Payday Loans

Keresés

Kabos László PDF Nyomtatás E-mail
2010. február 07. vasárnap, 15:38

Kabos László

kabos-laszlo-005

Krausz László Színész, komikus
a XX. század második felének legnagyobb zsidó magyar komikus művésze

Született:
1923. szeptember 28. Sárvár, Magyarország

Elhunyt:
2004. szeptember 26. Budapest, Magyarország

Felesége: Urbán Erika - színésznő



Életrajza:

Adatok:
1939 - 1943 - Kertészképzőbe jár
1943 - Deportálják - a mauthauseni lágerbe kerül
1948 - Diplomát szerez a Kertészeti Főiskolán
1951 - A Vidám Színpad alapító tagja lesz
1951 - 1957 - Jószerével tréfákban lép fel
1957 - Molnár: Doktor úr - Puzsér szerepe - első sikere, 1200 alkalommal játssza!
1970 - " Vidám padlás " című műsorának indulása (az MTV is közvetíti)
1979 - Nóti - Fényes - Szenes: "Nyitott ablak" - Novotni Kabos
1979 - 1980 - Egy évad a Mikroszkóp Színpadon
1980 őszétől - Ismét a Vidám Színpad tagja
1979 - Ausztráliai turnéja
1984. december 6. - Az első amerikai mintára készült magyar show, a Kabos Show startja
1988 - Görgey Gábor: " Szexbogyó " - óriási sikere
1992 - Nyugdíjazzák
1999 - Ausztráliai turnéja
2000-től - Nem vállal színpadi fellépést
2004 - Halála


Összefoglaló:

Amíg a kis Rott a XX. század első felének nagy zsidó magyar komikusa, addig ezt a megtisztelő titulust a Kiskabos érdemli ki - mondja Kellér Dezső - a század második felében. Pedig a "kis Krausz" fiú eredetileg kertésznek tanul, ám 1943-ban, a tanév végén nem a parkok és a kertek világa várja - ahogy a többi diákot, hanem deportálják, családjának valamennyi tagjával együtt. Mauthausenbe kerül, ahonnan sokakkal ellentétben szerencsésen hazajut.

Visszaérkezve elhatározza, színész lesz, és amíg él, szórakoztatással deríti jó kedvre az itthon élőket, a sok nyomor, pusztulás és baj után. Bálint Lajos magánnövendékeként folytat színitanulmányokat. Kezdetben paródiákkal arat sikereket. Véletlennek köszönhetően fedezi fel a színpad, 1946-ban. Igazi zsidót keresnek egy Nóti Károly-tréfához. Alakítását követően pedig már nem engedi őt többé el a rivalda messzire, ezer karral szorítja magához. Bálint Lajos nyomására művésznevet is választ, ám a javasolt Koós helyett, Kabos Gyula iránti tiszteletből - no meg hát oldalági rokona is egyben a híres művésznek - felveszi a nagy komikus vezetéknevét, amelyet a hajszíne okán még egy "vörös" jelzővel is gyakran ellátnak. Kiskabost gyorsan szívébe zárja a közönség, a névtelenségből lassan ismert és közkedvelt "jelenség lesz", és felzárkózik ahhoz az elithez, amelynek a neve "húzónév" a plakátokon. A Vidám Színpad alapító tagja, s itt játszik kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1992-ben bekövetkező nyugdíjaztatásáig. Sőt, még tovább is, de egy nap megromlik a viszonya a Vidám Színpad vezérkarával, és végleg szakít a színházzal. Pályája vége felé a Mikroszkóp Színpadon lép fel. Régi komédiások módjára többnyire maga építi föl számait és emlékezetes alakításait. Filmes karrierje az 1949-es "Janiká"-val indul, de a legemlékezetesebb filmes alakítását két Hintsch György-vígjátékban, az 1968-as "A veréb is madár"-ban és az 1973-as "Hét tonna dollár"-ban éri el, amely az akkori filmgyártás két kimagasló kasszasikere is egyben, elsősorban Kabos játéka miatt. A szocializmus idején az egyik legnagyobb bevételi forrása a szórakoztatóiparnak az ő személyes sikere, és emiatt akkor folyamatos ellenérzések áramlataiban halad, ám 1990 után a kapitalizálódó színházi világban, a szponzorok, a bevételek iránti orientálódás idején nem találja a helyét. Azzal együtt is, hogy a korábbi sikereiből ő maga igen gyéren részesül, mert akkor az anyagi haszon másutt - a szocialista kultúra kasszájában jelentkezett; most olyan kiskapukon beáramló pénzcsinálási lehetőségek sorával találja magát szemben, amelyhez idomítani a művészi színvonalat nem tudja, és nem is akarja. Élete utolsó éveiben visszavonultan él feleségével, Urbán Erikával, és alacsony nyugdíja miatt feléli az ötvenévnyi siker aprópénzzé váltható attribútumait. Egyre erősödő baja végül magával viszi, nem sokkal a 81. születésnapja előtt. A budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomba.

Életútja részletesebben:

Sárváron és Pesten

Gyerekként valahogy már arra az elhatározásra jut, hogy ő bohóc lesz. Vonzza a főváros, az ezernyi lehetőségek hazájaként, a behatárolt mozgásterű vidékhez képest. A polgári elvégzése után meg is találja a megoldást: felvételt nyer a MIKÉFÉ-nek rövidített kertészképzőbe Pestre. Kollégista lesz. Teljesül nagy álma, Pesten biztosan talál cirkuszt, színházat, szemben Sárvárral, és így iskola utáni kimenői alkalmából a színházak kispadjai körül ólálkodik, különös tekintettel a Fővárosi Operettszínház kispadjára, hátha találkozhat Gózon Gyulával, esetleg a Latabárokkal, vagy Sárdi Jánossal. Végül is Gózont egyszer-egyszer elkísérte, sőt, vendégségben is volt náluk Rákosligeten, de a háború ellenére békésen telt el a négy kertészkollégiumi esztendő. Ezekről a kezdetekről ő maga így vall egy riportban:

"Kisgyerekkoromban bohóc akartam lenni. Rajongtam a cirkuszért. Ha cirkuszosok felverték a sátrukat, már rohantam, otthon sem lehetett tartani. Segítettem felverni a cölöpöket, cipeltem a ponyvát az áhított potyajegyért. Ám a cirkuszrajongásomból otthon nem lett cirkusz. Azt sem vették komolyan, hogy bohóc akarok lenni. De amikor bejelentettem, hogy felutazom Pestre, és színész leszek, akkor már kezdtek furcsa szemmel nézni. Egy unokabátyám vett magához. Az ő tanácsára beiratkoztam a Kertészképző Intézetbe, hogy legyen valami "tisztességes" szakmám. A virágkertészkedéssel nem is volt bajom akkoriban, hanem azokkal, akik elültették a világban a gyűlölet magvait. Ezekből, a magvakból kelt ki az a rettenetes háború, amely elpusztította családom nagy részét, és kis híján engem is."

