Payday Loans

Keresés

A legújabb

DINNYÉS JÓZSEF2009-2010. PDF Nyomtatás E-mail
2009. december 28. hétfő, 11:44

dinnys2

Gondolatok az év utolsó napjaiban

Negyvenöt éves pályafutásom legnagyobb ajándéka a kisközösségek
bizalma volt. Álltam az országút szélén és tudtam, hogy klubok,
szakkörök, gyülekezetek és különböző iskolai közösségek várják
dalaimat. Nem minden volt rózsás, mert ahol jó volt a kisközösség, ott
talán a fenntartók voltak szűklátókörűek. Ha mindkettő bizalmat
szavazott nekem, akkor a politikai vezetés volt bizalmatlan. Így volt
a szocializmusban.

A változások óta a művelődési és oktatási intézmények
ellehetetlenülése után a többpólusú politika akadályozta a művelődés
szervezőinek munkáját. A pályázati rendszer bevezetésével a helyi
kezdeményezések elhaltak és az országosan támogatott programok kezdték
uralni a helyzetek. Ezek pedig kis településekre nem jutnak el. A napi
szükségletre tervezett programok, előadások nem valósulhatnak meg. A
helyi igény kielégítetlen marad.

Az intézmények fenntartására juttatott önkormányzati pénzek az
alkalmazottak fizetésére, a villanyszámlára, fűtésre sem elegendő.
Ebben a helyzetben nem is számíthatok pódiumra. Bevételekről még csak
álmodozni sem lehet, mert az intézmény fenntartói terembérletet
kérnek, a jegyek után adót kell fizetni, a plakátozás is pénzbe kerül,
hiába van helyi hirdető felülete az intézménynek. Szabadiskolám tíz
részes előadássorozatát csak ott tudtam bemutatni a közönségnek, ahol
vagy volt a költségekre "valahonnan" pénz, vagy napi "adományból"
fedezték kiadásaimat.

Ezek ismeretében csodára várok, mint az eddig eltelt negyvenöt évben.
Talán valamilyen "maradvány" összeg segítségével megvalósítható a
Szabadiskolai előadássorozat. Maradnak a vállalkozók, akik
nyereségükből támogathatják a művelődés terveit. Nagyon kevés
intézmény van, amelyik a támogatások fogadására kész számlával
rendelkezik. Ha én adnék ilyenért számlát, akkor a támogató "fellépő
művésze" lennék, ami megtisztelő, de az intézménynek kellene fogadni a
támogató összeget. Marad az alkalmi helyszín, időpont, tiszteletdíj és
a propaganda nélkül megszervezett hallgatóság. Akik ismerik céljaimat,
gondolataimat azok ott ülnek az előadásokon, de a célközönséget így
nem lehet elérni. A hiábavalóság emészti fel a jóakaratot.

Ismét húszévesnek érzem magam. Állok az országút szélén, oda visz
utam, ahol valamilyen csoda folytán van egy jóindulatú kisközösség,
akik arra várnak, hogy dalaimmal megérkezzek és egy vacsoráért,
szállásért elénekeljem 5-600 év történeti énekeit, költők portréit
bemutassam, zsoltárokkal dicsérjem az ember Istenbe vetett küzdelmét
és saját szövegű dalaimmal előadjam gondolataimat a közelmúltunkról,
jelenünkről és elképzelt jövőnkről.

Várom gondolataitokat.
Honlapomra helyezem válaszaitokat, írásaitokat, hogy más is megismerhesse.
Ezért írjátok meg azt is, hogy hozzájárultok közléséhez.

Jó mulatást óévbúcsúztatáskor és boldog új esztendőt.

Dinnyés József



http://www.dinnyes.com
30-851-6789

LAST_UPDATED2