annak haláláig, 1732-ig éltek egyetértésben. Ezután nevezte magát Árva Bethlen Katának, mivel elvesztette két férjét, a két házasságból származó hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt, a katolikus hitben nevelkedő Pált és Borbálát pedig erőszakkal vették el tőle. Egészségi állapota egész életében gyenge volt, az őt ért csapások hatására betegségei súlyosbodtak. Ezért meg természetes kíváncsisága miatt is az erdélyi orvosoktól tanult, orvosi könyvekből is képezte magát, és régi házi receptek felhasználásával korának híres gyógyítója lett.

A család nélkül maradt asszony egyik legfontosabb támasza, természetesen az erős református hitvalláson kívül, az írás volt. 1744-ben kezdte el önéletírását, és élete végéig folytatta. A csonkán maradt kézirat csak halála után, 1762-ben jelent meg Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása címmel. A műben, amelyben hol bibliai pátosszal, hol a köznapi egyszerűség hangján szól élete eseményeiről, a memoár és a napló keveredik egymással, szerkezetét töredezetté teszik a közbeiktatott dokumentumok és levelek. Még életében megjelent imádságoskönyve, a Védelmező erős pais, amelynek egyes darabjaiban a pietista ájtatosság és a puritán kegyesség szemlélete és stílusa keveredik. Írásművészetének jelentős részét képezi rokonságával, a Telekiekkel és a Rádayakkal folytatott kiterjedt levelezése.

Az irodalom mellett a református hit védelme és a magyar kultúra támogatása kötötte le minden energiáját. Olthévizi és nagyenyedi otthona valóságos szellemi központja volt az akkori Erdélynek. Mecénásként bőkezűen támogatta udvari papjait, köztük Bod Pétert, aki 1743 és 1749 között töltötte be ezt a posztot. Bod Pétert kisdiák korától iskoláztatta, külföldi tanulmányait is finanszírozta. Ő szerettette meg vele a régi magyar könyveket, így részben neki köszönhető Bod főművének, a Magyar Athenásnak, az első magyar irodalmi lexikonnak a megszületése.

Ugyanakkor szüntelenül kezdeményezte újabb és újabb könyvek kiadását, amelyek közül többet a maga költségén ki is nyomtattatott, így Nádudvari Péter 84 prédikációját, a Szentírás értelmére vezérlő lexikont, Keresztúri Pál Egyenes ösvény című munkáját.

Kedves szokása volt, hogy barátainak, ismerőseinek, rokonainak vagy csak a magához hasonlóan magányos embereknek könyvet ajándékozott. Bőkezűen támogatta az erdélyi református kollégiumokat is, hol pénzzel, hol könyvekkel segítette őket. Akárcsak második férje, végrendeletében ő is a nagyenyedi kollégiumra hagyta igen gazdag, ritka gyűjteménnyel büszkélkedhető könyvtárát - ez 1849-ben a szabadságharc idején porig égett.

Bethlen Kata 1759. július 29-én halt meg Fogarason, az ottani református templomban található sírkövén Bod Péter emlékverse olvasható. Írói munkásságára a XX. század közepén Németh László esszéje, majd drámája irányította a figyelmet. Életéről Kocsis István is írt monodrámát Árva Bethlen Kata címmel.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)

***

P.s.:

Bod Péter 1762-ben Kolozsvárt kiadott

Tiszta, fényes drága bíbor című könyvében

patrónájának és annak könyvtárának is szép emléket állított versével:

"Más idő töltése Könyvek olvasása:
Imádsága után ez az ő szokása,
Biblia az első s a magyarázása,
Az után a többek; szokott gyakorlása.

Nagy Bibliotékát e végre állata,
Ez az áldott Aszszony a Grof Bethlen Kata,
Jó magyar könyveket valahol kaphata,
Nagy áron magának mindjárt fel-váltata.

A jó könyvek számát maga is bövité,
Egy könyörgéssel azt megékesité,
Szükségei szerint azt maga készité,
Ki-is nyomtatá s Istent ditsöité.

Nádudvari Péter tudos, betses könyvét,
Kereszturi Pálnak Egyenes ösvényét,
Udvari papjának Leksikon s más könyvét,
Világra botsátá; nem kiméllé pénzét.

Könyveit egy formán mind bé is köttette,
Nevét A. B. K. ával sarkára jedzette,
Hévizi Palotán poltzra hellyheztette,
Elméjét azokban úgy gyönyörködtette.

Ritkaságot látni ha ki kivánt talált,
Élnek a tudosok; itt nem látnak halált,
Éltek azoknak-is elevenségre vált,
Kik el nyomúltak volt; áldás azért rá szált.

Gondja vót arra is, hogy együtt légyenek,
Hólta után osztán elne széledjenek,
Bizonyságot rólla mindenkor tégyenek,
Meg tartani tetszik valamig Istennek.

Azért az Enyedi Könyves Házba tette,
Maga életében oda bé vitette,
Jó téteményeit ezzel bővitette,
E nagy Oskolához megöregitette.

Vóltak ezek között szép orvos Könyvek-is,
Vonta magát arra még a természet-is,
Tudta sok jó fünek hasznos erejét-is,
Gyógyitást gyakorlott gyakran még maga-is."


Szabó Ágnes: Bethlen Kata és könyvtára

http://mek.oszk.hu/03100/03148/html/bethlen11.htm