Mauthausenben

1943-ban az iskola után berendelik munkaszolgálatra, Kőszegre. Bátyját, Gyurit egy másik századba sorolják be. Népes családjának valamennyi tagjával együtt tehát őt is deportálják. Gyalogmenetben útnak indítják őket Ausztria felé, mezítláb, facipőben az Inn folyó partján, meg az Eisenerch-hegység meredekebb lejtőin, mert az utak kellenek a német hadseregnek. (Édesanyjáék nyolcan, édesapjáék kilencen testvérek, valamennyien lágerbe kerültek.) László végül is Mauthausenbe kerül. A láger amerikai felszabadításakor - mindössze 31 kilóra soványodva - flekktífuszban szenved, de számos hozzátartozójával szemben ő megérte a szabadulást - bár tegyük hozzá, betegsége miatt túl sok ideje nem volt hátra...

Ő maga élete vége felé egy riportban így beszél ezekről a nehéz esztendőkről:

". amikor hazajöttem Mauthausenből, az is nehezemre esett, hogy szóba álljak bárkivel. Én nem úgy éltem meg a koncentrációs tábort, ahogy azt a könyvek leírták. Nem betegszobán sínylődtem, dolgoztam. Állandó halálfélelemben éltem, hol vagonokban, hol a zuhany alatt. Nekem nem segítettek lengyelek, csehek, ad abszurdum németek. A mai napig nem tudok megbocsátani, ahogy azt sem tudom, hogyan éltem túl. Talán a véletlen.

- Van véletlen egyáltalán?

- Nincs. Persze, hogy nincs. Isten van.

- Az ember ezek után könnyedén elveszíthetné a hitét.

- Nem. Megszerezheti. Még élek, és ez isteni csoda."

A második világháború alatt

Hazatérésekor megdöbbenve konstatálja, hogy Sárváron a Vasút utcai családi házukat nem sokkal deportálásuk után "kiutalták" másoknak, akik el is foglalták minden ingóságukkal egyetemben. Kevéssé ismert, hogy a deportálások után hirdetményekben teszik közzé a korabeli önkormányzatok a szabadon "kikérhető", elhurcolt zsidók "szabadon" maradt ingatlanait. Amennyiben valaki bejelentette "rászorultságát" az elhurcoltak valamelyikének vagyonára, úgy az állam az erre a célra rendszeresített szervezet, az Elhagyott Javak Kormánybizottságának egy képviselője idővel kiérkezik a helyszínre, és a nagyobb értékű ingóságokat összegyűjtik, vagy pénzbeli megváltással megtarthatják az "új honfoglalók", de magát az ingatlanfoglalás jogosultságát aláírásukkal és hivatalos pecséttel szentesítik. Az így elfoglalt lakásokban lakók egy részét később, az államosítások után - főképp a nagyobb házak, ingatlanok esetében - egyszerűen továbbköltöztetik, vagy társbérletre kárhoztatják a törvények betűje okán, és akiket ilyenformán "sérelem ért", azok közül nem egy kárpótlásért ad be keresetet 1990 után. Az eredeti tulajdonlás kérdése fel sem merül, így a valódi károsultak még bocsánatkérés formájában sem találkozhatnak némi megbánással. A korszak széles társadalmi rétegeket érintő nagy erkölcsi bicsaklásának egyik homályos és kevéssé tisztázott kérdése ez az akkori kiigényelhető, megváltható vagyon témaköre, már az igényjogosultság okán is, leszámítva a valóban kibombázottak nincstelenségét. A népes sárvári Krausz család néhány hazatérő családtagja konstatálja, hogy bár életben vannak, semmijük sem maradt az élet folytatásához. Lacin kívül mindenki Laci egyik, még a háború előtt New Yorkba férjhez ment nővérének, Rozinak a segítségével folytatja az életet az Újvilágban. Hívják őt is, az akkor 21 esztendős fiatalembert, de ő ad magának egy kis időt, hogy megpróbálja, tud-e sikeres magyar színész lenni, ha nem sikerül más út nem lévén, távozik ő is Amerikába. "... hogy tudod szórakoztatni azt a népet, engedett téged elhurcolni, és majdnem kiirtatta az egész családodat élükön veled!" "Tévedés - válaszolja Kabos ilyenkor -, nem a nép tehet róla, hanem a mindenkori politika." Apolitikus élet- és művészetszemlélete talán innen gyökerezik. "... azért akart itthon magyar színésszé válni, hogy amíg csak él, csak jót, és derűt adjon, egy ilyen rettenetes világégés után az itthon maradottaknak, és erőt az élethez."

A színészi pálya kezdetén

Bálint Lajoshoz, a Nemzeti Színház jeles rendezőjéhez, és a színpadi szerzők egyesületének titkárához jár színészmesterséget tanulni. Lulu bácsi ingyen foglalkozott magánnövendékével, a kis sovány, lágert megjárt Lacival. Esténként paródiákkal szórakoztatja a közönséget kávéházakban, ún. tömb-bálokon (bérházak belső zárt udvarain, az emeleti gangokon, sámlin ülve nézték a lakók). Kedvenceit, Gózont, Latabárokat, Sárdyt utánozva szinte háztömbről háztömbre haladva veszi be a közönséget. Közben Verebes Károly is felkarolja őt, foglalkozik vele, betanulnak egy-két számot, és ennek kapcsán is számos fellépés adódik. Napközben gyakran megfordul a mai Radnóti Színpaddal, akkor Pódium Kabaréval szembeni Pichmichián presszóban. Egyik alkalommal Nóti Károly villámtréfájához keresnek egy hamisítatlan zsidó karaktert. A tréfa nagyjából arról szól, hogy két néger beszélget New Yorkban egy padon, és arról panaszkodnak, hogy bezzeg katonának jók voltak a világháborúban, de most nem szállhatnak fel a villamosra, mert feketék. Na, ekkor kell átmenni előttük a színen egy zsidónak cigivel a szájában. A két néger utánanéz, és azt mondják: "Mázlista!" A Kollár nevű kollégát beöltöztetik zsidónak, de nem az igazi. Verebes ekkor átrohan a kis Krauszhoz a Pichmichiánba, és kapacitálja egy kis színpadi kenyérkeresetre. "Nem kell semmit csinálni, ne félj, csak menj át a színen!" Átment. A rendezőség visított. Megkapta a szerepet. Ezzel elindul színpadi karrierjének első stációja.

Krauszból Kabos lesz

Bálint Lajos felveti, hogy művésznevet kellene választania a Krausz helyett, és a Koós nevet javasolja. De mivel a Pódium társulatában már ott dolgozott Koós Olga, így tiszteletből másfelé kezdett tapogatózni. Miután Kabos Gyula, a nagy komikus oldalági rokona (Krausz lányt, édesapja egyik húgát vette nőül Kabos Gyula), így a nagy komikus iránti tiszteletből ő is felveszi a Kabos nevet. Így született meg a Kiskabos név, amelyet a hajára való tekintettel még egy vörös jelzővel is gyakran ellátnak.

Karrierje elindul

Kiskabos tehát egy Nóti Károly-villámtréfával bekerül a Pódium Kabaréba, ahol később egyre inkább más darabokban is használják tehetségét. Először egy Anatole France-darabban lép fel, amelyben Turay Ida játssza a néma feleséget. Amikor azután a Magyar Színház bemutatja a "Janiká"-t, Turay már ragaszkodik Kiskaboshoz. Ugyanakkor a később népszerűvé váló filmrendező, Fábri Zoltán - aki ekkor még színházban dolgozik - nem túlzottan érti Turay ragaszkodását. "Csunya is, vörös is...?!" De Turay Ida határozott kiállásának köszönhetően megkapja végül a néma házmesterfiú szerepét a "Janiká"-ban. Aztán, amikor szerepe szerint fel-alá tipeg a színpadon a Turayval elcserélt pongyolában, a közönség valósággal dől a röhögéstől. Akkor már a színház eddig ódzkodó vezérkara is pontosan tudja, "jó vásárt csinált Kiskabossal". Kiskabost gyorsan szívébe zárja a közönség, a névtelenségből lassan ismert és közkedvelt "jelenség lesz", és felzárkózik ahhoz az elithez, akinek a neve "húzónév" a plakátokon.

A Vidám Színpadon

Az 1951-ben megalakuló Vidám Színpad alapító tagja lesz, ahol 1957-ig jószerével tréfákban, jelenetekben szerepel, jelentősebb önálló feladatot nem kap. Ekkoriban születik első magánszáma, a "Leszállították a tüzelőmet" című, amelyet a Magyar Rádió is felvesz. Az országos sugárzás és a Magyar Rádió igen magas hallgatottsága lehetővé teszi, hogy ismertsége minden korábbi küszöbértéket meghaladjon. Innentől fogva Szenes Iván sorra írja számára a jobbnál jobb számokat, mint például a "Fotoriporter", vagy a "Turista" címűeket.

Újabb jelentős lépést az ismertség terén az 1957-ben induló lottójáték jelenti, amelynek ő lesz a reklámembere. A "megvette már az e hetit?" visszatérő mondattal jelentkezett reklámfilmeken, mint Lottó Ottó. "150 forintot fizetnek egy jelenetért, a pénznek bőven van helye, és népszerűsít engem is" - válaszolja azoknak a fanyalgó kollégáknak, akik a reklámfilmeket nem becsülik sokra. A filmet akkoriban a heti híradó és a fő film közötti időben vetítik a mozik, és minthogy kezdetben az 1957-ben induló rendszeres tévéadások kapcsán a tévézés csak lassan terjed - mai marketingkifejezéssel élve - a kisfimek nézettsége a mozikban a maximumot közelítette meg. Később ebből alakul ki az "Ottóka" című darab (amelyet Király Dénes írt), és Kabosnak önálló estje lesz a Vidám Színpadon.

A nagy Kiskabos-sikerek

Az első igazi nagy sikerét a Vidám Színpad kamaraszínházában, a Kisszínpadon Molnár Ferenc vígjátékában, a "Doktor úr"-ban (1957) aratja, ahol Puzsért alakítja. Első szériájában 900-szor játssza egyfolytában, majd pár év múlva felújítva, Kazal László rendezésében (1960) még háromszázszor megy, összesen tehát 1200 előadást csinál végig ebben az egy szerepben. De játszik Kállai István "Majd a papa" (1958), Nagy Endre - Kállai István "A miniszterelnök" (1961) című darabokban éppúgy, mint a "Legfeljebb elválunk" (1962), a " Susmus " (1963), a "Csacsifogat" (1964), a "Szegény kis betörő" (1967), "A nyolcadik osztály" (1967) című zenés kabaré-előadásban, vígjátékokban egyaránt, többnyire főszerepet. Ezeken kívül a Kamaravarietében gyakran napi három alkalommal is fellép. Budapest Varieté, Margitszigeti Majakovszkij Színpad, Béke-kupola , Fővárosi Nagycirkusz, a Zeneakadémia délelőtti műsorai mellett rengeteg vidéki fellépés adódik a magánszámaival. Egyik legnevezetesebb ilyen magánszáma a "Vazs megyei vagyok" címet viseli. Az első háromfelvonásos darabban az Operettszínházban lép fel, ahol Békeffi István "Nyolcadik osztály" című darabját adják Latabár Kálmán és Feleki Kamill főszereplésével. Közben Feleki Kamill "átigazol" a szemközti színházba - és Kabos László beugrik a szerepébe.

Ott, túl a rácson egy más világ van.

Az 1950-es évek végén még börtönbe is kerül több mint fél évre, ugyanis az ismert sztár botlása kapcsán a rendszer példát akar statuálni: aki vét a törvények ellen, arra szigorúan, talán a kelleténél is szigorúbban lecsap a törvény keze. "A vörös Kabos ittasan halálra gázolt egy nőt" - jelent meg egyes lapok szalagcímeiben. "Az igazság azonban az volt, hogy a Révay utca és a Dalszínház utca sarkán koccant egy nővel, akinek a homloka felhorzsolódott, mert beverte a visszapillantó tükörbe. Jó, hogy megőrizte a képeket. Ezeken látni, hogy picit benyomódott az eleje, a másik kocsi ütése nyomán, ám akkor senki nem tudhatta, hogy a hölgy vezető az akkori főügyész kártyapartnerének a szeretője volt. Természetesen meg kellett torolni az esetet. Laci 14 hónap börtönbüntetést kapott, ebből majdnem a felét le is ülte" - mondja Urbán Erika könyvében az esetről.

Kiskabos és a film

1956-tól fogva, amikortól igazi sikerei is kezdődnek a színházakban, elindul filmes karrierje is - kisebb epizódszerepekkel, amelyek közül a "Dollárpapa" volt az első, amit később színházban, a Vidám Színpadon is játszik, de ott már a főszerepet adja. Aztán a "Férjhez menni tilos", "Nem várok holnapig", Tanár úr, kérem". stb. folytatja a sort. Igazi áttörést "A veréb is madár" című, Kállai István forgatókönyve alapján készült film jelenti pályafutásában. Kabos kettős főszerepet alakít, egy testvérpáros két tagját, akik egymásnak szöges ellentétei, és az ebből adódó helyzetkomikumra épül a film, amelyről nyugodtan állíthatjuk, igazi közönségfilm. A bemutató évében rekord látogatottságot ér el, a maga hatmillió (!) nézőjével. Ráadásul a nemzetközi filmforgalmazás terén is sikert arat, hiszen Ausztriában, Svájcban, Németországban, sőt, Amerikában és Ausztráliában is vetítik, a hazai nézőközönségen kívül. Külhoni népszerűségét jól példázza az alábbi eset. Közel másfél évtized múltán Kabos feleségével sétál Zürichben, és egy arra sétáló házaspár rá mutogatva mondja: "Der Spatz ist auch Vogel? Sehr gut, sehr gut." (A veréb is madár? Nagyon jó! Nagyon jó!)

Azonban ne feledjük, akkor a siker nem számít erénynek, főképp nem a filmítészek körében, és bár a bevételek is rekordokat döntögetnek a film kapcsán, a hivatalos kritika rajongása jelentősen elmarad a nézőszámoktól. A film nyíltan bevallott anyagi sikereit sokan kivetítik a főszereplőre, dúsgazdagnak gondolván, ám a közvéleménynek fogalma sincs, hogy a kettős főszerepért - a siker zálogául szolgáló Kabos László - játékáért 60 000 forintot kap, ami jobb esetben akkor egy Merkúrnál megrendelhető szocialista személygépkocsi ára. A film forgalmazásából származó összes bevétel, az anyagi siker az államnál jelenik meg egyedül. Később amerikai turnéin is a keresetének tizedét kapja csupán meg, azt is itthon forintban, hiszen az ügylet a megkerülhetetlen koncertiroda bankszámláján keresztül zajlik. Ha fellépésre kérik fel, engedélyhez kell folyamodnia a hatóságokhoz, akik ezt a rendezőirodán keresztül biztosítják, már ha engedélyezik. A fellépésért járó összeg is az irodát illeti meg, aki majd ebből juttat egy keveset annak, aki az irodának szállítja a bevételt. Mint mondja felesége, "rengeteg valutát hozott az országnak", amiért soha semmilyen elismerésben sem részesítették. A film példátlan sikere egyébként az ún. "elit kultúra" prominens képviselőit felettébb zavarja, afféle szocialista kommersznek titulálva próbálják leírni, holott számtalan, ma már nézhetetlen "művészfilmet" finanszíroztak meg csupán ebből az egy alkotásból. A túl nagy siker kavarta népszerűség, a szórakoztatás, a könnyű műfaj lesajnálása húzódik a háttérben? Nem tudni. Egy bizto, Kabos László túl sok más filmben szerepet, pláne főszerepet nem kap. "A veréb is madár?" utáni elsők és egyben utolsók egyike a szintén Hintsch György rendezte "Hét tonna dollár". A filmet nyíltan bevallva sikerfilmnek, bevételt gyarapítónak szánja a központi pénz elosztásáról döntő felső vezetés, ezért is a zöld lámpa a korábbi sikerstáb számára. A filmmel szembeni várakozást azonban alulmúlja a közönségsiker. Ettől még persze a film kasszasiker, bevételei messze felette állnak a kiadásaitól, a kortárs egyéb filmekről nem is beszélve, sőt.

A magyarországi bemutatóval egyidőben van New Yorkban is a premier. A két főszereplőt, Lorán Lenkét és Kabos Lászlót meghívják a bemutató vetítésre Amerikába. Hazatérésükkor pedig autó várja Kabos Lászlót Ferihegyen, amely egyenesen a Mikroszkóp színpadhoz viszi. Komlós János, a Mikroszkóp alapító igazgatójának "Napi vendég" című műsorában kellett azon nyomban amerikai élménybeszámolót rögtönöznie. Az előadás sikere kapcsán született meg nem sokkal ezután az "Amerikából jöttem." című magánszáma.

A felszín és a mély

Kiskabos az elszenvedett és átélt lágerélményei kapcsán őszinte tartózkodással viseltet a politikával szemben, mert a politikát tartja felelősnek a bekövetkezett embertelenségekért. A Rákosi fémjelezte korszak politikai kabaréiban is tudatosan a civil, az apolitikus világot képviseli, és különben is, "én már akkor vörös voltam, mikor még azt sem tudták, mi a kommunizmus!".

Témaválasztása ezért is a magánember hétköznapi világa körül mozog, a párkapcsolat, a pikáns témák, a szexuális felhanghoz kanyarodó elszólások irányában hat , mert ez volt talán az egyetlen kiút, kibúvó a hivatalos irányvonallal szemben. Emberi bölcsessége szórakoztatás-művészetét a napi és pillanatnyi politikai zivataroktól távol tartva tereli örökérvényűbb vidékek felé, holott napi megbecsültsége és számos munkája múlhatna azon, hogy fejet hajt a politikai erővel szemben, és minden bizonnyal csak előnye származhatott volna akkor belőle, ám ő marad a kis vörös Kabos, a kisember színpadi képviseletében is nagynak. Mosolyogva és örökké tréfálkozva kerüli ki azokat a buktatókat, hamisságokat, amelyet belsője, tiszta őszintesége kellő időben felismer, talán ezért is tudja a lakosság kis hányadát képviselő fővárosban képviselni a vidéken élő többséget, afféle népmesei figuraként. A kis vidéki félárva zsidógyerek, aki számtalan viszontagság ellenére is mindig talpra áll, megtalálja a helyét a nagyvilágban, rácsodálkozik annak visszásságaira, hozzásegítve bennünket az élet által, és általunk kreált valódi abszurditásokon való jóízű derültségre, mintegy kinevetve magunkat, másokat, burkoltan a rendszert, a hibáinkat, az akkori szocialista viszonyok feszítő, ki nem beszélhető emberi dolgait is egy-egy sommás tréfába burkolva. Kevesen látják akkoriban, mekkora clown is valójában, és mennyire tudatos az, ami nem annak tűnik elsőre. Sokan tréfái kapcsán beskatulyázzák, ahonnét nagyon kevés kitörési pont adódik annak, akivel ilyen megesik. Mindez idő alatt ő hatalmas belső derűvel mulat a külvilágon, mosolyogva teszi túl magát az őt szorongató élethelyzeteken, a kartotékoló gondolkodásmódot képviselő szakmai emberek tulajdon korlátain. Belső bölcsességéről talán egyedül szeme árulkodik, amely gyakran külön életet él attól a Kiskabostól, amelyet elvárnak tőle, az örökké tréfára kész, minden munkát elvállaló, becsülettel elvégző művésztől, aki adott pillanatban a tréfa, az előadás kedvéért gyakran olyannyira átadja magát a közönségnek, hogy kézzelfoghatóvá válik ez a lelki alázat. Ám ezt sokan összekeverik, félreértik - hiszen sokan el sem jutnak életpályájuk során ehhez az alázathoz, tudatosan ügyelnek, hogy "ennyire azért ne adják ki magukat" - és ezzel a művészi alázattal visszaélve sok mindent megengednek maguknak vele szemben. Többen ripacskodásnak tulajdonítják a clown kacagtatását, a felszín mögé talán tudatosan sem nézve. Még az utolsó vele készült portréjában is kitér erre egy kérdés erejéig Molnár Gál Péter, a beszélgetőpartner. Pedig Kabosban a bölcs művészi alázat, a megtapasztalt halál után, az élet mindenek feletti öröme, a kacagtatni tudás nagy kegyével alkot oly különös elegyet, amely egy-egy korszakban kevés születik, és addig hat természetesnek, amíg van, amikor meg már nincs, akkor tűnik ki egyértelműen valódi jelentősége.

Rendszeresen a tévében

1970-ben elveszik a Vidám Színpadhoz tartozó Jókai téri Kisszínpadot, amely a Vidám kamaraszínházaként működött eladdig. Hogy a hiányt kitöltsék, a Révay utcai főépület első emeletén építenek ki egy 100 személyes kisszínházat, amelyet a három K kabaréműsorával avatnak fel. Majd húsz évvel a három tenor megjelenése előtt, a három K jelen esetben Kazal Lászlót, Kabos Lászlót és Kibédi Ervint jelenti. Hetente a Magyar Televízió is közvetíti az új műsort kezdetben, "Vidámpadlás" címmel, amelyben Kabos a napi aktualitások felhasználásával a "közönség kérdez" jelleggel hosszú jelenetet rögtönöz. Aztán Kalmár András, az MTV szórakoztató osztályának akkori vezetője, nem találván elég színvonalasnak a műsort, beszünteti az adássorozatot. Attól még a műsor ment tovább, és a három K barátsága sem szűnt meg, sőt, olyannyira jó barátok voltak, hogy mint mondják, talán még a levegőt is egyszerre vették.

A megrögzött agglegény megnősül

1971-ben kerül az ifjú és feltűnően csinos Urbán Erika a Vidám Színpad társulatába akkori férjével, Dobránszky Zoltánnal együtt. A kétszer annyi idős Kabos László ismert és befutott sztárnak számít már ebben a közegben. A próbák és az előadások ideje alatt lassan kiderül, hogy Kabos László és Erika világfelfogása között elenyésző különbség van. Egyfajta lelki rokonság alakul ki közöttük, amely szerelembe, nem sokkal ezután pedig együttélésbe, házasságba fordul. Attól fogva elválaszthatatlanok egymástól. A számtalan közös fellépés, az együtt eltöltött évtizedek a színpadon és a magánéletben a megjósolt csalódást, és a negatív várakozásokat mind közömbösítik. Pedig a nőket egyáltalán meg nem vető Kabost óva intik a nagy korkülönbség (26 év) miatti csalódásoktól, rövid életűnek tartva ezt a házasságot, amiről pedig utóbb kiderült, a kimondott "igen" esetükben valóban egy életre szólt. Halála óta pedig felesége nem találja a helyét, félemberként éli mindennapjait.

Kabos ötven éves

Az ötvenéves Kabos Lászlót, a "Részeg éjszaka" fináléjában a szakma, és a kollégák nevében Kellér Dezső köszönti, 1973, szeptemberének végén. ".Lacikám, én ott voltam a Pódiumban pályád bölcsőjénél, és aztán végig kísértelek az úton, amelyen sikert sikerre halmozva célhoz értél: feliratkoztál a nagy nevettetők listájára. Ezen már nem lehet vitatkozni: a kis Rott, és a kis Latyi neve mellé már odakerült a kis Kabos neve is. Pályád sima volt, egyenletes. Egy színészi karrierjét sok veszély fenyegeti. A naiva felett eljárhat az idő. A bonviván elhájasodhat. Az énekes berekedhet. Téged kezdettől fogva csak egy veszély fenyegetett. Hogy az idők folyamán megszépülsz. A sors kegyes volt hozzád.

Sokat boncolgatjuk, mi lehet a titka példátlan népszerűségednek? Szerintem nincs más titka, mint a tehetséged. És legfeljebb még az, hogy helyesen értelmezed hivatásodat. Felismerted, hogy a színháznak sokféle feladata mellett, hogy neveljen, tanítson, gondolatokat ébresszen a szórakoztatás is fő feladata. Te vállaltad ezt a feladatot és hibapont nélkül teljesítetted. Egymás közt erről mi sokat beszélgettünk. Az unalmat a színpadon semmi sem menti. Még a nívós unalmat se!

Emlékszem egyszer egy zenés bohóságról, amelyben te vitted a főszerepet, egy kritikus azt írta, hogy nem volt több egy kellemes esténél. Szegény azt hitte, hogy ezzel csúnyán levágja a darabot, pedig nagyon is feldicsérte. Mert, mi akik annyi kellemetlen nappalt megértünk már, tudjuk, mi az értéke egy sok mindennel kibékítő, jó kedvre derítő kellemes estének. Most, amikor gratulálok és megköszönöm a nekünk szerzett sok kellemes estét, az ötvenéves Kabos Lászlónak,a kis Kabosnak, egy ország kedvencének, a kis vörös Kabosnak jó egészséget, sok sikert és sok boldogságot kívánok."

Kabos megválik a Vidám Színpadtól

1972 és 1980 között havonta 32 előadást játszik, vagyis mindennap, és nemritkán egy nap két előadást is. Közben a rádió- és tévészereplés, a szilveszteri műsorok és a vidéki fellépések. A közönség kevéssé tudja, mit is jelent ez valójában, csak a szakmabeliek értik igazán, mekkora stressz, mennyire veszi ki, lúgozza ki a színészt egy ilyen munkatempó. Közben jobbnál jobb premierek. 1976-ban Horváth Tivadar rendezésében mutatják be Rejtő Jenő - Fényes Szabolcs "Aki mer, az nyer" című operettjét, ahol Kabos László Rózer bácsit játssza nagy sikerrel. 1977-ben Bencsik Imre "Kölcsönlakás" című művének ősbemutatója. Kabos mint Dobos Géza kölcsönadja lakását főnökének (Kazal László), aki egy légyottra érkezik szeretőjével (Urbán Erika), ám rövidesen kiderül, hogy lassacskán mindenki itt akarja lebonyolítani szerelmi ügyeit. Kabos abszolút főszerepet alakít, hisz a cselekmény központi figurája. Több százszor megy, akárcsak a többi darab akkoriban. 1979-ben kerül sor Nóti Károly - Fényes Szabolcs - Szenes Iván "Nyitott ablak" című zenés vígjátékának bemutatójára. Bűbájos bakahistória jóval a Svejk megjelenése előtt a k. u. k. hadseregben , egyfajta magyar Svejkként tartják számon Novotnit, az abszolút antibakát. Eredetileg az ősbemutatón Salamon Béla hozza a szerepet, ám 1979-ben Kabos László csetlik-botlik az első világháború viszontagságai közepette. A polgármester Csákányi László, a polgármesterné Schubert Éva, Piri, a lányuk Rátonyi Hajnalka, hadnagy Kósa András, Mariskát, a cselédlányt Urbán Erika játssza. A siker vitathatatlan. Jegyet hónapokkal előre kapni csupán. Ugyanakkor a színfalak mögötti belső zúgolódás felerősödött Urbán Erika és Kabos addigra már egyértelmű kapcsolata okán. "Kabos öreg a szerephez." - hallani a társulat ellenvetéseinek h angjait. Kabos ekkor 56 éves. A siker mit sem számít. A rossz hangulat egy pontján az igazgatónál fizetésemelést kér, ha már semmilyen elismerésben nincs része, adjon akár csak egy forintot. Akkoriban ugyanis bár sok darab sztárja, de mégsem ő jelenti a fizetési plafont a színháznál. Fizetésemelést nem kap, szóváltás annál inkább lesz a dologból. A felszínen anyagi megbecsülésről folyó vita egy pontján Kabos eljön a színházból. Ekkor Harsányi Gábor ugrik be Kabos helyett Novotni szerepébe.

Időközben Amerikában a testvéreivel élő édesanyja elhunyt, amit igen későn - a temetést követően -, ráadásul amerikai újságokból értesülve tud meg. A testvérek elmondásai szerint a kórházi rossz hírektől akarták mentesíteni az elhallgatással. Ám ez hosszas neheztelésnek lett az alapja. A testvérek a megváltozott körülmények miatt átköltöznek Izraelbe, ahová idővel meghívják Kabost, aki a rokonlátogatással pont ezen a nehéz nyáron kíván feszült és konfliktusokkal terhelt hangulatán javítani.

Egy kemény év a Mikroszkóp Színpadon

Még aznap, amikor híre megy Kabos és a Vidám Színpad elválásának, Komlós János a Mikroszkóp Színpadhoz szerződteti. "Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy Kabos az utcán sétáljon, akár egy napig is. Én leszerződtetlek. sajnos nem tudok többet adni neked, mint a Hofinak" - mondja Komlós, és helyben megkötik a szerződést. "Komlós nyár elején a szünet előtt vett fel a Mikroszkópba, de nyáron meghalt. Marton Frici vette át az igazgatást, és megkért, vegyem át az éppen futó műsorba Komlós anyagát, amíg az új műsor elkészül. Úgy féltem ettől az első megbízatástól, mint a tűztől. Komlós egészen más hangszerelésű ember, mondtam Martonnak. Úgy fognak utálni, hogy az nem igaz. A szöveget kicsit átírtuk az én szájízemre, de nem segített. A Révay utcában imádott a közönség, a Nagymező utcai első két hetemben gyűlöltek. Sajnáltak valakit, akit elveszítettek, és akit mások velem pótoltak. Itt tört ki a balhé. Martontól kaptam 10 000 forint pénzjutalmat, ami akkor nagy pénz volt. Egy társulati ülésen megköszönte, hogy segítettem kihúzni a színházat a kátyúból. Fent ült a dobogón, körülötte az egész vezetőség, így Hofi is. Hofi felugrott: "Mi a francnak jöttél ide? Ki a f. hívott?"

- Az egyik ott ül melletted, a másik sajnos meghalt!"

Hofi ellenérzései később sem enyhültek. Hofi és Kabos két külön világ, annyi bizonyos. Hofi a napi politikai aktualitások embere, míg Kabos egyáltalán nem politizál, bár a kétpillérű (Hofi - Komlós) Mikroszkóp egyik politizáló felét helyettesíti. "A szex örök életű! Soha nem avul el, az egyik legfontosabb az emberek életében, ami ráadásul öröm forrása is" - vallja Kabos, az apolitikus ember. A politikai szatíra akkori nagymestere egy helyen, egy színházban, nehezen áthidalható ellentét. Ebben a kellemetlenkedő légkörben Kabos becsülettel ellátja Komlós helyettesítését az évad végéig, utána eljön a Mikroszkóptól.

Vissza a Vidám Színpadra

A Vidám Színpad élén közben igazgatóváltás zajlik. Bodrogi Gyula, az új direktor egyik első feladatának tekinti Kabos László visszahódítását a színházába, amely végül is megvalósul, még ha nem is zökkenők nélkül. Kabos boldogan veti bele magát a munkába, a régi megszokott közegében. Egyik feltétele a színházhoz való visszatérésének, hogy a régi kollégákkal együtt léphessenek fel: Kazallal, Hlatky Lászlóval, Kibédyvel. A bemutatkozó előadás a régi-új színházában a "Meddig lehet elmenni" című kabaréműsor lett, amelyben mindezek meg is valósulhatnak. Az előadás egyik csúcspontjaként a legendás Kazal - Kabos duett előadja szívbemarkoló dalát, Zerkovitz régi slágerét énekelve:

Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Szeresd az embert, ki rajtad nevet,
Akarj a nézőnek jó képet vágni,
Szerezz sok jó percet mindenkinek!

Mindenki kacagjon, mikor csak játszol,
S ha ezért lenéznek, ne bánd soha,
Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Mert, minden csak - komédia!

A műsor 250 előadást ért meg, és csak azért ennyit, mert közben Kazal László a szívével kórházba került, majd nem sokkal később, egy szombati napon elhagyta hű színpadi társát, és vele szeretett közönségét, és felköltözött az égi társulat tagjai közé. Talán ott a "vidám színpadosok" eg y külön felhőt foglalnak le, a saját és az égi nézőközönség szórakoztatására.

Az elárvult duett magánszámmá változik, így állítva emléket Kazalnak később is a színpadon. Ám az élet megy tovább, még ha a csodálatos társ nélkül is. Így aztán 1983-ban újabb kabarébemutató következik: Szenes Iván - Bodrogi Gyula "Hajrá, magyarok!" címmel, amelyben Szenes Iván ír egy Kabos - Bodrogi duettszámot: "Jól áll a legtöbb férfinak, ha mellé áll egy nő.!" A duettnek nagy sikere van, de azért ez mégsem Kazal - Kabos duett, legfeljebb félig emlékeztet rá.

1984 - az első amerikai mintára készült magyar show: a Kabos Show

Kabos 1979-es ausztráliai turnéjáról hoz egy videomagnót, ami errefelé akkoriban nagy újdonságnak számít. Ehhez a videomagnóhoz néhány kazettát is vásárol külföldön, amelyek között ott találni Frank Sinatra "One Man Show" című kazettáját, nagy sztárvendégekkel, zenekarral, táncosokkal. Ezerszer megnézi előadás után pihentetésül. Egyik este azután, miközben a szalag csak úgy megy, hadd szóljon. szinte a feleségével egyszerre eszükbe jut, hogy egy hasonló show-t lehetne hazánkban is csinálni. Így született meg közös gyermekük a Vidám Színpadon, az első amerikai mintára készült magyar show, a Kabos Show 1984. december 6-án. Kállai István szerző, Szenes Iván zeneszerző, Blum József zeneszerző és hangszerelő alkotják a show háttér menedzsmentjét. Főszerepben Kabos László. Hófehér frakk, hófehér cilinder, ékszertrikók, táncosok, afféle igazi revü. A műsor több szegmensből áll, amelyben mindig szerepet kap egy 20 perces rögtönzésblokk, amelyben Kabos az épp aktuális eseményeket fűzi bele mondandójába. Nevetés, dal, látványos show-tánc, és a díszvendég, Aradszky László. Szenes Iván révén a nyitószámot Charles Kálmán, Kálmán Imre Amerikában élő fia írja a Kabos Show számára. A show hanganyagát felveszik hanglemezre, és rekord sebességgel ki is adják. Oly annyira, hogy szilveszterre a hanglemez átlépi a 100 000 eladott példányt, s így a bemutatótól számított harmadik héten a lemez aranylemez lesz. A szilveszteri műsorban adja át Szenes Iván és Bodrogi Gyula Kabosnak a bekeretezett aranylemezt. 1984. december 6-án, Mikuláskor van a premier. A show-t azután elviszi a színház az ország szinte valamennyi városába, sportcsarnokába, kultúrotthonába, színháztermébe. Más országokban egy ilyen show-műsor hosszú évekre biztosítja kitalálójának és főszereplőjének, és egyéb szereplőinek megélhetését, ne m így idehaza. A színház diszponál a bevételek fölött, míg a főszereplő és a show megálmodója, Kabos László ún. tájpénzt kap, 70 forintot esténként. Az előadás sikerét jól mutatja, hogy Budapesten még a Kongresszusi Központban is sor kerül telt házas előadásra , és azért ott, mert akkoriban az egyik legnagyobb befogadóképességű intézmény. Sikerei csúcsán Kabos 60 esztendős.

A Kabos Show előadásaival párhuzamosan az Operettszínházban és az Erkel Színházban minden hétfőn két előadásban, Kabos Laci és barátai címmel az ORI (Országos Rendezői Iroda) szervezésében esztrád összeállítás megy. "Nagy életet éltünk. Állandóan játszottunk. Soha nem "dolgoztunk", hanem játszottunk. Én a Papát (Így szólítja felesége Kabost - szerk.) nem láttam fáradtnak soha. Őt az örökös mozgás jellemezte. Éltető ereje a játék." - mondja felesége Urbán Erika.

A "Szexbogyó" és "Egy férfi, aki nem akar" sikerei

1988-ben bemutatják Pethes György rendezésében, Görgey Gábor kétrészes bohózatát, a "Szexbogyó"-t. ". Kicsit alakítanunk kellett a darabon, már a címmel baj volt. "Vágytabletta" címmel kaptuk kézhez. Papa jól bevált módszere volt, hogy alkotótársait maga köré gyűjtve a próbaidőszakok előtt készre "csinálták" a darabot. Pethes Gyuri egy hónapig járt fel hozzánk, és Apuval remek darabot kerekítettek. A Papa kapott egy jó kanavászt, rögtön lecsapott rá. Bár mindig vitái voltak a szerzőkkel, ebben az esetben is, de megérte a harcot. Görgey ragaszkodott a "Vágytablettá"-hoz, mert az olyan irodalmi. A Papa meg a "Szexbogyó"-hoz ragaszkodott. És végül ő nyert! Akkor még nem is sejtettük, hogy pár év múlva megjelenik a viagra. Pethes Gyurival kitalálták, hogy a darab végén dobáltuk a nézőknek a szexbogyót. Csináltattak tik-takos dobozokra szexbogyó feliratot. Csápoltak a nézők, 18 évestől 80 évesig." - mondja Urbán Erika a darab bemutatásának körülményeire visszaemlékezve.

Hosszú hónapokra előre lehet csak jegyet váltani az előadásokra, ám a következő siker hullámai talán még ennél is nagyobbra csapnak. Az "Egy férfi, aki nem akar" című vígjáték színpadra kerülése az 1980-as évek vége felé hazatelepülő Dobos Attila nevéhez fűződik. Dobos szerezte egyébként a korábbi filmsiker, "A veréb is madár" főcímdalát; ezúttal egy német szerző darabjával jelentkezett, melyhez ő írt slágerzenét, Szenes Iván szövegével, amelynek kapcsán zenés vígjáték lett az eredetileg prózai darab. A cselekmény egy házasságtól alapvetően rettegő anyakönyvvezető (Kabos László) körül forog, akinek a fia (Csonka Pici) beleszeret egy butikos (Urbán Erika) unokahúgába (Sajgál Erika). A premieren a német szerző is jelen van, és elragadtatással szól a megzenésítésről, a darab egészéről. A darab sikere túláradó, a szereplők önfeledt jókedve átragad a nézőkre is, igazi Vidám-siker.

A Vidám Színpadtól ismét el.

Ám a Vidám Színpadhoz szerződő új művészeti vezetőnő a színház egészére, és a darabok önfeledt bohóságaira is befolyással van. A színház közhasznú társasággá válik, és ezzel egy időben megkezdődik a régi tagok nyugdíjaztatása is (Kállai Ilona, Horváth Gyula. stb.). Sor kerül Kabosra, annak ellenére is, hogy ő maga erejének és munkabíró képességének teljében van. 1992-ben 17 ezer forinttal nyugdíjazzák. S bár a színház tagságához tartozik, az új évadban mindössze két darabban szerepel, a már említett "Szexbogyó", és az "Egy férfi, aki nem akar" című vígjátékokban, a többit leveszik a műsorról, mert "nem tudjuk fizetni a jogdíjakat" - mondja a színház vezetősége. "Szó nélkül otthagytuk őket. És ismét senki nem tartott vissza minket. Boldogok voltak, hogy kisöpörtek - mondja Urbán Erika, majd így folytatja: - Azonnal elkezdtük szervezni a szomszédos országok magyar közönségének egész évre szóló turnénkat. Jártunk Kisjugoszláviában, Erdélyben, Szlovákiában . Papával ketten játszottuk végig az egész estét betöltő műsort. Szólóztunk, duetteztünk, a Kabos Show keresztmetszetét adtuk, és persze a Vazsmegyei gyerek, a sárvári szám volt a ráadás, ezt mindig követelték rajtunk."

A Vidám Színpad és Kabos útjai végleg elválnak

Kabos László 70. születésnapján már ismét a színház tagja. Bensőséges és kedves megemlékezések sorozata éri az ekkor már közel ötven esztendeje a színháznál szolgálatot teljesítő színművészt. Vogel Erik és a direktor, Bodrogi Gyula köszöntik őt, "királlyá koronázva", igazi trónuson ülve. Ám a színháznak innentől fogva más elképzelése van Kiskabossal. Régi darabokat vesznek elő a "kedvéért", amelyekért nem kell jogdíjat fizetni. A darabok aktualitásukat vesztve eleve kudarcra ítéltettek, de a bemutató elmaradásáról szó sem lehet. Kabos kapálódzik, kifogásait sorolja, alapvetően színvonaltalannak tartva az előadást, de kötelességtudóan és becsülettel végigcsinálja. A vége az, hogy több kolléga összeférhetetlennek tartja, "Kabosnak nem tetszik semmi".

Az előre látható kudarc beteljesedik. Kiskabos úgy érzi, sokéves színpadi tapasztalatát nem respektálják, ehelyett más - adott esetben a rendező - kezd gondolkodni felőle, és kész szituációkba helyezik bele, "abban is biztos jó lesz" alapon. Kabos megtörik, nem látja értelmét munkájának tovább ezen a helyen, idegen a légkör, az anyagias szemlélet is meglepi ebben a közegben. Neki, aki a szocializmus idején az egyik legnagyobb bevételi forrása a szórakoztatóiparnak, és emiatt folyamatos ellenérzések áramlataiban halad, most a kapitalizálódó színházi világban, a szponzorok, a bevételek iránti orientálódás idején, idegen az ügyeskedés a jóért. Az állam egy ponton (1994-1996) ajánlja például (ráerőlteti) a "vállalkozókra" a betéti társaságok alakítását, mert az korszerűbb, mint a szellemi szabadfoglalkozás, vagy a másodállású szellemi szabadfoglalkozás. Ez utóbbiakban ugyan csak a számlakönyvet kellett vezetni, és évvégén adózni, most viszont könyvelő, adószakértő - szóval ingyenélők hadával terhelik azokat, akik korábban is azt csinálták, amit most. A helyzet mit sem változott azóta, és ez egy bonyolult, egyedül nem is nagyon átlátható rendszer, a korábbi tiszta állapothoz képest, a hetente, havonta változó jogszabályok, és jogszabályi értelmezések ismeretével együtt, amelybe nem kíván belemenni. Azzal együtt is, hogy a korábbi sikereiből ő maga igen gyéren részesül, mert akkor az anyagi haszon másutt jelentkezik, a szocialista kultúra kasszájában, most olyan kiskapukon beáramló pénzcsinálási lehetőségek sorával találja magát szemben, amelyhez idomulni nem tud, és talán nem is akar. Nem törekszik például reklámautók "bérlésére", amelynek neve és forgalmazója elhangzik a műsorában, és hasonlóak. A színház érdekli és a műsor, nagy érzékkel tudja kiválasztani leendő sikereit, és hogy ezt kellő külső anyagi támogatóval menedzselje is, ez adott pillanatban váratlan és idegen számára. Ekkor a Vidám Színpad és Kabos útjai végleg elválnak.

Betegen

Töretlen munkakedve ezúttal amerikai turné megszervezésében ölt testet. Hat előadást New Yorkban, egyet New Jerseyben, majd Kanadában, egyet Hamiltonban, és Torontóban két előadást tart az Urbán Erika, Kósa, és Kabos hármas. New Yorkban például a 2500 fős egyetemi színházteremben lépnek fel, de a Kanadában akkoriban uralkodó hideg, a -28 Celsius-fok kikezdi egészségét, és tüdőgyulladással tér haza. Később, 77 évesen, 1999-ben ismét turné szervezésébe fog, ezúttal Ausztrália a cél. A siker ezúttal sem marad el. Hazatérve fellép az első Zsidó Kulturális Fesztiválon, a Kabos Show zsidó elemeit előadva. Ezek az utolsó szereplései. Játszik még jó néhány alkalommal a "Szeszélyes évszakok" egyes jeleneteiben, de gégeproblémái nem szűnnek. 2000-től már nem vállal színpadi fellépést. Állandó orvosi kezelést kap, amelyet jól tűr, és gondjai időszakosan enyhülnek. 2001-ben megörökítik kéznyomát a Csillagok Falán. Aztán kiújul baja: rosszindulatú daganat a hangszálán. Tisztában van mindennel. Ám ekkor is naprakész, és pedáns, jó kedélyű. Ám nehezen viseli, hogy ő, akinek a saját állítása szerint - soha be nem állt a szája, most hallgatásra és cetlikre írásra lett kárhoztatva.

Az elmúlással sohasem viccel. Nagyon tiszteli és szereti az életet. Ifjúkorában megtapasztalta, milyen a halál torkában. Gyakorta hangoztatja: "Különben is, kaptam a sorstól 60 év ráadást, beszélgethettem eleget".

Kabos László 80 éves

A 80. születésnapját a Fészek Klubban ünneplik barátai, tisztelői, egy Csemer Géza és Abai Pál rendezte műsor keretei között. Kaposi Miklós vezeti az estet, ahol sokan fellépnek tiszteletére. Medgyessy Péter miniszterelnök privát levélben köszönti. 75 éves születésnapján Göncz Árpádtól átveheti a Magyar Köztársaság tisztikeresztje kitüntetést, de sem korábban, sem pedig később más hivatalos elismerésben nem részesül. Talán ha ezen a megható 80. születésnapon kitüntetéssel adóztak volna életművének, korábbi tréfájának beteljesülését látta volna:

"Akkor hozzák nekünk a kitüntetést, amikor már az intenzíven - ketty! Aztán a piros párnán zutty, be a gödörbe, nesze, most már van időd, nézegesd!"

Születésnapja kapcsán számos tévéállomás készít vele riportot, és sok beszélgetést jegyeznek le a lapok.

"Még élek, és ez isteni csoda. Túl vagyok egy komoly betegségen, találtak egy rosszindulatú daganatot a hangszálamon, de legyőztem a betegséget, és még életben vagyok. Nem dohányozhatok, nem ihatok alkoholt, nőzni már nem tudok, de szemem még van. Erre azt szokták mondani: Az ilyennek még élni sem érdemes. Én pedig még mindig élek. És mindenkinek az üzenem, hogy az élet szép! Akármi történt, akármilyen a világ, akármilyen mocskos a történelem, az emberiség, és mostanában a szakma, érdemes élni, még 80 évesen is!..." - nyilatkozza 2003. október 5-én a "Mai Nap" vasárnapi számában, Székhelyi Fruzsinának.

Halála

A 2004. januári kontrollvizsgálaton panaszmentes, jó eredményekkel rendelkezik. "Tumor-mentes" A május 10-ei kontrollvizsgálat viszont súlyos bajt állapít meg, azonnali műtétre kerül sor. A nyarat kezeléssel, és feleségének gondos ápolásának köszönhetően otthon tölti. Szeptember 22-én este elesik, kórházba kerül, combcsontja sérül meg. Négy napja van már a János Kórház traumatológiáján, amikor szeptember 26-án, vasárnap délelőtt még az ágyánál ül, majd ebéd után lepihen. Délután fél háromkor viszont végleg kihunynak a fények, és legördül a függöny, Jom Kipurkor, a zsidók egyik legszentebb ünnepén távozott, és születésnapján, szeptember 28-án temetik, akkor, amikor 81 éves lenne.

Kabos humoráról

"Régimódian volt ellenzéki - mondja Molnár Gál Péter visszaemlékezésében. - Nem tátotta tágra a száját. Nem is igen tehette volna, de csípős ellenvéleményét kimondta színpadról, vagy ha nem szavakkal, annál erőteljesebben ható és érthető pillantásokkal, súlyos összenézésekkel őt világosan értő közönségével. Jellegzetes fogással elidegenítette az ábrázolt bohócfigurát az ábrázoló művésztől. Az artistaszakmában honos trükköt használta: megelőzte nevetésben nézőit. Belevicsorított tréfáiba. Úgy tett, mintha ezt az élcet már ő maga sem tudná megállni nevetés nélkül. Nevetésével eltávolította önmagát, az állampolgárt az alkalmazott komikai fogástól. Megteremtette azt a finom határvonalat, ami nélkül ócska tréfálkozás lett volna a dolog. Jelezte: nem vagyok azonos azzal, akit kiröhögtök. Miattatok teszem. Miattatok megyek a humor vágóhídjára. A nevettetés mártírja vagyok. Kabosnak ez a magát szerepétől eltávolító fogása művészi arányérzékre vallott. Eredménye: a bohóc megőrzött emberi méltósága volt."

Molnár Gál Péter az utolsó tévé-portréműsorról:

". Kerek számú születésnapjára ünnepi műsort szerkesztett köré a televízió. Megtiszteltetésnek vettem, hogy engem kért a szerkesztőktől beszélgetőtársnak. Nem a Vidám Színpadon vették fel az ünnepinek nem mondható trécselést. Több évtized után komikus Lear királyként maga mögött hagyta Révai utcai birodalmát. Átszegődött a Mikroszkópra, az ellenkabaréba. Játszott, amíg tudott. Rémisztően recsegett a beteg ember. Az első emeleti színházba a szomszédos kapualjból liften vitték fel. A felvonót kezelő férfi olyan gyöngéd tapintattal bánt vele, amit csak közszeretetet élvező emberekkel tesznek meg.

A tévéfelvétel is a Mikroszkópon készült. Ő beszélt, szájtátva hallgattam. Nem volt mit közbeszólnom. A nyolc évtizedet leélt, súlyos beteg férfi nehezen formálta a szavakat megműtött gégéjével, de agya világos volt, emlékezete kikezdhetetlenül pontos, a leglényegtelenebb részletek is szabatosan éltek benne. A lényeget pedig bölcsen hunyorító madárszeme szavak nélkül is tudta közölni. Nem elhamvadt múltja emlékeit melengette, de éles eszű, jó agyú színész lévén régi komédiások módjára többnyire maga építette föl számait. Határozott világnézettel. Megrendíthetetlen bölcselettel. Roppant sikerei ellenére illedelmesen, régi vágású úrhoz méltóan szerény volt. Nem álszerény. Igazi szerény. Hiszen volt mivel szerénykednie."

Utolsó sajtóinterjúi egyikében így összegez: "- Elégedett? - Én igen. Tulajdonképpen azért, hogy megértem ezt a kort, nem kutyafüle, szabadjon mondani, ezt nem mindenki éri meg. Én most már itt vagyok, sikeres voltam, boldog volt a magánéletem, és mindent eljátszottam, ami ebben a műfajban jelent valamit." (MGP, Népszabadság, 2004. szeptember 27.)

Emlékezzünk a nehéz sorsú, gyermekfejjel a poklot megjárt ember és komikus színész örök üzenetére, mert ettől saját életünk is megváltozik:

Mindennek a jobbik oldalát nézzük,
És ne felejtsünk el nevetni,
Mert a nevetés gyógyszer!

Kitüntetései:

A Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje (1995)
Érdemes Művész (1983)
Jászai Mari-díj (1958)

LAST_UPDATED2